Uj Magyarság, 1938. április (5. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-01 / 73. szám

^ /A } ' hl 1— X ' , .1 • ' , / ni. O' /! p Mrakdpos ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA „„rk­T/rc «7iPpTh­la7TS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FEL­ FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, VIH., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM­ARA Mill r%TAV IfiTvaM TELEFON: 1-484-20, 1-464-38, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR «VkILVIMI rOM­­III V . _ *?.ZT fi 1-444-00. POSTACSEKKSZAMLA 6500 ■ ■ , ■ ' _______­­ ________________• . ■ • _______ -›tyv‹Ti$›S . ■ . , v. ./ 1938 április I PÉNTEK V. évfolyam 73. szám A szudétanémetség harcba Indul Parlamenti harc, pánik, diktatúra? Írta: Oláh György a miniszterelnök pénteken a képviselőházban válaszol a legutóbbi napok hisztériás híres A nemzeti egység pártjának értekezlete meg­választotta a zsidókérdés tanulmányozására kiküldött bizottság tizennégy tagjét (III.) Az elmúlt vasárnap reggel a nyugatcsehországi Eger templomaiban egyszerre szólaltak meg az összes ha­rangok. Ugyanabban a pillanatban a városház tornyára is­­ felszökött a szu­­détanémet párt SdP betűkkel díszített zászlaja, lent a téren pedig negyvenkét pártzászló alatt huszonnégyezer eger­­landi német kezdte szavalókórusban: Egy nép, egy cél, egy akarat!... Egy nép, egy cél, egy akarat!... Az aschi városház erkélye fölé is először húzták fel ezen a reggelen a Henlecn-zászlót. Marienbadban húszezer, Aussigban hatezer, Saazban tizenötezer, Reichen­­bergben húszezer Henlein-párti német gyűlt össze nyilvános tüntetésre. De tüntetőgyűlést rendezett legalább tizen­öt más szudétanémet vidéki központ is, mindenütt zárt menetoszlopokban, egy­forma zászlók alatt. Az egeri szónok, Kundt képviselő, amerikai filmriporte­rek mikrofonjába mondotta a szudéta­németség önkormányzati követeléseit, Knöchel képviselő a saazi lövészház­ban a megnövekedett szudétanémet ön­tudatról és igényekről beszélt, Peters képviselő Aussigban új jelszót adott ki a híres Svehla-féle jelszó mintájára. A csehek azt hirdették a kisebbségekről: „Egyenlők az egyének között”, ezen­túl „Szabadok a szabadok között” az új jelmondat. De a harci pálmát megint Neuwirth képviselő viszi el, aki Rei­chenberg piacán egyebek között így szólította fel a város németellenes polgármesterét, Kostkát. Ha Kostka úrban csak egy szikrája is él még a becsületérzésnek, holnap megszűnik rei­­chenbergi polgármester lenni! Felhívom őt most: Kostka lelépni! Most válasz­­szon Kostka úr, szembe akar-e szállni a demokrácia játékszabályaival, vagy utolsó pillanatban még szánja­ bánja bűneit! Minden gyűlésen negyedórákig élje­nezték, negyedórás Sieg!-Heil!-okkal köszöntötték a párt vezérét, Henlein Konrádot, ő persze egyetlen gyűlésen nem volt jelen, hitleri tanítás szerint mindig háttérben marad. Képviselőnek sem választatta meg magát. Annál lá­zasabb azonban a sürgés-forgás aschi és prágai szállásán, hiszen a szlovák­ságtól, a magyarságtól, a lengyelektől és ruténektől is egyre sűrűbben jönnek a követek. Most fejeződött be az utolsó kisebbségi pártegyesü­lés, most olvadt egybe a lengyel kisebbség két polgári pártja Wolff dr. vezetése alatt. A játszma ma már egészen nyílt. Az angol és amerikai újságírók Egerben meginterjúvolták a Henlein-párti kép­viselőket: Milyen kilátásokkal kecseg­tet ez a nagy kisebbségi összefogás, hová vezet ez a küzdelem? Az egész művelt világ ugyanezt kérdi most. És alá szabatos, világos választ akar adni, annak először a cseh parlament fölött kell szemlét tartania, hiszen a küzde­lem ma elsősorban mégis csak a parla­menti küzdelem demokratikus játék­­szabályokkal. A cseh képviselőházban háromszáz képviselő ül. Ezek között az összes német polgári pártok beolvadása után ma ötvenöt a Henlein-párti, Hlin­­káéknak huszonnégy hívük van, a ma­gyarok kilencen, a rutén autonómisták ketten vannak, lengyel pedig egy. Ke­reken kilencvenegy kisebbségi képvi­selő menetel tehát ma egymással ösz­­szefogva az önkormányzatért, szemben tán kétszázkilenc cseh és csehbarát képviselővel. A szavazattömeg, amely­­lyel őket 1935 májusában megválasz­tották, jóval többet tesz ki az akkor le­adott 8.200.000 szavazat egyharmadá­­nál, hogy a létszámuk ma mégis alig haladja meg a harminc százalékot, an­nak a cseh választókerületi beosztás a legfőbb oka. A cseh alkotmány gondos­kodott róla, hogy a nemzetiségi kerüle­tekben sokkal több szavazó válasszon egy képviselőt, mint a tiszta cseh vidé­keken. Prága nem,­ egész egyéi lakossága példám negyvennyolc képvi­selőt küld, ugyanakkor a majd három­­milliós Szlovenszkóban hatvanegy kép­viselőt választanak csak. A szudéta­német párt 1,250.000 szavazattal csu­pán negyvennégy mandátumhoz jutott a legutóbbi választáson, ugyanakkor a cseh agrárpárt 1,170.000 szavazattal negyvenöt képviselőt kapott. Ha tehát csak egy kicsit is összetar­tanak a létérdekeikben veszélyeztetett cseh pártok, az egyesült kisebbségek a mai alkotmány keretén belül sosem érhetik el a formális parlamenti több­séget. Henlein most új választásokat követel, ha e választásokon a német szociáldemokrata párt félmillió szava­zata túlnyomó részben hozzájuk csatla­kozik is, ha a szlovák néppárt 560 ezer voksa az agrároktól lemorzsolódó 100— 150 ezerrel növekedik, ha a magyarok 265 ezer szavazata 300 ezer fölé ugrana, a mai kerületi beosztás mellett akkor sem hozhat össze az egyesült kisebb­ségi arcvonal százhúsz képviselőnél töb­bet. A másik oldalon pedig máris föl­riadt a cseh életösztön. A cseh és cseh­barát fronton sorakozó nyolc különböző pártban máris folynak a fúziós tárgya­lások. A cseh agrárpárt és iparos párt máris összefogást készít elő az egykori Kramatz-pártból 1935-ben létesült cseh nemzeti egyesüléssel. A három legna­gyobb cseh jobboldali párt ifjúsága máris közös bizottságot alapított a „Csehszlovák ifjúság nemzeti bizott­sága” címmel, bejelentvén, hogy eddig 250 ezer cseh ifjút számítanak táboruk­ban. A másik oldalon pedig a cseh kommunisták és szociáldemokraták ké­szülnek egyesülésre. Nemcsak Moszkva sürgeti a két marxista párt egyesülését, de maga a csehországi zsidóság is, hi­szen a zsidó párt a legutóbbi választá­sokon mindig közös listán futott a szo­ciáldemokratákkal. És hol uralkodik olyan riadalom a köztársaságban a bécsi bevonulás óta, mint a prágai, olmützi, troppaui, Liünni zsidó­ negye­dekben. Papírforma szerint, elvont elméleti számítások szerint tehát a cseh össze­tartás még egy új választás után is kivédhetné a kisebbségek parlamenti obstrukcióját a mai alkotmány kereté­ben. De egy annyi elemből összetákolt A nemzeti egység pártja csütörtökön este Tasnádi-Nagy András országos elnök elnöklésével értekezletet tartott, amelyen részt vett Darányi Kálmán mi­niszterelnök, Kánya Kálmán külügy­miniszter, Röder Vilmos honvédelmi államéletben, mint a cseh köztársaságé, legalább ugyanolyan jelentősége van a tömeglélektani motívumoknak, mint számtani kombinációknak. Már a há­rom évvel ezelőtti választásokon is olyan pánikot okozott a szudétanémet párt váratlan előretörése, a híres Henlein­­táié „földcsuszamlás”, hogy az egész köztársaság belerendült. Hogy bírna el a cseh demokrácia a mai Németország és Ausztria egyesülése után még egy ilyen politikai hegyomlást, pláne ha az egyszerre három felől jön? A cseh köz­társaság a maga félmilliónyi munka­­nélkülijével Európa legmunkanélkülibb állama. És hiába dicsekedett a szociál­demokraták lapja, a Pravo Lidy, Hitler bécsi bevonulása után, hogy a bécsi emigráns-központ, a nemzetközi bal­oldali hírlapírók és egyéb intellektuesek, akik eddig az osztrák fővárosban ta­nyáztak, mind átköltöztek már Prágá­ba és a cseh állam boldogan ad neki ír otthont; a túlnyomórészt zsidókból álló bécsi emigráció igazán nem bizonyul alkalmasnak arra, hogy a villamos­feszültséggel tele, annyi rémhírt szülő csehországi atmoszférát megnyugtassa. Olyan tömör riadalmat hoztak ezek az urak magukkal, hogy a­z. internacio­­nálénak­ itt nyugodtan székelő köz­pontja a múlt héten két repülőgépet bérelt ki és egész irattárával, egész vagyonkészletével meg sem állott Párisig. A Bruimnben nyomtatott Arbeiter Zeitungot már régebben elköl­töztették Franciaországba. A cseh repülőtereken most valóságos árverés folyik egy-egy hosszújáratú személy­­szállító gépért. A kikötés csak egy: a plótának egyhuzamban kell megtenni az utat Németország fölött, valamelyik hollandus légikikötőig, vagy a London melletti croydoni repülőtérig, ahová a vámhivatali kimutatások szerint évek óta nem érkezett annyi aranyrúd és értékpapír, mint most két hét alatt. A szudétanémetek hivatalos lapja, a Die Zeit, három nappal ezelőtt klisében közölte azt a héber nyelvű hitközségi köriratot, amelyben az egyik cseh­országi hitközség felszólítja a zsidókat, hogy az idén ne tartsák meg a Purim örömünnepét. E felszólítás dátumával majdnem egyidőben hivatta megához Krofta külügyminiszter a külföldi sajtó prágai képviselőit, szigorúan intvén őket tárgyilagosságra, különösen az osztrák eseményekkel kapcsolatban. Nem akarjuk, hogy Prága nemzetközi hecc-k­özpont legyen! — mondotta a máskor olyan sima cseh külügyminisz­ter szigorúan s közben legalább négy­szer lelkesen hivatkozott a német biro­dalom sajtófőnökére, Dietrich Ottóra, miniszter, Imrédy Béla közgazdasági miniszter, Hóman Bálint vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter, Széll József bel­ügyminiszter, Marschall Ferenc föld­­mívelésügyi miniszter és Mikecz Ödön igazságügyminiszter. Jelen volt Sztra, akinek legutóbbi fejtegetésével nem győzött eléggé egyetérteni. A szociál­demokrata Pravo Lidu ugyanakkor azt írta: Hidegvizes borogatást a szudéta­németek fejére! De a jelek szerint ez a hidegvizes borogatás cseh baloldali kö­röknél kelne el inkább. Miközben a mi­niszterelnök a kisebbségekkel való megértésről beszél, egyik szociál­demokrata lap végelbánást követel a szudétanémetséggel. A bolsevik­ izgatás pedig új levegőt kap. Már a legutóbbi választásnak is ők voltak­­ a hősei, 753 ezer szavazatról 849 ezerre emel­kedtek. Száz és száz bolseviki agitátor ígéri most a fasiszta kutyákkal és a német, magyar és szlovák „Hitler­­bérencekkel” szemben Moszkva segít­ségét. Ha mi jutunk uralomra, nem játszunk úgy, mint ahogy a mai rot­­­hadt kapitalista Csehország velük packázik, mi majd megfogjuk a bot vastagabbik végét s megmentjük Massaryk szent hagyatékát! — hirde­tik a cseh tömegeknek. Vájjon merne-e felelős cseh államférfi ilyen agitáció­hadjárat közepette új választásoa menni? És ki merné fülönfogni oda a" szövetséges Moszkva egyre szapán megbízottait ? Cseh nemzeti oldalon ugyan egyre 1 azoknak a száma, akik azt mondják, it csak az alkotmány felfüggesztése, a diktatúra a kiút, a pártokat, a kisebb­ségi és a többségi pártokat egyaránt föl kell oszlatni. De hogy állna akkor a sokat hangoztatott cseh demokrácia, a cseh kisebbségi paradicsom, az új északkeleti Svájc, az annyiszor segítsé­gül hívott világközvélemény elé? Vál­lalja a cseh demokrácia bármely veze­tője ezért a felelősséget, mikor ma is sokszor úgy áll már a dolog a szudéta­német vidékeken, hogy a cseh csendőr­puskák maguktól el akarnak sülni. Há­rom oldalról olyan államok zárják kö­rül a cseh államszörnyet, amelyeknek kisebbségei vannak odaát. Három ol­dalról nézik most árgus szemmel a cseh demokrácia minden lépését a kisebbsé­gekkel szemben. Viszont a cseh köztár­saság kivitelének túlnyomó része eze­ken az államokon keresztül bonyolódik le, öt százalékot se tesz tán ki az export­nak az a töredéke, amely a Romániába vezető 950 kilométeres vasútvonalon megy ki. Meggondolandó ilyen körül­mények között, ilyen belső örvények szélén a kisebbségeket, különösen a szudétanémet kisebbséget provokálni. Ezért néznek szembe a cseh köztársa­ság vezetői ma oly,­ü­! gyötrő problé­mákkal, amineket Hodzsa Milán leg­utóbbi rádióbeszédje próbált a világ előtt elleplezni. / Bilid, vBudapes­t-­­­ Susis­y

Next