Uj Magyarság, 1938. október (5. évfolyam, 221-246. szám)
1938-10-08 / 227. szám
SZOMBAT, 1938 OKTÓBER8 WMACVJMKAG POZSONYBAN KIBOMLOTT A ZÁSZLÓ! Irta: Rasstiss Viharba sodort magyar létünk bizonytalanságát, a tehetetlen várakozás szörnyű feszültségét oldotta könnyekbe, szent, tiszta lázba és reménységbe a pozsonyi rádió hangja. A mesterséges határokon innen és túl milliók hallgatták elszakított véreink szózatát, s a magyarság szíve összedobbant fájdalmas és ezeresztendős testvériségben. Vártak, szenvedtek, tűrtek sokáig Rákóczi fejedelem késői katonái a Kárpátok alján. Nem bontották meg a rendet, nem verték vérbe, lázadásokba a cseh rabságot szenvedő kurucokat, csak a szívükön viselték a nemzet színeit, titokban leselkedtek lobogó magyar vágyakkal a hajnalhasadásra. Vártak még akkor is, amikor a német és a lengyel területeken virágesővel fogadták az üldözöttek az anyaország büszke katonáit. Várni tudtak összeszorított fogakkal, amikor már mások ujjongva ünnepeltek. S csodálatos példát adtak a fegyelemből Európa minden népének. Csak amikor a Felvidéken is végigviharzott a szabadság dala s a szlovákok kihirdették és elfogadtatták nemzeti jogaikat, akkor kényszerült a felvidéki magyarság is a bekövetkezett utolsó történelmi pilanatban a döntő cselekedetre. Nem lehetett már tovább várni, nem lehetett, ezt éreztük vergődő, agyonsanyargatott idegekkel idehaza is! Kirobbant az életvágy, a magyar élet örök akarata a koronázó ősi városban. S a vezérek szava hűséges százezrekben hangosodott esküvésre a feltámadt magyar igazság védelmére. Egyek vagyuk innen és túl a trianoni határokon, egy a fajtánk, a nyelvünk, a múltúnk és a jövendőnk s nincs földi hatalom megtagadni vagy elrabolni az egységünket! Az utolsó pillanatban bomlott ki a SzabadságzászL© s Európának tudnia kell, hogy nem várhattunk tovább! Pozsony hangja végigzúg a Duna völgyén, eljut a boldog, gazdag nyugatra s gyors, végleges cselekedeteket kér deklarált jogaink biztosítására. Vége van az akarat bizonytalanságának, mert már nem bírtuk tovább! Megszólaltunk, mert a némaság már öngyilkosság lett volna. Pozsonyból az egész magyarság, a nemzet üldözött, megsebzett lelke beszélt. A pozsonyi követelések az egyetemes magyarság akaratát közvetítik a négyhatalomhoz, a baráti Lengyelországhoz s a világ minden tája felé. Pozsonyból az új szlovák kormány hozzájárulásával szólaltatta meg a rádió a magyar követeléseket s ez a tény, jól tudjuk, nem múlik el nyomtalanul a jövendőben. Pozsonyban találtuk meg önmagunkat Pozsonyban kibomlott a zászló... " A felvidéki magyar nemzeti tanács minden magyar közös kérését, akaratát vágyát és kívánságát juttatta el a világ ítélőszéke elé. A magyar kérések sürgős teljesítése csak a béke ügyét szolgálja s elejét veszi a bizonytalanság szörnyű érzésének s a zavarosban halászó sötét erők háborús munkájának. A magyarság igaz ügye az európai béke ügye lett, ezért kiált az egész nemzet a hazug határokon innen és túl igazságért, sürgős és gyors igazságtételért Európához. Nem hiába mondottuk meg, hogy a müncheni egyezmény óta a felvidéki magyarság helyzete csak rosszabbodott, mert az összes események bámulatos gyorsasággal igazolták ezt a kegyetlen tételt. Az igazságos békét akaró magyar nemzet a százezrek és a milliók, a dolgozó, küzdő, verítékező nép nem látta a kulisszák mögött folyó hatalmas diplomáciai tusakodásokat, az erők és hatalmak gigantikus mérkőzését, de érezte napról-napra növekvő nyugtalansággal, hogy a magyar igazságot a nemzetközi fronton is súlyos támadások érik. Nem a türelmetlenség, nem a békebontás vágya, sem a hisztérikus tanácstalanság robbantotta ki a magyarságból a történelmi cselekvés szükségének halálos elszántságát, hanem az a puszta tény, hogy a müncheni egyezmény megkötése és a szlovák kormány megalakítása közötti időben egyedül a magyarságot szolgáltatta ki a bizonytalan helyzet a cseheknek kényre-hegyre s egyedül a magyarság nem tudhatta, hogy mi lesz a sorsa a tárgyalások lefolytatására előírt három hónap után. Az elszakított Komáromban a húszesztendős rabsággal megkínzott magyarok a felszabadulás boldog reménységével kitódultak az utcára s túláradó, békés, boldog szívvel megéljenezték az anyaországot. A cseh katonaság, ahogy saját hírforrásuk jelenti, két jelképes sortüzet dörrentett a tömegek feje fölé egyelőre vértelen figyelmeztetésnek, hogy a magyar Felvidék változatlanul cseh uralom és fennhatóság alatt áll... Felsüvítettek a golyók az égre, emberéletben nem esett kár és mégis az volt az érzésünk, hogy a Skoda-lövedékek átjárták a magyarság testét s megsebesítették a békét, az újonnan meghirdetett nemzetközi jogot, amely a világháborús békeparancsok rongyfoszlányait a müncheni egyezménnyel cserélte fel! Nem hiába írtuk és indokoltuk hetek óta, hogy az úgynevezett csehszlovák állam nem azonos már a békerendelkezések alapján mesterségesen megteremtett állammal. A mai prágai kormány nem hivatkozhatik a régi nemzetközi szerződések érvényességére, mert szuverenitását önként kiadta kezéből. Csehország elfogadta az idegen hatalmak feltételeit, Benes lemondott s az új kormány a müncheni egyezmény végrehajtását feltételek nélkül elvállalta. Egyelőre tehát nincs cseh szuverenitás, a kisantant-szerződés ebben a pillanatban nem lehet érvényes, ahogy nem érvényes a francia-cseh barátsági egyezmény sem. Csehország északi és nyugati határain a berlini nemzetközi határmegállapító bizottság az úr, s ahogy az utolsó jelentésekből kiviláglik, ez a bizottság máris döntött újabb, a müncheni egyezményben nem említett területek átadásáról, Németország javára! Benes utóda már nem a régi állam elnöke lesz, hanem egy új dualisztikus állam feje, ha ugyan az események el nem sodorják ezt a lehetőséget... Az önrendelkezési jognak népszavazás útján történő érvényesítése is már túlhaladott álláspont és rendelkezés, mert hiszen a zsolnai szlovák határozatot nem népszavazási cselekmények szülték! Tito József kinevezése s a tót kabinet megalakulása egy előre nem látott alkotmányjogi forradalom, amelynek még belátthatatlan következményei lehetnek a közeljövőben. A Csehországból érkező gyér hírekből arra lehet következtetni, hogy október 28-ig kell összehívni Prágában a cseh-szlovák nemzetgyűlést, amelyen azután „végképpen rendeződik Szlovákia államjogi helyzete.” De mi lesz odáig? Milyen új sakkhúzásokra készül várjon a prágai kormány? És mit keresnek közben az állig felfegyverzett cseh hadosztályok a tiszta szlovák és a tiszta magyar területeken? A berlini nemzetközi bizottság már elhatározta, hogy a németeknek átadandó területeket népszavazás nélkül az 1918-as helyzet alapján, vagyis az 1910-es népszámlálás adatainak figyelembevételével jelöli ki. Ezt kérte állandóan a magyarság is, ez a mi elidegeníthetetlen jogunk a Felvidéken. De hogy várjuk ki ennek a jognak érvényesítését csöndesen és mozdulatlanul, hogy várjuk meg a három hónap lassú elmúlását, amikor a cseh számítás nyilvánvalóan az, hogy a jelenlegi engedményekkel a Felvidéken szembeállítja egymással a szlovákokat és magyarokat , a györvák jogok védelmére otthagyott cseh hadsereggel, a magyarság megcsalása után, visszarabolja a szlovákoknak megadott jogokat is! . . . A magyar nemzeti tanács deklarációja ennek az átlátszó tervnek megakadályozása érdekében történt, történelmi szükséglet volt idejében biztosítani a müncheni pótegyezménybe felvett magyar jogokat. De szükség volt a pozsonyi magyar határozatra azért is, mert a hátunk mögött éhes új ösztönök jelentkeznek s várják jogtalan kielégítésüket. A román sajtó már rutén korridort követel Lengyelország felé. Délszláviában folyik az izgatás ellenünk cseh pénzzel és cseh befolyással. A pánszláv és a kommunista erők szervezkednek mindenfelé, hogy a veszett fejsze nyelét Magyarország rovására mentsék meg. Ebben a súlyos és veszedelmes helyzetben a magyar nemzet mint egyetlen óriási test, mint az ezeréves harcban megedzett, fegyelmet és parancsot ismerő tábor, kell követelje, kérje, sürgesse az érdekelt négy nagyhatalom legendás hírű képviselőinek azonnali tanácskozását a felvidéki magyarság ügyének végleges rendezésére! Csehország északi és nyugati határa nemzetközi ellenőrzés alatt áll. S mi csak az egyenlő elbánás elvének becsületes alkalmazását követeljük, amikor azt kérjük, hogy a berlini határmegállapító bizottság a hatáskörét Csehország déli határaira is terjessze ki, mert minden baj, minden új válság ennek a határszakasznak bizonytalan helyzetéből származik! A négy nagyhatalom határozata és a berlini egyezmény alapján a magyar csapatoknak azonnal meg kell adni a jogot a magyar vidékek megszállására, mert a tárgyalások sikerét és eredményét csak ez a döntő lépés biztosíthatja a bizonytalan jövőben! És ahogy Németországból már hazatértek a menekültek a szudéta földre, úgy kell visszatérjenek azonnal a magyar menekültek is a Felvidékre, mert ezekben a veszedelmes napokban az elűzött felvidéki magyaroknak otthon van a helyük! Mi is joggal követelhetjük meg, hogy engedjék szabadon politikai foglyainkat, hogy engedjék haza a magyar ka- SZÖVETBOLTJÁT: IV., PROHÁSZKA OTTOKÁR. UTTCA 8. — VI., TSUÉZ-KÖRÚT 8. — II., MARGITKÖZÖRT 50. — VII., BAROSS-TÉR 15. tonákat a cseh hadseregből, hogy kártalanítsák a Felvidék magyar népét a jogtalanul elrekvirált javakért s a cseh mozgósítás minden terhéért. * A felvidéki magyar nemzeti tanács határozatai semmiben sem lépik túl a Münchenben biztosított nemzeti jogokat. Európa nem tűrheti tovább a cseh szemfényvesztést és nem tűrheti a jogos elkeseredést kiváltó megkülönböztetéseket sem. Az európai bizonytalanságot ma már csak a magyar kérdés rendezetlensége okozza. A német, lengyel és szlovák nemzeti jog különböző jogforrások alapján biztosíttatott, s a nagy békemunkát a súlyos terhet és a feszültséget okozó bizonytalanság megszüntetésére véglegesen be kell fejezni. A független szlovák államiság gondolatának megvalósítása, amit a magyar társadalom megértéssel fogad, tökéletesen új helyzetet teremtett, amelyre Münchenben a nagyhatalmak képviselői még nem számíthattak. Ez az új helyzet szükségképpen állítja Magyarországot a döntő cselekvések elé! A felvidéki magyarság helyes ösztönnel érezte meg a cselekvés idejét, mert tiszta lehetetlenség a megváltozott viszonyok között a háromhónapos határidő lepergésére várni. Pozsonyban kiborjlott a zászló, a magyar szabadság és a magyar jog jelszava ragyog a lobogón, s a békét szolgálja minden hatalom, minden nép, ha igazságunk győzelméért síkra száll. A mi útunk már csak előre vezethet, s bármi történik, mi halálig kitartunk a békét biztosító magyar igazságok mellett! 8 Pozsonytól Munkácsig újra dühöng a cseh terror Pozsony, október 7. Érsekújváron a magyar lakosság és a cseh rendőrség közt összetűzés támadt. A harc során a fegyvertelen lakosok közül ketten súlyosan, ketten, pedig könnyebben megsebesültek. Pozsonyban a magyar főiskolások csütörtökön röpcédulákat szórtak az utcán. A cseh rendőrség a röpcédulákat elkobozta, a diákokat pedig elfogta és a rendőrségen összeverte. Amikor elengedték őket, súlyos, zúzott sérülésekkel mentek orvoshoz. Pozsonyliget falunál a cseh katonák a péntekre virradó éjjel és pénteken délelőtt leszerelték a fedezékeket, felszedték a drótakadályokat és elszállították. Drégelypalánk, október 7. A drégelypalánki átkelésnél a cseh oldalon Selmecbányán magyarok teljesítenek szolgálatot. A cseh hadsereg ellátására jellemző, hogy a katonák többízben átkiáltottak a magyar oldalon őrtálló katonáknak és ennivalót kértek, mert, mint mostídották, ők már régen nem kaptak enni. Amikor ezt a falubeliek megtudtak, nagy kosár élelmet küldtek át a túloldalon szolgáló magyaroknak s ezek jóízűen fogyasztották el az ajándékot. Miskolc, október 7. A cseh megszállás alatt levő Gömörből és Abaújból érkezett utasok szerint a határon túl aránylag csend van, Hidasnémetibe csütörtökön este nem érkezett meg a vonal, amelyet a csehek előre bejel