Új Magyarország, 1997. november (7. évfolyam, 254-278. szám)

1997-11-03 / 255. szám

16 11MAGYARORSZAG Szenvedett a listavezető a Győr, szárnyalt a Diósgyőr Fáradtan is frissebb volt az MTK Bár a labdarúgó NB 114. fordulójának kétségkívül legna­gyobb érdeklődéssel várt összecsapására, az Újpest-Fe­­rencváros találkozóra ma este 19 órakor kerül sor a Megyeri úton, az örökrangadó „felvezetése" sem volt izgalommen­tes. Ha Reszeli Soós István vezetőedző értékelése szerint gyenge játékkal is, de csak kicsikarta tizedik őszi győzel­mét a listavezető Győr, a bajnoki címvédő MTK pedig ma­gyar szinten remek színvonalúnak nevezhető meccsen ver­te a Vasast, s feljött a tabella második helyére. Az első öt sorrendjén ugyan még az UTE és az FTC is módosíthat, de a Diósgyőr pillanatnyi pozíciója, s hajtós játéka, mellyel Kelet-Magyarország rangadóján tizenegyezer néző előtt a Debrecent verte, a szezon kellemes meglepetése. Noha még bátortalannnak tarja csapata játékát Nagy László, a Siófok új vezetőedzője, két meccsből két győzelem a tréner mérlege, egyre kilátástalanabb viszont a tizenegyedik őszi vereségét nyögő Kispest, és a sereghajtó Stadler FC helyzete. Garami József nem a szélsőséges érzelemmegnyilvánulások em­bere. Ha ő panaszkodik, annak komoly oka van. Márpedig az MTK vezetőedzője a Vasas elleni bajnoki csúcstalálkozó előtt és után is meglehetősen gondter­helt, mondhatni nem ges volt. A Hungária körúti összecsa­pás hangulati felvezetéseként arról beszélt, hogy távolról sem azonos körülmények között ké­szült a presztizsmeccsre a két csapat. Hogy játékosai többsége egy hét alatt három fizikailag és idegileg is rendkívül megterhelő 90 percre kényszerül, a váloga­tott, az UEFA- és a hazai kupa­sorozat, valamint a bajnokság négyfrontos helytállást kíván, míg a Vasasnak két hete volt a „rájuk" való készülésre. Hogy ez aztán a pályán egy cseppet sem látszott, sőt, éppen a Vasas tűnt „elhasznált", a meccsre magát nehezen ráhangoló együttes­nek, Garamit nem tudta kizök­kenteni borongós hangulatából. Pedig csapata, Illés Béla vezérle­tével, a jugoszlávok elleni 1-7-tel megrendített nézőnek a „nahát, ezek ezt is tudják?" kellemes meglepetését okozta a kemé­nyen meghajtott első húsz perc­cel. És a félidő további részében, amikor a Vasas mezőnyfölényben játszott, gyors, szellemes kontrákat mutatott. A második játékrészben ugyan, Szilveszter ragyogó gólja, és Farkasházy Végh Zoltánba rúgott büntetője után, a Vasas négy tuti helyzetet is kihagyott, tehát, ahogy Gellei Imre, az angyföldiek veze­tőedzője fogalmazott, a végered­ménynél szorosabb volt a dolog. Gellei szerint ellentétes félidőket láttunk, az elsőben az agresszívebb MTK megérdemelten jutott előny­höz, a másodikban viszont csapata nyomasztó fölényben játszott Ga­rami ezt árnyaltabban úgy fogal­mazta, hogy már az első játékrész­ben eldön­tették volna a meccs sorsát, a második félidőben nagy erőket mozgósított az egyenlíté­sért a Vasas, ez nekik teremtett kontralehetőséget, s mivel ezekkel nem éltek, így lehetett a meccs haj­rája meleg. A győzelemért azon­ban nagy árat fizettek. Szekeres, Preisinger, Orosz és Halmai után Lőricz is megsérült. Az MTK kellemetlen helyzeté­nek nyomatékosítására Szántó András sajtófőnök megjegyezte: kérték a Vasastól a meccs elha­lasztását, ám ez nem talált ked­vező fogadtatásra, s csak remél­ni tudják, hogy a vereség az an­gyalföldi szakmai mintát nem zavarta meg. Gellei Imre indulatos válaszá­ban leszögezte, a Vasas egyszer már segített az MTK-nak, amikor két évvel ezelőtt Várszegi úr el akart utazni a BEK-döntőre, az olyan csapatoknak pedig, ame­lyek kupasorozatban indulnak, számolniuk kell a pluszfeladatok okozta nehézségekkel. N. A. MTK-Vasas 3-1 (2-0). Hungá­ria körút, 4000 néző. Vezette: Puhl. Gólszerzők: Illés (6. perc), Kenesei (21.), Madar (54.), illetve Szilveszter (62.). FOTÓ: NAGY BÉLA Az MTK csatára, Kenesei Krisztián (balra) gólt szerzett, a Vasas védője, Aranyos Imre „csinált" egy tizenegyest Tieber csalódott Ismét meglőtte a maga gólját, ez­zel sokáig úgy tűnt, újra győze­lemhez segíti együttesét Tieber Krisztián, a Gázszer FC támadója. Kilencedik bajnoki találatát sze­rezte a Haladás elleni összecsapá­son, csapata vezetett is az utolsó percig, ám egy figyelmetlenség miatt be kellett érnie egy ponttal, a sípszó előtt Király egyenlített. - Az elmúlt hét mérkőzésen mindössze hét pontot szereztünk, holott érmét sokkal többet is be­­gyűjthettünk volna. Nem ez az el­ső eset, hogy figyelmetlenség mi­att le kell mondanunk a győzelem­ről. Azt már nem is számolom, há­nyadik meccsünk ez, amikor az el­lenfél egyenlít. Azt viszont tudom, hogy most harmadszor buktunk el az utolsó percben. A Békéscsa­ba és az UTE vert így bennünket 2-1-re, most pedig döntetlenre adtuk a megnyert találkozót - mondta a gólkirályjelölt. Szombati találatával kapcso­latban megjegyezte, nem volt szép, ám fontos gól volt: Bekő a levegőben továbbhúzott egy labdát, amelyet sikerült eltalál­nia. Az elmúlt három forduló­ban nem sikerült betalálnia, ezért is örült, hogy most igen. Volt még egy fejese, amit Rott a kapu fölé tolt. Csapatával kap­csolatban a legnagyobb gond­nak azt tartja, hogy rutintalan, ezért nem képes hozni a meg­­nyertnek hitt mérkőzéseket. (g.) A 14. forduló Győr-Békéscsaba 1-0 (1-0). Győr, 8000 néző. V.: Cserna. Gólszerző: Fehér M. (5.). Gázszer-Haladás 1-1 (1-0). Székes­­fehérvár, 1000 néző. V.: Bukovics. Gól­­szerzők: Tieber illetve Király (90.). Diósgyőr-Debrecen 2-0 (0-0). Diósgyőr, 11000 néző. V.: Vágner. Gólszerzők: Varga (54.), Rákóczky (91. - 11-esből). Tiszakécske-Kispest 2-1 (2-0). Tiszakécske, 3500 néző. V.: Már­ton. Gólszerzők: Thaly (43.), Balla M. (45.), iletve Cipf (59.). Kiállítva: Maczkó (84.), illetve Bárányos (56.), Medgyesi (83.). Siófok-Stadler FC 3-0 (0-0). Sió­fok, 2000 néző. V.: Tóth V. Gólszer­zők: Pest R. (53., 54.), Ördög (82.). Zalaegerszeg-Videoton 7-0 (2-0). Zalaegerszeg, 6500 néző. V.: Pillér. Gólszerző: Setők (29., 45.). (A BVSC-Vác találkozó lapzártánk után fejeződött be, az UTE-FTC talál­kozót ma 19 órai kezdettel játsszák) Megkésett kongatás A gyalázatos 7-1-es vereség felbőszítette a magyar sport állami vezetőit is, akik eddig némán és tétlenül szemlélték azt, ami kis hazánkban labdarúgás néven évek óta folyik. Dr. Harcsár István, aki egy éve mint Horn Gyula miniszterelnök legkedvesebb teniszpart­nere „pottyant"az OTSH elnöki székébe, nyílt levelé­ben többek között azt írta:­­ „Minden érintettnek be kell látnia, hogy a magyar labdarúgás vezetői - a ne­vek említése nélkül - az önállósodással, az állam kivo­nulása teremtette új helyzettel, a piacgazdasági viszo­nyokkal egyszerűen nem tudtak megbirkózni. Ennek a nem kis feladatnak a végrehajtására kaptak elég le­hetőséget, hozzá kellő türelmi időt, de a vizsgán nem feleltek meg..." Kuncze Gábornak, a sportot felügyelő belügymi­niszternek is az Üllői úti futball-tragédia után hirte­len az eszébe jutott:­­ „Az aranycsapattól indulva most eljutottunk odáig, hogy egy teljesen szétzüllött magyar labdarúgásról lehet beszélni..." Pedig a magyar futball nem jobb vagy rosszabb, mint egy évtizeddel vagy egy évvel ezelőtt. Sokan, sokszor kiabáltak az elmúlt időszakban „farkast" sze­retett sportáguk érdekében, de a legfelsőbb sportveze­tésben ez süket­elekre talált. Miért kellett megvárni a katasztrófát, amikor régóta köztudott, hogy a hazai futballban teljes pénzügyi és erkölcsi anarchia van, amelyen a többség nem akar változtatni. Akkor ugyanis nem lehetne a zavarosban halászni. Ezért le­hetett a korábban már megbukott Laczkó Mihály is­mét az MLSZ elnöke, aki még azt is megtehette, hogy a szövetséget „vidékre", a Római partra költöztesse. Az elnök úr természetesen nem érzi felelősnek ma­gát, nem látja szükségét, hogy lemondjon a decemberi közgyűlésig, sőt, azt sem erősítette meg, hogy végleg távozik. Megteheti, mert jól tudja, hogy sokaknak, akik ebben a posványban is jól élnek, az az érdekük, hogy maradjon, rá változzon semmi. Laczkó csupán azért aggódna, hogy az MALSZ ne veszítse el önállóságát, mert ha a kulisszák mögé betekinthetnének, akkor kibo­rulhat a „bili", úgy, mint szerdán, az Üllői úton. Az állami sportvezetés jajkiáltása igencsak megké­sett, mert ha Harcsár István például a szégyenteljes, három vereséggel zárult ifjúsági világbajnokság után kongatja meg a vészharangot, akkor hitelesnek tűnhetett volna féltése, aggódása, így viszont csak elhatárolódását jelenti a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetésétől, pedig a mindent elnéző és eltűrő sportvezetés labdarúgásunk hanyatlásában ugyanolyan hibás. (salánki) SPORT Az NB I állása 1. Győr 14­­031 23-1033 2. MTK 14923 30-1329 3. Vasas 14923 30-1929 4. Újpest 13832 25-1227 5. Diósgyőr 14725 24-1423 6. FTC 13724 25-1723 7. BVSC 13553 21-1920 8. Videoton 14545 26-2019 9. DVSC 14536 24-2018 10. ZTE 14527 23-2517 11. Vác 13526 21-2817 12. Gázszer 14374 20-1716 13. T.Kécske 14446 22-3416 14. B.csaba 14437 9-2915 15. Haladás14428 18-2214 16. Siófok 14419 14-2013 17. Kispest143­11 13-299 18. Stadler 14158 8-288 1997. NOVEMBER 3. HÉTFŐ Krimi a bajor derbin A müncheni Olimpiai-stadi­on 69 ezer főnyi nézőserege emócióktól fűtött bajor ran­gadónak volt a szemtanúja: a 186. Bayern München- 1860 München összecsapás megfelelt a hagyományok idegfeszültségének. Az „oroszlánok" óriási lendület­tel kezdtek, fél óra alatt 17 szög­letet harcoltak ki, és a 9. percben már vezettek Heldt fejesgóljával. A bajnok csak az utolsó negyed­órában tudott kibontakozni. Ha­mann 15 méterről leadott lapos lövéssel egyenlített. „Boldogok le­hetünk, hogy az 1860 rohamai során nem kerültünk kétgólos hátrányba!" - állapította meg 45 perc befejez­tével Franz Beckenbauer. Szünet után ismét Lorant edző tanítvá­nyai kezdtek jobban: Winkler 2-1- re alakította az eredményt. Há­rom perccel később Basler 30 mé­terről leadott szabadrúgása után a labda felpattant Meier előtt, és a meglepett kapus mellett a háló­ban kötött ki. A krimihangulat a 68. percben érte el tetőfokát: Kuf­­four elkaszálta Cernyt, Werner Lorant a partvonal mellől hango­san reklamált, Krug játékvezető felmutatta a ghanai labdarúgó­nak a piros lapot, az ordítozó Basler összeakaszkodott az „oroszlánok" másodedzőjével, Kuffourt úgy kellett levezetni a pályáról. Uli Hoeness menedzser kijelentette: „Kérvényt nyújtunk be a szövetség játékvezető-bizottsá­gához, hogy Krug soha többé ne fü­tyülhessen Bayern-meccsen!". A bí­ró így kontrázott: „A játékvezetők kijelölése nem kívánsághangver­seny!". A bajor csúcstalálkozó eredménye nem változtatott a táblázat élén kialakult eddigi helyzeten: a Kaiserslautern to­vábbra is négy ponttal vezet a Bayern előtt. A „vörös ördögök" ugyancsak döntetlennel úszták meg dortmundi vendégszerep­lésüket, holott a Bajnokok Ligá­jának győztese már két góllal ve­zetett. A térdsérülést szenvedett Kohler kiválása után a hazaiak vé­delmének szilárdsága megrop­pant, és a góllövő lista első he­lyén álló Olaf Marschall ismét bi­zonyíthatta veszélyességét: két góllal terhelte meg a fekete-sárgák hálóját. „Ismét bebizonyosodott, hogy micsoda érték számunkra Marschall!" - hangoztatta Rehhangel edző. A 13. forduló meglepetése: a krízistől megviselt Hertha Bré­mában 2-0-ás sikert aratott. Ki­rály Gábor ismét remekül védett. Dárdai Pál csak az utolsó öt perc­ben jutott szóhoz. A. A. Szárnyal a Manchester A Manchester United meg­erősítette pozícióját az angol labdarúgó-bajnokság, a Pre­miership élén, miután két héttel ezelőtt az Arsenal kis híján maga mögött hagyta. Akkor csak az észak-londoni pat­tantyúsok hirtelen támadt, szo­katlan terméketlensége mentette meg ettől a szörnyű sorstól a manchesteri aranycsapatot, ám azóta a manchesteriek 13 góllal hitelesítették igényüket arra, hogy nevüket a viág legjobb klubcsapatai között tartsák szá­mon. Nem mintha e két hét alatt túlságosan meg kellett volna erőltetniük magukat. A múlt heti 7-0-ás győzelmet a boldogtalan Rarnsley, a szombati 6-1-est a nem sokkal boldogabb Sheffield Wednesday ellen aratták, vagyis a Premiership sereghajtói ellen. A Premiership másik komoly bajnokjelöltje, az Arsenal kissé besegített a manchesterieknek abban, hogy megőrizzék, sőt nö­veljék előnyüket a bajnoki táblá­zat tetején. London élcsapata bi­zony alagútba került, és még az­zal sem vigasztalhatja magát, hogy mindez Bergkamp három­mérkőzéses kényszerpihenőjé­vel magyarázható. Ian Wright szokatlan meddősége, Tony Adams ingatagsága a védelem közepén is hozzájárult ahhoz, hogy az Arsenal két gól nélküli döntetlen után 3-0-ás vereséget szenvedjen a Derby Countytó. Míg az Arsenal eredménytele­nül próbálta Derbyben győze­lemre vinni a főváros zászlaját, Birminghamben a Chelsea-nak sikerült megvédenie London be­csületét a helyi csapat, az Aston Villa ellen. Még akkor is, ha a két győztes gólt két külföldi játékos, a norvég Tore-Andre Flo és a walesi válogatott Mark Hughes lőtte. Ruud Gullit csapatát, mely­nek összetétele némileg az ENSZ közgyűlésére emlékeztet olyan nevekkel, mint Ed de Goey, Leboeuf, Petrescu, Babayaro, Zola, Di Matteo, csak hat pont választ­ja el az élen száguldó Manches­tertől. A betegeskedő óriás, a Liver­pool, nagy nehezen őrzi hatodik helyét. Egy tudósító ötletesen ál­lapította meg a Liverpool válo­gatott játékosáról, Robbie Fowler­­ről, hogy a Bolton elleni mérkő­zésen egymaga játszotta el az emlékezetes Clint Eastwood-ram három főszerepét: ő volt egy személyben a jó, a rossz és a csúf. Az első percben gólt lőtt, utána kihagyott egy óriási hely­zetet, majd a 75. percben leren­delték a pályáról, mert a játékve­zető orra előtt belekönyökölt egy boltoni játékos arcába. A boltoniak tíz perccel később be­lőtték egyenlítő góljukat. J.L. Barca-bravúr Madridban Jellemző, hogy már a magyar rangadónak számító MTK­­Vasas bajnokiról hazafelé tartva, a 37-es villamoson azzal hergelték magukat és egymást a szurkolók, hogy most vég­re otthon leülnek a fotelbe egy sörrel és meccset néznek. Igazi futballmeccset. A madridi csúcsösszecsapást, a Real Madrid és a Barcelona háborúját Aki látta a spanyol televízió, a TVE közvetítését, nem is csaló­dott. A spanyol labdarúgó-baj­nokság, a Primera Division 9. for­dulójának rangadóján a két Baj­nokok Ligájában érdekelt csapat úgy esett egymásnak, ahogy azt múltjuk és jelenük ismeretében azt tőlük elvárta mindenki. A Re­al csatára, a jugoszláv Mijatovics ott folytatta, ahol ellenünk az Ül­lői úton abbahagyta, már az első támadásból gólhelyzetbe keve­redett, de ezúttal az oldalhálóba perdített. Az 5. percben aztán ha­lálos csendre váltott az őrjöngő Santiago Bernabeu-stadion: a portugál Figo beadása után a bra­zil Rivaldo úgy csúsztatott a háló­ba, hogy közben a kirepülő Cani­­zares topus stoplijai végigszán­tották a vádliját (0-1). Ettől a perctől egy merő Real-támadás volt a félidő, de előbb a horvát Suker fejesét ütötte ki a Barca hol­land kapusa, Hesp, majd Hierro fejesét Sergi vágta ki a gólvonal­ról. A második félidőt, ha lehet, még viharosabban kezdte a Real, s a 48. percben egyenlített is, a brazil Roberto Carlos középre adá­sát gyötörte Raul a hálóba (TI). Alig örülték ki magukat a madri­diak, máris kezdhették élőről he­roikus küzdelmüket az egyenlí­tésért, mert Luis Enrique három védőt is átejtve 18 méterről úgy lőtte ki a kapu bal oldalát, hogy Canizares mozdulni sem tudott (1-2). A 62. percben aztán megint egalizált a Real, ezúttal Suker bombázta az argentin Redondo hátragurítását 15 méterről a há­lóba (2-2). De ahogy a meccs szo­katlan forgatókönyve diktálta, megint jött a Barcelona, a tíz em­berrel támadó Madrid Figo gyor­sasága áldozata lett, a portugál csa­tárt hiába érte be Roberto Carlos, ha középen Hierro nem érte el a Barca másik brazilját, Giovannit (2-3). A Realnak egyenlítésre már nem maradt ideje, elvesztette idei veretlenségét, noha a meccs­statisztika minden pontjában jobb volt ellenfelénél (szögletarány: 11-1; kapuralövések: 17-6; labdabirtok­lás 58%-42%), csak a egyben, a legfontosabban nem... (..)

Next