Új Magyarország, 1996. október (6. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-31 / 254. szám
L'■L- ■)tvb Szegeden nagy váralkozás előzte meg azt a bírósági tárgyalást, amely a Szegedi Nemzeti Színház és szabadtéri játékok igazgatósága kezdeményezett a mesében monopolhelyzetben lévő Délmagyarország ellen. A Bertelsman érdekeltségű sajtóorgánum idén június 5-i számában - a felperes szerint - olyan elmarasztaló írást közölt a kulturális intézményről, amellyel csorbította annak személyiségi jogait. A sérelmesnek tartott állítások egyebek közt az alábbiakat tartalmazzák: „Egyelőre nem lehetséges biztosan tudni, hogy igaz-e az az információ, mely szerint az eddig lekötött szerződésekkel és egyéb költségekkel az egyesített Nemzeti és szabadtéri költségvetése máris kimerítette a különböző pénzügyi forrásaik által 1996-ra biztosított összeget. E tekintetben természetesen csak akkor lehet tisztán látni, ha a - főleg a szabadtéri rendezvényeinél jelentkező - plusz ráfordításokat az új (egyesített) vezetés majdan rendezi, vagy arra mégsem lesz képes." A teátrum vezetése úgy vélte, a cikk fenti állításai célzatosan utalnak arra, hogy a költségvetés kimerítése gyakorlatilag megtörtént, s legalábbis kérdéses, hogy pénzügyi kötelezettségeiknek egyáltalán eleget tudnak-e tenni. Az írás utolsó mondata pedig, amelyben a következő olvasható: „Ez nem az adófizetők által - orvosok és tanárok elbocsátása idején - fizetett újabb adóterhek árán lészen lehetséges" - felvillantva annnak rémét, hogy felelőtlen, túlköltekező gazdálkodásuk miatt a lakosság újabb adóterhekkel számolhat. A felperes arra kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest 2,5 millió forint nem vagyoni kár megfizetésére. A tegnap kihirdetett ítélet szerint a bíróság megállapította, hogy szó sincs a jelzett intézmény jó hírnevének rontásáról. Az igészségszolgáltatás úgy látja, az ominózus írás kétségesen kezelte a teátrumról szóló információkat, nyíltan nem állítja, hogy pazarló gadálkodást folytatott volna. Mindezek alapján elutasította a felperes keresetét, amelynek jogi képviselője azonnal bejelentette, hogy élni Idvánnak a felebbezés jogával. Nikolényi István, az érintett intézmény főigazgatója lapunknak elmondta: az ítélet nem lepte meg, cmi nem mentes az elfogultságtól. Köztudomású ugyanis, hogy a Délmagyarország egyeduralkodó a megye sajtópiacán, ezért a főigazgató furcllotta, hogy a lap éppen a tárgyalás idején egész oldalas interjút közölte a megyei bíróság elnökével. Ugyanakkor értetlenül tapasztalta, hogy a bíróság átsiklott a lényegen, vagyis azon a szövegrészen, amelyet a beadványukban idéztek a számukra sértőnek bizonyuló írásból A továbbiakban azt is megtudtuk, hogy egyelőre nem jelentettek be elfogultságot a szegedi bíróság ellen. (bálint) W ITm Egyelőre nem jelentettek be elfogultságot Elutasították a szegedi színház keresetét K. 8 (}.}'iJiJ0.t /l^^nl. U'bbioo^KULTÚRA A NAP hírei A Biblia a társművészetekben A magyar költészet létösszegző versei és A Biblia a társművészetekben címmel indul előadás-sorozat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kelenföldi Főkönyvtárában (XI., Etele út 55.). Az első előadások november 4-én 16 és 18 órakor kezdődnek. A délutáni programra a rendezők elsősorban a diákokat, az estire a felnőtteket várják. Előadó: Reisinger János irodalomtörténész. Danilo Kisművek színpadon Színpadra írt prózaszövegek szerepelnek a Fiatal Művészek Klubjáin kik műsorán november 1-án 20 órától (Budapest, Andrássy út 112.). Daialo Kis alkotásait, Balázs Attila szabad értelmezésében, Solanum Tuberosum címmel Bicskei István, Bicskei Flóra, Döbrei Dénes (az adaptáció rendezője), Fromeda Gada és Varga Herrietta adják elő, zene: Lajkó Félix és Takács Tibor. Kovács Máté emlékezete Emlékülésen és kiállítássóm enlékezteő a napokban Debrecenben Kovács Mátéra, a művelődéspolitikus és könyvtártudós születésének 90. évfordulója alkalmából A Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtárában rendezett kiállításon könyvek, fotók, korabeli dokumentumok idézik a neves tudós munkásságt. Az intézménynek 1949 és 1956 között volt igazgatója Kovács Máté 1945 után közoktatási államtitkárként - mint a Nemzeti Parasztpárt tagja - jdentős szerepe volt a nyolcosztályos általános iskolai utatás kidolgzásában, tizenkét éven át volt főtitkára az ország legrégebbi nyári egyetemének Debrecenben. A magyar tudomány napja A hazánkban tartózkodó Teller Ede, budapesti születésű fizikus kedden találkozott Nemcsók Jánossal, a Ballaton kormánybiztosával, aki a Miniszterelnöki Hivatal képviseletében a modernzációs programiroda megbízásából tárgyalt a vendéggel. A tárgyaláson elsősorban a biotechnológiáról volt szó. Teller Ede szerint Magyarország jelentős eredményeket érhetne el a biotechnológia területén. A vendég javasolta, hogy Bolyai János matematikus születésnapját nyilvánítsák a magyar tudomány aapjává. Ezen a napon nagobb figyelmet kaphatna a magyar tudomány, amely meghatározó jelentőségű a hedadás szempontjából. A szakmai elismerés elmaradt Zórád Ernő: A könnyű műfaj vágányára tollak Magyar Pantheon című kiállításával egy, a nagyközönség számára kevésbé ismert oldalát mutatja be Zórád Ernő grafikusművész. Mint azt a művész lapunknak elmondta, a komoly tartalommal és igazi művészi értékkel bíró alkotásainak széles körű megismerését a Kádárkorszakban a rendszer tudatosan megakadályozta. A grafikusművész most eredeti dokumentumok alapján idézi föl módszeres elhallgattatásának egyes állomásait. - Eddig hogy-hogy nem találkozhattunk ebben a stílusban készült műveivel? - Pedig ez nem egy új oldalam, hanem tulajdonképpen ez az én igazi arcom. Kifejezetten ilusztrátornak készültem már kezdetben is, mivel elég jól ismerem az irodalmat, és meg is tudom rajzolni a művek által sugallt hangulatot. A Képzőművész Szövetség grafikai szakosztályának mindig is tagja voltam, aztán 1956 után - akor jó néhány „toll visszakerült a tartóba" - megszűntem tag lenni. Nem zártak ki, egyszerűen sokadmagammal együtt nem kaptam tagkönyvet az újjáalakult szövetségtől. Mit volt mit tenni, a Füles erek alapító tagja lévén egy ideig én készítettem az újság címlapjainak nagy részét, majd a profilváltás után képregényeket kényszerültem rajzolni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem kapok már megbízást könyvillusztrálásra egyik kiadótól sem. Amikor az 18-ban kiadott és általam illusztrált Toldi-trilógia második kiadása is már egy másik grafikus munkáival jelent meg, világosan láttam, hogy ezen a vonalon eldőlt a sorsom: a könnyű műfaj vágányára toltak. - Az imént utalt a szándékos elhallgattatásra. Hogyan nyilvánult ez meg? - 1970-ben egy nagy karikaturistakiállításra elkészítettem életem egyik legnagyobb művét, melynek a Művészi képregény? címet adtam. Ez egy szövegét tekintve elég blőd - detektívképregény volt, melynek minden egyes kockája más-más kortárs művész stílusában volt megrajzolva. Ezzel a művel - mint egyetlen magyart 1970-ben meghívtak az olaszországi Salone Internazionale dei Comics -kiálításra, ahol tizennyolc mű ország képviselte magát. Akkoriban le kellett adni a külföldre szánt művészeti alkotásokat a Műcsarnokban, a csomagolást és a szállítást központilag intézték. Amikor kiérkeztem Luccába, a kiállítás záróünnepélyébe csöppentem, a nevemet tartalmazó tábla fölött pedig csak az üres feci virított. Kiderült, hogy travel az utolsó napra érkezett meg a képsorozat, egyből visszahozták Magyarországra. 1971-től elkezdtem kérvényezni a vizsgálatot az ügyben, mivel a rajzaimat nemcsak hogy visszatartották, de nyomuk is veszett. A szándékosság ekkorra számomra már teljesen nyilvánvaló volt. 1980- ban - tehát tíz évvel a történtek után - kaptam egy levelet a Kulturális Kapcsolatok Intézetétől, melyben megköszönik a türelmemet, és közük, hogy haladéktalanul kivizsgálják a történteket, az eredményről pedig majd tájékoztatnak. A Kuturális Kapcsolatok Intézete - amely nyájként meglepő módon nem a kultusz-, hanem a belügyminisztérium alá tartozott - nem sokkal később megszűnt, az ügy pedig elévült A kéjjeimről soha többet nem hallottam, eltűnt tehát egy olyan rajzsorozatom, ésmegyel nemzetközi sikert aratva egy új műfajt teremthettem volna - Ön szerint politikai vagy szakmai okai lehettek a negligálásnak? - Politikailag nem lehetett megtámadni, ezért én szakmai kifogásokra gyanakszom. Ezt bizonyítja az az eset is, ami 1983- ban, az úgynevezett rendszerváltás után történt. Krúdy Zsuzsa felkért egy általa készített szakácskönyv illusztrálására, a könyv meg is jelent, benne tíz darab egész oldalas rajzommód. Pár napra rá megjelent egy féloldalas recenzió egyik előkelő napilapunkban, a rajzokat azonban egy szóval sem említette. Ezzel szemben az írás közepébe két hasábra szedve betördeltek egy - a témához egyáltalán nem illő - Papp Oszkár-rajzot, melyet feltehetően nagy gonddal előkerestek és kiollóztak egy korábbi Krúdy-kötetből. Ki van utalva, hogy ez véletlenül történt, a szerkesztőnek valószínűleg odaszólt valaki, tehát feladatot teljesített. Végül is ugyanoda lyukadtunk rá, ahonnan elkezdtük; nem tudtam a bennem rejlő adottságokat megvalósítani több évtizedes pályám során, mert az akkori rendszert nem engedte. Bugyinszki György A művész könyvillusztrációit összegyűjtő kiállítás november 6-ig tekinthető meg a Magyar Írószövetség székházában Vendégváró útikönyvvek Megjelentek az első idegen nyelvű kötetek, Borsod-Abaúj- Zemplén megye angol és német nyelvű útikalauzai, a Miskolci Well-Press Kiadó vendégváró útikönyvek sorozatában - tudatta tegnap a sajtó képviselőivel Körtvélyesi Erzsébet, a miskolci illetőségű cég ügyvezetője. A tavaly útnak indított sorozatban Győr-Moson-Sopron, valamint Komárom-Esztergom megyékről láttak napvilágot idén bédekkerek, a következő, Tolna, illetve Pest megyét bemutató kötetek megjelenése novemberre, illetve decemberre várható. A vendégváró kötetben - többek között - a megyék településeinek legfontosabb látnivalóival, az étkezési és szálláslehetőségekkel, a néprajzi és helytörténeti érdekességekkel, sőt a természetvédelmi területekkel és a tűzvédelmi rendszabályokkal is megismerkedhetnek az utazni vágyók (cső) Egész pályás letámadás Ezzel a labdajátékokból ismert taktikával jellemezte az amerikai kommersz film erősödő agreszszivitását a Budapesten két napig tanácskozott európai kulturális miniszterek elnöke, a finn tárcavezető. Hozzátette: a skandináv országokban is minden tíz bemutatott új film közül kilenc amerikai. Csaknem teljesen elsorvadt a nemzeti filmgyártás. Miután a tanácskozás egyetlen témát - Európai film - közös jövő - tárgyalt, ezzel a problémának az egész földrészt érintő fontosságát kívánta hangsúlyozni. A tünetek általánosan ismertek, de hogy mi lenne a megoldás, azt nagyon nehéz megmondani. Európa óriási konglomerátum,nyelvek, kultúrák, ideológiák és civilizációs meg életszínvonalbel kontúrok mentén tagozódik A fibkraűvészet ugyan egyfajta egyetemességet jlent, de a régiók saját és sajátos témákat feldolgozó - filmművészete többnyire nem érdekli az azon a körön kívül élőket. A különböző határok e téren nehezen áttörhetők A helyzet nálunk sem jobb, mint bárhol Európában vagy a világon. Ennek illusztrálására elég egyetlen példa. Ez év július 1-jétől november végéig (már ismerjük a novemberi műsortervet is) műsorra került (kerül) nálunk 61 film. Ebből 40 volt (lesz) amerikai, 15 a más országokból való és 6 a magyar. Amikor a Twister című katasztrófa-szuperfilm indult (október 10-én), Budapesten 15 mozibem játszották napi körülbelül 60 előadásban. A vele egy időben indult, és már több mint féltucat igen rangos hazai és külföldi díjat nyert magyar film, a Boise Vita 2 moziban, napi 5 előadásban startolt E héten a Twister már csak 6 moziban, napi körülbelül 30 előadásban megy - mert jött közben a másik szuperfilm, A függetlenség napja, 11 moziban, napi 40 előadással A Bolse Vita e héten mindössze egy moziban, napi egy előadásban látható. Már most lehet és kel is ezek ellen a filmek ellen, ez ellen az amerikai dömping ellen berzenkedni. Csak hát a helyzet ezzel még nem változik, sajnos. Ez nem. És a jelek szerint egyre inkább ez is lesz. (takács) ^\M^(^\JJL-rfy~> ^ ^CXO(_CW -----------------------------------------------------------------CiS^Lß.- éceTaM^19%. OKTÓBER 31., CSÜTÖRTÖK Művelődési műhely Zalában Szakmai műhelyt akkítottak kedden Zala megye művelődésszervezői. Eszmecseréjükön kinyilvánították a termelő, szolgáltató beruházásokra vállalkozók döntéseiknél mindinkább figyelembe veszik a kulturális infrastruktúra állapotát, már csak ezért sem tartható, hogy a területfejlesztési tervek és pálytázatok többnyire kívülrekesztik a gazdasággal kölcsönhatásban álló kultiváns és közösségfejlesztési szempontokat. Ebből kiindulva a művelődésszervezők közös indítványt fogalmaztak meg a megyei területfejlesztési tanácsnak címezve. A többi között javasolják, hogy a tanács által kiírandó - például munkahelyteremtésre, idegenforgalmi beruházásra vonatkozó - pályázatoknak legyen részeleme a közösségi művelődés, a képzés és hagyományápolás tárgyi feltételeinek kialakítása, fejlesztése. Az igen dokumentumok elkészítéséhez, véleményezéséhez felajánlják segítségüket a térségi társulások és a területfejlesztési tanács számára. Kérik, hogy az idevágó témák tárgyaláskor tanácskozási joggal vehessenek részt a fejlesztési testület ülésein. Képátmérő (A.CKözépdöntő A Ki mit tud? lassan a végkifejletéhez közeledik. Nincs már görberalengetés, a zsűri visszatért a számszaki műveletekhez, a műsorvezető Antal Imre pedig úgy megkomolyodott, hogy a néző őmiatta, s nem a versenyzőkért idegeskedik. A produkciókkall különben sincs semmi baj: mindaz, amit látunk, hallunk, vagy csak megsejtünk, maga a tökéletesség. Nyoma sincs az emberi esendőségnek, mintha minden szereplő mögött egy jól szervezett és még jobban pénzelt szakembergárda tüsténkedne. Egy kicsit tehát „elnyugatiasodott" ez a műsor, pedig valaha nemzeti ügy volt, s ami még ennél is fontosabb: csends és kizárólag a tehetségeket kutatta, s nem azt a mesterségbeli tudást, ami a magyar televízió hírnevét megalapozta. A művészet és a mesterség közötti határvonalat persze nem a Ki mit tud?-nak kell megrajzolnia, de nyilvánvaló, hogy a frissen fölkutatott tehetségek ma már nem fognak olyan menedzselést kapni, mint amilyent Koncz Zsuzsa vagy Kern András kapott. Egyszerűen azért, mert a „fölfedezések korszaka" a hatvanas évek végén lezárult, s most legföljebb médiasztárok közül válogathatunk. Nosztalgiázni persze lehet, sőt egyenesen kötelező, de hiába próbáljuk meg visszahozni a régi időket, ez a fajta szellemidézgetés éppen annyira „virtuális", mint az Internet matematikailag komponált valósága. Persze túlzás lenne a múlt szerdai középdöntő mögött valamiféle machinációkra gyanakodni. Egyszerűen arról van szó, hogy az államilag felügyelt sztárcsinálás most már senkit sem érdekel. Van helyette Szerencsekerék, a Vágó-féle fölkiáltójeles műsor, meg a népörömök csúcsaként nyilván tartott Telemázli. Csoda hát, hogy az ilyen bárgyúságokkal traktált néző nem Hadd Tamás fütytyögetésére kapja föl a fejét? Különben is: az információk szabadon áramolnak, tehát mindenki annyit tud, amennyit nem szégyel. A tudás ugyan közömbössé teszi az embert, viszont megnöveti az önbizalmat, s így minden honpolgár potenciális Ki mit tud?-győztesként könyveheti el magát. Mindebből csak az deríthető ki, hogy a hatvanas évekből átmenekített műsorok megtűrt gyermekként tengődnek a televíziózás többmiliárdos költségvetésében, s valószínűleg annak köszönhetik a megmaradásukat, hogy az MDF-es kultúrpolitika közép-európai rangra emelte őket, és ezt nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. A Ki mit tud? zsűrije pedig teszi a dolgát: megvizsgál minden létező és létezhetetlen hiányosságot, aztán pártatlanul dönt. A kiskaput persze nyitva hagyja, hadd telefonáljanak a rokonok, mert ezzel aztán mindenki jól jár: a versenyző érzi, hogy támogatják, a családtagok beszólhatnak a dologba, a Matávnál meg szaporodnak az impulzusok. Némi túlzással a gazdaság és a kultúra találkozását regisztrálhatuk, s ha már így van, sokkal érdekesebb lenne mondjuk villanyoltással véleményt nyilvánítani. Egy jól sikerült szólótánc vagy szépen zengő virágének után sötétbe borulhatna az ország. Majoros Sándor Polgári kör Salgótarjánban A polgári értékek védelmére, a várospoltikai célok megvalósulásának segítésére Polgri Kör alakult Salgótarjánban; a szervezetet egyesületként ez idő szerint jegyzik be a cégbíróságon. Horváti István Nógrád megyei múzeumigazgató, a kör egyik alapítója és vezetője elmondta, a politikai pártoktól egyenlő távolságot tartva óhajtanak katalizátorszerepet vállalni a városban több ízben nekilendült, de többször meg is történt polgárosodás mostani ígéretes szakaszában. Ibra’l OJ-