Uj Magyarság, 1938. október (5. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-08 / 227. szám

SZOMBAT, 1938 OKTÓBER8 WMACVJMKAG POZSONYBAN KIBOMLOTT A ZÁSZLÓ! Irta: Rasstiss Viharba sodort magyar létünk bizony­talanságát, a tehetetlen várakozás ször­nyű feszültségét oldotta könnyekbe, szent,­ tiszta lázba és reménységbe a pozsonyi rádió hangja. A mesterséges határokon innen és túl milliók hallgat­ták elszakított véreink szózatát, s a magyarság szíve összedobbant fájdal­mas és ezeresztendős testvériségben. Vártak, szenvedtek, tűrtek sokáig Rá­kóczi fejedelem késői katonái a Kár­pátok alján. Nem bontották meg a ren­det, nem verték vérbe, lázadásokba a cseh rabságot szenvedő kurucokat, csak a szívükön viselték a nemzet szí­neit, titokban­­ leselkedtek lobogó ma­gyar vágyakkal a hajnalhasadásra. Vártak még akkor is, amikor a német és a lengyel területeken virágesővel fo­gadták az üldözöttek az anyaország büszke katonáit. Várni tudtak össze­szorított fogakkal, amikor már mások ujjongva ünnepeltek. S csodálatos pél­dát adtak a fegyelemből Európa min­den népének. Csak amikor a Felvidéken is végigviharzott a szabadság dala s a szlovákok kihirdették és elfogadtatták nemzeti jogaikat, akkor kényszerült a felvidéki magyarság is a bekövetkezett utolsó történelmi pilanatban a döntő cselekedetre. Nem lehetett már tovább várni, nem lehetett, ezt éreztük vergődő, agyon­sanyargatott idegekkel idehaza is! Ki­robbant az életvágy, a magyar élet örök akarata a koronázó ősi városban. S a vezérek szava hűséges százezrekben hangosodott esküvésre a feltámadt ma­gyar igazság védelmére. Egyek va­gyuk innen és túl a trianoni határokon, egy a fajtánk, a nyelvünk, a múltúnk és a jövendőnk s nincs földi hatalom megtagadni vagy elrabolni az egysé­günket! Az utolsó pillanatban bomlott ki a SzabadságzászL© s Európának tudnia kell, hogy nem várhattunk tovább! Po­zsony hangja végigzúg a Duna völgyén, eljut a boldog, gazdag nyugatra s gyors, végleges cselekedeteket kér deklarált jogaink biztosítására. Vége van az akarat bizonytalanságának, mert már nem bírtuk tovább! Meg­szólaltunk, mert a némaság már ön­­gyilkosság lett volna. Pozsonyból az egész magyarság, a nemzet üldözött, megsebzett lelke beszélt. A pozsonyi kö­vetelések az egyetemes magyarság akaratát közvetítik a négyhatalomhoz, a baráti Lengyelországhoz s a világ minden tája felé. Pozsonyból az új szlovák kormány hozzájárul­ásával szó­laltatta meg a rádió a magyar követe­léseket s ez a tény, jól tudjuk, nem múlik el nyomtalanul a jövendőben. Pozsonyban találtuk meg önmagunkat Pozsonyban kibomlott a zászló...­­ " A felvidéki magyar nemzeti tanács minden magyar közös kérését, akaratát vágyát és kívánságát juttatta el a világ ítélőszéke elé. A magyar kérések sürgős teljesítése csak a béke ügyét szolgálja s elejét veszi a bizonytalanság szörnyű érzésének s a zavarosban halászó sötét erők háborús munkájának. A magyar­ság igaz ügye az európai béke ügye lett, ezért kiált az egész nemzet a hazug ha­tárokon innen és túl igazságért, sürgős és gyors igazságtételért Európához. Nem hiába mondottuk meg, hogy a müncheni egyezmény óta a felvidéki magyarság helyzete csak rosszabbodott, mert az összes események bámulatos gyorsasággal igazolták ezt a kegyetlen tételt. Az igazságos békét akaró magyar nemzet a százezrek és a milliók, a dol­gozó, küzdő, verítékező nép nem látta a kulisszák mögött folyó hatalmas diplo­máciai tusakodásokat, az erők és ha­talmak gigantikus mérkőzését, de érezte napról-napra növekvő nyugtalansággal, hogy a magyar igazságot a nemzetközi fronton is súlyos támadások érik. Nem a türelmetlenség, nem a békebontás vágya, sem a hisztérikus tanácstalan­ság robbantotta ki a magyarságból a történelmi cselekvés szükségének halá­los elszántságát, hanem az a puszta tény, hogy a müncheni egyezmény meg­kötése és a szlovák kormány megalakí­tása közötti időben egyedül a magyar­ságot szolgáltatta ki a bizonytalan hely­zet a cseheknek kényre-hegyre s egye­dül a magyarság nem tudhatta, hogy mi lesz a sorsa a tárgyalások lefolyta­tására előírt három hónap után. Az elszakított Komáromban a húsz­esztendős rabsággal megkínzott ma­gyarok a felszabadulás boldog remény­ségével kitódultak az utcára s túl­áradó, békés, boldog szívvel megéljenez­ték az anyaországot. A cseh katona­ság, ahogy saját hírforrásuk jelenti, két jelképes sortüzet dörrentett a tö­megek feje fölé egyelőre vértelen figyel­meztetésnek, hogy a magyar Felvidék változatlanul cseh uralom és fennható­ság alatt áll... Felsüvítettek a golyók az égre, emberéletben nem esett kár és mégis az volt az érzésünk, hogy a Skoda-lövedékek átjárták a magyarság testét s megsebesítették a békét, az újonnan meghirdetett nemzetközi jogot, amely a világháborús békeparancsok rongyfoszlányait a müncheni egyez­ménnyel cserélte fel! Nem hiába írtuk és indokoltuk hetek óta, hogy az úgynevezett csehszlovák állam nem azonos már a békerendelke­zések alapján mesterségesen megterem­tett állammal. A mai prágai kormány nem hivatkozhatik a régi nemzetközi szerződések érvényességére, mert szu­verenitását önként kiadta kezéből. Csehország elfogadta az idegen hatal­­mak feltételeit, Benes lemondott s az új kormány a müncheni egyezmény végrehajtását feltételek nélkül elvál­lalta. Egyelőre tehát nincs cseh szuve­renitás, a kisantant-szerződés ebben a pillanatban nem lehet érvényes, ahogy nem érvényes a francia-cseh barátsági egyezmény sem. Csehország északi és nyugati határain a berlini nemzetközi határmegállapító bizottság az úr, s ahogy az utolsó jelentésekből kiviláglik, ez a bizottság máris döntött újabb, a müncheni egyezményben nem említett területek átadásáról, Németország ja­vára! Benes utóda már nem a régi állam elnöke lesz, hanem egy új dualisztikus állam feje, ha ugyan az események el nem sodorják ezt a lehetőséget... Az önrendelkezési jognak népszavazás út­ján történő érvényesítése is már túl­haladott álláspont és rendelkezés, mert hiszen a zsolnai szlovák határozatot nem népszavazási cselekmények szül­ték! Tito József kinevezése s a tót kabinet megalakulása egy előre nem lá­tott alkotmányjogi forradalom, amely­nek még belátthatatlan következményei lehetnek a közel­jövőben. A Csehországból érkező gyér hírek­ből arra lehet következtetni, hogy októ­ber 28-ig kell összehívni Prágában a cseh-szlovák nemzetgyűlést, amelyen azután „végképpen rendeződik Szlo­vákia államjogi helyzete.” De mi lesz odáig? Milyen új sakkhúzásokra készül várjon a prágai kormány? És mit ke­resnek közben az állig felfegyverzett cseh hadosztályok a tiszta szlovák és a tiszta magyar területeken? A berlini nemzetközi bizottság már elhatározta, hogy a németeknek át­adandó területeket népszavazás nélkül az 1918-as helyzet alapján, vagyis az 1910-es népszámlálás adatainak figye­lembevételével jelöli ki. Ezt kérte állan­dóan a magyarság is, ez a mi elidegenít­hetetlen jogunk a Felvidéken. De hogy várjuk ki ennek a jognak érvényesíté­sét csöndesen és mozdulatlanul, hogy várjuk meg a három hónap lassú elmú­lását, amikor a cseh számítás nyilván­valóan az, hogy a jelenlegi engedmé­nyekkel a Felvidéken szembeállítja egymással a szlovákokat és magyaro­kat , a györvák jogok védelmére ott­hagyott cseh hadsereggel, a magyarság megcsalása után, visszarabolja a szlo­vákoknak megadott jogokat is! . . . A magyar nemzeti tanács deklarációja ennek az átlátszó tervnek megakadá­lyozása érdekében történt, történelmi szükséglet volt idejében biztosítani a müncheni pótegyezménybe felvett ma­gyar jogokat. De szükség volt a po­zsonyi magyar határozatra azért is, mert a hátunk mögött éhes új ösztö­nök jelentkeznek s várják jogtalan ki­elégítésüket. A román sajtó már rutén korridort követel Lengyelország felé. Délszláviában folyik az izgatás elle­nünk cseh pénzzel és cseh befolyással. A pánszláv és a kommunista erők szer­vezkednek mindenfelé, hogy a veszett fejsze nyelét Magyarország rovására mentsék meg. Ebben a súlyos és veszedelmes hely­zetben a magyar nemzet mint egyetlen óriási test, mint az ezeréves harcban megedzett, fegyelmet és parancsot is­merő tábor, kell követelje, kérje, sür­gesse az érdekelt négy nagyhatalom legendás hírű képviselőinek azonnali ta­nácskozását a felvidéki magyarság ügyének végleges rendezésére! Csehország északi és nyugati határa nemzetközi ellenőrzés alatt áll. S mi csak az egyenlő elbánás elvének becsü­letes alkalmazását követeljük, amikor azt kérjük, hogy a berlini határmeg­állapító bizottság a hatáskörét Cseh­ország déli határaira is terjessze ki, mert minden baj, minden új válság ennek a határszakasznak bizonytalan helyzetéből származik! A négy nagyhatalom határozata és a berlini egyezmény alapján a magyar csapatoknak azonnal meg kell adni a jogot a magyar vidékek megszállására, mert a tárgyalások sikerét és eredmé­nyét csak ez a döntő lépés biztosíthatja a bizonytalan jövőben! És ahogy Németországból már haza­tértek a menekültek a szudéta földre, úgy kell visszatérjenek azonnal a ma­gyar menekültek is a Felvidékre, mert ezekben a veszedelmes napokban az el­űzött felvidéki magyaroknak otthon van a helyük! Mi is joggal követelhetjük meg, hogy engedjék szabadon politikai foglyain­kat, hogy engedjék haza a magyar ka- SZÖVETBOLTJÁT: IV., PROHÁSZKA OTTOKÁR. UTTCA 8. — VI., TSUÉZ-KÖRÚT 8. — II., MARGIT­­KÖZÖRT 50. — VII., BAROSS-TÉR 15. tonákat a cseh hadseregből, hogy kár­talanítsák a Felvidék magyar népét a jogtalanul elrekvirált javakért s a cseh mozgósítás minden terhéért. * A felvidéki magyar nemzeti tanács határozatai semmiben sem lépik túl a Münchenben biztosított nemzeti jogo­kat. Európa nem tűrheti tovább a cseh szemfényvesztést és nem tűrheti a jo­gos elkeseredést kiváltó megkülönböz­tetéseket sem. Az európai bizonytalan­ságot ma már csak a magyar kér­dés rendezetlensége okozza. A német, len­gyel és szlovák nemzeti jog különböző jogforrások alapján biztosíttatott, s a nagy békemunkát a súlyos terhet és a feszültséget okozó bizonytalanság meg­szüntetésére véglegesen be kell fejezni. A független szlovák államiság gondo­latának megvalósítása, amit a magyar társadalom megértéssel fogad, tökéle­tesen új helyzetet teremtett, amelyre Münchenben a nagyhatalmak képvise­lői még nem számíthattak. Ez az új helyzet szükségképpen állítja Magyar­­országot a döntő cselekvések elé! A fel­vidéki magyarság helyes ösztönnel érezte meg a cselekvés idejét, mert tiszta lehetetlenség a megváltozott vi­szonyok között a háromhónapos határ­idő lepergésére várni. Pozsonyban kiborjlott a zászló, a magyar szabadság és a magyar jog jel­szava ragyog a lobogón, s a békét szol­gálja minden hatalom, minden nép, ha igazságunk győzelméért síkra száll. A mi útunk már csak előre vezethet, s bármi történik, mi halálig kitartunk a békét biztosító magyar igazságok mel­lett! 8 Pozsonytól Munkácsig újra dühöng a cseh terror Pozsony, október 7. Érsekújváron a magyar lakosság és a cseh rendőrség közt összetűzés támadt. A harc során a fegyvertelen lakosok közül ketten súlyosan, ketten, pedig könnyebben megsebesültek. Pozsonyban a magyar főiskolások csü­törtökön röpcédulákat szórtak az utcán. A cseh rendőrség a röpcédulákat elko­bozta, a diákokat pedig elfogta és a rend­őrségen összeverte. Amikor elengedték őket, súlyos, zúzott sérülésekkel mentek orvoshoz. Pozsonyliget falunál a cseh katonák a péntekre virradó éjjel és pénteken délelőtt leszerelték a fedezékeket, felszedték a drót­­akadályokat és elszállították. Drégelypalánk, október 7. A drégelypalánki átkelésnél a cseh olda­lon Selmecbányán magyarok teljesítenek szolgálatot. A cseh hadsereg ellátására jellemző, hogy a katonák többízben átkiál­tottak a magyar oldalon őrtálló katonák­nak és ennivalót kértek, mert, mint mostí­dották, ők már régen nem kaptak enni. Amikor ezt a falubeliek megtudtak, nagy kosár élelmet küldtek át a túloldalon szol­gáló magyaroknak s ezek jóízűen fogyasz­tották el az ajándékot. Miskolc, október 7. A cseh megszállás alatt levő Gömörből és Abaújból érkezett utasok szerint a ha­táron túl aránylag csend van, Hidasnéme­tibe csütörtökön este nem érkezett meg­ a vonal, amelyet a csehek előre bejel

Next