Uj Magyarság, 1938. október (5. évfolyam, 221-246. szám)
1938-10-01 / 221. szám
31 30 4m fópesmeM/etielJfOfflér ELŐFIZETÉS* ARAK: EGY HÓNAPRA PP* mi/fo57FRITF,SZTfl. X^HOZ^X SZERKESZTŐSIG CS KIADOHTVATALB 8 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ. FEe- FELELŐS SZERKESZTŐ.^ V^nfó) , BUDAPEST, Vm, JÓZSEF-KÖRÚT B. CVTrE 18 PENGŐ EGYES SZÁMARA MILOTAY ISTVÁN VwI . W JO TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-19 ÉSzköznapon io vasarnap 20 fillér w.llu,HI IOiw«f* V^vv^X IM4-00. posta csekkszámla 630© 1938 október | SZOMBAT V. évfolyam 221. szám i ^ \Bpda J \ C : 4 . MUÜ V ■r esti-/ *■••• / i- *•. - —. ■ ’ f ' h X ' A MÜNCHENI ITÉLET Irta: Milotay István A magyar nemzeti közvéleményt ugyanúgy, mint az egész művelt világ közérzését, a müncheni megállapodások roppant élményei nyűgözik le. Az első, a legközvetlenebb, a leghatalmasabb ezek között a felszabadulás a hetek óta tartó, szíveket és elméket megbénító légköri nyomás alól. Most eszmélünk rá igazában, micsoda örvény szélén állt egész Európa s micsoda katasztrófát hárított el népek, nemzetek, országok, egész vlágrészek feje felől a négyek tegnapi találkozója. A második, amit, tudva, vagy öntudatlanul, de mindenki átérez, hogy mindezt pedig elsősorbanaz érdekeltek, a felelős államfők és államférfiak személyes érintkezése tette lehetővé. Az, amit semmiféle hivatalos diplomáciai levelezés, jegyzékváltás el s nem ért volna, sőt, ami az ilyen jegynekváltások mellett biztosan, zuhant volna a végzetes összeütközés felé, azt a személyes találkozás, a tervek, szándékok, követelések személyes kicseréléke egy natarias '131COIgttár ! megértés, a békülékenység útjára terelte. Chamberlaine, az angol miniszterelnöké az érdem, hogy félretéve minden megszokott formaságot, hatalmi előítéletet, személyes presztízskérdést, egy naga belső, lelki és erkölcsi ösztönzésnek engedve, erre az útra lépett. Mikor ezt az eltökéltségét nyivánosságra hozta, akkor lélegzett föl először egész Európa. Ez az első találkozás törte meg az elviselhetetlen feszültséget s ez nyitott új esélyeket a nagy kérdés számára, amely már-már végleg a szuronyok hegyén keresett megoldást és menedéket. Egész Európa akkor kezdett magához térni, mikor ezek az emberi motívumok belevegyültek sorsának intézésébe, mikor ezek a döntésre hivatott tényezők érintkezésében szóhoz jutottak. Az angol királyné könnyei, aki Chamberlain vallomásait hallgatva, az alsóház karzatán sírva fakadt, jelezték ezeknek az emberi motívumoknak első diadalát. A végső katasztrófa visszarettentő előérzete és az egyetemes megkönnyebbülés öröme vegyült össze ebben az asszonyi, királyi önfeledkezésben. A godesbergi és müncheni találkozó óriási példa a múltra s óriási intelem a jövő számára. Példa és intelem arra, hogy ha népek, országok, milliók életéről van szó, nincs fáradtság, nincs politikai felelősség, nincs emberi kockázat, amelyet érdemes ne volna végigpróbálni, egy jobb, igazságosabb, békés megoldás érdekében. Mi lett volna, ha annak idején, a világháború előtt, ez a felismerés szóhoz juthatott és érvényesülhetett volna? A harmadik, egész világra kiható tanúsága a müncheni békének az a megállapítás, amelyet az ottani események egyik előkelő szemtanúja ebben fejezett ki: Milyen más valami volt, mint a párisi békekonferenciák! Itt nem győzők és legyőzöttek találkoztak, hogy a könyörtelen bosszúvágy, a lelkiismeretlen erőszak, a vak felelőtlenség szenvedélyeinek szabad utat engedje- ! ttek. Milyen más elveket érvényesítet t tek itt, mint annak idején Wilsonék és Clemerbeauék! Először itt, Münchenben ssszereztek becsületet, foganatot, elismer- tetést azoknak az igazságoknak, amelyeknek nevében húsz évvel ezelőtt Párisban a gyöngébbek felett ítéletet mondtak s amelyeket akkor és azóta is húsz éven át elmulasztottak gyakorolni. A kisebbségek önrendelkezési jogát, a népszavazást, az igazi , nemzeti szabadság gyakorlati követelményeit nem a genfi nemzetközi ítélőszék, nem a népszövetség farizeus gyülekezete juttatta először szóhoz, de az úgynevezett diktatórikus, antidemokratikus, totalitásos államok vezéreinek zsenije, becsületérzése, államférfiúi ösztöne és katonai nyomatéka. Tisztelet és elismerés az angol és francia vezérférfiaknak, de végeredményben ők is csak ennek engedtek. Milyen szánalom mindezzel, ezekkel az óriási eredményekkel szemben a genfi világbékét művelő kóklerség kicsinyes fecsegése, a szőrszálhasogatás komikus nagyképűsége, amely húsz ..éven át vagykitért Antidénysztáai konfliktus ‘ elöl vagy 'pároskő’aó módon csak belekotnyeleskedett ezekbe, hogy most, a müncheni tárgyalásokkal párhuzamosan, azon vitatkozzék napokon át: ki tartozik megfizetni szegény Ausztria hátralékos népszövetségi díjait, Németország-e vagy a nagyharang? Ha a világ , a magyar közvélemény fölteszi magának a kérdést: kit illet az érdem oroszlánrésze azért, hogy Európa hatalmai Godesbergen és Münchenen át idáig jutottak, nem lehet kétséges a felelet: Hitler Adolfé, a Führeré ez az oroszlánrész, az elavulhatatlan történelmi dicsőség, hogy a cseh-német konfliktussal kapcsolatban a párisi békéknek egyik legbetegebb következményét s ezzel együtt a magyar és lengyel igazság kérdését is fölvetette, tárgyalásukat, eldöntésüket kierőszakolta. Az övé az érdem, hogy ennek az erőszaknak következményeitől egy percre se meg nem rettent, hogy leszámolt vele: erre a beteg Európára nem lehet többé csak ilyen eszközökkel hatni. Chamberlaine az érdem másik része, hogy ezt megértette, hogy angol s francia ellentényezőkkel szemben a megoldás szükségét magáévá tette, képviselni merte s roppant türelemmel, rugalmassággal, szívóssággal elősegítette. És, akit Hitlerrel elsősorban kellett volna említenünk, az a Mussolini bámulatos éleslátása, baráti hűsége, energiája, kiapad,hatatlan kezdeményező képessége, amellyel a német-angol tárgyalásokat egy négyhatalmi értekezlet együttesévé fejlesztette s közvetítői munkájával azok sikeréhez oly hatalmasan hozzájárult. Nevük és munkájuk be van írva a magyarság soha nem múló hálájába és emlékezetébe. Ha már most a megállapodások politikai mérlegét akarnánk megvonni, hogy ki mit nyert és mit vesztett általuk, az első felelet: a siker legnagyobb része azé, aki legtöbbet mert és legtöbbet kockáztatott. Hitler és a német birodalom százszázalékos győzelemmel került ki ebből a világraszóló mérkőzésből. A szudétanémet kérdés müncheni megoldása koronája az ő eddigi sikereinek. Méltó, győzelmes betetőzése annak a német hatalmi fölemelkedésnek, amely a saarvidéki népszavazással kezdődött, s a Rajnavidék megszállásával folytatódott, hogy alig fél évvel ezelőtt Ausztria bekebelezésével eljusson egyik kulminációs pontjához. A három és félmilliónyi szudétanémetség beölelése, visszatérése a birodalom új határai közé, hadviselés, háborús vérontás nélkül, Európa újabb történetének egyik példa nélküli eseménye. Ugyanezek a sikerek, ugyanez a diadal Csehország számára olyan vereséget jelent, amely létalapjaiban rázza meg a nyugati demokráciának ezt a közeti végvárát s a szovjetbolsevizmusnak ezt a nyugatra előretolt menedékhelyét. Természetes, stratégiai védőhatáraitól megfosztva, népességének erejében, gazdasági életképességében megcsökkenve, el kell viselnie külpolitikai súlyának teljes elvesztését, a cseh imperializmus, a cseh demokrácia hazugságainak, a kisebbségek elnyomására, Európa becsapására fölépített benesi államrendnek teljes csődjét s ami ezzel egyet jelent, az állam belső kohéziójának, összetartó erejének teljes megrendülését. Ami már most bennünket, magyarokat legelsősorban érdekel, hogy mit jelent számunkra München, hogy mit hozott nekünk a szeptember 29-iki éjszaka, erről még sokat fogunk beszélni. Bevezetésképpen valljuk meg teljes nyázsággal, őszinteséggel: egyelőre nem kaptuk meg mindazt, amit annyira vártunk, amit olyan biztosra vettünk. A magyar kérdés elodázását, ha csak három hónapra is, keserű szájízzel vesszük tudomásul. Nincs szentebb türelmetlenség, mint a mienk, s az a tény, hogy Lengyelország hasonló sorsban részesül a maga nem-zeti igényeivel, számunkra csak mérsékkelt vigasztalás. Azt szerettük volna, s ha a rendezés elvi alapjául a Felvidék sorsának eldöntésére már most kimond- t ták volna a népszavazás szükségét, sajnálattal látjuk, hogy a müncheni meg-állapodás egy szóval sem említi a szlovák és rutén autonómia, a szlovák és rutén kisebbség sorsát és igényeit. Mindezen túl a bizonytalanság érzését ébreszti bennünk az a gond, hogy mi lesz a magyar kérdéssel, ha — ami e pillanatban ugyan nem fenyeget — egy,, két vagy három hónapon belül akár a mostani angol, akár a mostani francia, kormány megbukik s ott új kormányok, új irányzatok jutnak uralomra? Hogy fogjuk ezekkel szemben igényeinket érvényesíteni, hogy fogjuk rajtuk a müncheni váltót behajtani? Ezek nagy,, nyitott kérdések, amelyekre egyelőre nem találunk feleletet. A mérleg másik serpenyőjébe esik az az eredmény, hogy Münchenben először ismerték, el elvi döntés formájában hivatalosan Anglia és Franciaország képviselői a két ország nevében Magyarország és az el- szakított magyar kisebbség követeléseit. További eredmény, hogy Csehország ezután a négy nagyhatalom nyomása és kontrolja alatt marad s ezeknek közöttük elsősorban .Német- és Olaszországnak továbbra is döntő szavuk lesz a magyar kérdés végleges megoldásában. A másik megnyugtató körülmény számunkra, hogy Csehország mindaddig nem kapja meg se német, se olasz részről a biztonsági garanciákat, míg a magyar és lengyel kérdésben meg nem egyezik, vagy míg ilyennek híján eleget nem tesz a négy hatalom döntésének. Nyilvánvaló, ahhoz, hogy mi jogainkhoz hozzájussunk, reánk még nagy, felelősségteljes, nehéz küzdelmek várnak. Hogy ezeket kiverekedhessük, ahhoz az eddiginél sokkal nagyobb elszántságot, következetességet egerföldet megmozgató energiákat kell latba vetni. A mi számunkra, de Európa számára se lehet béke és megnyugvás addig, amíg a müncheni igazságok a magyar nemzetrégzére is végleges békét és igazságot nem jelentenek A szudétakérdés az utolsó akadály volt a nagyobb dolgok felé vezető úton A cél most az, hogy Európa nemzetközi viszályok állandó veszélye nélkül folytathassa békés munkáját . Berlin és London háborút kizáró különegyezményt is kötött Münchenben Chamberlain hirdeti: Ez a béke túléli korunkat München, szeptember 30. Chamberlain angol, miniszterelnök pénteken délben féltizenkét órakor látogatást tett Hitler vezér és kancellárnál Prinz Regenten utcai magánlakásában. Chamberlain miniszterelnökért a vezér el. ’?.t és . i súgóinifcaterelnök Hitler gépkocsiján érkezett a német államfőhöz. Chamberlain, kíséretében volt Douglas lord parlamenti magántitkára és Salem követség tanácsos. Hitler és Chamberlain megbeszélésén csupán Schmidt követség tanácsos volt jelen, mint tolmács. Hitler vezér és kancellár és Chamberlain angol miniszterelnök megbeszélésük után, a következő közös nyilatkozatot hozták nyilvánosságra. — A mai nap folyamán újabb szélest folytattunk és egyetértünk abban, hogy a német-angol kapcsolatok kérdése elsőrendű fontosságú mindkét ország és Európa szempontjából. A tegnap este alá-írt egyezményt és a német-angol flottaegyezményt népeink ama kívánságának