Új Magyarország, 1997. október (7. évfolyam, 229-253. szám)

1997-10-21 / 245. szám

10 mozt ------ HULLÁMHOSSZ----------------------­Ezredvégi sötét tükörképek A hétről hétre szemléző tollforgató tapasztalataiból merítkezve keserűen állapíthatom meg, hogy a pártállamiság kései eszten­deiben nem működött olyasfajta ízlésterror a rádióban, mint most. A nyolcvanas években a népben és nemzetben gondol­kodó írók, kritikusok gyakrabban jutottak mikrofonhoz, mint manapság. 1994 nyara óta szabályt erősítő kivételként kaphat­nak szót olykor írók, kik nem a mostani kormánypártok vala­melyikének szellemi holdudvarában nyüzsögnek. Eyesfajta ki­vételként e héten kései órán, hétfőn este tíz óra előtt hallhattuk Fábián Gyula ízes, szép magyar beszédét, s gyönyörködhettünk szabatos mondataiban teljes öt percen át a Kossuth rádióban. Majd kedden a Bartók rádió Muzsikáló délután cimű adásának jóvoltából újra meggyőződhettünk Gyurkovics Tibor kifinomult ízléséről és reneszánsz műveltségéről. Ennyi. Pénteken este, a Kossuth adón nyolc órai kezdetig hallhattuk Örkény István Tót­c című színművének rádiószínházi változatát, hogy zárójelben azt is megállapíthassuk, rengeteg ismétlés jelzi, hogy a rádió egyéb­ként katasztrofális anyagi helyzetben lehet. (Ennek bizonyítéka az úgynevezett „beszélgetős műsorok" túlsúlya is.) Ám ahogy meghóllotta az ember Örkény István nyomasztó, groteszk szín­művében Szabó Gyula, Dajka Margit és a színészkirály, Latinovits Zoltán hangját, elfeledkezett a zsörtölődős gondolatokról. Ör­kény műve ezredvégi kíméletlen világiaknak is sötét tükörké­pe, a kitűnő dráma eszünkbe idézi Fábri Zoltán filmrendező és festőművész felejthetetlen alakját is. Fábri Zoltán szombaton lett volna nyolcvanéves. Fábri­sstán, bi­zalmi és látványos kí­sérletezgetés helyett súlyos, maradandó értékű, ízig-vérig ma­gyar filmekkel gazdagította a legifjabb múzsa kincsestárát, het­­venötödik születésnapján még elmesélhette a Tóték viszonylag kevéssé ismert előtörténetét. Örkénnyel együtt elkezdtek dol­gozni egy forgatókönyv-változaton, amelynek az a címe: Csönd legyen. Fábri Zoltán őrizte is ezt a variációt. A művészeti tanács „visszadobta" ezt a formációt. Örkény a Csönd legyen nyomán írta meg regényformában Tóték kálváriáját curól, meddig tűri el a kisember a megaláztatásokat a családja, a gyermeke érde­kében. A regény 1967-ben jelent meg a Nászutasok a légypapíron című Örkény István-kötetben. Később megszületett a dráma­­variáció is, Fábri Zoltán pedig, amikor mégis csak lehetőséget kapott arra, hogy elkészítse a filmremeklést, visszatért az őrnagy forgatókönyvben, iletve regénybeli alakjához. Ez a kétféle vál­tozat lehetőséget adott Latinovits Zoltánnak arra, hogy kétféle variánst teremtsen az őrnagyból. A filmben szenvedőbb, pato­­logikusabb alakként áll előttünk, akinek a háború borzalmai tor­zították agyon a személyiségét, maga is áldozat, aki az apoka­lipszis béke­szünetében mintegy kényszercselekvésként nyo­­morgatja a neki kiszolgáltatott embereket. A drámában viszont démoni zsarnok, a totalitariánus diktatúra halhatatlan szimbó­luma. Ez utóbbi változat nyomasztott és gyönyörködtetett ben­nünket a péntek esti adásban. Kedden és szerdán este, a Petőfi adó nyolc órás műsorsu­gárzása jóvoltából meggyőződhettünk arról, hogy a fasizmus kedélyesebb, békebelibb variációi mulatságosabban torz kép­ződményeket is létrehozhatnak, ill és Petrov Aranyborjú cmű regénye, melyből Szakonyi Károly formált 1985-ben rádiójátékot, az 1930-as Szovjetunióba vezérel bennünket, és megdöbbe­nünk. Mintha a mai ügyeskedők, gátlástalan szélhámosok, maffiózók világát mutatná be a szerzőpáros. A charmeur szél­tolóból, Osztap Benderből Benedek Miklós a megszokottnál gro­teszkebb, keményebb, gonoszabb alakmást formált. Hívei ez­redvégi, kegyetlen korunkhoz. Pósa Zoltán Orlai-szobor Mezőberényben Orlai Pethies Soma nevét vette föl szombaton Mezőberényben a Petőfi Sándor utcai általános is­kola, mely előtt ez alkalomból fölavatták a névadó, a városban 175 éve született festőművész bronz mellszobrát, Széri Varga Géza békéscsabai szobrászmű­vész alkotását. Orlai Petrics(Pet­­rich) Soma Mezőberényben szü­letett 1822-ben, s Budapesten hunyt el 1880-ban. A festő - aki Petőfi Sándor barátja volt, s róla több arcképet festett - Mezőbe­rényben készítette utolsó Petőfi­­képét. Bulla Elma-emléktábla Ukkon Bulla Elma Kossuth-díjas szín­művész és férje, Fendrik Ferenc író tiszteletére emléktáblát he­lyezett el szombaton a Veszprém megyei Ukk önkormányzata azon az épületen, amelyben a művészházaspár nyarait töltötte. Bulla Elma férje családja révén kötődött a községhez; az író nagy­apjáé, Szeday János nagybirtoko­sé volt a kúria, amely második otthonuk lett. A boltíves, hétszo­bás épület felújítását két éve kezdték meg, a Műemlékvédel­mi Hivataltól eddig 1,8 millió fo­rint támogatást kaptak. Időköz­ben a kúria óvoda lett, és helyet kapott benne az iskolás gyerme­kek étterme is. Az ukki emléktábla-avatáson képviseltette magát a Vígszín­ház is, amelynek társulata több mint negyven éven át mondhat­ta tagjának Bulla Elmát. Már nem Elton John az első Csökken a Diana-láz Elton John dala­­ Diana walesi her­cegnő emlékére felújított dala, a Candle in The Wind hat hét után búcsúzott a brit kislemezlista első he­lyétől. Most a Spice Girls együt­tesnek volt kénytelen átadni az első helyet - jelentette az AP amerikai hírügynökség. Elton John kislemezéből Nagy-Britanniában 3,6 milió da­rabot adtak el eddig. Ezzel a Candle in The Wind első helyre került az összeladásokat tekint­ve. A dalt tartalmazó kislemez­ből eddig az egész világon már harmincmilliónál többet adtak el. Ez a szám erősen megközelíti Bing Crosby White Christmas cí­mű kislemezének 35 milliós el­adási világrekordját. KULTÚRA Sellei Zoltán előadóestje a Rátkai Klubban Szembenézni ezerszáz évvel „Az újkori költő" - írja Kölcsey - „csak a játékszínen látszik a nemzethez közel állni. De mely különbség az Athenas és az Európai új játékszín között! Ez a nép egyik igen kicsiny részének nyílik fel mint magányos mulatság, amaz az Athenai nép egészét, mint közönséges örömü­nnep, fogad­ta keblébe". Szomorú, rezignált hasonlat Szándékát, ha el­érné, talán arcpirítónak is nevezhetnénk; de nincs arc ma, amely attól pirulna: nem tartja fontosnak nemzeti kultúrája meghatározó részét - a költészetet Nóta bene: ainnak egé­szét - mármint kultúráját - is másodrendűként kezeli... Varrnak kivételes napok, kezde­ném most, ha struccként rejte­ném homokba arcom. Mert a Rátkai Művészklub Előadómű­vész Köre - Kertész Lilla sorozat­­szerkesztő rendezésében - él és alkot, hiszen ma már egy pódium­est létrehozása is alkotásnak szá­mít... Szembenézni címmel Sellei Zoltán önálló estjére invitálta a klub október tizenhetedikén az érdeklődőket, verses összeállí­tással a honfoglalás ezerszázadik évfordulójára emlékezni. A műsor Arany és Garay balla­dáitól Veres, Vihar, Utassy és Dsi­­da verseivel záró, ívelő, hármas utazásra invitálta hallgatóit. Egy tér, és időbeli, földrajzi és krono­lógiai utazásra: az új hon keresé­se, a honfoglalás, majd a vérzi­vataros századok próbatételei, amely történések mindegyike nemzetté nemesítő s nemzetet próbáló kihívás volt, mind az egyes ember, mind a közösség számára. Ez utóbbi már az uta­zás harmadik síkja: a jellemé, amely emberi értékeink mellett gyarlóságainkra is figyelmeztet. Csokonai Dorottyájának részlete­ivel az idegen kultúrák szolgai majmolására, Arany Fülönülésé­­vel oktalan viszályaink, pártos­­kodó gőgünk magunk veszejté­­sére. Lebei szerkesztői erényeit illik el­őbb dicsérnünk; nagyszerűen építi fel a versek hangulatából a nemzet katedrálját, hogy végül belehelyezze a nemzet fohász­kodó lelkiségét is, kimondva Dsidával: „...népem, te szent, te kárhozott, te drága!". Igen, a Psalmus Hungaricus, amely verstörténete - betiltattatásai, megcsonkíttatásai, rejtőzésre kényszeríttetései - önmagában is példázza mind a kényszerítő hűséget, mind a hűség kénysze­rét. (Feltéve, ha tudjuk: ez a kényszer a valahová tartozás belső kényszere; pusztán általa­­ nem gazdagodunk; de nélküle, megfoghatóan is szegényebb lé­tünk...). Sellei előadóművészi erényei­ről­­ nem szólok bővebben. Ah­hoz túl rég van már a hazai és a nagyvilág magyarságának pó­diumain, hogy a versszeretők­nek releváns mondatokat írhat­nék róla. De struccot emleget­tem fentebb - tlik magyarázatot adnom. Nem Sellei Irtán szé­gyene az, hogy kivételes ünnep­nek kell neveznünk (amely ün­nep, hál' istennek, gyakori ven­dég a Rátkai Klubban) azt, ami­kor magyarságunk költők által rajzolt pannon pannójával állhat valaki közönség elé. Az sem az ő szégyene, hogy torontói hang­kazettáján és New York-i versle­mezén (előbbi a kanadai ma­gyarság Rákóczi Körének, utób­bi Püski Sándor kiadványaként jelenhetett meg) kívül máig nincs előadóművészetét megőr­ző, itthoni audiokiadványa. S nem Sellei szégyene az sem, hogy rajta s jó, ha tucatnyi tár­sán kívül az újkori versmondó ma már gyakorta a játékszínen sem látszik a nemzethez közel állni... Tamási Orosz János Szőnyi István képei A kortárs képzőművészet jelen­tős egyénisége, Szőn­ti István Kossuth-díjas festőművész ké­peiből nyitottak kiállítást vasár­nap Székesfehérvárott, a Szent Korona Galériában. A tárlaton a Nemzeti Galéria és a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum gyűjteményéből kölcsönzött, a művész több ezer táblaképből, grafikából álló életművéből válo­gatott mintegy hetven alkotást láthatnak festészetének kedve­lői. A kiálllást Köpöczi Rózsa művészettörténész nyitotta meg, s december 31-ig látható. Az 1960-ban elhunyt Szőnyi István sajátos választ adott kora kihívásaira, nem követte a mo­dernizmusokat, hű maradt belső indíttatásához. Felvállalta a nagybányai első nemzedék szel­lemiségét, jelentős művekkel já­rult hozzá a húszas évek elején a magyar grafikai élet fellendü­léséhez. Az ő alkotása a tőri Szent Imre-templom freskója, s a 30-a­s években kialakult sajátos festőtechnikájával több száz festményt alkotott. Igazi műfaja mindvé­g a táblakép, a grafika volt. Részt vállalt a fiatal festő­nemzedék neveléséből, oktatá­sából. CSÍK litvÁn grafikája A sárospataki Rákóczi Kollégium kertjében Emlék Újszászy Kálmánnak Sárospatakon, a Rákóczi Kollégium kertjében bensőséges ünnepség keretében leleplezték az 1994-ben elhunyt Uj­­szászy Kálmán szobrát, Pál Mihály szobrászművész alko­tását A 92 évet élt professzor életpályája teljes egészében a zempléni iskolaváros gazdag hagyományainak ápolása és gyarapítása jegyében telt el. Mintegy hét évtizeden át szol­gálta a várost, előbb mint a Teológiai Akadémia profesz­­szora, később mint a Tudományos Gyűjtemény létrehozója és vezetője, s mint egyházkerületi főgondnok. A szoboravatás alkalmából egy­kori tanítványok, barátok soka­sága jött el tisztelegni Újszászy Kálmán emléke előtt, kinek su­gárzó embersége, széles körű műveltsége és pedagógiai elhi­vatottsága nemzedékek egész sorában hagyott életreszólóan mély nyomokat. Ott volt a pro­fesszor özvegye, testvére, vala­mint gyermekei és unokái is. E példaértékű életpálya tanul­ságaira, gazdag hagyatékára emlékeztettek a szoboravató ün­nepség szónokai. Dr. Márkus Mi­hály dunántúli püspök a távlatos gondolkodás és a folytonosan tevékeny, munkás élet harmoni­kusan megvalósuló egységét s az értékőrzés missziós feladat­­vállalását emelte ki az életmű­ből. Koltay Gábor filmrendező be­vezetőjében elmondta, hogy két évtizede került szorosabb kap­csolatba Újszászy Kálmánnal, aki őt, barátsága jeléül „tisztelet­beli sárospataki diákká" fogadta. A filmrendező mint a Szabad Tér Kiadó igazgatója, tavaly megjelentette az Újszászy Kál­mán Emlékkönyvet, s tevékeny szerepet vállalt a szobor elké­szültében is. Ünnepi beszédében egyebek között hangsúlyozta: „A sok ezernyi sárospataki diák, keze alól kikerülve, felnőtt em­berré válva Magyarországon, az országhatáron innen és túl igaz emberként a három fáklyám ég szellemében, a hit, a haza és az emberiség fogalomkörének teljes egységét mélyen átérezve igyeke­zett megfelelni a Dőlni ne hagyd! felszólításnak szerves társadalmi és kulturális fejlődés segítségével virágzó, erős és életképes modern Magyarországot teremteni". Majoros József 1997. OKTÓBER 21., KEDD Kortárs Galéria nyílt Tatabányán Kiálítóteremmel gazdagodott Tatabánya a városban szomba­ton a IV. Őszi Tárlattal nyitották meg Komárom-Esztergom me­gye új kulturális bemutatóhe­lyét, a Közművelődés Háza belső átalakításával létrehozott mint­egy 200 négyzetméter alapterü­letű Kortárs Galériát. Mivel az idei őszi tárlatra - amely az év vé­géig várja a közönséget - 30 kép­zőművész és 12 fotográfus alkotó jelentkezett, a munkák egy része be sem fért a galériába, azokat a szomszédos Városi Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők A Kortárs Galéria nem csupán kiállítóhely lesz, amely időszaki tárlatain bemutatkozási lehető­séget nyújt a hazai és külföldi al­kotóknak, hanem hozzá kapcso­lódóan kezdi hamarosan műkö­dését az Art Művészeti Mene­dzseri Iroda. Ennek feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a művészek és a mecénások, alko­tók és befogadók között. Adat­bázisa segíti majd a tájékozódást a művészeti életben; az iroda kí­nálata, programja elérhető lesz az Interneten is. Elhunyt Földeák János Életének 87. évében vasár­nap elhunyt Földeák János kétszeres József Attila-díjas író, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetés tulajdonosa - tu­datta az MTI-vel az író csa­ládja. Földeák János Budapesten szüle­tett 1910. február 20-án. 1935-től a szocialista írók köréhez tarto­zott, a 30-as évek végén Benjá­min Lászlóval, László Gyulával, Vaád Ferenccel együtt szervezte meg a Munkásírók Csoportját. 1950-től a Magyar Írók Szövetsé­gében dolgozott, s közben 1954- ben ő szerkesztette az Új Hang cmű iroda­lmi folyóiratot. 1955- 1960 között az Irodalmi Alap igazgatóhelyettese, majd igazga­tója, 1968-1970 között a Művé­szeti Alap igazgató-helyettese volt. Irodalmi munkásságát két ízben - 1958-ban és 1970-ben - József Attila-díjjal ismerték el. Prózai műveiben főként mun­kássorsokat ábrázolt. 2,5 millió éves állkapocs Malawiban csaknem 2,5 millió éves emberi állkapocsra bukkan­tak malawi és német régészek. Az álkapiocs a legkorábbi emberi lelet, amelyet Kelet- vagy Dél-Af­rikában találtak. Az álkapiocsra a Tanzániával határos észak-malawi Karonga tartományban, Uraha település környékén bukkantak rá a régé­szek. Az emberi maradvány a Homo Rudolfensis csoporthoz tartozó ősemberé volt. Friedemann Schrenk német régész szerint a lelet azt bizo­nyítja, hogy az emberi faj nem Európából, Amerikából vagy Ázsiából, hanem Afrikából, pon­tosabban a mostani Malawi terü­letéről származik. A tízfogú állkapocsra még 1991-ben bukkantak rá a régé­szek, s csak most, alapos vizsgá­latok után hozták nyilvánosság­ra felfedezésüket. A vizsgálat célja az volt, hogy megtalálják az ősember nyomait Malawiban, mivel korábbi leletek erre utaló jeleket viseltek. Yusufu Juwayeyi szerint a fel­fedezés miatt át kellene írni né­hány történelemkönyvet, mivel korábban azt hitték, hogy a ma­­lawik a tizennyolcadik század­ban érkeztek az ország területé­re Kongóból.

Next