Uj Magyarság, 1938. szeptember (5. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-01 / 196. szám

4 szöntötte a választókerület küldöttségét és köszönetet mondott a kerület polgársá­gánál; azért az egyhangú bizalomért és tiszteletért, amellyel Telesd Pál gróf sze­mélye mellé álltak s köszöntötte a mi­nisztert, a párt legújabb jelöltjét, a leg­nemesebb értelemben vett politikust, aki átérzi annak az átalakulásnak szükségét, amelyen az ország életének és a magyar társadalomnak keresztül kell mennie egy boldogabb, jobb jövő érdekében s ezt a pélt ereje teljes javával s a legtisztább, legnemesebb eszközökkel kívánja szolgálni. ■ Szuchy Elek szerencsi görögkatolikus lelkész, szentszéki tanácsos, a kerület választópolgársága nevében mondott ez­után pohárköszöntőt Teleki Pál grófra, aki válaszában a magyar ember alapvető tulajdonságáról, a józanságról szólott s­­ennek ellentétéről, a hisztériáról, amelyből minden napra jut, főként a fővárosi pol­gárnak. — Le kell szokni erről a hisztériáról, — mondotta ezután többek között a kultusz­­miniszter, — vissza kell térni a magyar józanságra s haladnunk kell afelé, hogy a magyar nép széles rétegeit jobban eggyékovácsoljuk s megszüntessük az ellentéteket «, műveltségben, amelyet nem tanulmányi jegyekkel lehet meghatároz­nunk, hanem amelynek az a lényege, hogy az emberek megértsék azt, amit olvasnak és tudják azt, amit imák. Három alapvető hibát lát napjainkban. Az egyik a hiúság és a rátartiság, amit a nemzet céltudatos nevelésével meg kell szüntetnünk, a másik kettő a bizalmatlan­ság és a fegyelmezetlenség, ami a társa­dalom minden rétegében tapasztalható. Akkor járunk a nemzetmegmentés helyes útján, ha orvosoljuk ezeket a hibákat. Napjainkban majdnem olyan nemzetépítő munkát kell végeznünk, amilyen Szent Istváné volt. A mai világpolitikai helyze­tet, ha a világtörténelemben lapozunk, semmihez sem lehet jobban hasonlítanunk, mint a népvándorlás korához. Európa közbeeső megrázkódtatásai a mainál kiseb­bek voltak s ha nemzetünket meg akarjuk menteni, ma szinte ugyanolyan radikális és értelmes munkát kell végeznünk, mint amilyen Szent István nevéhez fűződik. Végül, mint negyedik hibára, a külföldi minták keresésére mutatott rá. Amint az olasz nemzet nem tud másolni a németről és a német az olásáról, ugyanúgy nem tudunk másolni mi sem, sem az egyikről, sem a másikról, hanem saját magunk ké­pére és hasonlatosságára teremtett átala­kuláson kell keresztülmennünk és ennek során magunkból kell, hogy merítsünk. Ezt jelenti a józanság útja, amelyet követ­nünk kell, amelynek érdekében valameny­­nyiünknek össze kell fogni és ki kell állni a fedélzetre. Hosszantartó, lelkes éljenzéssel fogad­ták a jelenlévők a miniszter szavait. Teleki Pál gróf ezután még hosszabb időt töltött együtt közvetlen beszélgetésben a küldöttség tagjaival és közölte velük, hogy vasárnap a■ köreidbe utazik és program­­beszédet mond. rendezését, a PR-kölcsön felemelését és ki­terjesztését fiz állandó munkásságra. Szük­ségesnek és méltányosnak tartja az évi 18 millió rendes és 20 millió pengős külön beruházási többletmunkákért és fokozott teljesítményekért méltányos pótlék kiuta­lását, amint az a régi időben is szokásban volt. Erőteljes akciót indít a Mavosz ősszel a megfelelő előléptetés, a gyors rendszere­sítés, a családi munkabér és a frontharcos törvény végrehajtása érdekében. Küzdeni fog a munkabérek egységesítéséért, a munkaidő, szabadság- és pihenőidő újabb és szociálisabb megszabásáért. Végül kí­vánja a vasutas pragmatika sürgős és gyö­keres visszaállítását, a mai nemzeti, szo­ciális és népi kormánypolitikának meg­felelően. A mai világnézeti harcok közepette hát­­rányosan befolyásolja a vasutasság tisz­­tánlátását a gazdasági téren való elhagya­­tottság, testet-lelket ölő igénybevétele és súlyos anyagi gondjai. A Mavosz mind­ezekről a kívánságokról és a vasutasság jelenlegi hangulatáról illetékes helyen je­lentést fog tenni és egyúttal rámutat a felsorolt lóerősek teljesítésének fontossá­­gára. A vasutasság bízik benne, hogy mél­tányos kérelmeik megvalósítása érdekében kifejtendő küzdelme és az illetékesek jóin­dulata meghozza hamarosan a kívánt ered­ményt. A Mavosz­ akciója a vasutasság érdekében • Az Új Magyarság megemlékezett arról, hogy a közalkalmazottak az ősz folyamán erőteljes akciót indítanak helyzetük meg­javításáért. E mozgalommal kapcsolatban érdeklődtünk a vasutasegyesületek köré­ben is és megkérdeztük, melyek a vasutas­ság legégetőbb kiváltságai. A magyar vasutasok országos szövetségében érdek­lődésünkre a következőket mondották: A mezőgazdasági termények kedvező átalakulása, az ipar és kereskedelem aránylagos fellendülése, a nagy beruházá­soknak a gazdasági életre való jótékony hatása, a munkabérek emelését és a mun­kás emberibb megélhetését előmozdító szociális törekvések mind-mind azt ered­ményezték, hogy úgy az élelmiszereknek, mint az egyéb közszükségleti cikkeknek az árai lényegesen emelkedtek. A létfenn­tartási index most már 366 százalékos emelkedést mutat azóta, amióta a köz­­alkalmazottak fizetését ilyen, sőt ennél is nagyobb százalékkal csökkentették. A nemzet egyetlen rétege sem veheti ilyen körülmények között rossz néven, ha a vasutasság is minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel küzd az összes fizetés-, nyugdíj- és nyugbércsökkentések teljes ha­tályon kívül helyezéséért, a lakbéreknek a valóságos helyzethez mért megállapítá­sáért, illetve felemeléséért és az üzemi ju­taléknak a csökkentés előtti összegben való megszabásáért. Kérni fogja a Mavész a családi pótlék lényeges felemelését, a nyug­díjasok szanálási levonásának megszünte­tését, a vasutasság adósságának megfelelő térré. Cleveland délkeletre van, arra fogta a gép orrát. A kaucsukablak egyik rekeszét lekapcsolta, erős hideg levegő csapott be. Megnézte a karórá­ját: hajnali félhárom. Rossz volt a gyomra, a bor, a megemésztetten­ vacsora, s most, ahogy álmából riadt, ez az idegesség, sietség . .. Lassan nyu­godott csak meg. • — Szemtelenek, lelkiismeretlenek — gondolta —, ezért barátkoznak. Ünne­pélyes egyenességgel állnak az ember elé, mint kifogástalan urak, igazi jó­barátok. A sport, a tudomány, a művé­szet nevében ... És Fred ... az a másik közben dolgozik, az egész élet elválla­lására készül. Ő ott ül a betegágyunk­nál heteken át, fogja a kezünket és titokban, mert szégyelné, a kézfogást lopva felhasználja, hogy­­az össze­­kulcsolódott ujjainkkal imádkozzék. Annak a másiknak a szerelmünk áhitat, mindig meghatódik tőle, a csókunktól gyakran könnyes lesz a szeme. S ezek a többiek!... Csak néznek nekibódul­­tan, szépeket, elegánsakat mondanak, könnyedén, magasabbrendűen, mert velük kapcsolatban nincs egyetlen kény­szerű, gyötrő, aggodalmas problémájuk. Gesztusaik szabadok, legnagyobb gond­juk, hogy ravasz és hatásos szavakat válogassanak össze, finoman mosolyog­nak, szépek, megnyertek és ötletes, ki­számított és könnyed támadással, meg­cukrozott aljasságokat kínálnak. Ilyen­kor, vacsora és bor után, kettesben, mind aljassá lesznek ... Erősen meghúzta az oldalkormányt, foga alá harapta szája szélét. Élesen fordult, s most észrevett baloldalt egy gépet, amely nagy sebességgel közele­dett. A lány távcsövet illesztett szemé­hez: a vékony, kék, egyfedelű, Hooper I gépje volt. Ideges izzadság lepte el­­ egész testét, teljes gázt adott a motor-­­nak. Clevelandben leszállás után a telefonfülkékhez ment. Bezárkózott egy boxba. „Kalifornia New City 10766”, kiáltotta a számot. Szűkülve várt, mint akinek utolsó pillanatban fel kell oldani egy feszültséget. Öt perc múlva Frede­rick türelmetlen hangját hallotta: — Tessék! Mit akarnak? — Mabel beszél — mondta a lány. — Drágám, szeretnék hozzád utazni, nagyon rossz nekem egyedül... Kis szünet után Frederick haragosan felelt: — Megmondtam neked, három hó­napig nem találkozunk. Mindig ezt teszed: érzelmes hangulatodban fel­borítod minden tervemet. Nem lehet, kedvesem, jegyezd meg! Nekem pro­blémáim vannak, amelyeket nagy neki­­készülődéssel oldok meg, ilyenkor nem zavarhatsz te sem. Éppen a legnehezebb résznél tartok most is. A hangod most kizökkentett egy hétre, hiszen tudod, mennyire szeretlek. — De Fred ... — Ne is szólj egy szót sem. Nagyon haragszom. Majd ősszel, ahogy meg­beszéltük ... Az összeköttetés megszakadt. Mabel sokáig szorította még füléhez a hallga­tót, de már néma volt. Szédülve lépett ki a boxból, ment, ment előre. Aztán szembetalálta magát Hooperrel. Szelí­den mosolygott, kezében hatalmas csok­rot tartott sárgarózsából és frézszínű szegfűből. Komoly hódolattal meg­hajolt. Mabel kábultan ment feléje, megállt közvetlenül előtte és görcsös karral, maiden erejével a közelben álló kis fonott asztalt a rajta levő csészék­kel, üvegtálakkal együtt Hooperre lökte. Utána összecsuklott, vad, sikoltó zokogás rázta, feltarthatatlanul. Fél­öntudattal érezte, hogy mély foterbe ültetik, erős férfikar fogja át a vállát és a sírástól rázkódó, nedves arcát puha zsebkendővel letörli. Az ölébe oda­borult a nagy virágcsokor, s mint egy édes, szelíd, békés álmot, álmosan érezte kedvenc virágainak, a tearózsá­nak és szegfűnek átható álatát. Csak arra gondolt, hogy most jó sírni. CSÜTÖRTÖK, 1938 SZEPTEMBER 1 A szakszervezet a keresztény nyomdászok kamarai csoportjában tömörülők kizárását követeli az üzemi szervezetektől igaz*n s hogy a szakszervezet tisztviselői hathavi fizetésig terjedő előlegeket vettek­­elsietve az elmúlt napokban? A következő sorokat kaptuk: A szervezett magyar nyomdaipari mun­kásság kamarai csoportja és a szakszerve­zet közötti harc újabb állomáshoz érkezett. A szakszervezet vezetősége mindent elkö­vet, hogy azokat az embereket, akik nyílt és bátor kiállással hitet tettek a keresz­tény és magyar felfogás mellett, lehetet­lenné tegye, elvegye kedvüket a kamarai mozgalomtól és visszakényszerítse őket a szakszervezeti életbe, illetőleg kicsikarja belőlük társaik és a mozgalom elárulását. Erre a célra minden lehető és elképzelhető módszert igénybe vesznek. Első próbálkozásuk az volt, hogy a ka­marai csoport dolgozó tagjai ellen elrendel­ték a bojkottot, azaz megtiltották a szer­vezet minden egyes tagjának a velük való érintkezést. Ez a kísérletük a legtöbb esetben komikumba fulladt, mert a dolgozó nyomdászok keresztény tömegei nem vet­ték tudomásul a zsidó szakszervezeti veze­tőség rendeletét és ahelyett, hogy bojkotál­­ták volna a kamarai csoport tagjait, — igen sokszor tüntetőleg kimutatták a ve­lük való együttérzésüket­ A vezetőség, látva, hogy az első csatát elvesztette, más fegyverhez nyúlt. Meg­vonta a munkanélküli kamarai tagok egy részétől — bár ez alapszabályellenes és jogtalan, minden alapot nélkülöző intéz­kedés — a rendkívüli munkanélküli se­gélyt, hogy ezzel elrettentő példát szol­gáltasson a többi kamarai tagnak. Ezzel a ténykedéssel sem ért el azonban ered­ményt, mert azok, akiktől a­­ segélyt meg­vonták, nem siettek visszatáncolni, hanem emelt fejjel fogadták a csapást és még inkább kitartanak a kamarai csoport cél­kitűzései mellett. Tehát ez sem sikerült. Mire a következő­ket határozták el: Minden egyes nyomdaüzemmel külön­­külön háziértekezletet tartatnak — a hírek szerint a héttel kezdőd­őleg —, amely érte­kezleteken mindig lesz egy-egy „önzetlen” ember, aki „őszinte” felháborodásának ki­fejezést adva tesz indítványt, mondja ki az üzemi értekezlet,­­hogy azokat a sötét­lelkű embereket, akik a nagy nyomdász­család egységét megbontani igyekeznek, az anyaegyesületet hátbatámadják —, zár­ják ki a szakszervezetből. Azt mondani sem kell talán, hogy az ilyen indítvány az is­mert helyzetnél fogva, mindig általános helyesléssel találkozik és az értekezlet az indítványt magáévá téve, megbízza az el­nöklő főbizalmit, hogy erről a­ határozat­ról a szakszervezet vezetőségét értesítse. Amikor már a legtöbb üzem túlesett ezeken a „spontán” megnyilatkozásokon és a sürgető felhívások ott fekszenek a szak­­szervezeti vezetőség íróasztalán, a Wie­­senberger—Reismann—­Gyürei kft., en­gedve a minden oldalról egyre erősebben fellépő erőszaknak, kénytelen lesz gyász­ülés keretében, fájdalommal kijelenteni: 4 szakszervezet, — elvei ellenére és csak az erőszaknak engedve — megteszi a kizárási indítványt. A megjelentek a kizárási in­dítványt azután ugyancsak egyhangú he­lyesléssel elfogadják.. Azt hiszik, ezzel megpecsételték sok­­száz keresztény nyomdai munkás sorsát. Pedig nem! Ebben az egyben nagyon té­vednek, mert ezzel nem a kamarai tagok sorsát pecsételték meg, hanem bevallották saját gyengeségüket, gyávaságukat és bár­mennyire igyekeznek is a félrevezetett tö­megekkel elhitetni, hogy az egész kar.­"mi mozgalom csak egy pár sötétben bujkáló személy feltűnni akarása­it, mégis titok­ban bár, de készítik maguknak az utat a visszavonulásra, a nyomtalanul való el­tűnésre, esetleg az emigrálásra... Hogy hasonló, gyötrelmes gondolatok máris foglalkoztatják-e a vezetőket, arra nézve csupán egy szerény kérdést kívá­nunk hozzájuk intézni. Mi igaz, mi nem a most szállingózó pletykákból, nem a mi dolgunk megállapítani, de megkérdezzük: igaz-e az, hogy a szakszervezet tisztvise­lőinek és vezetőinek a legutóbbi napokban sürgősen nagyösszegű előlegekre volt szük­ségük s egyesek hat havi fizetésnek meg­felelő előleget is felvettek? És még egy kellemetlen kérdést intézünk a szakszerve­zet vezetőihez, hivatkozva arra, hogy leg­utóbb a Népszavában mellüket féltéglával verve hangoztatták: „mi mindent csak az összesség hozzájárulásával teszünk”,­­• hozzájárult-e a nyomdásztársadalom ösz­­szessége ehhez az egy-két-tízezer pengőcs­­kényi előleg felvételéhez? Azt hisszük, nem céltalan ilyen csekély kérdéseket feltenni annak a vezetőségnek, amely ezekben a napokban ismét olyan heves sietséggel rendeli meg és szállít­tatja magának az összesség fenntartás nélküli bizalmát. Aláírás: A kamarai csoport tagjai teabag­inesifés rídió EgytNMi A most­ megjelent modern rádi­ók­észü­lékek KERSÉLY RÓBERT kitüntetett rádióm­estern és VI., Szondy­ utca 9. tel.: 11-22-68, szakszerű bemutatás díjtalanul. Tekintse meg kiállításomat a Lak­­berendezési Vásáron a 12­. fülkében. ISKOLATÁSKA legolcsóbban a készítőnél W7 S31T­­A bőröndös. Budapest, V­RMJ'rA n­ákóczi-út 69. ha valamit venni vagy eladni akar hirdessen a Ki$$zaka$zban Ballont Sportruházatnál Vilmos császár-út 13. sz. Andrássy-út sarok Alpakka evőeszköz nehéz, nem öntött­ villa .... 70 fillér kanál ... 70 „ kés .... 150 „ kávéskanál 40 „ Seltestálakat, Széke­ket, asztalokat köl­csönbe adok Alpakka pecgenyés-, tésztás- és halastálak nagyon olcsón! BOSEMFELP. Népesiahé*-ute* n A pákká evőeszköz nem öntött evőkanál —kávéskanál —.40 evővilla —.70 levesmerő 3.8 evőkés 1.50 tejmérő 2.60 Vendéglő- és Kávéházberendeező» VII., Síp-utca 14. Tel: 135—142. ............ "" 9 Diáktapkák tornaruhák, leányintézeti ruhák előírás szerint legolcsóbban SCHÄFER TIBOR NA 1. Döbrentei­ tér 6. Telefon: 353-931 Bontásból kikerülő modern ablakok és faanyagok jutányosan kapha­tók. BONTÁST IRODA, V., Váci­ út 66.

Next