Új Magyarország, 1997. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-28 / 50. szám
8 Hangfogó nélkül Fedezzük fel Weinert! Épp ideje volna, hiszen már majd négy évtized telt el a halála óta, s nálunk nem életükben szokás a zeneszerzőket műveik repertoáron tartásával kényeztetni. Ez a kiváltság jobbára az eltávozottakra korlátozódik, ha ugyan nem a teljes feledés lesz osztályrészük. Weiner Leót, a zenepedagógus-zsenit világhírűvé tették növendékei (Reiner Frigyes, Doráti Antal, Solti György, Starker János stb.), de a komponista Weinert vajon mennyire ismeri a zenésztársadalom és a koncertközönség? Egy-egy divertimentóját, igaz, minden szezonban hallani - mert biztos sikert hoz, és a zenekarok szívesen játsszák -, a rádiós szerkesztők körében meg elég népszerű a Csongor és Tünde, a Szerenád, a Concertino. Arra azonban már rácsodálkozunk, ha napjainkban egy hegedűművész (történetesen Rásonyi Leila) zenekari estjén Weiner-koncertet szólaltat meg - vagy ha egy fiatal vonósnégyestársaság háromrészes ciklusában két Weiner-kvartett is szerepel! Ez utóbbi sorozatot az Auer Vonósnégyes adja, a Continuo Alapítvány rendezésében és javára, az Óbudai Társaskörben, s már csak egy esemény van belőle hátra: március 9-én, vasárnap délután 4 órai kezdettel. Aki osztályon felüli kamaramuzsikálásra vágyik, annak jó szívvel ajánlom: a Sipos Gábor primárius vezette együttes (második hegedű: Berentés Zsuzsa - mélyhegedű: Gulyás Nagy György - gordonka: Takács Ákos) megszállottja a műfajnak, és óriási igényeket támaszt önmagával szemben. Egyetlen hónap leforgása alatt harmadszor találkoztam velük, s merőben más-más műsorok élményszerű előadása minden alkalommal rabul ejtett. Az említett sorozat keretében legutóbb Weiner 3. vonósnégyesével (Pastorale, fantázia és fúga) indították választékos programjukat, s a mű olyan ragyogó köntösben, annyi frisseséggel és bájjal kelt életre hangszereiken, mintha a szerző személyes intencióit valósítanák meg - holott Weiner már rég a föld alatt porladt, mikor ők világra jöttek. Mint értesültem róla, első önálló CD-jükön - melynek hanganyaga már kész, s megjelenése júliusra tervezett - Weiner Leó vonósnégyeseivel mutatkoznak be; minden esély megvan rá, hogy Auerék ezzel a nemes veretű és egyben raritásnak számító magyar anyaggal a nemzetközi hanglemezpiacon is a favoritok közé kerüljenek. A Weiner-vonósnégyesek a Hungaroton gondozta összkiadás keretébe tartoznak; ennek a vállalkozásnak köszönhetjük Szabadi Vilmos és Gulyás Márta tavaly nyáron rögzített nagyszerű produkcióit is, a tartalom színvonalához méltó borítóval (Rippl-Rónai József: Nő rózsával) és informatív kísérőszöveggel (szerző: Kaizinger Rita). A Hubaynak ajánlott D-dúr szonáta (1911) annak a pályakezdő komponistának a portréja, aki a párizsi „magyar fesztiválon" Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő társaságában szerepelt, s akinek 1908-ban született zongoradarabjait elsőként Bartók szólaltatta meg. A későbbi keltezésű fisz-mob szonáta elegáns, franciásan szellemes, fordulatos szövete elragadó szépséggel, plasztikusan érvényesül Szabadi romantikusan szárnyaló előadásában, amit impozánsan egészíti ki a legbonyolultabb ritmusképletek könnyed megoldásával brillírozó pianista. A Peregi verbunk és a Lakodalmas zárja a programot: két hangulatos, üdén és szeretetteljesen megformált karakterdarab, igazi ráadásszám. (Lehetséges, hogy a századelő Weiner-zenéit a századvégen fedezzük fel...?) Kerényi Mária KULTÚRA Művészbalsors Tocsikisztánban Szükség van a művészekre, avagy sem? A kormány által kapkodva és ügyetlenül meghozott tb- és adójogszabály-változtatások sújtják az egész országot. Látszólag csak, körülbelül hatezer művész gondja az, hogy az alkotók háromnegyede is a létminimum alá süllyedt. Csak látszólag az ő ügyük tehát, hisz - mint ahogy az Új Magyarországnak nyilatkozó Marinov Gusztáv, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének ügyvezető alelnöke kifejtette - a sok ezer író, zenész, festő, szobrász és iparművész azon fáradozik, hogy az a világ, amelyben élünk, talolható legyen itthon is. Az emberek jó része mai napig azt hiszi, hogy a sok ezer alkotóművész valamiféle kiváltságos helyzetben van. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Ám az is igaz, hogy a társadalom egészét sújtó kormányzati baklövések azt érték el, amire a politikai pártok szinte képtelenek voltak: sorsközösséget teremtett író és szakmunkás, szobrász és egyszerű közalkalmazott között. Történt ugyanis, hogy Csehák Judit MSZP-s képviselő asszony módosító indítványával kivették a társadalombiztosítási törvényből a kulturális bizottság egészének tiltakozása ellenére is azt a passzust, hogy a művészeknek ne kelljen havonta a minimálbér 11,5 százalékát befizetniük tb-járulékként, és a tetejében még szintén havonta 1800 forintot is. (Egy korábbi egyezség nyomán ezt eddig a költségvetés állta) Miért gond ez? Az alkotóművészek döntő többsége semmilyen rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik, így képtelen befizetni még a minimális összeget is. Az Alkotmánybíróság hiába szüntette meg a Bokros-csomag ide vonatkozó rendelkezéseit, most a 22 szakszervezet tiltakozása ellenére is megszavazták az egészségügyi hozzájárulás befizettetését. Mára az a képtelen helyzet állt elő, hogy ha egy Kossuth-díjas művész nem tudja befizetni az egyre emelkedő villanyszámláját a 15 ezer forintos nyugdíjából, az egyesülethez kénytelen fordulni. Ők kifizetik a számlát, miként a többi éhkoppon lévő művésztársuknak is, ám lehetőségeik behatároltak. Évi 30-40 millió forintot ad a közalapítvány, így a saját bevételből származó ötmillióval együtt negrven valahány millióból kell gazdálkodniuk. Nem véletlen, hogy művészek egymás közt úgy fogalmaznak: „így élünk mi Tocsikisztánban." Ma már ugyanis az állampolgárok pontosan tisztában vannak azzal, hogy az állami pénzekből hogy síboltak ki miliárdokat, miként fejtődnek fel a vizsgálatok nyomán az ÁPV Rt.-Szokai-Suchman-botrány szálai. Hogy mi történik azzal, aki mégis befizetné az összeget, hogy ha baleset éri, mégse hagyják utcán heverni? A társadalombiztosítás igazgatósága abszurd helyzetbe kerül. A társadalombiztosításnak ugyanis a zavaros jogszabály következtében szakértőket kellett megbíznia, hogy végrehajtási utasítás híján értelmezhessék a teendőket. Naponta érkeznek a telefonok, és ezek mögött mindig emberi sorsok vannak - szögezi le Marinov Gusztáv. Föl kellett tennünk a kérdést: a kormányzatnak el kellene döntenie, hogy szükség van-e művészekre? Jellemző adalék: hiába próbálják évek óta kijárni a Pénzügyminisztériumnál, hogy az adótörvények tekintetében legalább annyi joguk legyen költségeik leírására, mint a legkisebb vállalkozónak. Az elutasításhoz a PM még csak magyarázatot sem fűz. Elmarad a nonprofit törvény, így az egyesületek, alapítványok csak bevételük tíz százalékáig vállalkozhatnak mind a mai napig. De elmarad itt sok minden, nem utolsósorban a kormányprogramban kifejtett ígéretek teljesítése. A mai Magyarországot tehát nyugodtan átkeresztelhetnék Tocsikisztánra, ebben hamarosan konszenzus lesz a társadalom legszélesebb rétegei előtt. Megyeri Dávid A NAP hírei A közösségi emlékezet megtartó ereje Erdélyi Zsuzsa Európa-díjas néprajzkutató tart előadást A közösségi emlékezet megtartó ereje címmel március 5-én a Szent László Akadémián (Magyarok Háza, V. ker., Semmelweis u. 1-3.). Egyházzenei est Laki Krisztina düsseldorfi szopránénekesnő egyházzenei estet tart március 8-án a Mátyás-templomban, Ella István (orgona) és Somogyi Péter (hegedű) közreműködésével. A műsorban Bach, Händel, Schubert és Mendelssohn művei szerepelnek. Massimo Livadiotti kiállítása A Magyarországi Olasz Kultúrintézet rendezésében nyílt kiállítás Massimo Livadiotti olasz festőművész alkotásaiból a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Budapest V. ker., Károlyi Mihály u. 16.). Európai operaházak Káldor András festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás Európai operaházak és budapesti épületek címmel március 3-án este 6 órakor a Magyar Állami Operaház Vörös Szalonjában (Budapest, VI. ker., Andrássy u. 22.). A tárlat március 18-ig látogatható. In memóriám Vásárhelyi Zoltán Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy, zeneszerző halálának 20. évfordulója tiszteletére megemlékezéseket rendez a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet ma 17 órakor a kecskeméti Kodály Intézetben (Kéttemplom köz 1.), illetve március 1-jén 11 órakor a Kodály Zoltán Emlékmúzeumban (Budapest, VI. ker., Andrássy u. 89.). Hamvas Bélaemlékműsor Száz éves lenne Hamvas Béla, akinek életében egyetlen könyve jelent meg, a Láthatatlan történet,pedig nemzedékeket áthevítő tanulmányokat írt, a Karnevál a modern magyar regény egyik alapműve. Plagizátorainak száma mérhetetlen. Művei kéziratban terjedtek, könyvtárát, lakását bomba semmisítette meg, ő maga a Lukács György által irányított tisztogatás áldozataként raktári segédmunkásként dolgozott haláláig. Még a forradalom után sem kapott lehetőséget arra, hogy visszatérhessen a fővárosba. A Duna Televízió Fórum műsorában Hamvas Béláról, sorsáról, bölcseletének alapfogalmairól, alkotásairól Czakó Gábor író, Dúl Antal, a hagyaték gondozója, Jókai Anna író, Miklóssy Endre mérnök és - felvételről - Kemény Katalin író. Hamvas Béla özvegye beszélget ma este 23.45-től. Neil Simon-bemutató a József Attila Színházban Luxuslakosztály motelszinten Nem a díszletekkel van baj. Székely lászló tudja, milyen egy londoni patinás luxushotel lakosztálya: gyönyörű, sötétre érett faburkolat, ide illő bútorok, kanapé, fotelok s a többi. A baj az, hogy ebben az elegáns környezetben Neil Simon négy kurta egyfelvonásosából egész estét játéllá feltupírozott darabja, a Luxuslakosztály, melyet most mutatott be a József Attila Színház, olyan írói minőséget képvisel, ami legfeljebb a motelszintet üti meg. A szerző egyébként szereti ezeket a csupán a helyszín által egybefogott jelenetsorokat. Ilyen volt már a Kaliforniai lakosztály, a Hotel Plaza, s most a Luxuslakosztály. Az ötlet ugyan nem túl eredeti, de megtölthető lenne színvonalas életanyaggal. Amit ezúttal kapunk, az nem ilyen. Az első jelenetben (A sajtótájékoztató) Ariéit, a bestseller írónőt (Vándor Éva) kikészítik a sajtóhiéna munkatársai. Ez az első közhely. A második jelenet, a Hazatérés, arról szól, hogy a jómódú amerikai özvegy (Schütz Ila) lánya (Fehér Anna) a mama londoni tartózkodásának utolsó estéjére hogyan szervez meg egy randevút a kissé lökött dúsgazdag skóttal a mama javára, s hogyan lesz ebből a találkából végül is mama és lánya nagy érzelmi egymásratalálása. Ez a második közhely. A harmadik jelenetben (Diana és Sidney) a híres színésznő találkozik sok évvel a válásuk után a férjével, aki egy festői görög szigeten él a fiújával, és bár a gyógyíthatatlan betegnek mondott fiú számára kér pénzt az exnejtől, kiderül: igazából ő AIDS-es. E meghatónak szánt történet inkább kínos - viszont Schütz Ila és Sztankay István kipróbált kettőse (Jövőre veled ugyanitt!) ismét összeáll ebben a harmadik közhelyben is. A negyedik epizód (Férfi a padlón) fergetegesen humorosnak szánt: a wimbledoni teniszversenyre érkező gazdag amerikai házaspár elveszti a belépőket, s míg a férj (Schnell Ádám) ezeket keresgéli, becsípődik egy ideg a derekában. A lumbágót gyógyítani igyekvő hotelorvos (Sztankay István) is lumbágót kap, így ketten fetrengenek a földön mintegy húsz percen át. Ósdi burleszkötlet, Stan és Pan ezt jobban tudta (Negyedik közhely). Nem a színház, a rendező (Léner Péter), a dramaturg, vagy a színészek dolga, hogy megírjanak egy darabot. Még csak nem is a fordítóé. Ungvári Tamás magyarítása élvezhetően él a szövegpoénokkal, de Neil Simon helyett ő sem írhatja meg a vígjátékot. Akinek viszont osztatlan sikere volt, az a jelmeztervező, Döry Virág: a bemutató hölgyközönségét a sárga irigység emésztette Vándor Éva pompás fekete nadrágszmokingja és tojáshéjszín kosztümje láttán. Takács István FOTÓ: MTI/ILOVSZKY BÉLA Diana, a híres színésznő (Schütz Ila) és Sidney, az AIDS-es exférj (Sztankay István), avagy: Idén is veled ugyanitt ■■ ai ai ai Mi ai az ÖROKOS TAGSÁG A Magyar Televízió Rt. Stúdió '97 szerkesztősége és a Petőfi mlító ismételten arra kéri a nézőket, hogy szavazzanak az örökös tapkra. A mellékelt szavazólap segítségével a halhatatlanok képzeletbeli társulatának tagjait választhatja meg a közönség. A művészek nevét tartalmazó listát neves szakemberekből, illetve közéleti személyiségekből álló zsűri szavazatai alapján állítottuk össze. Kedves Olvasó! Az Ön feladata annyi, hogy mindhárom kategóriából (színésznő,, színész, operaénekes) három-három névre szavazzon. Kérjük, hogy a kitöltött szavazólapot nyílt levelezőlapra ragasztva, március 21-ig küldje el címünkre. Magyar Televízió Stúdió '97 szerkesztősége 1810 Budapest, Szabadság tér 17. Örökös tagság SZÍNÉSZNŐ SZÍNÉSZ OPERAÉNEKES Almási Éva BEssenye FerencGregor József Gacymbos ErzsiGaras Dezső iLOSFALvv Róbert Lukács MargitHaumann PéterKincses Veronika Molnár PiroskaHorn GézaMarton Éva Töröcsik Mari SiNKovics ImrePolgár LászlóUdvaros DorottyaTordy GézaRost Andrea Kérjük, a szavazólapon kategóriánként 3 nevet X-szel jelöljön meg, és nyílt levelezőlapon küldje el a megadott címre! A levelezőlapra írja rá nevét és címét. A beküldők között 10 jegyet sorsolunk ki a gálára. Főtámogató: Támogatók: AVON KION:CUMBANK ViltilaR 1997. FEBRUAR 28., FENTEK A vágy tizedik tárgya Első ízben vendégeskedik hazánkban a rockzene egyik legsokoldalúbb egyénisége, Suzanna Vega. A Puerto Rico-i származású New York-i énekesnő első dalai főleg folkos elemek jellemezték, de Carlos Santana, a Beatles, illetve Sylvia Plath önelemző verseinek a hatása is felfedezhető bennük. Bemutatkozó albuma 1985- ben jelent meg, ám igazán jelentős, nemzetközi ismertséget és elismerést csak a Luka című dal hozott számára 1987-ben. Későbbi lemezei (például a Solitude Standing és a 99,9 F) - melyeket ugyanolyan stíluskavalkád jellemzi,mint az előzőeket - tovább növelték a rajongói számát. Legutóbbi korongja a Nine object of Desire (A vágyakozás kilenc tárgya), ez a némi érzékiséggel fűszerezett dalcsokor, a tavaly év végének egyik szenzációja volt. A könnyed, mégis intellektulális dalok valószínűleg itt is sikeresek lesznek, az énekesnő magyarországi fellépése alkalmával, március 1-én, este a Vörösmarty Művelődési Házban. (cs)