Uj Magyarság, 1939. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

Legyen vége a statisztikával való visszaélésnek Írta: Kovács Alajos Amióta a második zsidótörvényjavas­latot a kormány benyújtotta, vége­­hossza nincs a találgatásoknak, hogy a javaslat hány embert érint, akit majd a törvény zsidónak számít. Zsidó és liberális oldalról hatáskeltés végett egy­szer 600 ezer, később már 798, sőt 900 ezer emberről beszélnek; mindezeken túltesz azonban a zsidóság fővédelme­­zője, Rupert Rezső, aki az együttes bizottság többségi határozatával szem­ben beadott különvéleményében és kép­viselőházi beszédében már 1.200.000 főnyi horribilis számot emleget, ami az ország lakosságának 12 százalékát, vagyis majdnem nyolcadrészét teszi. A magyar közvélemény és a magyar statisztikai tudomány nevében kény­telenek vagyunk tiltakozni az ilyen felelősség nélküli állítás ellen, amely mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a zsidók vélt igazságát alá­támassza. Minden hivatalos és nem hivatalos közleményben, amely a zsi­dók számáról szól, megállapítható, hogy a csonkamagyarországi zsidóság száma (az izraelita hitfelekezetet véve) az 1930. évi népszámlálás szerint 444.587. Ez a szám azóta a természetes szaporo­dás, illetőleg fogyás, továbbá a ki­­keresztelkedések és kivándorlás révén legalább 20—25 ezerrel megfogyatko­zott, viszont a vallásilag zsidók száma az északi terület visszacsatolásával körülbelül 80 ezerrel nőtt meg, úgyhogy az izraelita vallású, zsidók száma a mai területen semmiesetre sem tehető többre 500 ezernél, ami a tízmilliónyi lakosság­nak 5 százalékát teszi. Az új zsidó­törvényjavaslat ezekből is kivesz egy bizonyos, ha nem is jelentékeny réteget (tűzharcosok, stb.) akiket a törvény alkalmazása szempontjából nem tekint zsidóknak. Hozzá jön azonban ehhez a számhoz a kikeresztelkedett zsidók és a keresztény-zsidó házasságból született félvérek egy része. Ezeknek a száma azonban távolról sem olyan nagy, hogy a törvényjavaslat szerint zsidóknak tekintendők számát megkétszerezné. Az Új Magyarság múltévi júniusi és júliusi számaiban („A zsidó vér aránya a magyarságban”) kimutattam, hogy a kikeresztelkedett zsidók száma 1936-ig 36.500-ra tehető. Ez a szám azóta való­színűleg elérte a 40 ezret. A keresz­tény-zsidó házasságokból származó és keresztény vallásban nevelkedett gyer­mekek, száma pedig csupán 12 ezer. Az ug­yanilyen házasságokból származó, de zsidó vallásban nevelkedett gyerme­kek száma,­­ amely azonban az előbbi számnál mindenesetre kevesebb, mert a megegyezések több esetben szólnak a keresztény fél vallása javára,­­ már bent van a zsidó vallásúak számában, minthogy azokat a népszámlálás ott mutatta ki. Hátra volnának még azok a zsidó félvérek, akik házasságon kívüli viszonyból kerültek a keresztények közé és akiknek a számát 25 ezerre becsültem. Ezeket azonban az új zsidó­­törvény nem fogja érinteni, mert vagy egyáltalán nem, vagy nehezen lehet kimutatni zsidó­­tanaszifiúkat. Azok­ közül tehát, akik jelenleg valamely keresztény vallásfelekezethez tartoznak, legfeljebb 48—50 ezren lesznek, akiket a zsidótörvény valamilyen vonatkozás­ban érinthet. Ez a szám időközben fogyhatott, sőt fogyott is az elhalálos­­zások folytán, de szaporodhatott is némileg természetes úton. Ismerve az intelligensebb zsidóság szaporodási viszonyait,­­ a kikeresztelkedettek és a keresztény-zsidó házasságokból szár­mazók pedig túlnyomólag ide tartoznak, s valószínűnek kell tartani, hogy ez az 50 ezer főre becsült szám alig válto­zott. Már most a kivételek ezekre még nagyobb mértékben vonatkoznak, mint a vallásilag zsidókra, mert a félvérek közül sokan a törvény szerint is ke­resztényeknek fognak számítani. Az idecsatolt északi terület 80 ezer főnyi zsidóságán felül szintén lehetnek azon a területen kikeresztelkedett és félvér zsidók a keresztények között. Ezek száma azonban aránylag minden­esetre kisebb, mint a trianoni Magyar­­országon, mert a felvidéki zsidóság, különösen annak túlnyomó többségű keleti része, műveltségileg és társadal­milag távolabb állott a keresztény ma­gyarságtól, mintsem hogy közöttük a kikeresztelkedettek és a keresztény­zsidó házasságból származók száma hasonló arányú lenne, mint a trianoni területen. Legmagasabb számítással tehát 550 ezerre lehet tenni azoknak a számát, akiket az új törvény zsidók­nak fog tekinteni, de ezek közül is — ismételjük — egy rész a kivételek közé esik és amellett — jól tudjuk — a zsidótörvény csak egyes foglalkozási csoportok bizonyos százalékon felüli zsidóságának életébe fog beleavatkozni. Ebből látszik, hogy Rupert Rezső nagy buzgalmában mennyire elvetette a sulykot, amikor gondolkozás­­nélkül­­.200.000-ről beszél, mint akiket a tör­vény rendelkezései érinteni fognak. Ezt a számot már Zsolt Béla is felkapja az Újság vasárnapi számában, amikor az ő keleti színezésű nyelvén „egymillió­kétszázezer zsidó vérsejt kicsorgatásá­­ról” regél. A dologban az az érdekes, hogy az Újságnak ugyanabban a szá­mában van egy cikk, amely a második zsidótörvény hatásaképpen azt állapítja meg, hogy az az eltartottakkal együtt kereken 120 ezer zsidónak és 80 ezer (!) zsidóvá minősített kereszténynek, ösz­­szesen tehát 200 ezer embernek veszi el a kenyerét! Ez utóbbi cikk számítga­­tásai teljesen értéktelenek, mert min­denütt 15 százalékot emleget, mint amennyi zsidót a törvény az egyes fog­lalkozási csoportokban megenged, mégis sokkal alacsonyabb százalék­alapon szá­mítja ki az állásukat vesztők számát, azonkívül számításaiban olyan goromba hibát követ el, hogy például szerinte Budapesten a kereskedelmi és hitel­intézeti 17.765 zsidó tisztviselő közül 18.6711 fogja állását veszíteni, tehát majdnem ezerrel több, mint amennyi zsidó tisztviselő egyáltalán van! Ilyen statisztikával szórakoztatja, illetőleg rémítheti az i­jság olvasóközönségét. JLfa ké^mellékldtf-floMét ELŐFIZETÉSI ÁRAK# EGY HÓNA­PRA ITKTI'FIT/fS ^ -t ,^'"''*^N r SZERKESZTŐSÉG fiS KIADÓHIVATAL^ 3 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL- ** \ A^'iku^\ BUDAPEST, VD3T., JÓZSEF-KÖRÚT &, JfcVRE 18 PENGŐ, egyes SZÁM­ÁRA MILOTAY ISTVÁN ^ 17 TELEFON: 1-484-20, 1-464-28, 1-464-29 ES KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR 1 S’*' " ” x­íMÍ^/ * 1-444-00. POSTACSEKKSZAMLA 6500 1939 március 1 SZERDA VI. évfolyam 49. szám A keresztény községi párt és a nemzeti egység pártjának fővárosi szervezete „magyar élet keresztény községi pártja“ néven kimondta az egyesülést Vitéz Imrédy Béla: Nyugodtan adtam át a vezetést Teleki Pál grófnak, mert törhetetlen akaratával diadalra tudja vinni eszményeinket Teleki Pál gróf. A zsidókérdést ma már csak na­gyon radikális rendezéssel lehet orvosolni A keresztény községi párt Városháza utcai helyisége kedden este nagyjelentőségű poli­tikai esemény színhelye volt. Délután fél hat órakor gyűlésre gyűltek össze a keresztény községi párt és a nemzeti egység pártja fővárosi szervezete közös intézőbizottságá­nak tagjai, majd az intézőbizottság ülését követően este hét órakor Csilléry András elnöklésével pártértekezlet volt. Csilléry András bejelentette, hogy az intéző bizottság a keresztény községi párt tagjaiul felvette Vályi Lajos, vitéz Haj­nóczy Béla, Kertész Elemér, Bényi Ká­roly, Kövesligethy Miklós, Brózik Félix, Hüttl Károly, Szántay István, Schmidt Richárd, Katona János, Tóth Gábor, Hencs Lajos, Halter Károly, Nagy Ferenc, Da­rányi Gyula, Szent­jóbi-Staub Elemér, Dongó Orbán, Hegedűs Bertalan, Nyáry Miklós, Bessenyey Zénó, vitéz Julic­ss Jenő, Kállay Tamás és Barta László tör­vényhatósági bizottsági tagokat, továbbá Barczy Gábor felsőházi tagot, vitéz Tóth András országgyűlési képviselőt és Cs.­­ Béla dr.-t. Meleg szavakkal köszöntötte a párt új tagjait, akik mint mondotta, régi bajtársak, eddig is a keresztény és nem­zeti magyar eszmét szolgáltak, ha ezentúl együtt dolgoznak majd velük. Ezután így folytatta: „Gömbös Gyula és Wolff Károly szelleme lebeg felettünk“ — Nekünk az együttesen kimunkált keresztény politikát kell a jövőben is szol­gálnunk. E pillanatban Wolff Károly és Gömbös Gyula sem tudnának másképpen cselekedni, mint ahogyan mi cselekszünk ma. Meg kell most emlékeznünk róluk, mert az ő szellemük, géniuszuk lebeg fe­lettünk. Az ő célkitűzésük legyen a mi célkitűzésünk. A formákban, a külsőben lehet közöttünk különbség, de a lelkiség­ben és a belső érzésben soha sem volt kö­zöttünk differencia és nem is lesz, mint ahogy Wolff Károly és Gömbös Gyula kö­zött sem volt soha. Hangsúlyozta ezután: abban, hogy idáig juthattak, része van Karafiáth Jenő fő­polgármesternek ,a megjelentek lelkesen ünnepelték a főpolgármestert­, az ő elő­készítő munkájáért meleg baráti kézszorí­tást tudnak csak nyújtani s ígérik, hogy a barátság továbbra is tart majd. Ezért a munkásságáért jegyzőkönyvileg mondanak a főpolgármesternek köszönetet. Köszönetet mondott Szendy Károly polgármesternek is (lelkes éljenzés és taps), aki a kritikus pillanatokban a két párt mellé állott a mögéje sorakozó tisztviselői karral együtt. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a keresz­tény nemzeti eszmét akarják érvényesíteni, mert ez a milliós város polgárságának, ezen túlmenően pedig az országnak is az akarata. A nagy tetszéssel fogadott elnöki meg­nyitó után Vályi Lajos dr. ismertette azo­kat az indító okokat, amelyek őt és bará­tait a keresztény községi pártba való belépésre késztették. .­—­A nemzeti egység pártjába tartozott törvényhatósági bizottsági tagok — mon­dotta —­ utolsó kollektív tényeképen, mé­lyen meghatva ennek a pillanatnak a nagy­­szerűségétől, köszönöm meg azokat a test­véri szavakat, amelyekkel bennünket a ke­resztény községi párt elnöke és a párt fogadott. Biztosítom a keresztény községi pártot, hogy őszintén, becsületesen, min­den fenntartás nélkül hozzuk ide lelkünket és hozzuk ide azt a zászlót, amelyet eszten­­dőkön keresztül becsülettel hordoztunk. — Ennek a pillanatnak igen nagy je­lentősége van, mert ebben a tragikus ma­gyar korban mi most megmutatjuk, hogy a mellékszempontok félretételével kell egyesíteni minden magyar erőt. Ha meg­alkuvás nélkül teljesítjük kötelességünket, beváltjuk azokat a reményeket, amelye­ket az együttműködéshez a budapesti ma­gyar közönség fűz. Akkor már nem lesz többé szükség Budapesten száz jobboldali pártra,­­ de nem lesz szükség két pártra sem, hanem csak egy pártra. A viharos helyesléssel fogadott beszéd után Csilléry András ismertette az újonnan belépett bizottsági tagokkal kötött meg­állapodását, amelyet a párt elnöki tanácsa és intéző bizottsága már elfogadott s amelyhez a miniszterelnök is hozzájárult. Javaslatára az értekezlet a megállapodást tudomásul vette és hozzájárult ahhoz, hogy a keresztény községi párt neve a jövőben a magyar élet keresztény községi pártja legyen. Kimondotta az értekezlet azt is, hogy a párt tagjai országos politikai ver holott, ha mind a két száma igaz, akkor az 1.200.000 izraelita és keresztény zsidóból még ő szerinte is csak 200 ezret, vagyis csak egyhatodrészt fog a törvény egyáltalán érinteni, a többi egymillió továbbra is vígan űzheti kis­ded játékait. Kisül tehát, hogy a ma­gyar zsidótörvény nagyon is humánus és csak gyengéd simogatás azokhoz a korbácsütésekhez képest, amelyek a sém­tországi és olaszországi zsidók hátán gyors ütemben pattognak. Akkor meg mirevaló az a nagy jerichói lárma, ami betölti csonka hazánk határait? Idevezet tehát a statisztikai számoknak hozzáértés és lelkiismeret nélküli tolo­gatása, hatáskeltés végett le- vagy föl­felé való csökkentése vagy duzzasz­tása. A statisztikára is áll pedig az újságírásnak az a szabálya, hogy csak az igazat szabad írni, mert hazudni "nemcsak betűkkel, de számokkal is lehet.

Next