Uj Magyarság, 1938. május (5. évfolyam, 97-121. szám)
1938-05-01 / 97. szám
2 ánusz LEGSZEBB CIVITBJEBBSÜGHI selyem-, gyapjú- és mosóáru különlegességek Főüzlet Mer Sün és Társai ma ezáveil zárkóznak ez elől, s makacs csökönyösséggel folytatni akarják azt a hazug kettős játékot, amely a helyzetet végleg elmérgesítette. A belsőleg megerősödött kisebbségi mozgalmak azonban szilárdan állják Hodzsáék ernyedt akcióit, mert tudják, hogy a belső hazugságoknak egyszer összecelt omolniuk. Rády Elemér Anton Kiemne a szudétanémet emigráció bécsi vezetőjénél ,A mi célunk: autonómia valamennyi csehországi kisebbség részére" Bécs, április 30. Hogy a történelmi végzete felé zuhanó Csehország úgyszólván születése pillanatától kezdve már halálra ítélt volt, nem lehetett titok a világ közvéleménye előtt. Varsótól San Franciscoig, Bécstől az európai emigránsok örök otthonáig, Svájcig, mindenütt lehetett találni egy-egy neves szlovák, német, lengyel, magyar, vagy rutén politikust, aki inkább a hontalanság keserves kenyerét választotta, minthogy a hazug prágai demokrácia vasvesszeje alatt éljen. S ezek a férfiak, ezek a népes emigrációk, egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy figyelmeztessék a világ lelkiismeretét arra a szörnyű hazugságra, amelyet Csehország testesített meg , hogy dokumentumokkal szolgáljanak a „keleteurópai Svájc” igazi lényegéről. Ezek az emigrációk, mint említettük, nemcsak a tótokéi voltak, akik a cseh állam életének már legelső esztendőiben is keserű kiábrándultsággal látták, hogy rúgják félre a pittsburgi egyezményt a prágaiak, hogy sikkasztják el mindazokat a nemzeti és emberi jogokat, amelyeket ünnepélyesen megígértek. Emigrációba kellett vonulnia számtalan magyarnak, s igen sok német veztő politikusnak, akik főként Bécsben telepedtek meg, s innen harcoltak a Prága uralma alatt maradt testvérek szabadságáért és jogaiért. Ennek a német emigrációnak egyik legérdekesebb és legtekintélyesebb alakja volt Anton Klement, professzor, aki hosszú évek óta Bécsben él. Szemben ülök a fehér oroszlánsörényes, nyílt tekintetű, nyugodt és megfontolt modorú öreg professzorral, aki igen szívélyesen és készségesen hajlandó nyilatkozni, mikor megtudja, hogy magyar s jobboldali magyar vagyok. — Igen, — mondja, — nagyon sokat beszélgettem magyarokkal. Sok jóbarátom van és volt közöttük. A legjobb, akivel naponta együtt ültem, — míg meg nem halt. — Lábán Antal dr. egyetemi tanár, a bécsi Kollégium Hungaricum és az itteni magyar intézetek igazgatója — volt. Hány estét, éjszakát átbeszélgettünk vele, főleg a cseh állapotokról... — merült el távolba nézőért. — Mi a szudétanémetség végcélja a cseh köztársaságban? — kérdezem. — A mi végcélunk a legszélesebb körű területi, politikai és kulturális autonómia, az összes csehországi kisebbségek számára, Írja meg, kérem, hogy mi azt nemcsak a mi népünk számára követeljük, hanem a magyarok, tótok és rutének, valamint a lengyelek számára is óhatjuk ezt a szabadságot. És ezt követelhetjük, mert a csehországi kisebbségek tulajdonképpen nem is kisebbségek. Ha elővesszük a néprajzi térképeket, cáfolhatatlanul kiviláglik, hogy az úgynevezett kisebbségek mind egy bizonyos földrajzilag meghatározható területen élnek és a maguk területén kilencven-száz százalékos többséget alkotnak. Ezért téves a „Minderheiten” meghatározás. Viszont ezért is lehetséges az általunk követelt autonómia megadása úgy a tót, magyar, mint a rutén és lengyel „többségeknek”. — Hogyan képzelik el a szudétanémetek ennek gyakorlati megoldhatóságát? — Csak egy módon. Csehország föderatív állammá való átalakulásával. — Nem vezetne ez, — mint általában hallani, — Csehország széteséséhez? — Nem, mert a legerősebben megszervezet, a szudétamámet autonóm terület, — ami Csehország egynegyedét jelenti —, lenne az államfenntartó elem. A cseh és morva, mely az ország egyharmad lakosságát jelenti, mindig találna annyi kiegyensúlyozóra a tót, magyar, rutén és lengyel autonóm területek lokális kívánságaiban, hogy a falra festett abszolút német hegemónia egyáltalán nem képzelhető el. — Milyen eredményét látja a cseh krízis esetleges ilyirányú megoldásának — Európa számára? — Ez Európa legtökéletesebb békebiztosítása — felelte. — Ha a területi autonómiák egyenlő jogokkal jönnek össze Zlata-Prahában, nem kétlem, hogy az ilyen módon abszolút kisebbségben maradó jelenlegi öngyilkos cseh sovinizmusnak nem lévén alkalma és hatalma árthatni, nyugodt fejlődés kezdődhetnék a valamilyen megoldásra mindenképpen megérett Csehországban. A további beszélgetés során rátértünk a tótok autonomist®. harcaira, amelynek során meggyőződtem, hogy a professzor úr igen jól ismeri ezt a kérdést is. — Mi a véleménye Jehlicska feltétlen magyarbarát állásfoglalásáról? — Jehlicskát személyesen ismerem. Tisztalelkű, egyenes és kétségtelenül jó embere önöknek. És igen sok része van a csehországi nemzetiségek elnyomatásaGenf, április 30. (Az Új Magyarság tudósítójától.) Itt ülök szemben Jehlicska Ferenc dr.-ral, a tót tanács elnökével, aki a távolból, az emigráció keserű hontalanságából folytatja húsz esztendő óta a harcot Prága ellen az elnyomott szlovák népért. Szinte mindjárt a cseh állam megalakulása után ő is megteremtette a tót tanácsot, amelybe a vele együttérző, világosan látó szlovák politikusokat gyűjtötte össze. Azóta szüntelenül hirdeti az európai közvélemény előtt, hogy sikkasztották el a csehek a Pittsburgban megígért tót autonómiát, s hogy felejtkeztek el Masarykék minden ígéretükről. Arra a kérdésünkre, hogyan látja Csehország helyzetét a közelmúltban bekövetkezett nagy történelmi változások után, a következőket mondotta Jedlicska Ferenc: — Röviddel a felfordulás után egyszer Rómában jártam és informáltam az egyházi köröket arról a veszedelemről, amely a tót népet, s általában a Felvidék népességét, a cseh államban, vallási tekintetben, fenyegeti. Egy kardinális, akinek nevét most még elhallgatom, nézte a cseh állam néprajzi térképét, amelyet eléje terjesztettem és vígasztalóan mondta: ,Nolite timere, mosaicum est, non durabit”. „Ne féljetek, mozaik az egész, nem lesz tartós” ... S íme, ma már mindnyájan látjuk, hogy ennek a rossz mozaiknak összes kövei megmozdultak és mozogni fognak addig, míg a cseh állam keretét szét nem feszítik. — A tót tanács, mint emlékezni méltóztatik, már tavaly nyáron füzetet adott ki Londonban, ezzel a címmel: „Menjen-e Anglia háborúba Csehszlovákia kedvéért?’ Itt nemcsak arra mutattunk rá, hogy Csehország különböző népeknek rosszul megkevert koktélje, hanem lelepleztük Prágának és Moszkvának összeesküvését is Európa és a civilizáció ellen. Azóta és főleg most, az Anschluss óta, nemcsak az angol, hanem a francia sajtó is állandóan elemzi, boncolja, röntgenezi a csehek államát, megállapítva annak súlyos szervi bajait és előkészíti a közvéleményt annak közelgő halálára. Sőt sokan várják is ezt a halált, mert Csehországot Európa genynyes vakbelének tartják, melyet le kell operálni, nehogy megfertőzze az egész testet. — Hogyan képzeli, professzor úr, a mozaiknak nevezett Csehszlovákia egyes köveinek jövő elhelyezkedését? És főleg, mi lesz a szlovákokkal, akikkel a magyarság ezer éven át jóban és rosszban együtt élt?— hangzott következő kérdésünk. — A tót tanács, — felelte Jehlicska professzor. — 20 éven át tőle telhetően tartotta a lelket a cseh rabságban sínylődő tót népben, vigasztalva és oktatva, hogy számára „extra Hungáriam non est vita". Eme felvilágosító munkára szükség volt, mert Trianon óta nemcsak az ellenség, hanem a magyar nemzet barátai is különbséget szoktak tenni a szorosan vett magyar és a tót kérdés között. Örvendek, hogy ez a munkánk sikeres volt. — Mindig hittem és hangoztattam, hogy mi szlovákok a magyarokkal együtt a németek oldalán harcoltunk, a németekkel együtt estünk el, és a németekkel együtt akarunk feltámadni. A nagy német nemzet vezére és kancellárja garancia nekünk, hogy ez a reményünk meg fog valósulni. A Hitler előtti német kormányok kímélték a cseheket és nem törődtek Magyarországgal. A nemzeti szocializmus, mint erős etikai mozgalom, szent haraggal van eltelve a cseh árulókkal szemben és a bolsevizmus ellen, amelynek a csehek szövetségesei. Az egyetlen modus vivendi valami föderációs forma lehetne csak, de őszintén szólva, ebben sem hiszek. A csehek képtelenek belátni, hogy enélkül nem maradhatnak meg a mai államkeretek. — Akadnak egyes prágai politikusok — vetettük közbe —, akik szemérmetlenül kacérkodnak a gondolattal, hogy Csehországot mintegy felajánlják Németországnak, a régi német-római szent birodalom történelmi emlékeinek felelevenítéseként.— Némely cseh politikusok — válaszolta a tót tanács elnöke — kétségbeesésükben valóban a leglehetetlenebb terveket is felvetik. Én azonban ismerem a cseheket én tudom: az ilyen tervek mögött csak az rejlik, hogy a cseheket átmentsék a jelenlegi krízisen s aztán majd adandó alkalommal ismét árulással és belső demoralizálással próbálják megtámadni azt a Németországot, amelynek felajánlkoztak . . . —gób Jehlicska Ferenc: „Extra Hungáriám non est vita" * ár • -r Nyaraljon a tengeren ócsénnárft luxushst émnlmi 1 Ü bs S Sf0 Eh Bi B áft-val, május 30—június 12. SS S»W fta «1 IMI Görögország—Egyiptom— Palesztinába.........................................P 320..—tói GONTIBIAN Cft EnnHavai július 4—18., Algír—Marokkó—Madeira— Azori-szigetekre.......................... 3? 420.—töl R m Kína-val, július 15—augusztus 14. «Ul IMS «I Szíria—Palesztina—Egyiptom— Török—Görögországba . . . . P 508.—től G OUTE NE S 0 E GörögS 10~S2. . Kréta—Palesztina—Szicíliába . . P 375.—töl R A ums»-val, szeptember 6—22. •is* BRS SS Szíria—Palesztina—Egy intem— Görögországba....................................P 350.—től Ha sürgősen jelentkezik, még biztosíthatunk helyet a legolcsóbb kabinokban. 111L80-LLQYD triestino VII., Thököly út 2 BUDAPEST IV., Váci u. 4 Adria Ica Forg. iroda itt V., Nádor u. 21. Szent István-krt . ■»WacraMio VÄSATEWÄP, J9SS WAJaS ! "1 nak felderítésében. A legnagyobb jót hazafinak tartom. A professzor végül kijelentette, hogy a felvidéki magyarság kézfogása Heinleinékkel igen nagy jelentőségű, mert a lann bétanémetség minden eredményét a többiek, így a magyarság is élvezni fogják. Sterio Leonida. Tolna megye egy hangz bizalommal üdvözölte a Darányt.li®rmányí Szekszárd, április 30. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága Thuránszky László főispán elnöklésével szombaton tartotta rendes tavaszi közgyűlését. Bernáth Béla dr. gazdasági főtanácsos javaslatára elhatározták, hogy Horthy Miklós kormányzóhoz hódoló táviratot intéznek. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban Knesély Ödön országgyűlési képviselő és Vizselyi Gusztáv a csecsemőhalandóság korlátozásának előmozdítására sürgettek intézkedéseket. Ezt követőleg azt a feliratot tárgyalták, amellyel Tolna vármegye törvényhatósága az új Darányikormányt hivatalbalépése alkalmából üdvözölte. Pongrácz Lajos indítványozta, hogy a most benyújtott javaslatokért külön üdvözölje a vármegye a kormányt. Knesély Ödön az ellenzék nevében csatlakozott az indítványhoz, Fiáth Tibor báró felsőházi tag ugyancsak örömmel üdvözölte a küszöbön álló kormányintézkedéseket. Schell József báró azt kérte, hogy a kormány mutasson erélyt a felforgató törekvésekkel szemben. Matzon Gábor kijelentette, hogy nemcsak a bizalomról kell a kormányt biztosítani, hanem fejezze ki örömét a vármegye a fajvédelmi vonatkozású intézkedések miatt és kérje a miniszterelnököt, hogy a magyar faj érdekeit szolgáló további javaslatokat hasonló bátorsággal és gyorsasággal terjessze a Ház elé. A továbbiakban Matton Gábor a földkérdés megoldását, a hadiipar államosítását és a függő szociális kérdések rendezését sürgette. Festhy Pál és Klein Antal dr. ugyancsak hozzájárultak az egyhangú bizalomnyilvánításhoz, csupán azt kérték, hogy a kormány legyen erős a szélsőségekkel szemben. A felszólalásokat a tisztújítás követte. A tisztújtás során főügyész lett Kunczél Jenő dr. aljegyzővé pedig Mező László dr.-t választották. Schneider János indítványára elhatározták, hogy a Sió-csatorna hajózhatóvá tételét feliratban kérik a kormánytól. . Keresztény cég a C jBSfe (F® gjBfcég keresztény, lehetőleg a VS ilSí érettségizett és nyeljó megjelenésű gyakornokot Sajátkezűén írt részletes ajánlattal minden reggel 8-kor személyesen. JLJLOÁ, cipőszalon rmmfa ív., váczi-utca Hars