Új Magyarország, 1997. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-01 / 203. szám

Lady Diana tragédiája - Sajtófényképészek üldözték a halálba Nagy-Britannia gyászolja a hercegnőt Folytatás az 1. oldalról A válás egyik feltételeként Diana továbbra is a királyi család tagja maradt, mint az ország leendő királyának anyja, de címe walesi hercegnő helyett Diana, walesi hercegnő lett. Ez a parányi meg­különböztetés jelezte, hogy há­zassága megszűntével immár nem a walesi hercegnő, hanem mintegy tiszteletbeli címet élvez. A hercegnő az elmúlt években különös, kettős életet élt. Sok jó­tékony, emberbaráti szerepre vállalkozott, legutóbb az ember­telen taposóalmák betiltásának ügyét karolta fel a brit és a Nem­­zetkközi Vöröskereszt örömére és az új brit kormány áldásával. Ugyanakkor azonban minden fennntartás nélkül élvezte a világ­hírű, szép és gazdag fiatal elvált asszony társadalmi életét is. Tragikus halála is a nemzetkö­zi sajtó állandó érdeklődésének következménye volt, amelyet oly sokszor elítélt, és amelyet mégis annyira igényelt. Gépko­csiját valósággal üldözte egy másik autó, amelyben sajtófotó­sok ültek. A tragikus kimenetelű baleset után az üldöző gépkocsi utasai közül öt fényképészt tar­tóztatott le a francia rendőrség. Diana hercegnő temetésének körülményeiről a Buckingham­­palota, s végső soron az uralko­dó dönt majd. Bizonyos, hogy igen sokan gyászolják őszintén, mert sosem vesztette el a brit tár­sadalom nagy részének rokon­­szenvét. Ami még bizonyosabb, még a monarchia intézményé­nek ellenfelei is egmü­ttéreznek a tragikus hirtelenséggel elhunyt anya két fiával. Jotischky László Tony Blair brit kormányfő kije­lentette: mélységesen megrázta őt Diana hercegnő halálának hí­re. „Egész országunk és mi mindannyian sokkban és gyász­ban vagyunk. Diana csodálatos, melegszívű és együttérző ember volt, az emberek szerették nem­csak Nagy-Britanniában, hanem az egész világon" - nyilatkozta a brit kormányfő. Az MTI hozzá­fűzte: Bill Clinton amerikai eln­ök és felesége, Hillary is mély meg­rendülését fejezte ki Diana her­cegnő halála miatt. Jacques Chirac francia elnök „nagy megindult­­ságának" adott hangot a herceg­nő halála kapcsán. Jean-Pierre Chevenement francia belügymi­niszter, aki szomorú kötelessé­geként a halálhírt bejelentette, kegyelettel emlékezett Lady Di­re. Dianát nagyon szerették Franciaországban, modern, bá­tor és az emberi nyomorúságra érzékeny nő volt - nyilatkozta a belügyminiszter. Részvétét nyil­vánította többek közt Beatrix holand királynő, Roman Herzog német államfő, Romano Prodi olasz kormányfő is. A magazinok, köztük a brit la­pok, egyetlen fényképet sem fognak vásárolni a Diana, walesi hercegnő és barátja, az egyipto­mi Dodi al-Fajed halálos kime­netelű párizsi balesetéről - kö­zölte egy független fotós. A tör­téntek miatt a BBC módosította reggeli programját. A hír beje­lentése után a brit közszolgálati tévé a félárbocra eresztett brit nemzeti lobogót mutatta, miköz­ben a brit himnuszt játszotta. Mint az AFP beszámolójából ki­tűnik, a fotóriporterek ugyanak­kor tiltakoznak azon vádak el­len, amelyek szerint a híres em­berek magánéletét fürkésző fo­tósok, a „paparazzik" okozták volna a walesi hercegnő életét követelő balesetet. Kofi Annan ENSZ-főtitkár szóvivője útján közölte: a hercegnő halálával fontos jószolgálati nagykövetet veszített el a viág. Diana az utóbbi hónapokban a taposóak­nák használata ellen tiltakozott világszerte. Előbb Angolába, majd Boszniába is ellátogatott, ahol az ENSZ programot indí­tott a taposóaknák megsemmisí­tése érdekében. Gumilövedékekkel oszlatták szét a rendőrök azt a csoportot, amely megostromolt egy rendőrőrsöt az észak-írországi Belfastban. A vá­ros egyik katolikus negyedében, New Barnsleyben mintegy szá­zan támadtak rá egy rendőrőrsre, megpróbáltak betörni az épület­be, majd benzinespalackokat do­bálva fel akarták gyújtani. Ugyanezt a rendőrőrsöt fegyve­resek támadták meg július elején, röviddel azelőtt, hogy az IRIA - július 8-án - tűzszünetet hirde­tett. Tirana üdvözli az olasz segítséget Kiút gumicsónakon Az olasz kormány nemcsak a menekültek kérdésé­ben adott kedvező jelzést Albániának, de azt is meg­erősítette, hogy kész együttműködni az ország újjá­építésében - jelentette ki Fatos Miro albán miniszterelnök a La Republia cimű olasz lap hétvégi számában közölt interjújában. Mint az MTI is beszámolt, az albán kormány­fő nagyon elégedetten szólt arról, hogy Róma lényegében három hónappal elhalasztotta az albán válság idején Olaszországban menekült albánok hazatelepítésének megkezdést. Nano üdvözölte, hogy ezzel egy időben az olasz kormány három évre 210 milliárd líra értékű segítsé­get ígért Albániának „Ez az összeg biztosan eléri majd a 300 milárdot is" - tette hozzá arra utalva, hogy Tirana már jdézte: véleménye szerint legk­evesebb ennyire lesz szük­sége az elkövetkező három évben. Olaszország a menekülteknek adott haladékkal és az ígért gazdasági támogatással abban segít, hogy Albánia bejusson Európába - szögezte le az albán kormányfő. „Ha normális európai ország leszünk, nem lesz arra szükség, hogy az emberek a televízió előtt álmodozzanak, majd gumicsónakokra szálja­­nak és Pugnába meneküljenek" - tette hozzá. Nano elismerte, hogy az albán hatóságok jelenleg nem ké­pesek megállítani azt, aki illegális úton al­l Olasz­országba távozni. „Nem tudunk munkát kínálni an­nak, aki külföldön keresi a megélhetést, nincs elég rendőr ahhoz, hogy a 300 kilométeres tengeri határt ellenőrzés alatt tartsuk" - szögezte le.­ ­ Egy macedón rendőr életét vesztette, két másik pedig megsebesült szombaton a Szkopjétől 80 kilométerre lévő Gostivarban, amikor tűzharcba kerültek egy Albániából Macedóniába átszivárgott albán csoporttal. A Macedó­niába beszivárgó határsértők száma ugrásszerűen meg­emelkedett a februári albániai felkelés óta. KÜLFÖLD Szihanuk szerepe Az ellenzék tartja magát A hétvégén is folytatódtak a szórványos össze­tűzések a Hun Sen kormányfőt, illetve a meg­buktatott második kormány őt, Norodom Rana­­riddhet támogató erők között. A kambodzsei po­litikai kibontakozás esélyeit eddig nem javította Norodom Szihanuk királyyak, a hatalomból eltá­volított Ranarridh apjának hazatérte - adta hí­rül az MTI. Szihanuk király féléves kínai gyógykezelés után pénteken tért vissza Kambodzsába azzal a szándékkal, hogy a megbékélésen munkál­kodjék és támogatást szerezzen a jövő évi vá­lasztások megrendezéséhez. Államfői minősé­gében Szihanuk ugyanakkor tartózkodik a po­litikai konfliktust érintő kérdésekben az állás­­foglalástól, bár mindenki számára nyilvánvaló, hogy fiát törvényes kormányfőnek tekinti és nem hagyja jóvá Hun Sen puccsát. Hun Sen vi­szont úgy értékelte, hogy a király a hatalomban lévő kormánnyal való együttműködés szándé­kával érkezett haza. Ennek ellentmond az, hogy Szihanuk nem a fővárosban, hanem Szi­­emreapban, az ország északnyugati részén tar­tózkodik, az itteni angkori szentélyekben vesz részt buddhista istentiszteleteken. A hétvégén vörös khmer gerillák üdvözölték Szihanuk hazatérését, és úgy vélekedtek, hogy ő az egyetlen személy, aki képes tenni valamit a kambodzsai válság rendezéséért. A határ menti Oszmas város környékén a Ranariddh herceghez hű királypárti egységek és a velük szövetséges vörös khmer gerillák ásták be ma­gukat az elmúlt hetekben, s próbálják tartani ál­lásaikat Hun Sen előretörő kormányerőivel szemben. Poloska a német magánlakásokban Lehallgatható-e lakásában a német honpolgár, ha a hatóságok ezt szükségesnek látják? A kér­dés nem túl egyszerű, a német alkotmány tizen­harmadik cikkelye ugyanis biztosítja a magánla­kások sérthetetlenségét. Az alaptörvény idevá­gó rendelkezése a demokratikus társadalmi rend egyik legtermészetesebb pillérének számít, garantálva a polgárok személyi függetlenségét ott, ahol életük nagy részét eltöltik. Ezért tartott hosszú hónapokon keresztül az a politikai vita, amelyet az országban elharapódzó szervezett bűnözés kényszerített ki, és amelynek végső kö­vetkeztetése automatikusan az alkotmány előbb említett pontjának megváltoztatásához veze­tett. Ehhez pedig a parlament kétharmados hoz­zájárulása szükséges, tehát keresztülvihetetlen az ellenzék támogatása nélkül. A kereszténydemokrata-szabaddemokrata koalíció és az SPD csak szívós és kitartó tárgya­lások után egyezett meg abban, hogy a bűnözés elleni harc támogatása érdekében sor kerülhet az alaptörvény tizenharmadik cikkelyének a módosítására. Ez lehetőséget nyújt a biztonsági szerveknek, hogy lehallgatóberendezéseket he­lyezzenek el gyanúsított személyek lakásaiban. A „poloskának elkeresztelt apró adóállomások és különösen érzékeny mikrofonok segítségé­vel a rendőrség kirívóan súlyos bűncselekmé­nyek esetében (gyilkosság, terrorizmus, fegy­ver- és kábítószer-kereskedelem, rablás, orgaz­daság) igyekszik majd a tettesek nyomára jutni. A törvénytervezet ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a poloskák bevetésére csak akkor kerülhet sor, ha a tényállás felderítése minden más úton kilátástalanná vált, vagy pedig a bűnözők tette­inek bizonyítása különösen nehéz körülmé­nyek között érhető csak el. A gyanúsítottak la­kásának lehallgatását bíróságnak kell elrendel­nie, s az akció nem tarthat tovább négy hétnél. A szövetségi kormány köteles évente tájékoz­tatni a parlamentet és az arra kijelölt bizottságot az alkotmánymódosítás után lefolytatott rendő­ri eljárásokról. A poloskák engedélyezését a pártok össze­kapcsolták a bűnözés útján összeharácsolt va­gyonok felderítésének és a pénzmosás elleni harc feladatával. Az új rendelkezések lehetősé­get nyúj­tanak az illetékes szerveknek arra, hogy gyanús pénzeket lefoglaljanak. A határvédelem és a vám képviselői pedig fokozott intenzitással ellenőrizhetik a nagy összegű készpénzek hatá­rokat átszelő vándorlását. Minden harmincezer márkát meghaladó összeg bejelentési kötele­zettség alá tartozik. - A biztonsági szervek hat­hatós támogatást kaptak a szervezett bűnözés elleni harcban - hangoztatta Manfred Kanther szövetségi belügyminiszter. Edzard Schmidt-Jort­­zing igazságügy-miniszter hangsúlyozta: - A becsületes polgároknak nem kell tartaniuk a le­hallgatástól, mert ez a módszer kizárólag a ne­hézbűnözők leleplezését szolgálja. A kereszténydemokraták már évekkel e­lőtt szorgalmazták a poloskák bevetését, de akkor az SPD még nem volt hajlandó arra, hogy támo­gassa a szükséges alaptörvény-módosítást. A szer­vezett bűnözés veszélye időközben jobb belátásra bírta az SPD-t. Otto Schilly - a tárgyalásokon részt vevő szociáldemokraták vezetője - most „jól sike­rült kompromisszumról" beszélt. A törvénymó­dosításra még ebben az évben sor kerülhet. Stefan Lázár 1997. SZEPTEMBER 1., HÉTFŐ A veszélyes partvidék Albright a Közel-Keletre látogat Izraeli és palesztin részről is üd­vözölték, hogy Madeleine Albright amerikai külügyminniszter a kö­zel-keleti békefolyamat előmoz­dítása érdekében szeptember­ben a térségbe látogat. Szíria köz­ben sürgette Washingtont, hogy gyakoroljon nyomást Izraelre annak érdekében, hogy a zsidó állam változtasson politikáján. Az MTI jelentése szerint Szaeb Erekat, az izraeliekkel tárgyaló palesztin küldöttség vezetője úgy vélte: Albrightnak arra kel­lene összpontosítania, hogy rá­vegye Izraelt a Jordán folyó nyu­gati partján folyó zsidó építkezé­sek leállítására, s arra, hogy hagyjon fel a palesztin földek el­kobzásával és a palesztin házak lerombolásával. Sai Barak kormányszóvivő közben nyilvánosságra hozta: Albright pénteken telefonon tá­jékoztatta Arafatot és Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt kö­zel-keleti látogatása időpontjá­ról. Albright és Netanjahu egyet­értett abban, hogy Arafat nem lép fel kellő eréllyel az iszlám szélsőségesekkel szemben. Ne­tanjahu szerint a biztonsági helyzet kellő mértékben javult ahhoz, hogy Izrael enyhítse a Gázai övezet és a Jordán nyugati partvidékének zárlatát. Közben az is nyilvánosságra került, hogy Ehud Barak, az ellen­zéki izraeli Munkapárt vezetője lehetségesnek tartja Izrael, a pa­lesztin területek és Jordánia kon­föderációját, s ezt a megoldás el­őnyben részesítené egy függet­len palesztin állammal szemben. Barak szerint a konföderációval megkerülhető lenne a békefo­lyamat legnehezebb kérdése: hol állomásozzanak a fegyveres erők. Benjamin Netanjahu kon­zervatív miniszterelnökhöz ha­sonlóan Barak is tart a paleszti­nok felfegyverkezésétől a Jor­dán nyugati partvidékén. Izraelt nagyon sebezhetővé tennék a modern fegyverek, amelyek a nyugati part dombjain állnának. Ezt a területet ezért inkább csak demilitarizált övezetként tudná elképzelni. Barakkal szemben Benjamin Netanjahu miniszterelnök leszö­gezte, Izrael még nagyon messze van a libanoni csapatki­vonástól a véres augusztus után, amelyet betetőzött a múlt heti tűzvészincidens. A lángokban négy izraeli katona vesztette éle­tét. • A minap hivatalba lépett iráni kormány védelmi minisztere, Ali Samhani új biztonsági rend kialakítására szólította fel a Perzsa (Arab)-öböl menti országokat, mégpedig külföldi csapatok jelen­léte nélkül. Az Egyesült Államok jelentős katonai erőket álomá­­soztat mind az Öbölben, mind pedig az ottani arab monarchiák területén. Az algériai erőszakhullám nem lehet belügy Körülményes a beavatkozás Algériában olyan nyugtalanító méreteket öltött az erőszak, hogy „azt már nem lehet többé az or­szág belügyének tekinteni, mint ahogy eddig történt" - jelentette ki Kofi Annan ENSZ-főtitkár Ve­lencében, ahol a Velencei Film­szemle vendége volt a világszer­vezetről készült dokumentum­film bemutatása alkalmából. An­nan szavaival egyyütt idézték a tegnapi olasz lapok Lamberto Dini olasz külügyminiszter nyilatko­zatát, aki szerint a nemzetközi közösség egyelőre nem tudja, hogy mit tehetne az algériai drá­ma befejezése érdekében. Az olasz sajtó szerint az ENSZ főtitkárának felhívása talán nem talál süket fülekre. A vasárnapi olasz lapok közölték Atesszi Mil­­daninak, az algériai Iszlám Üdv­front (FIS) nemrégiben szaba­don engedett vezetőjének Pá­rizsban közzétett, Kofi Annan­­nak címzett nyílt levelét. Madani a levélben közölte, kész felhívás­sal fordulni honfitársaihoz „a vérontás azonnali befejezése és a komoly párbeszéd megkezdé­sének előkészítése érdekében". Lamberto Dini olasz külügy­miniszter szerint viszont még akkora nehézségek vannak, amelyek lehetetlenné tesznek Algériában olyan beavatkozást, mint amilyen Albániában tör­tént. „Albániában Olaszország a nemzetközi közösséggel együtt az albán hatóságok kérésére lé­pett fel. Algéria esetében viszont mind a kormány, mind a funda­mentalista ellenzék elutasítja a (külföldi) beavatkozást és köz­vetítést" - mondta. Hozzátette: „Egyelőre nem tudjuk, miként vethetnénk véget ennek a tragé­diának."­­ A vasárnapi olasz lapok sze­rint a beavatkozást már csak az is nagyon nehézzé teszi, hogy úgyszólván lehetetlen megálla­pítani, kik és miért folytatják a lakosság elleni irtóhadjáratot. Az olasz lapokban az algériai belső helyzet ismerői legalább négy, egyidejűleg folyó háborúról be­széltek. Harc folyik a hadsere­gen belül a tárgyalásokat szor­galmazó mérsékelt szárny és „héják" között, s a hadsereg minden bizonnyal tevékenyen részt vesz a mészárlásokban. Harc folyik az iszlám csoporto­kon belül, hogy ki legyen a ka­tonák tárgyalópartnere. Véres leszámolásokat hajtanak végre egymás között a heleti lakosok is, akiket „önvédelmi céllal" éppen a hadsereg fegyverzett fel. Vége­zetül nem elhanyagolható a szervezett alvilág szerepe sem, amely szintén kíméletlen eszkö­zökkel igyekszik betörni a kor­­mpt hatóságok és a hatóságokat korrmpáló üzletemberek szi­gorúan zárt piacára. FOTÓ: MTVEPA Algériai rendőrök szállítják a holttesteket az Algírtól délre, Szidi Musza településen mintegy 300 áldozatot követelő mészárlás helyszínéről

Next