Új Magyarország, 1996. július (6. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-19 / 168. szám

30­6 Telitalálat a HVG július 13-i szá­mának címlapja a Horn-kor­­mány félidejéről. A képen a Du­na zavaros vize látható, amint magára hagyott, antik kormány­kereket sodor magával a rakpart kövére erősített vízszintjelző el­őtt. A vízszintjelző grádicsokra beosztott számai az éveket jelzik. A szennyes víz már majdnem be­takarta 96-ot. A lencse a 98 utáni számokat már nem mutatja. „Álmodozónak éppenséggel nem nevezhető programjából is ke­veset telesített a szocialista-szabad­­demokrata koalíció a kormányzati ciklus első hűrén" - foglalja össze v­eményét a nagy példányszámú gazdasági-politikai hetilap. Július 15-én a Magyar Hírlap­ban - nem az Antall-kormány melletti elfogultságáról ismert - Lengyel László közgazdász kitű­nő elemzését így fejezi be: „Tud­juk, hogy a magyar demokraták (ezt a megnevezést a szerző a koalícióra érti -L.l.) kihasználva erőfölényüket, konszolidáció és reformok, a társadalmi szerep­lőkkel folytatott párbeszéd he­lyett a betelepülést és a foglalást választották. Megbuktak. A szo­cialisták és a szabad demokraták nem sokat tanultak elődjük pél­dájából. Még van két hosszú évük, hogy tanuljanak." Ugyancsak a Magyar Hírlap­ban két nappal korábban Bencsik Gábor, a MÚOSZ főtitkára jut a koalíciós kormány alatti sajtót il­letően olyan következtetésre, amelyet az ellenzéki lapok - a nemzetközi értékelésekkel össz­hangban - mindig is állítottak, és amit épp Kereszty András, a MÚOSZ elnöke (aki a diktatúra idején tudósította a Népszabad­ságot „politikailag korrekten" Washingtonból) cáfolt igen nagy vehemenciával, nevezetesen, hogy mint Bencsik összefoglalja nyilatkozata végén a sajtó jelenle­gi állapo­tát „l­ündet olyann­ira lerontja az összképet, hogy a ma­gyar sajtó valóban a részben sza­bad kategóriába csúszott vissza." Göncz köztársasági elnök azonban a sajtót még regulázot­­tabbá szeretné ternni. Fagyejevet és Meciart felidéző buzdításában jó hangulat megteremtését kérte a sajtótól. Amit a közszolgálati adók egyébként folyamatosan gyako­rolnak. Olyanannyira, hogy a magyar Gallup Intézet, az itteni legmegbízhatóbb közvélemény­kutató egyébként igen mérték­tartó és nyugodt vérmérsékletű igazgatója július 13-án így fa­­adt ki szokatlanul dühösen a Népszavának adott féloldalas interjújában, kifejezett manipu­lációval vádolva a rossz szagú múltjáról és jelenéről nagyon is­mert Bolgár Györgyöt: „Legutóbb egy rádióműsorban hatvan percen át csak olyan hallgatók telefonál­tak be, akik mindannyian amellett érveltek, mennyire jó, hogy Horn Gyula házat épít. Az ilyen esetek gyanúsak. A műsorvezető volt az egyetlen, aki ellenv­eményt pró­bált kicsikarni magából." Miután nem akadt más vállal­kozó, Horn Gyulát a tévében Betlen János „faggatta". Talán emlékezünk Betlenre még abból az időből, amikor Boross Péter miniszterelnök „ellen" készített. Mérleg utcai értelemben ag­resszív interjúját vezette be az­zal a kérdéssel: Boross látta-e a Parabolát? Betlen ezúttal csak alázattól mekegett, míg a villa­ügylete és a legtöbb helyen már 100 forint fölé szökött kenyér ára miatt igen ideges Horn egyszer­re izzadt, fészkelődött és unat­kozott. Lehet, hogy a kétéves kor­mányzás kudarca, lehet, hogy a félresikerült interjú az oka, de Horn azóta egyre furább ötletek­kel hozakodik elő. Mint amikor azt mondta: Magyarország szá­mos országgal a kettős adóztatás elkerülése érdekében egyez­ményt kötött, és így magyar adólanynak számít például az az amerikai, aki 365 nap osztva 2-vel plusz 1 napot Magyaror­szágon tartózkodik, így, ha je­­lentkezik Hornnál, uk­mukfukk megkapja a szavazati jogot. Az a magyar, aki viszont egy évben 183 és fél napot az Egyesült Ál­lamokban tölt, az elveszíti szava­zati jogát. Zseniális. Budapesti ellenzéki körökben népszerű vicc szerint az antalli örökség Horn. Sokak szerint a „vicc" fájón igaz. Kár, hogy a po­én tárgya mértéken felül kezd durvulni Lovas István A^7?- I U -fpl í rí n Egykönnyen a magyar kormány hangárjaiban landolhatnak a Gripenek • ^ ^ V U 1 IJ 1- ’ -X- Ecrr ft. í!i % a baloldali sajtómeccsen T^sakbasztacska a svédasztalon ! Folydatás az 1. oldalról A Gripen „népszerűsítésére" rendszeresen szerveznek látoga­tásokat politikusok és újságírók számára úgy, ahogyan az a kö­zelmúltban is történt. A mind a laikusok, mind pedig a szakem­berek számára rendkívüli érde­kességet jelentő programok so­rán azonban a látszólagos nyílt­ság ellenére szinte lehetetlen konkrét, technikai jellegű infor­mációkhoz hozzájutni. Ugyan­csak nem propagálják azt a tényt, hogy az állításuk szerint már „csapatszolgálatban álló" Gripen még messze van a hadrafogható­ságtól, és nem csak a pilóták je­lenlegi kiképzési szintje miatt. Technikai okok következtében a Gripen még csak mint repülő­gép, és nem mint komplex fegy­verrendszer üzemel. Az amerikai Hughes cégtől 1997-ben kapják meg a gép fegyverzetének alap­ját jelentő rakétákat, amelyekkel a kísérleti lövészetekre csak ez­után kerülhet sor, és az ugyan­csak amerikai Rockwel­ Colins­­nál 1998 végén fog befejeződni a Gripen számára kerülő Ra-90 tí­pusú kombinált komm­unikációs és adatátviteli rendszer fejleszté­se. Hasonlóképpen hiányoznak még a gépekről az elektronikus el­lentevékenység ma már nélkülöz­hetetlen eszköze, az ellenséges ra­kéták megtévesztésére szolgáló zavarórendszerek, és nincs ez a törzs alá függeszthető, áramvona­las konténere szerelt felderítő be­rendezések elkészültéről sem. A repülőgép költségeiről a mai napig nem lehet pontos ké­pet alkotni. A tavaly kormány­­szinten aláírt szándéknyilatko­zat még egymilliárd dollárban határozta meg 30 gép magyaror­­szági üzembe állításának költsé­­gét, ellenben Horn Gyula ez év eleji svédországi látogatása után már másfél millrdot emlegettek. Egy biztos, a Gripen a terve­zetthez képest alacsonyabb pél­dányszáma és a balesetek miatt elhúzódó fejlesztési program eredményeként egyre többe ke­rül. Néhány éve még 15-18 mil­lió dollárra kalkulálták a gépek darabonkénti árát a kiegészítő földi felszerelések nélkül, ez je­lenleg 28 nylió dollár, ami jelen­tő- 20 milliós és a használt, de a le­gújabb electronikával és fegyverzet­­te­eszerolt F-16A 14 milliós árát Mivel a Gripen fegyverzeté­nek 80 százaléka amerikai erede­tű, és azt Svédország nem expor­tálhatja tovább, ezért az összesí­tett költségeken felül további je­lentős tételt jelentene a szüksé­ges eszközök beszerzése az USA-ból. A svédek által felaján­lott, rendkívül kedvezőnek lát­szó fizetési konstrukciónak is le­hetnek buktatói, ugyanis jelen­leg még nem ismert, hogy az el­lentételezésként elfogadásra ke­rülő magyar árucikkeknek mek­kora lesz az importigénye (élel­miszer esetén például a csoma­golóanyag), és hogy a követelt minőség biztosításához a költ­ségvetésből mennyit kel majd kifizetni exporttámogatás címén. A hazai alkatrészgyártással történő kompenzáció teljes mér­tékben illúzió, ugya­nis a Gripen farokkúpjához szükséges fém szer­kezeti elemek elkészítése mind­össze néhány embernek ad munkát a Dunai Repülőgépgyár Rt-nd. A gép tejes ához képest csak ezre­­lékdőben kifejezhető értékű alkatré­szek „nyersen" kerülnek ki Svédor­szágra, mivd az előírt fdületvédel­­mi ejárás kivitelezésére nincs lehe­tőség Magyarországon. A Gripen piaci szempontból „legveszélyesebb" eltervelének az amerikai F-16-os számít, ezért a SAAB elkészített egy tanul­mányt, amely összehasonlítja a két típust. Megszokott dolog, hogy mindegyik gyártó hangsú­lyozza saját termékének pozití­vumait és a konkurens hibáit, ez elfogadható abban az esetben, ha korrekten történik, és a külön­böző paramétereknél a­zonos kö­rülményeket vesznek figyelem­be. A tanulmány azonban - fino­man szólva - ellentmondásosra sikeredett, és sok megállapítása hibás. Minderről azért fontos be­szélni, mivel néhány befolyásos hazai szakértő saját elemzései­ben - nem tudni, mi okból - tényként kezeli a svéd adatokat. A felületes szemlélet körnnyen megtévesztheti, hogy az össze­hasonlításnál sok esetben az F- 16-os nyolcvanas évek elején gyártott alapváltozata szerepel, és nem a Magyarország számára felajánlott legmodernebb F-16C Block 50-es széria, íme néhány a tévedések közül: - A svédek szerint az F-16-os nem rendelkezik elektronikus adat­­átviteli rendszerel. (A jdenlegi vál­tozatokat már felszerelték ezze.) - Nem alkalmas hiányos fel­­szereltségű tábori repülőterek­ről, valamint autópálya-szaka­szokról történő üzemelésre. (Er­re az F-16-OS valamennyi válto­zata képes úgy, mint ahogy az Svédország szomszédjában, Norvégiában is rendszeresen elő­fordul a hadgyakorlatokon.)­­ Sokkal munkaigényesebb. (Itt a számszerű adatokban a Gripelnnél csak a repülőtéri kar­bantartás munkaidőigényét kal­kulálták be, míg az F-16-osnál ezenkívül a javítóüzemben vég­zett munkákat is. A valóságban éppen fordított a helyzet.)­­ Azonos idő alatt kevesebb bevetést képes teljesíteni. (Itt csak arról „feledkeztek meg" a svédek, hogy azonos tömegű fegyverzet célba juttatását mind­két típusnál a lehetséges maximá­lis távolságra vonatkoztatták, ez az F-laos esetében bevetésen­ként 760 kiométerrel nagyobb tá­volság megtételét jelenti.) - 40 százalékkal magasabb üzemeltetési költséget varrnak. (Ez közel hétradió repült óra ta­pasztalatai alapján az F-16-os különböző változatainál 2350- 2400 dollár óránként, míg a Gri­­pernél ezt 2300 dollárra tervezik.)­­ Sűrűbben hibásodik meg. (Megint a számokkal történő zsonglőrködésről van szó, ugyanis míg az F-16-osnál az olyan kisebb hibák is be varnnak kalkulálva, amelyek javítását el lehet halasztani a következő na­gyobb időszakos javításig, addig a Gripennél csak azokat vették számításba, amelyek veszélyez­tethetik a feladat végrehajtását vagy a repülésbiztonságot.)­­ A lokátor hatótávolsága 15- 50 százalékkal (változattól füg­gően) kisebb, mint a Gripené. (Ezt lengyel szakértők által elvég­zett pártatlan összehasonlítás cá­folta meg, amely szerint egy va­dászgép méretű célt az F-16A 50-60 kilométerről, a Gripen 60 ki­lométerről, míg az F-16C 60-70 kilométerről képes felderíteni.) A fentieken kívül a SAAB ta­nulmányában még több olyan állítás található, amellyel vitába lehet szállni, például szerintük a Gripen lézervezérlésű bombák célba juttatására is képes, pedig sem beépített formában, sem külső függesztményként nem rendelkezik az ehhez szükséges célmegjelölő berendezéssel. Ugyancsak vitatható a Gripen „stealth" (lopakodó) jellemzői­nek említése. Ebből annyi igaz, hogy az átlagosnál kisebb méret és a nagy mennyiségben alkalma­zott műanyag szerkezeti elemek miatt szemből körülbelül a fele a visszavert radarjele, mint egy átla­gos vadászgépnék, de ettől az ész­­lelhetőség távolsága 15 százalékkal csökken, mive nincs egyenes ará­nyosság a két tényező között. Az összehasonlításból kima­radt a tolóerő, a tömegaré­nyok­­ra, a gyorsuló- és emelkedőké­pességre vonatkozó adatok, amelyek terén a Gripen jelentős hátrányban van. Egy határsértő vagy eltévedt repülőgép elfogá­sa esetén kis magasságban, hangsebesség alatt 30 százalék­kal rosszabb a svéd gép gyorsu­lása az F-16C-hez viszonyítva, míg nagy magasságban - hang­­sebesség felett - a különbség már több mint 300 százalékra (!) növekszik. A Gripen tömegéhez képest alacsony hajtómű teljesít­ménye következtében 50 száza­lékos üzemanyaggal és 4 darab légiharcraakétával mindössze 1,5 Mach sebességre (a hangsebes­ség 1,56-szorosa) képes, így az utóbbi, vak­aiánt gyorsulási jel­lemzőket tekintve már a régi MiG-21-eseink is felülmúlják. A fentiek ellenére kétségesen, hogy a Gripen - főként elektro­­m­ldiját tekintve - a vitág egyik legkorszerűbb többfeladatú va­dászgépe, amely minden továb­bi nélkül megfelelhet Magyaror­szág igényeinek. Ha a majdani tenderen részt vevő típusok ki­próbálására módja nyílik a ma­gyar pilótáknak, akkor úgyis ki­derül minden. Kővári László A repülőgép költségeiről a mai napig nem lehet pontos képet alkotni FOTÓ: TÓTH GYULA „Nyitott" költségvetés Az önkormányzatok pénzügyi gazdálkodásának moder­nizálását elősegítő szemináriu­mot szervezett a Belügyminisz­térium az Egyesült Államok által finanszírozott nemzetközi se­­gélynyújtási program keretében. A jövő év márciusáig tartó elmé­leti továbbképzésen azon önkor­mányzatok képviseltetik magu­kat, amelyek vállalják, hogy költ­ségvetésük- a demokráciát régóta élvező országokéhoz hasonlóan - nyitott és áttekinthető lesz. A szeminárium tananyagául szol­gál többek között Szolnok város „programköltségvetése", amely - elsőként az országban - nem különíti el mereven az éveket, ha­nem három esztendőt (főző, tárgy­évi és rákövetkező) kapcsol egybe. A pénz konkrét felhasználása helyett az egy-egy területen zaj­ló folyamatokat elemzi, az ösz­­szes információt egybegyűjtve, mindenki számára átláthatóan. Az Egyesült Államokban több mint 33 ezer önkormányzat él ezzel a módszerrel, s a bankok is könnnyebben hiteleznek a város financiális helyzetének ismere­tében. /2­ MEGRENDELŐLAP Megrendelem az Új Magyarország című lapot 1996. év...........................hónap...............................naptól kezdve Előfizetési díj: Megrendelő neve:.............................................................................. □ egy évre: 7800 Ft Címe (város, község, kerület):......................................................... Cs fél évre: 3900 Ft □ negyedévre: 1950 Ft ................................................................................................................. □ egy hónapra: 650 Ft utca, tér, lakótelep:........................................................................ házszám, emelet, ajtó:....................................................................... Az előfizetési díjat a nyugtával jelentkező postai dolgozónak fizetem ki. Átutalással rendelkezem, számlaszámom:............................................................................... aláírás A megrendelőlapot kérjük borítékban­­ Budapesten: Hírlapüzletági Igazgatóság, 1846 Budapest, vidéken: Postahivatal, helyben­­ küldeni. Bankomatnál használható OTP-kártyák Az év végéig folytatódik az ingyenes csereakció A legnagyobb hazai pénzintézet, az OTP Bank ügy­ei e hónap ele­je óta az Euronet Rt. kék Banrkomat feliratot viselő pénzkiadó automa­táinál is felhasználhatják bankkár­tyáikat Eit Michael Broom, az Euro­net Rt elnök-vezérigazgatója és Kolozsváry Ádám, az OTP vezér­igazgató-helyettese jelentette be tegnapi sajtótájékoztatójukon. Az Euronet automatái július 1- je óta valamenni OTP-kártyát elfogadják, és a pénzfelvételért a bank ügyfeleinek 65 forintot kell fizet­niük. Ez ugyan több, mint amennyint az OTP saját automa­táinál kellene fizetni, sokkal ked­vezőbb viszont, mint más ban­kok automatái esetében, ahol a felszámított díj ennek három­szorosa. Kolozsváry Ádám el­mondta, hogy az OTP Bank je­lenleg 395 automatával, de más­fél millió folyószámlás és 600 ezer­nél több kártyás ügyféllel rendel­kezik Az Euronet Rt-vel kötött szerződés segítségével így olyan helyeken is ki tudják elégíteni az ügyeleket, ahová saját automatát nem lenne érdemes kihelyezni. Az Euronet Rt. eddig 66 gépet telepített, további 60 helyszínre aláírt szerződése van, és 1999-ig összesen 400 pénzjegykiadó au­tomata felállítására vállalt köte­lezettséget. A gépeket McDo­nald's éttermek, Shell és Arai benzinkutak, valamint Cseme­­ge-Julius Meinl és más üzletek közelébe helyezik ki. A cég üz­letpoltikája szerint továbbra is olyan helyekre telepítenek auto­matákat, ahol a közelben nincse­nek bankfiókok, a kártyabirto­kosoknak azonban szükségük lehet pénzre. A cég Magyaror­szágon kívül öt európai ország­ban működik, s szándéka szerint a kontinens összes tranzakcióját feldolgozó központját a jövőben is megtartja Budapesten. A sajtótájékoztatón az OTP ré­széről bejelentették azt is, hogy a bank az év végéig meghosz­­szabbítja az eredetileg június 30- ig tervezett ingyenes kártyacse­re-akcióját, melyben régi bank­kártyákat új, külföldön is fel­használhatókra lehet cserélni. G.J.

Next