Új Magyarország, 1997. április (7. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-01 / 75. szám
1997. ÁPRILIS 1., KEDD Az ír és a skót zene hazai úttörői: a Méz koncerten, kocsmában, táncházban és nyelvórákon is népszerű Az egyre népszerűbbé váló ír-skót népzenét a Méz együttes játszotta elsőként hazánkban. A jövőre 10 esztendős zenekar tagjai azóta is töretlen kedvvel járják az országot (évente 150-200 koncertet adnak), s a minap látott napvilágot második, Soyez Mysterieuses (Maradj titokzatos!) című albumuk. Ez alkalomból Pálvölgyi Ádámmal, az együttes mandolinos, basszusgitárosával beszélgettünk. Amikor a Méz elkezdte, az ír zene Magyarországon csaknem teljesen ismeretlen volt. Hogyan esett rá a választásuk? - A countryzene gyökereinek kutatása közben, 1982-ben bukkantunk rá az ír és a skót népzenére. Kizárólag erre specializálódott zenekar 1988-ban lettünk, ekkor vettük fel a Méz nevet is. Egyébként pusztán kiindulópontnak tekintjük az ír muzsikát. Az első két évben még kottából, saját hangszereléssel, sok magyaros motívummal játszottuk el a dalokat. Mivel szerettünk volna megélni a zenélésből, szorgalmasan jártuk az országot, koncerteztünk, népszerűsítettük a műfajt. Később - 1991 táján - ír zenét játszó más bandák is fölbukkantak, melyek közül a Bran és az Irish Rovers a legismertebbek. Minket az állandó újítókedv vezérel, ők ragaszkodnak a Amikor 1983-ban és 94-ben tradíciókhoz, olyanok szeretnék hazánkban játszott a Jethro Tull,nek lenni, mint egy írországi a Méz volt az előzenekara. Idén együttes, nyáron is folytatódik ez a hagyókét albumuk jelent - Eddig meg mindkettő magánkiadásban. - A kiadók nem láttak üzletet bennünk. Most már - mikor jól fogynak a lemezeink - mi mondunk nemet. A magánkiadásnak megvan az az előnye, hogy nem kell osztozni a bevételen, de számolni kell azzal is, hogy így nem kerülünk be a médiába. - A Méz sokszínű repertoárjából ítélve a műfaj adta kereteken belül minden igényt megpróbálnak kielégíteni. - Igen, vendéglátóhelyeken, a Balaton partján, majálison klaszszikus ír és skót kocsmazenét játszunk. Nagyszínpadon progresszívebb, komolyabb dalokat. Van külön táncházi összeállításunk, új albumunk egy része pedig egy angol nyelvkönyv mellékdejeként is forgalomba került. De mindenekelőtt koncertzenekar vagyunk. Eleinte javarészt progresszív darabokat játszottunk, mostanában már a punkos zenei világ felé is kacsingatunk, ugyanis a nihilista, szkeptikus fiatalok láttán úgy érzem, olyasféle hangulat alakult ki nálunk, mint Angliában a 70-es években. Szívesen koncertezünk vidéken, mert ott sokkal hálásabb a közönség. Jártunk már Szlovákiában, és szeretnénk eljutni Erdélybe is. Lányi - Igen. Halan Anderson tavaly nem szenved lábtörést, és eljönnek, mi lettünk volna a vendégeik. Remélem, erre az évre is érvényes ez az ajánlatuk. -Mit gondol, minek köszönhető, hogy az ír zene sokkal nagyobb népszerűséget vívott ki magának hazánkban a többi, sokkal közelebb élő nép zenéjénél? - Ezen még nem gondolkodtam. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a countryn kívül az Angliából eredő beat- és rockzenének is az ír, illetve a skót népzene az alapja. Mivel a mai fiatalok javarészt rockzenén nőttek fel, ezeket a népzenéket sokkal könnyebben be tudják fogadni, mint a többit. - Jövőre tízéves a zenekar. Mivel ünnepük meg a jeles dátumot? - Szeretnénk születésnapi koncertet rendezni a Petőfi Csarnokban. Másik tervünk, hogy egy ismert művész segítségével - a nevét egyelőre nem árulom el - feldolgozzunk néhány skót és ír balladát Csavargótörténetek Írországból címmel. Persze továbbra is fellépünk minden második pénteken törzshelyünkön, a Benczúr Klubban. (csikor) Lukács Ágnes grafikái A napokban nyílt, és április 22-ig látogatható az a kiállítás, amelyet Lukács Ágnes grafikusművész alkotásaiból a József Attila Művészeti Centrum Alapítvány rendezett a Szegfű Klubban (VIII. ker., Köztársaság tér 26.). Labirintusban Az Alterra svájci-magyar könyvkiadó író-olvasó találkozóján mutatják be Merényi Krisztián Labirintusban című verseskötetét április 9-én 18 órakor a Józsefvárosi Művelődési Ház klubjában (VIII. ker., József krt. 70.). Jön a Mannowar A kemény metálzene kedvelőinek nagy örömére ismét hazánkba látogat a Mannowar zenekar, amely eddig tíz nagylemezen és számtalan koncerten csillogtatta tudását, s egyszer még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült mint a világ leghangosabb rockzenekara. A zenészek elsősorban tavaly napvilágot látott Louder Than Hell című albumuk anyagával teszik próbára a magyar közönség dobhártyáját április 3-án este 8 órától a Petőfi Csarnokban. Fodor András székfoglalója Meditáció Kodály Zoltán Berzsenyi: A közelítő tél című versének zenévé váltásáról címmel tart székfoglaló előadást Fodor András költő április 2-án 16 órától a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében (V. ker., Roosevelt tér 9.). eMeRTon-gála Az 1996-os év eMeRTon-díjazottjai: Demjén Ferenc, Cserháti Zsuzsa, Földes Tamás, Janza Kata, Csepregi Gyula és Szekeres Adrienne, valamint egykori eMeRTon-díjasok: Szulák Andrea, Sasvári Sándor, Varga Miklós, Papadimitriu Athina, Makrai Pál és Gerdesits Ferenc lesznek láthatók és hallhatók az eMeRTon-gála című rendezvényen, április 5-én 19 órakor a Budafok-Tétény Művelődési Ház (XXII. ker., Nagytétényi u. 35.) színpadán. A program szerkesztője Lukácsházi Győző, a műsort Borbás Mária vezeti. Nemzettudat és művészetterápia Hász Erzsébet, a Magyar Országos Művészetterápiás Intézet elnöke tart előadást Nemzettudat és terápia a művészet közegében címmel április 16-án délután 6 órától a Szent László Akadémián (Magyarok Háza, V. ker., Semmelweis u. 1-3.). Bak-képek a Fészekben Bak Imre festőművész képeiből rendeznek kiállítást a Fészek Művészklubban (VII. ker., Kertész u. 36.). Az április 25-ig megtekinthető tárlatot Kozák Csaba nyitja meg április 8-án 18 órakor. Új vezetők a Mahasz élén Pásztor Lászlót, a Warner-Magneoton ügyyvezető igazgatóját választotta elnökül a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz), s beválasztották őt a szervezet héttagú elnökségébe is. A szövetség eddigi elnöke, Bors Jenő (EMI-Quint), aki e tisztet 1989-től, azaz a Mahasz megalakulása óta látta el, május végén nyugdíjba vonul, s emiatt úgy döntött, hogy az elnöki feladatok ellátását a jövőben nem vállalja. Az új elnökség tagjai: Geszti Margit (BMG), Hegedűs László (Polygram), Kanizsai Zsuzsa (Magyar Zeneklub), Laczkó Bálint (Hungaroton Gong), Márkus Róbert (EMI-Quint) és Szűts László (Sony Music). KULTÚRA 1997-ben 878 millió Felosztották a filmpénzeket A Magyar Mozgókép Alapítvány Nemzeti Kuratóriuma elnöke: Bihari Mihály, tagjai: Csoóri Sándor, Kodolányi Gyula, Pohárnok Mihály, Vince Mátyás, Vásárhelyi Miklós, Vizi E. Szilveszter - ülést tartott, és a hét szakkuratóriumi elnök tájékoztatóját meghallgatva felosztotta a filmszakma részére 1997-ben biztosított állami költségvetési támogatást. Eszerint a rendelkezésre álló 878 millió forintból az animációsfilm-gyártás 40, az Art mozi, a Filmklub és üzemeltetői 42, a dokumentumfilm-gyártás 60, a hazai filmszemlék 26, a külföldi fesztiválszereplés 40, a filmforgalmazói és videokiadói tevékenység 42, a játékfilmgyártás 385 (ebben elkülönítve egy 25 milliós úgynevezett befejezési garanciaalap), a kutatás, képzés, kísérleti film, könyv- és folyóirat-kiadás 42, a nemzetközi szervezetek tagdíjbefizetése 35, a népszerű-tudományos film gyártása 40 milliót kap, tartalékoltak továbbá 38 milliót. Ezenkívül a filmgyártás területén az idén is számolni lehet a Magyar Televízió és a Magyar Mozgókép Alapítvány közötti, Telefilm elnevezésű megflafxxiással, mely minimálisan újabb 350 milliós támogatást jelent a filmszakma számára. A szakma egészét érintő infrastrukturális kiadások (kuratóriumok, ügyvitel stb.) finanszírozására 40 milliót különítettek el. A kuratóriumhoz külön pályázatokat is lehetett beküldeni. Ezekről a támogatásból fennmaradt összegkeret erejéig a kuratórium legközelebbi ülése dönt. Ez mintegy 48 milliót jelent. (ti.) RIÜ LOSSONCZY TAMÁS GRAHKRJA A Bajkál-tó arcai kevesen tudják, hogy a hajdan az Orosz Kulturális Központnak otthont adó Andrássy úti palota évek óta figyelemre méltó bemutatók helyszíne. Ez az intézmény igényesen szolgálja népe kultúrképviseletét. Henri Matisse, a kiváló francia festő írja: „Ha jó ízlésű ember űzi, a fénykép művészetként hat." Szabó Zoltán turistaromantikát elhagyó fotóira érvényes az idézet. Honfitársunk a hegykoszorúkba zárt édesvízi tengerről, a Bajkál-tóról, környezetéről, lakóinak hitvilágáról készít lenyomatot. Vele együtt fedezzük föl e végenincs tájat, a tiszta forrást, ahol a sámánizmus a zord mindennapok része, ahol - Barguzinban - Petőfi Sándor emlékét kegyelettel őrzi a múzeum, az emberek kollektív emlékezete verbálisan idézi verseit. Ezt a romlatlan, legendákkal, hiedelmekkel átszőtt északi vidéket kristálycsillogásúnak érzékeljük. A hó, a jég, a félelmetes víz, a szélviharok látványát kísérő lidérchangok ébren tartják a sámánizmus gyakorlatát. A fotóművész megértően érez rá a burjátok életét befolyásoló kultikus szokásokra. Szinte felvételenként jelenít meg egy-egy gondolatkört, hírmondóit a babonákkal gazdag birodalomnak. Sok esetben a természeti látvány önmagában is e nép szellemiségét sugallja számára (Sámántánc, Sámánfok). A kiállító megfigyelései nem párosulnak a kimódolt megkomponáltság, beállítottság megszokott ismérveivel. Ő úgy professzionista, hogy az egyszeri pillanat frissessége dominál e színes felvételeken. Itt minden kocka megéli. Sok, nagyon sok munka van egy látszólag könnyedén elkattintott pillanatban. A víz különféle halmazállapotában és színekben, a hófehértől az ezüstösen csillogón át, a mélyzöldek éskékek sokféle árnyalatáig tűnik elénk. A Ragadozó és a (Mo)hó nyelvek kettős értelmű képszerűségükkel bepillantást engednek a hideg impériumába. Ezernyi témát kínál a lenyűgöző természet, lélegzetelállító táj, a víztükör, az óceánokat meghazudtoló viharok. Neve nem véletlenül jelent jakutul gazdag tavat. A partján élők szentnek tartják. Idilli hangulatot áraszt a nemesen egyszerű népi fa oromdíszű ablakban virágzó piros muskátli vagy a sajtófotó-pályázat egyik díjnyertese, a Tenger az ablak alatt. A szociofotó felé közelít a transzszibériai vasút időbarázdálta arcú pályaőréről készített portréfotó. Barázdáiból kiolvasható az orosz nép minden nyomorúsága és fennköltsége. Mint akit ittfelejtett a 19. század... A komoly gondolkodású és élesszemű fiatal „vándor és fotográfus" barangolásai nyomán kerek történet születik. Megszólal a Bajkál, és beszél. Csodás regéket mesél és dalol földjeivel együtt. Testvérré vált a kép és a szó. Benedek Katalin DIARIUM Királyi szesztestvérek Hatszázötven esztendős - 1347-ben kelt - feljegyzés tudósít arról, hogy Rákospalota határában, valahol a Szilas-patak partján található Regtelek település, melyet a király „combibatorai" laknak. A falu mára elenyészett, csak a helytörténészek ismerik a valószínű helyét. Aligha lehet kétséges, hogy ezek a derék combibatorok - a latin szó pontos fordítása: együtt írók (a kitűnő történész, régész és középkorkutató Zolnay László ügyes nyelvi leleménnyel „királyi szesztestvéreknek" fordítja) - fontos személyek lehettek az uralkodók udvarában. Mulattatok, színészek és énekmondók - a Regtelek szó sejteni engedi, hogy a regölés is feladataik közé tartozott -, és kétség nem férhet hozzá, hogy mesterségük értő gyakorlásáért nemesi címet is kaptak királyi gazdáiktól. Tudni kell ugyanis, hogy a foglalkozásneveket rejtő valahai falvak - Solymár, Kovácsi, Sasad, Ebes - mind régi és nemesi címmel megbecsült mesterek lakóhelyei voltak. Bár sok feljegyzés, sajnos, nem maradt fenn a nagy tekintélyű regös-komédiás tmmpánia tevékenységéről, sejthető, hogy a mulatságra rá rákapó magyar uralkodók - a jelzett időpontban épp Nagy Lajos királyunk - szívesen vették szolgálataikat. Vágás Arany Jánossal szólva - aki épp eme kort zengi meg a Toldiban - „örömest tanyáztak a víg cimborákkal", a regteleki szesztestvérekkel. Szepesi Attila Hullámhossz Nagyszombat csendjében „A hit a mi oldalunkról nem olyan aktus, amelyet egyszer s mindenkorra megtettünk, és amelyben berendezkedhetünk, hanem élő kapcsolatgisztussal, amelyet szüntelenül megtör a bűn, tehát állandóan szükség van a kommunió helyreállítására" - írja Szabó Ferenc egyik tanulmányában, s mintha erre a mondatra (bár utalást nem tett rá) fűzte volna fel Kulcsár Katalin azt a beszélgetést, amelyben (szombat délelőtt, a Bartók rádió hullámhosszán) közelebb próbálta vinni hallgatóihoz a kortárs keresztény kultúra meghatározó személyiségét, a tudós teológust, érzékeny költőt, figyelmes szerkesztőt, egyszóval Szabó Ferenc jezsuita pátert. Persze, mi fér bele egy gazdag életből egyetlenegy szűk órácskába? A kérdést, kicsit tétován, maga a szerkesztő-riporter teszi fel, műsora bevezetőjében, s valóban támadhat csipetnyi hiányérzete - a dialógust hallgatva - annak, aki mélyebben kívánt volna bepillantani a Vatikáni Rádió magyar adásszerkesztőségének életébe, a lírikus életmű alkotói megítélésébe, netán arra keresett (volna) választ, hogy mi indítja a tudóst újabb s újabb kutatásokra, Pázmány, Claudel, Charden, vagy épp Foucault életművének folytonos faggatására. Minderről azonban csak annyi szó esik, amennyi szükségszerű egy életút jelentősebb állomásainak megismeréséhez. Miközben valami jóval fontosabb rakódik le bennünk, szinte észrevétlenül, s nem is a mondatokból, hanem abból a mérhetetlenül mély hitből, amely táplálja őket! Jó érzékű szerkesztői elvről tett tanúbizonyságot az, aki ezt a műsort Nagyhét szombatjára helyezte. Mert ez az a nap, amely a legcsendesebb, a legmeghittebb; ugyanakkor a legelgondolkodtatóbb. Tudjuk: a Fiú sírban való nyugovásának napja ez; túl vagyunk a tegnap(ok) szomorúságán, s még előttünk a holnap(ok) öröme, a feltámadás bizonyossága, az Alleluja ünnepe. Ez a nap a tűnődés ideje, egy kicsit a választásé is, immáron kétezer éve, hogy elfogadja-e ki-ki, a feltámadás hírét és csodáját? Ezen a napon a hullámhosszon érkező híradás kiteljesítette egy szolgáló ember szolgálatát, hiszen erőt és példát sugárzott, szublimálhatta esetleges kételyeinket. Kulcsár Katalin szépen emelte ki a dialógus hangsúlyosabb pillanatait, Papp János - Szabó Ferenc verseinek tolmácsolója - azonban ezúttal adós maradt néhány lírai hangsúly maradéktalan kiteljesítésével. De nagyszombat mint a feltámadás misztériumának vigíliája, kiemelte a legfontosabbat egy jezsuita páter szavai által. Mert van, hogy kivet minket az ország, a nyelv, a kultúra; kivet, benső száműzetésbe vagy idegen tájakra, idegen közösségekbe. S van, hogy épp ez az idegenség hatol körénk, szorítja markába szívünk. Erkölcsi megújulás nélkül azonban nincs jövő, nincs felemelkedés. A Szabó Ferenc-i summázat: „Minél nagyobb egységben van az ember az Istennel, annál nagyobb egységben van az ember az Istennel, annál nagyobb önállósága és szabadsága." Még nagyszombat van. Krisztus - a mi békénk - a békét még nem hirdette ki... Tamási Orosz János mmm n Tavaszi koncertek Április 3-án, csütörtökön délután hat órakor a muzsika mellett a piktúra is otthonra talál az Andrássy út 120. alatti kulturális központban. Az ivanovói Seremetyev-centr alkotói egyesület ad ízelítőt az ivanovóiak művészetéből. Ugyanez alkalommal lép föl David Gurasvili (hegedű), Jurij Fjodorov (zongora) és Tatyjana Kopicseva szopránénekesnő. Műsorukon Csajkovszkij, Glinka, Rahmanyinov, Szkrjabin, Prokofjev, Sosztakovics dalai, operaáriái, szonátái hangzanak el. Nyugat-európai zeneszerzők hárfára és énekhangra írt műveit adja elő Natalja Gorbunova és a columbiai Edvin Munoz április 18-án fél hétkor. Egy hétre rá, 25-én hat órakor, az örményországi Gajane Dzsagacpanjan estjén Muszorgszkij, Chopin, Hacsaturján és Babadzsanján zongoradarabjai szólalnak meg. Előzőleg 17-én, csütörtökön hat órakor a pozsonyi operaház magánénekese, az oroszországi Gurgen Ovszepjan énekel orosz románcokat, nápolyi dalokat, Rahmanyinov- és Csajkovszkij-dallamokat. (tz)