Új Magyarország, 1997. november (7. évfolyam, 254-278. szám)
1997-11-10 / 261. szám
10 f□□Dűűn MAGYAROUSMC RÖVIDEN A Kárpát-medencei magyar kisebbségi kulturális szervezetek rendeznek találkozót november 21-én és 22- én a Lendvai várban a Lendvai Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia) és a Magyarok Világszövetsége Szlovéniai Országos Tanácsának közreműködésével. A kétnapos konferencián Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke tart vitaindító előadást, majd - többek között - Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Dobos László, az MVSZ Kárpát-medencei Régiójának elnöke, valamint Egyed Albert, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Főosztályának vezetője szólalnak fel. A találkozón a felvidéki, a vajdasági, a muraközi, a kárpátaljai, és a horvátországi régiók képviselői is beszámolnak a helyi magyar közösségek kulturális tevékenységéről, szervezeti tagoltságáról. Bach, Hindemith, Sosztakovics és Mihály András kompozícióiból ad elő egy csokorra valót Fazekas György (brácsa) és Kovalszki Mária (zongora) az Óbudai Társaskör (III. ker., Kiskorona u. 7.) Rádiós estek Óbudán című sorozatában 17-én, hétfőn 19 órakor. Ámokfutás a NATO-ba címmel írt könyvet Csapody Tamás és Vit László. A kötetet holnap délelőtt 10.30-kor Bozóki András politológus mutatja be a Helikon Könyvesházban (VI. ker., Bajcsy-Zsilinszky út 37.). G Pont címmel készített közös produkciót hazánk négy tehetséges gitárosa: Tátrai Tibor, Mohai Tamás, Alapi István, és Csilag Endre. A szupergroup tagjai debütáló albumuk anyagával már számos sikeres külföldi koncertet adtak, 29-én este 8 órától pedig a Petőfi Csarnok (XIV. ker., Zichy Mihály u. 14.) színpadán mutatják be tudásukat. A „gitárpárbaj" négy főszereplője mellett - többek között - Somló Tamás, Varga Miklós, Sipos Péter és Jamie Winchester énekesekkel, valamint Németh Gábor és Hirlemann Bertalan dobossal, Szappanos György basszusgitárossal, és Csányi István szaxofonossal is találkozhatunk. Az ál és a valódi tudomány viszonyáról szól a Duna Televízió Magyar Tudomány című műsora 10-én, hétfőn 1925-kor. A Dukai Andrea szerkesztette magazinból megtudhatjuk, mennyire vonható felelősségre a tudománytalan, népbutító nézeteket terjesztő újságíró; hogy miért hiszünk a sarlatánoknak; hogy felveszik-e a kesztyűt az áltudósokkal a valódi tudomány szakemberei; s hogy vajon meglátogattak-e bennünket a fükönkívüli élőlények. Vastagh Pál igazságügyri miniszter lesz a következő vendég a Korona Pódium (I. ker., Dísz tér 16.) Minisztereink költői címmel indított sorozatában 17-én 19 órakor. A műsorban közreműködik: Gregor József, Koncz Gábor, valamint Mikes Lilla. Zongorán kísér: Oberfrank Péter. Kodály Zoltán műveiből hangzik el válogatás a zalaegerszegi Hangverseny és Kiállítóterem (Ady u. 14.) ifjúsági hangversenyén 17-én, hétfőn délelőtt 11 és délután 13 órai kezdettel. Megőrizve színesíteni a profilt Fontos a szórakoztatás a Duna Televízióban Idén karácsonykor ünnepli öt éves fennállását a Duna Televízió, amely a médiacsatározások, s idegfeszítő létküzdelmek közepette is képes volt megőrizni választékos profilját, műsorainak korszerűen értelmezett nemzeti elkötelezettségét, emberközpontú attitűdjét. A Duna Televízió magas színvonalon tölti be azt a kulcsfontosságú szerepét, amely a határainkon túli magyarság politikai és kulturális informálásában reá hárul. Igényes műsorpolitikájának köszönhetően itthon is egy megbízható, stabil nézőréteg szimpátiáját élvezi - aminek bázisát azonban természetesen bővíteni kívánja. Ennek lehetőségeiről beszélgetünk Bozsogi János felelős szerkesztővel és rendezővel, aki csaknem megalakulása óta tagja a Duna TV stábjának, s elsősorban a szórakoztató jellegű műsorok felelőse. - Az új televíziók beindulása milyen kihívásokat jelent a Duna Televízió számára? - Ez nyilvánvalóan egy új versenyhelyzet, amiben hitünk szerint csak akkor tudunk talpon maradni, ha megőrizzük azt a profilunkat, amelyet a határainkon innen és túl a nézők az elmúlt fél évtizedben megszerettek, megkedveltek. Ez természetesen nem jelenthet egyfajta „helyben járást", mint ahogy nagyon sok tervünk és elképzelésünk van a jövőt illetően e profil gazdagítására és színesítésére. Ami engem illet, én elsősorban a tartalmas, igényes szórakoztatás irányába szeretném bővíteni a Duna TV műsorválasztékát. Itt az igényességen és a szórakoztatáson egyforma hangsúly van, hiszen akármennyire is versenyhelyzet van, az szóba sem jöhet, hogy mi színvonalengedmények árán próbáljunk kapaszkodni más televíziók után: ez nem a Duna Televízió világa. - A szórakoztató műfaj, kivált, ha valaki színvonalasan akarja elővezetni, igen drága „mulatság", amellett professzionális televíziós személyiségek nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. Milyen lehetőségei vannak e tekintetben a Duna Televíziónak, és melyek az Ön konkrét elképzelései ezzel kapcsolatban? - Ami az anyagi kondíciókat illeti, a közeli jövőben remélhetőleg rendeződik a Duna Televízió gazdasági háttere. Másfelől a jelenleg is futó szórakoztató jellegű műsoraink, mint például a Kedves, vagy a Jó kívánságok határok nélkül, egyaránt jó példák arra, hogy ötlettel, ízléssel és az Ön által is említett professzionális felkészültséggel sokat meg lehet spórolni. Én négy éve kezdtem szervezni egy csapatot erre a célra, ez a csapat maximálisan képes rá, hogy a Duna Televízió műsorpalettáján egy karakterisztikus színfoltként a színvonalas szórakoztatást is megjelenítse. Ennek szükségességét különben rengeteg hozzánk érkezett levél és telefon is bizonyítja: sok néző keres meg bennünket azzal a természetesnek mondható igénnyel, hogy a komoly, sokszor drámai jellegű műsoraink közepette, szeretne kikapcsolódni, feloldódni. Viszont annak ellenére, hogy a jelenlegi szórakoztató műsoraink nézettsége közvetlenül a sportközvetítések és a Híradó után következik, az az igazság hogy a Duna TV-nek nincs önálló szórakoztató szerkesztősége. Vannak viszont erre a feladatra kitűnően alkalmas televíziós személyiségek, mint például Barkó Judit és Kalocsai Andrea, két, a nézők körében méltán népszerű műsorvezető, akiknek tehetségére és intelligenciájára sokkal többet lehetne építeni. A szórakoztató programokon belül az operettől a vígjátékokig széles skálában gondolkodom, s kizárólag a műfaj hazai kiválóságait szeretném népszerűsíteni. Készen állunk önálló műsorok létrehozására, olyanokéra, amelyekkel a napi gondokkal s drámai információözönnel küszkö.. de, megfáradt nézőt a Duna Televízió előtt tudjuk marasztalni. Majoros József Vidám műsorokra készülőben... (Bozsogi János, Kalocsai Andrea és Barkó Judit) KULTÚRA Mivel mérgezzük magunkat? Öt „közhasználatú" mérget mutat be, s történetükről, hatásukról és élvezetük következményeiről készült dokumentumösszeálításokkal elemzi jelenlétüket mindennapjainkban a Spektrum Televízió november 15-én, szombaton induló sorozata. Három „mindennapi méreg" a világon csaknem mindenhol legálisnak minősül, ajzószernek is nevezik, és élvezeti cikkekben kerülnek forgalomba. A koffein, a nikotin és az alkohol sokak szerint nem is igazi méreg, holott főleg az utóbbi kettő káros hatásairól mindenki tud. Hogy például a dohányzás milyen méretű, arról a megfelelő részben megfelelő adatokat ismerhetünk meg a világon jelenleg legalább egymilliárd ember aktív dohányos, és ők napi 16 milliárd cigarettát füstölnek el. A dohányfüstben mintegy 4 ezer (!) különféle vegyianyag szabadul fel, s az a feszültségcsökkentés, melyet a dohányban lévő nikotin idéz elő, legfeljebb 14 percig tart egy cigaretta elszívása után. Ugyanakkor a tüdőbe jutó nikotin hatása már 7,5 másodperc múlva jelentkezik az agyban. A marihuánáról pedig megtudhatjuk, hogy az USA több államában orvosi receptre is kapható, és hogy az amerikai húszévesek kétharmada, valamint minden nyolcadik felnőtt már kipróbálta vagy rendszeresen használja is a marihuánát. Amszterdamban pedig az úgynevezett puha drogok használata egyáltalán nem tiltott. Az Ön mivel mérgezi magát? című sorozat első adása november 15-én délután 15.30-kor a nikotinról szól. (1) Kultúrcentnim Pécelen A péceli önkormányzat hasznosítja a város legszebb műemléképületét, a XVII. században épült Ráday-kastélyt. Az U-alakú, barokk épületegyüttesben eddig a budapesti MÁV Kórház kihelyezett részlege működött, ám - amint Kamuti Jenő, a kórház megbízott igazgatója elmondta - a 130 ágyas gyógyhely fenntartása évente 30 millió forint veszteséggel járt, ezért a részleget felszámolták. Az ott kezelt betegeket ezentúl Budapesten látják el. Az épületből már ki is költöztek, s azt visszaadták a kincstári vagyonkezelőnek, amely tavasszal pályázatot ír ki a kastély hasznosítására. Amint Teleki Gyula, Pécel polgármestere elmondta, az önkormányzat részt kíván venni a kastély működtetésében. A gödöllői kastély példáját követve közhasznú társaságot szándékoznak életre hívni, amelybe tőkeerős vállalkozók részvételére is számítanak. Az elképzelés szerint kulturális központot alakítanának ki a kastélyból. A Biblia tíz válaszpróféciája címmel indult kéthetente jelentkező bibliai sorozat a Goldmark Károly Művelődési Ház (Keszthely, Kossuth Lajos u. 24.) előadótermében. Az előadássorozat második - Az elgyengülő történelem című - részét november 19-én 18 órától hallgathatják meg az érdeklődők. Előadó: Stramszki István. 1997. NOVEMBER 10., HÉTFŐ FÜGGÖNYROJT Listák Nem ígértek különösen eseménydús hetet a színházaink. Aztán a hét második felében mégiscsak történtek izgalmas dolgok. Igaz, nem a színpadon, hanem valahol a háttérben. A fővárosi önkormányzat közgyűlésének kulturális bizottsága döntött négy budapesti színház igazgatói megbízásáról. Nem született azonban döntés az Új Színház igazgatói székét iletően, mert a pályázók közül a kulturális bizottságnak javaslatokat tevő szakbizottság ugyan a régi igazgatót, Székely Gábort favorizálta, s más jelentkezőket meghallgattatni sem óhajtott, ám a szavazáskor Székely nem kapta meg a szükséges számú voksot. Ezért új pályázatot írtak ki. Ez eddig lehetne akár normális ügy, ügymenet, lebonyolítás is. Csakhogy - és itt lép be a históriába a drámai bonyodalom - a javaslattevő szakmai testület egyik tagja (aki a kaposvári színház igazgatója, és ezen kívül betöltött még több igen fontos szakmai pozíciót, a színművészeti főiskolától a különböző szervezetek és bizottságok tagságáig) azt közölte: ha a kulturális bizottság (melyet a hírek szerint ostobának nevezett) nem fogadja el az ő javaslatukat, akkor a művelődési minisztérium lefaragja (lefaraghatja) a fővárosi színházaknak nyújtott támogatásokat. Más szóval: jelöltjük érdekében zsarolni próbált. Kínos ügy, már csak azért is, mert mind a szóban forgó igazgató, mind a javaslattevő szakmai grémium tagjai a testületen kívül is olyan pozícióban vannak, hogy szinte az egész színházi világot „lefedik", és ha valamit akarnak (vagy nem akarnak), azt igen nagy valószínűséggel el is tudják érni. Ez eléggé közismert a szakmában. És bár ez a csapat szakmai kvalitásait illetően elismert, jelenlétük a honi színi világban nyomatékos, munkásságuk meghatározó egy bizonyos körön (ízlésen, stíluson, a színházról való gondolkodáson) belül, épp a súlyuk (túlsúlyuk) miatt nehezen engednek fiatalabb, másfajta színházeszményt képviselő embereket a fontos pozíciókba. Az ő listáik (akár léteznek ezek konkrétan, akár csupán eszmei névsorok), bizonyos értelemben nem szelektívek, hanem kontraszelektívek. Lehet, hogy ez egy kör számára jó, de hogy egy egész magyar színházi szakma részére kevésbé jó és perspektivikus, az igen valószínűnek tűnik. S ha már listákat emlegetünk, hozzunk szóba egy másik listát vagy névsort is. A művelődési minisztérium kiírta a pályázatot az új (az épülő) Nemzeti Színház igazgatói posztjára. A nyertes már 1998. január 1-jétől munkába állhatna mint miniszteri biztos, aztán 1999. január 1-jétől előkészítené saját igazgatói működését. A megbízatás végül is 2003. július 31-ig szólna. A pályázat ugyan nyitr, de tíz ismert művészt külön is felkértek a részvételre. Ezek: Ascher Tamás, Babarczy László, Bálint András, Iglódi István, Kerényi Imre, Marton László, Schhwajda György, Székely Gábor, Tompa Gábor, Zsámbéki Gábor. Elgondolkodtató lista. Itt ismét a már említett kör van jelen elég nyomatékosan. A tíz személy közül heten jelenleg is igazgatók, hosszabb megbízatási idővel, mely túlnyúlik az ezredvégen, tehát „belelóg" a pályázatban rögzített első három dátumba. Elképzelhető, hogy feladják mostani pozícióikat? És mit szólnak ehhez a nem kevésbé elismert tehetségű, de a listára fel sem került művészek? (takács) Frank Beyer-sorozat A kortárs európai filmművészet egyik fontos alkotója. Frank Beyer német filmrendező alkotásaiból indít retrospektív sorozatot az Örökmozgó Filmszínház és a Goethe Intézet. A pályáját a hajdani Német Demokratikus Köztársaságán kezdő, majd az egyesült Németországban folytató Est Medve-díjas művész munkásságát bemutató rendezvény a Nikolai templom című alkotással indul 14-én az Örökmozgóban. Ez a film arról nevezetes, hogy Beyer ebben mutatta be azt az 1989-es lipcsei demonstrációt, amely végül az NDK megszűnéséhez vezetett. Az Örökmozgó Fémszínházban vetítik még a Gyanú (16-án), A kő nyoma (21-én), a Hazudós Jakab (24-én), valamint az Amikor minden német alszik (video, 26-án) című filmeket. (cs) A múlt kísértete A határon túli közművelődési szervezetek és intézmények szakmai támogatásával foglalkozó Magyar Kollégium Alapítvány javára adott koncertet szombaton este Cseh Tamás a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában. A fokozott érdeklődés miatt januárra újabb előadás várható. A hét elején még kétséges volt, megtartható-e az alkalmi hangverseny szombaton, hiszen néhány orgánum arról adott hírt, hogy Cseh Tamás - betegség miatt - kénytelen volt lemondani a Katona József Színházbel előadásokat. A kezdés előtt fél órával azonban olyan tömeg gyűlt össze a Fehérvári úti művelődési ház előtt - középkorúak s a legfiatalabbak vegyesen -, amilyet manapság csak a legjobban futó rock- és popegyüttesek fellépésein láthatni: a pénztár előtt kígyózó sor, a színházteremben nézők még az oldalfalak mentén is, az utcán pedig a kívülrekedtek csoportjai, amelyek azon tanakodnak, hogyan is alakuljon az est a továbbiakban. A szervező Magyar Kollégium terve az volt, hogy megidézze az évtizedekkel korábbi, 25. Színházbeli esték hangulatát, sikerült: a tömeg a percek múlásával egyre feszültebb, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettesének rövid köszöntőjét is türelmetlenül hallgatja, az előadót akarja. Cseh Tamás a „szokott" félszegségével érkezik, s egymás után játssza a legendás dalokat: 424-es, Munkásszállás, A századik éjszaka, A legjobb kirándulás ennek végén szokatlanul hosszú füttyszólót enged meg magának: „Most térek vissza az ifjúkor hegyei közé", mondja, s az egybegyűltek hirtelen nem is tudják, nevessenek vagy csodálkozzanak. Tényleg nem mindennapi koncert ez, huszonöt év dalai úgy sorakoznak egymás mellé - a Levél nővéremnek című albumtól A telihold dalai kompozícióiig -, mintha egyetlen mű részletei volnának. Előkerül egy ritka darab is a Frontátvonulásról, így kezdődik: „Születtem Magyarországon, nyolcvanhét éves vagyok", s emígy fejeződik be: „Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?"; meg egy másik, egy újabb keletű darab a parkett egykori ördögéről, aki most fehér köpenyben vizsgálgatja a MÁV Kórházban az ember reumás ízületét, aki azt kérdi: „meggyógyíthat-e még a múlt kísértete?, meggyógyíthat-e még bárkit is a múlt kísértete?". Legvégül Budapest, Lee van Cleef és Désirée micsoda útjai. Közben pedig folyamatos, szűnni nem akaró taps. Jó hír: Romhányi András, a Magyar Kollégium elnöke az előadás szünetében bejelenti, az előadásból hang- és videófelvétel készül, megrendelhető, ráadásul olcsón. A koncert előtt pedig úgy egyeztek meg Tamással, hogy - tekintettel a sikerre és a kívülmaradottakra - január és február fordulóján, egy nagyobb helyen megismétlik a koncertet. Ott majd fellépnek a többiek is: Másik János, Novák János, Márta István - persze, ők még nem tudják, de így kell lennie, így legyen! KGy.