Új Magyarország, 1997. október (7. évfolyam, 229-253. szám)

1997-10-24 / 247. szám

1997. OKTÓBER 24., FENTEK TUDÓSÍTÁS/BELFÖLD mmm 3 Lemondott Zieleniec Borúlátó csehek Egyre nagyobb bizonytalanság­gal és borúlátással tekintenek a jövőbe a csehek. Egyebek között ez derült ki abból az országos fel­mérésből, amelyet október elején készített a prágai Társadalmi Ku­tatások Központja (STEM). A megkérdezettek 42,5 százaléka, három százalékkal több mint egy évvel korábban, komoly aggá­lyokkal és bizonyos félelemmel tekint a jövő évre. Bizonytalan­sággal várja az 1998-as esztendőt az emberek 32,5 százaléka, ami öt százalékkal több a tavalyi arány­nál. Ugyanakkor az emberek egynegyede, pontosabban 27 százaléka úgy nyilatkozott, hogy ő viszont reményekkel telve vár­ja a következő évet. Ezek aránya viszont 5,3 százalékkal csökkent. Arról, hogy a csehországi fej­lődés jó irányba tart, az embe­rek 26,5 százaléka van meggyő­ződve, míg egy évvel korábban ■ezen a véleményen 39,4 száza­lékuk volt. A megkérdezettek 36 százaléka szerint a helyzet kilá­tástalan. Josef Zieleniec cseh külügymi­niszter tegnap délelőtt váratlanul bejelentette, hogy lemondott minisz­teri tisztségért, valamint a legerő­sebb kormánypárt, a Polgári De­mokratikus Párt (ODS) alelnöki tisztjéről is. Döntéséről már tájékoz­tatta Václav Klaus miniszterelnö­köt. Lemondásának okait magyaráz­va Zieleniec elmondta: ezzel tiltako­zik az ellen a módszer ellen, ahogy pártja az új belügyminisztert kivá­lasztotta. Lemondásának másik okát a párt gazdálkodásában végbement változásokban jelölte meg. Václav Havel államfő bejelentette, hogy Zi­eleniec lemondását nem kívánja el­fogadni. RMDSZ-vezetők Kolozsvár mellett Kapituláció Funar előtt? A kolozsvári Szabadság tegnapi számának nyilatkozva az RMDSZ több vezetője is leszögezte, nem mondanak le a ko­lozsvári önálló székhelyű magyar egyetem gondolatáról, illetve a Babes-Bolyai Tudományegyetem önálló magyar tagozatáról A lap idézte Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezető elnökét, Kötő Józsefet, az oktatási kérdésekben is illetékes ügyyvezető alelnököt, és közzétette a Szabadelvű Kör Eckstein Kovács Péter kolozsvári RMDSZ-szenátor által jegyzett állásfoglalását. A magyar érdek­­képviselet poltikusai arra rea­gáltak, hogy Victor Ciorbea és Horn Gyula keddi közös bukares­ti sajtóértekezletén elhangzott: a kolozsvári Babes-Bolyai Tudo­mányegyetem multikulturális jelegének megőrzése mellett fel­vetődött egy magyar egyetem Kolozsváron kívül, más erdélyi városban való létesítésének, fel­építésének és működtetésének kérdése; helyszínét mihamarabb szeretnék kijelölni. A Kolozsvá­ron kívüli színhelyet Ciorbea mi­niszterelnök említette, Horn Gyuila pedig kérdésre válaszolva kifejtette, hogy ebben az RMDSZ álláspontját támogatja. A Szabadság emlékeztet arra, hogy az RMDSZ legutóbbi, ma­rosvásárhelyi kongresszusán el­fogadott program tételesen is megfogalmazza, a szövetség cél­jának tekinti az anyanyelvű fel­sőoktatás szükségletek szerinti kiszélesítését, a kolozsvári köz­pontú, önálló, államilag támoga­tott magyar tudományegyetem visszaállítását, székel­döldi és par­­tiumi felsőoktatási intézmények létrehozását és támogatását. Az RMDSZ Szabadelvű Köre által közzétett közleményben az áll, hogy „megdöbbenéssel" ér­tesültek a sajtóból arról a szán­dékról, amelynek értelmében Erdély magyar egyetemét nem kolozsvári székhellyel hoznák létre. A kör szerint ez ellent­mond minden racionális érvnek, Kolozsvár eleddig és manapság egyaránt az erdélyi magyarság egyetemi városa, ott él a kipró­bált, szakmailag felkészült okta­tói gárda, ott található a nélkü­lözhetetlen infrastruktúra, amely egy európai szinten mű­ködő egyetemnek kell. Végül, de nem utolsósorban egy új egyetem más városban való létrehozása kapitulációt je­lentene Funar polgármester fe­nyegetései előtt. A közlemény leszögezi: „Nem fogadhatunk el semmilyen, Kolozsváron kívüli megoldást a székhely tekinteté­ben." Utcára megy a román ellenzék Tudósítónktól: A román parlamenti ellenzék bu­karesti utcai tüntetése utáni este, a román közszolgálati televízió stúdióvendégeként Adrian Nas­­tase, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának (TDRP) egyik alelnöke kijelentette, hogy hasonló tömegtüntetések soro­zatát tervezik, és kitartóan fogják követelni a Ciorbea-kormány le­mondását, iletve előrehozott vá­lasztások kiírását. Nastase a TDRP, a Szocialista Munkapárt, a Nyugdíjasok Pártja, valamint a szélsőséges nacionalista Nagy- Románia Párt nevében is beszélt, lévén, hogy ezekkel az erőkkel közösen szervezték a tüntetése­ket. Az alelnök leszögezte, hogy a szerdai utcai tüntetésre össze­gyűlt néhány ezer (valójában két-három ezer) ember még nem mutatja a kezdeményezés igazi erejét, mert a hosszúra tervezett tiltakozó akció legelején járnak. A TDRP-alelnök szerint a szerdai tüntetés egyik célja az volt, hogy felmérjék, a parlamenti ellenzék képes-e egy táborba tömörülni, és kikre lehet számítani egy igen tömörülés kialakításában. Egye­lőre hiányzik a listáról a Román Nemzeti Egységpárt, mert ennek vezetői, politikusai többször is összetűzésbe kerültek a többi párt vezetőivel, politikusaival. Radu Vasile, a Keresztényde­mokrata Nemzeti Parasztpárt főtitkára és szóvivője úgy véli, a szerdai tüntetést szervező ro­mán politikai erők sosem lesz­nek képesek utcára szólítani még százezer embert sem, mert az előző években elveszítették a hitelüket, s a róluk alkotott kép egyáltalán nem javult az 1996. novemberi választások után sem. Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője alapta­lannak ítéli meg a román parla­menti ellenzék utcai megmoz­dulásait, de szerinte az meg­nyugtató, hogy az első tüntetés­re nagyon kevés ember gyűlt össze, ez egyben bizonyítja a kezdeményezés politikai - és nem szociális - jellegét. Botos László Somogyi Ferenc a magyar szándékokról Brüsszelben Túlbecsült NATO-költségek Felydatása az 1. oldalról A múlt heti szakértői konferencia eredményeit értékelve a felek megállapították, hogy azok a kö­vetelmények és jogi dokumentu­mok, amelyek alapján a NATO a biztonság jogi és személyi di­menzióit, illetve a titokvédelmet kezeli, összhangba hozhatók a magyar jogrendszerrel. Nincs akadálya annnak, hogy Magyar­­ország a belépés időpontjában egyenjogú partnerként csatla­kozzon az érintett szerződések­hez - hangoztatta Somogyi Fe­renc. Budapestnek a közeljövő­ben ki kell alakítania álláspontját arról: a NATO melyik parancs­­­noki ágához kíván tartozni, az északihoz vagy a délihez. Mint kiderült, szakértői konzultációt tartanak e kérdésről - jelentette az MTI. Megtárgyalták a csatla­kozási okmány­láírása előtt be­nyújtandó magyar szándéklevél tartalmának kérdését is. A szer­dai megbeszélésen azokról az elemekről volt szó, amelyeket a levélnek mindenképpen tartal­maznia kell. A magyar delegáció szerdán részletes tájékoztatást adott a nép­szavazás ügyének állásáról. A NATO megelégedéssel nyug­tázta, hogy a tervek szerint azt eredeti időpontban tartják a szavazást. Külön értékelték, hogy a magyar parlament ked­den 95 százalékos támogatással szavazott a sürgősségi eljárás megtartásáról. A tárgyalások következő és minden bizonnyal utolsó fordulóját október 29-én tartják Brüsszelben - jelentette be Somogyi Ferenc. Ezalatt Henry Shelton tábor­nok, az amerikai vezérkari főnö­kök egyesített bizottságiak el­nöke megállapította, hogy a NATO- bővítéssel együtt járó pótlólagos kiadások messze eltörpülnek amellett a biztonsági haszon mellett, amely a folyamat hoza­­déka lesz az észak-atlanti szö­vetség erősítése és az európai stabilitási övezet határainak ki­­terjesztése révén. Az első számú amerikai katonai vezető a szená­tus megajánlási bizottsága előtt fejtette ki véleményét. A bizottság előző nap Madeleine Albright külügy- és­­William Cohen védelmi minisztert hallgatta meg. Mindketten jelezték, hogy a NATO decemberre jelzett költ­ségtanulmánya valószínűleg ke­vesebbre fogja becsülni a terí­­téssel járó táadásokat, mint a washingtoni kormányzat év ele­jén közzétett elemzése, amely ti­zenkét éves távlatban 27-35 mi­­liárd dollárra tette a többletkölt­ségeket. Az európai szövetsége­sek túlzónak tartották az előre­jelzést. Madeleine Albright és Wiliam Cohen a szenátus NATO-bővítéssel kapcsolatos ülésén fotó: vm/AP • Kárpátalja magyar közvéle­ménye némi aggodalommal te­kint Magyarország európai in­tegrációja elé, attól tartva, hogy nehezebbé válik a kapcsolattar­tás az anyaországi rokonokkal, s nehezen átjárhatók lesznek a ha­tárok. Tekintve, hogy a kérdéssel kapcsolatban nő a bizonytalan­ság a megye magyar és más nem­zetiségű népessége körében, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség úgy döntött, nemzet­közi konferenciát szervez Ung­­váron „Magyarország euroatlan­­ti integrációja és a határon túli magyarság" címmel. A december 12-13-án sorra kerülő konferen­ciára a szervező KMKSZ meghív­ja valamennnyi magyarországi pártot, az illetékes anyaországi kormányszerveket, s minden ha­táron túli magyar politikai szer­vezetet. Bolyai: alku tárgya? „Lesz magyar egyetem, de nem Kolozsváron"-jött a hír, s hirtelen nem is tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk. A Bolyai Egyetem fel­számolása, Babes-Bolyaivá alakítása az ötvenes években a Petru Groza nevével fémjelzett, a látszatra figyelő kisebbségpolitikai kurzussal való nyílt szakítás egyértelmű jele volt. Kultúrasor­vasztó hatásán túl egy határozott és kemény magyarellenes kur­zus erőfitogtató lépése. Hiszen egy egyetem a sztálinista időkben központilag meghatározott oktatási programmal is lehetett érté­kes szellemi műhely, de aligha állhatta volna útját egy hipercent­­ralizált önkényuralmi állam etnokratikus törekvéseinek. A ko­lozsvári egyetem gondolata, követelése nem véletlenül élte túl a diktatúra évtizedeit és vált az 1989 decemberében megalakult Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetség egyik központi céljává. A Bolyai Egyetem sorsa jelkép erejűvé lett. Ez az, amit nem hajlandóak tudomásul venni a szűk látókörű pragmatizmus, az öncélú kompromiss­zumkeresés képviselői. Az RMDSZ SZDSZ-orientált liberális platformjának képviselői nem sokkal a Szövetség kormányralépése után egy külön rendez­vényt szerveztek a Bolyai Egyetem újjáalakításával kapcsolatos kétségeik ismertetésére. Ez egy időre megpecsételte az intézmény sorsát. Megszüntette azt a kikerülhetetlennek látszó egységes magyar politikai akaratot, mely sikerre vihette volna az egyetem ügyét. "Visszavonulási lehetőséget adott a lépéskényszerben levő és a Bolyai Egyetem újraindítását elvi síkon támogató román ko­alíciós partnereknek, akik egy sovinizmussal átitatott politikai közegben érthető módon - saját politikai tökjüket óvandó - nem sietnek az RMDSZ követeléseit a gyakorlatba átültetni. A magyar kormány most eredményként könyveli el, hogy a ro­mán fél belegyezni látszik abba, hogy a Bolyai Egyetem marad­jon az, ami, majd egyszer egy másik városban létrejöhet egy új magyar egyetem. Ami persze nem meglepő. A Horn-kabinet hoz­záállása a Bolyai Egyetem ügyéhez ugyanis tökéletesen megmu­tatja a kormánynak a határon túli magyar nemzetrészekhez való hozzáállását: szólamszintű támogatás­­ és gyakorlati tétlenség. S tétovaságukat nemrég még megtetézték azzal is, hogy politikai kalandorsággal vádolták Orbán Viktort, aki az RMDSZ hatályos programját magáévá téve, kiállt a Bolyai Egyetem önállóságá­nak visszaállítása mellett. Holott a mindenkori magyar kor­mánynak alkotmányba foglalt felelőssége a határon túli magyar­ság legitim követeléseinek támogatása. Az, hogy a Bolyai Egye­tem mellett más magyar felsőfokú oktatási intézmények is léte­sülhetnek, örvendetes hír. De a meglévő megszerzése helyett be­levágni egy bizonytalan útba, politikai felelőtlenség lenne. Pápaffy Endre Akadozik a menekültek visszatérése Vukovár még kísértetváros Horvátországi jelentésünk: A horvát média a biztonsá­gi tanács minapi elnöki je­lentése óta az eddiginél sokkal nagyobb teret szen­tel a visszacsatolással baj­lódó térség problémáinak. Horvátország legkeletibb váro­sában, a még UNTAES ellenőr­zés alatti Ilokon (Újlak) tegnap Puharic bíboros szentmisét mon­dott a város védőszentje, az 1456. évi nándorfehérvári csata hősei közé tartozó Kapisztrán Szent Já­nos tiszteletére. A város horvát lakossága csak lassanként szállingózik vissza. Az Uoki horvátok hat évvel eze­lőtt, 1991. október 17-én vonul­tak ki a városból, választván in­kább a menekültsorssal járó szenvedést, mintsem eltűrték, hogy a szerb megszállók hanyo­­gassák őket. Visszatérésük azonban lassab­ban halad annál, mint amit re­méltek, még ha be is jelentették már, hogy a közelgő minden­szentekre szabadon elmehetnek a horvát Duna mentén, temetők­ben nyugvó hozzátartozóik sír­jaikhoz. Elizabeth Rehnt, az ENSZ em­berjogi fő előadóját Zágrábban Mate Granic külügyminiszter is tájékoztatta az események fel­­gyorsulásáról. Ezalatt a kis híján földig rombolt Vukovár még mindig kísértetvárosként hat, csak a csempészforgalma élénk. Romok szegélyezik az utat Vin­­kovcitól Ilolag. A menekültek hazatérésének irama pedig a megbékélés mel­lett elsősorban a szétlőtt, kifosz­tott, lerombolt lakóházak újjá­építésének ütemétől függ. Bencze Lajos Decemberben ismét elnökválasztás Szerbiában Montenegró: Belgrádból szított forrongás Folydatás az 1. oldalról: Az új montenegrói elnök táborá­ból tagadják, hogy szabálytalan­ság történt vol­a, szerintük egész egyszerűen Belgrádból szítják az elégedetlenséget, mi­vel nem tudják elviselni eddigi szövetségesük vereségét. Djuka­novics hívei e­zt állítják, hogy Bu­­latovics még vasárnap este haj­landó lett volna elismerni vere­ségét és lemondani tisztségéről, de erről hétfőn Belgrádban lebe­szélték, ezután kezdődtek meg a tüntetések. Szerbiai ellenzéki körök is azt állítják, hogy a feszültséget a ju­goszláv fővárosból szítják, és ké­pesek akár polgárháború kirob­bantására is, csak hogy ne csor­buljon Szlobodan Milosevics jugo­szláv elnök hatalma. Ilyen körülmények között Belgrádban majdhogynem kö­zömbösen fogadták, hogy de­cember 7-re ismét elnökválasz­tást hirdettek Szerbiában. Az is­métlésre azért van szükség mert október 5-én, az elnökválasztás második fordulójában nem já­rult az urnák elé a szavazópolgá­rok többsége. Azokat a választásokat a szer­biai demokratikus ellenzék boj­­kottálta, nagyon valószínű, hogy ugyanígy lesz december­ben is. A Demokrata Párt elnöke má­ris bejelentette, hogy mivel a fel­tételek nem változtak, ezúttal is bojkottot hirdetnek, és még csak választáselenes kampányt sem folytatnak, mert meggyőződése, hogy a montenegrói történések után a polgárok többsége belát­ta, mennyire ellenségesen viszo­nyul a hatalom minden válto­záshoz; mindezért nem vesz részt az általa szervezett színjá­tékban. Szerbiai ellenzéki politikusok különösen azt tartják veszélyes­nek, hogy a belgrádi hatalom el­lenséges hangulatot szít az albá­nok és a muzulmánok ellen, amiért azok Djukanovocsra sza­vaztak. A kiszivárgó értesülések sze­rint ezúttal is hármas versenyfu­tás várható a szerbiai elnöki tisztségért. A szerb radikális párt ezúttal is Seseljt a szerb megúj­hodási mozgalom pedig Vuk Draskovicsot indítja, míg a szocia­listák jelöltje valószínűleg Milan Milutinovics jugoszláv külügy­miniszter lesz. A helyzetet bonyolítja, hogy egy hónappal a választások után még csak ki sem tűzték a szerbiai parlament alakuló ülését. A na­pokban akár a jugoszláv parla­mentet is feloszlathatják, mivel két tanácsa egy év után sem tu­dott egyetérteni egy különben jelentéktelen törvényben. Duszton András

Next