Új Magyarország, 1997. május (7. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-06 / 104. szám

10 WGKAltlU) Kodályról négyszemközt Folytatás az 1. oldalról - Mi az az úgynevezett Kodálymódszer, ami alatt a Kodály-féle énektanítást szoktuk emlegetni? - Kodály egy nevelési koncepciót dolgozott ki vagy közművelődési koncepciót, ha úgy tetszik, amelyben nemcsak az óvodások, hanem benne vannak még a nyolcvanévesek is, aminek a kodályi megfogalmazása, hogy: „legyen a zene mindenkié", de ahhoz, hogy mindenkié legyen, a fogékonyságot, az érzékelést, a zenei írást-olvasást, tehát a kottaismeretet kell kifejleszteni, amihez persze gyermekkorban legalkalmasabb, legfogékonyabb az elme. Ennek az egyik módszere - itt már mondhatjuk a módszert -, hogy a zenei írást-olvasást ritmusra, hangsorokra, hangközökre, majd később harmóniákra felbontva úgy kell gyakorolni, ahogy a sportoló is a verseny előtt gimnasztikázik, és különböző gyakorlatokat végez. Ez a szolfézs a zenében, és ennek az egyik eszköze a szolmizálás. Erre Kodály jött rá, és ő alkalmazta először a tízes-húszas években. Külöldi megfigyelők szerint „Magyarországon őrült sebességgel indult meg az amerikanizálódás..., semmi sem áll útjába a főleg tengerentúlról jövő kulturális inváziónak", amit ők maguk is „kulturális imperializmusnak" neveznek. Ön szerint, tanár úr, hogyan lehetne ez ellen védekezni? - Hát itt, azt hiszem, a különböző médiavezérek vagy a média zenei szekcióinak a vezetői a ludasok, akiknek az az álláspontjuk, hogy azt kell adni a hallgatóknak, a nézőknek, amit azok kívánnak, mert akkor lesz haszon az üzletben, holott tudjuk azt, hogy a művészeti és az erkölcsi nevelésben nem a közvetlen haszon, hanem a végcél a lényeges, az eszményi végcél: a jobb ember kialakítása. Ez a mennyiségi aránybeli túlsúly, amiben a könnyű és az olcsó divatzene (film, könyv) az uralkodó, ez rendkívül rossz tendencia, ez valahol romlás..., ami nem csak a zenében mutatkozik meg. - Ezután meg kell kérdeznem azt is, hogy van-e léjogoszoltsága annak az tgabb feltevéseknek, melyek szerint a Kodály-módszer már elavult? - Hát ez egy cinikus álláspont. Kodály módszere még ki sem futotta magát, nemhogy elavult volna. Vaószínűleg olyan örök értéke az emberi fejlődésnek, ami nem függ a kortól, legföljebb bizonyos korokban háttérbe szorítják vagy próbálják kétségbe vonni, de hát éppen hogy a gyereknek adott védőoltás sem válik túlhaladottá, hanem meg kell ismételni azt minden nemzedéknél, hogy a kellő védettséget megadja. Itt legfeljebb arról lehet beszélni, hogy nem mindegyik pedagógus tudja olyan szerencsésen adagolni a szolfézst, a játékos tanulást, az érzelmi kötődést, mint ahogy azt a gyermekek be tudnák fogadni. Az utóbbi időben hallottam azt is, hogy az egrik zenetudósunk 14 éves fiától az apja megkérdezte: hát most milyen iskolába vagy milyen pályára akarsz menni, fiam? Nem akarod a zenét folytatni? Nem papa volt a válasz, mi értjük a zenét, de nem szeretjük. Kodály mindig azt hangsúlyozta, hogy ügyesen kell adagolni az értelmi és az érzelmi tényezőket, hogy a gyerek szívesen és jól érezze magát az énekórákon, kikapcsolódjék, felüdüljön. Ott, ahol ezt valóban megfogadták, ott tényleg műveltebb és derűsebb nemzedék nevelődött. Sajnos ez az említett amerikanizálódás nagyon is ellene dolgozik, noha egy-két kiemelkedő Kodály-tanítvány a Kodály-koncepciót sikerrel vitte ki az Egyesült Államokba és Kanadába, de ez még sajnos kicsi csepp a nagy tengerben, így a hatása még nem fogható igazán. - Értelem és érzetem elválasztható-e egymástól a zenében? - Az igazi jó zenében a kettő annyira szerves egységet alkot, hogy csakis a másik kárára, sőt az egész zenemű kárára lehetne így szétválasztani őket, hisz annakra együtt lélegzik és együtt lüktet, azár ha egy ereszkedő népdalt nézünk (amire egyenesen azt mondta Bartók, hogy: „egy Bach-fúgához és egy Beethoven-szonátához lehetne hasonlítani"), mert kis méreteiben ugyanazt az arányosságot, ugyanazt a kiérleltséget mutatja, mint az említett szerzők művei nagyban. Tehát éppen az a jó úton való haladás, ha a kettőt ügyes adagolásban kapják a gyermekek, ahol talán kicsi korban még az érzelmi az erősebb, és aztán lassan, később az érzelmi is tökéletesen hozzánőhet. Nagyon szemléletesen bizonyítja ezt az utóbbi húsz-huszonöt évben kialakult „ifjúsági népzenei mozgalom", amely tudatosan is megragadja elsősorban az erdélyi magyar népzene előadásmódját, kishetét, ritmusait, tempóit, mert még tökéletes virágjában láthatták, hallhatták, ugyanakkor odaadással játsszák, éneklik (amit számtalanszor megfigyeltem, hiszen elég sokat járok népzenei találkozókra) az erdélyi hangszeres zenét Nem is tudnám megmondani, mi hat meg jobban, mikor örülök jobban, akkor, amikor a 14-15 éves pesti gyerekek már szinte tökéletes stílushűségben játsszák az erdélyi hangszeres zenét és éneklik Erdély és Moldva tökéletesen kiérlelt dalait, vagy pedig akkor, amikor néllalkori találkozókon 80-82 évesek is lelkes, ragyogó szemmel énekelnek, mert látszik, hogy az ő életüket ez megszépíti, és közben észre sem veszik, hogy ők is megszépítik az utánuk következő generáció életét is. Barabás Géza Múzeumi világnap A Múzeumbaráti Kör múzeumi világnapot tart május 18-án a Budapest Történeti Múzeum Vármúzeumában (Budavári Palota E épület). A program fanfáros ünnepi megnyitóval kezdődik délelőtt 10 órakor, majd a Musica Historica együttes koncertje, a Múzeumbaráti Kör amatőr videofelvételeinek vetítése és az Arsis Reneszánsz Kamarakórus hangversenye következnek. A rendezvényt Márai Sándor versei zárják, melyeket Pálfy Margit színművész tolmácsol az érdeklődőknek. Más kép, másképp Demcsák Ottó balettművész, Nemcsók János államtitkár és Csák Ibolya olimpiai bajnok lesznek Gyurkovics Tibor vendégei a Más Kép, másképp dma rendezvényen csütörtökön 19 órakor a Rátkai Márton Múbban (VI. ker., Városligeti fasor 38.). Közreműködik Papp János színművész. Képeskönyvek A napokban nyílt, és a hónap végéig várja az érdeklődőket az a kiállítás, amelyet „Képeskönyvek", objekterő címmel, Salvatore Puglia olasz képzőművész alkotásaiból rendeztek a Vízivárosi Galériában (II. ker., Kapás u. 55.). Faragjunk magunknak Istent Szervátiusz Jenő szobrászművész munkásságát bemutató könyvet tárnak a közönség elé május 13-án 18 órakor a Budapesti Hadtörténeti Múzeum dísztermében (I. ker., Tóth Árpád sétány 40.). Ugyanitt kerül sor a Faragjunk magunknak Istent című Szervátiusz Tibor szobrászművészt bemutató videofilm levetítésére is. A jövendő operaénekesei Bach, Vivaldi, Mozart, Verdi, Bizet és Saint-Saens művei csendülnek fel azon a hangversenyen, melyet Erese Margit operaénekes és növendékei tartanak pénteken este 7 órától az Óbudai Társaskörben (III. ker., Kiskorona u. 7.). KA.B.B.-koncert Fehérvárott A hazai jazz-blues-rock népszerű veteránja. Török Ádám és együttese, a R.A.B.B. ad koncertet 10-én 20 órától Székesfehérvárott, a Szent István Művelődési Ház Díszudvarában (Liszt Ferenc u. 1.). Legendák bélyegeken Európa-bélyeg: Történetek és legendák címmel új bélyegsorozatot hozott forgalomba a Magyar Posta. A kétcímletű sorozatot Kertész Dániel grafikusművész tervezte. A sorozat 27 forint névértékű bélyege a Csodaszarvas legendáját idézi, a 90 forintos pedig Géza fejedelem halálának és István fejedelemmé választásának ezredik évfordulója alkalmából került forgalomba. Műszaki muzeológiai konferencia A korát tekintve mégifjúnak számító műszaki muzeológia tudományág hazai képviselői első országos találkozójukat tartották tegnap Budapesten. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének székházában rendezett eszmecserén Náray Szabó Gábor, az MTESZ elnökhelyettese, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese köszöntőjében hangsúlyozta: a műszaki múzeumok a szépségek és a régiségek tárházaiként kiválóan segítik a tudományok történetének áttekintését, az új kutatási eredmények népszerűsítését, és jól szolgálhatják az áltudományos tanok terjedésének visszaszorítását. Az egész napos program korreferátumai között szerepelt például Szabadváry Ferenc akadémikus előadása A műszaki múzeumok kialakulásának történetéről. Endrei Walter - a Textilipari Múzeum igazgatója, amely gyűjtemény várhatóan ősszel, az egykori Goldberger gyár két óbudai, egyemeletes épületében nyílik meg újólag Diszciplínák között cmmel tartott előadást. Jerger Krisztina, a Műcsarnok munkatársa a műszaki jellegű kiállítások látványtervezése jellegzetességei területén szerzett tapasztalatait osztotta meg a konferencia résztvevőivel. KULTÚRA Ipartörténelem - hirdetésekből Józsefvárosi cégek, iparosok és kereskedők 1887 és 1948 között készült hirdetéseiből, plakátjaiból, illetve néhány más korabeli tárgyból állított össze kiállítást a Józsefvárosi Történeti Egyesület a Józsefvárosi Galériában (VIII. ker., József krt 70.). A Józsefváros hirdetések tükrében című tárlatot - melynek anyagát a hajdani kerületi kisiparosok leszármazottai bocsátották a szervezők rendelkezésére - Tóth Imre, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nyitotta meg tegnap délután. 1997. MÁJUS 6., KEDD Könyv a kortárs képzőművészetről A Legéndy-legenda A kortárs képzőművészeti élet különös alakja Legéndy Péteré, aki negyedszázaddal ezelőtt még egyedi tervet készített Beke László felkérésére a MÚK az ELKÉPZELÉS DOKUMENTÁCIÓJA című felhívására (s amelyre a legnevesebb avantgárd képzőművészek írták meg elképzeléseiket). Időközben azonban gondolkozása, felfogása rendkívül átalakult, ő is végimárta azt a bizonyos damaszkuszi utat, s ma már a kortárs képzőművészet kérdéseiről véleménye egészen más, mint az akkor fiatal művészé. Legéndy fiatalként alkotóművésznek indult, mostanság kortárs műkereskedelemmel foglalkozik, s viszonylag sűrűn mondja el véleményét művészetről, értékekről. Az utóbbi évek írásait gyűjtötte most egybe egy jól tipografizált, kellemes méretű (ám sajtóhibáktól nem mentes) kötetben, melyet a Szenes Molnár Társaság adott ki ez év elején Budapesten. A kötet írásait alapvetően két részre bonthatjuk. Egrrészt közzéteszi elmélkedéseit, kritikáit, melyekhez az apropót az 1995- ben s 1996-ban történt képzőművészeti események adják, másrészt témáját képezi két olyan képzőművész személyiség munkássága, akikkel igen elmélyülten foglalkozik mind interjúban, mind írásban. Ez pedig Kovács Attila (a Németországban élő - nevezzük így - grafikus) és Türk Péter személye. A két íráscsoport közé éles cezúra vonható. Míg kritikái, elmélkedései, kérdései (mert közzétesz egy ilyen írást is) igen élesen publicisztikusak, rendkívül kemény hangnemet ütnek meg, időnként pamfletisztikusak, addig a két jelzett művészről nagyon cizellált, mély írásokat ad közre. Kovács Attila lesz így az egész kötet központi alakja, hiszen egy illusztrációsorozat is az ő munkája (egyébként valóban igen izgalmas élmény ezeket is végiglapozni), két interjút is közzétesz vele a szerző, továbbá a könyvnek mintegy függeléke Kovács sajátos ars poeticája is egy rövid írás erejéig. A másik íráscsoportban mintha többször a harag is vezérelné a szerzőt. Két képzőművész munkássága ingerli őt mérhetetlenül, Szentjóby Tamásé (írjuk most így e nevet) és Bachmann Gáboré. Mindkét alkotói oeuvre esetében elvi kifogásai is vannak, erősebbek azonban azok a kérdőjelei, hogy miért Szentjóby volt az 1996-os Műcsarnok ennyire „futtatott" kiállítója, miért taníthat ő a Képzőművészeti Főiskolán, és miért Bachmann volt az 1996-os velencei építészeti biennálé magyar kiállítója. Legéndy keményen kérdez, szikrázóan keményen érvel, írásai szervesek, gondolatilag egységesek. Másokkal is foglalkozva arra a következtetésre jut, hogy az úgynevezett posztmodern művészet mai produkciói az álművészet kategóriájába tartoznak, s hogy méltatlan az a túlbecsülés, amelyben a mai kulturális vezetés és múzeumvezetők részesítik az effajta képzőművészetet, írásai mindig érintenek teoretikus kérdéseket, ugyanakkor ezzel együtt elemzik a mai magyar kiállítási helyzetet. Legéndy elméletileg is igen felkészült, tájékozott a kortárs képzőművészet nemzetközi irodalmában sőt gyakorlatában, s az ott tapasztaltakra építi hazai vonatkozású lesújtó következtetéseit. Mint az elmúlt egy-két évben egyre többen (e sorok írója is), élesen bírálja a Műcsarnok kiállítási gyakorlatát, s odáig jut, hogy megkérdőjelezi a főigazgató szakmai alkalmasságát. A kötet címe: Művészet és ellenség, amely egyben a mű első írása is, s melynek lényege, hogy a jelzett viszonyok között a művészet saját ellenségévé válhat. Meg kell hagyni: jogos aggodalom... Ritkán olvasni az amúgy is ritkuló magyar képzőművészeti irodalomban, könyvkiadásban ilyen szemfelnyitó, éles hangnemű könyvet, már csak azért is, mert az ilyen véleményt megfogalmazók sokkal nehezebben jutnak publikációs lehetőségekhez (különösen kötet formájában), mint a másik oldalon állók. Néha ugyan az olvasó azt érezheti, hogy az indulat nem a legjobb tanácsadó, s éppen ezért nem minden megállapításával tudunk azonosulni, a szerző felkészültségét és tisztességét nem tudjuk megkérdőjelezni. Legéndy legendája immár tisztul, egyre pontosabban áll előttünk, amit ez a könyv is elősegít. Feledy Balázs Cannes ötvenedszer Jubileumi dátumhoz érkezett a világ leghíresebb filmes seregszemélye, a cannes-i filmfesztivál: május 7-18. között sorrendben az ötvenedik ilyen eseményt rendezik meg a dél-franciaországi városban. Az alkalomhoz illően világsztárok tucatjai jelezték érkezésüket, s a rengeteg sztár miatt nyilván az érdeklődők száma is megsokszorozódik. Mindenesetre a sajtó már a fesztiválnyitást megelőző hetekben hatalmas felhajtást csapott az eseménynek, s a fesztivál tizenkét napjáról minden eddiginél több, összesen négyezer újságíró tudósít majd. Az idei fesztivál legnagyobb eseménye egyébként az elmúlt ötven év legjobb filmrendezőjének járó elismerés átadása lesz: már nyilvánosságra került, hogy az „Aranypálmák pálmáját" a világhírű svéd rendező, Ingmar Bergman kapja majd meg. Fülbevaló Pop a Topon - az U2 arcai Ha nem is az a kimondott popzene, mindenképpen elég populáris az a muzsika, az ami a U2 Pop című legújabb albumán hallható. Persze a dublini Mount Temple School egykori diákjai mindent meg is tettek annak érdekében, hogy minél szélesebb kört megszólíthassanak vele: napjaink divatos hangzásvilágát követve haladtak tovább az 1991-es Achtung Baby-vel megkezdett - elektronikával kikövezett - útjukon, de megelőző lemezükkel, a Zoorópával ellentétben már ügyeltek arra is, hogy a régi, őszinte, puritán U2 kedvelői is találjanak fülüknek való hangzásokat (If god will send his angels. Staring at the sun) a korongon. Lehet töprengeni azon, vajon melyik is Bonóék igazi arca, mennyire komoly, belülről jövő ez az új produkció, de talán felesleges boncolgatni a dolgokat: a Pop jó lemez, és biztosan hoz még egykét Grammy-, MTV-, vagy más díjat a meglévők mellé, Írország dicsőségére. Idővel talán sikerül megdönteni vele azt a saját rekordot is, melyet eddigi legkelendőbb albumával, a 15 millió példányban eladott The Joshua Treevel állított fel a zenekar. (Island) Glenn Tipton, minden idők egyik legsikeresebb heavy metal együttesének, a Judas Priestnek gitárosa szólólemezt adott ki Baptizm of Fire címmel. Ez alkalommal ő maga áll a mikrofonállvány mögött is, hangja azonban - bár alapvetően nem rossz - elég jellegtelen. Tipton érezhetően lépést próbál tartani a korral, a szerzemények mégis kissé öregurasan hatnak, ráadásul a címadó nótában szemérmetlen módon felbukkan egy korábbi Priest-klasszikus, a Painkiller alapmotívuma. Nem használ a lemez egységességének az sem, hogy majd minden dalt mások adnak elő, bár közöttük kétségtelenül vannak olyan legendás nevek, mint Cozy Powell (dob), vagy Billy Sheenan (basszusgitár) is. Mindent összevetve a korong nem rosszabb az ebben a műfajban megszokott átlagnál, egy ilyan kvalitású zenész esetében azonban magasabban van a mérce. El kell ismerni, hogy okos húzás volt a kiadó részéről a már régóta esedékes Judas Priest album megjelenése előtt piacra dobni ezt a szólólemezt, de valószínű, hogy Tiptonnak nagyobb szüksége volt erre, mint közönségének. (Atlantic) (kornszk)