Uj Magyarság, 1939. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

A&képesmeMftftdiOméf* W MAGYARSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA wkrf FTzf« SZFRKF«57Tfi. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1 PENGŐ NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ. FEL­ FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, Vil­., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. ÉVRE 18 PENGŐ. EGYES SZÁM­ÁRA MN­ OTAY ISTVÁN vf i' ' .■'­­/ TELEFON: 1464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 30 FILLÉR Int W­­IT 1­444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1939 május 2 KEDD VI. évfolyam 99. szám H­itler üzeni a demokráciáknak: Csak fenyegessen, lármázzon továbbra is az a bizonyos másik világ, úgyis el fog bukni azon, amin eddig minden kísérlete­­meghiúsult, a német egységen — Németország megoldotta problémáit, míg mások még a megoldás kezdetén sincsenek — A háborús uszítók hólabda­­rendszer szerint hazudnak tovább, ami régi zsidófogás Teleki Pált ás Csáky Istvánt a berlini nemzeti ünnepségeken mindenütt meleg baráti tüntetésekkel fogadták Berlin, május 1. (Az Új Magyarság kiküldött munka­társának telefonjelentése.) Azok, akik május elsején a magyar kormányfér­fiakkal együtt jelen lehettek Berlinben a német ifjúság és a német munkásság nemzeti ünnepségein, valóban elmond­hatják azt, amit Teleki Pál gróf mi­niszterelnök vasárnap este pohár­­köszöntőjében mondott­ .Minden ma­gyar ember számára élmény, ha a né­met birodalomba jöhet és megcsodál­hatja a nemzeti szocialista birodalom­nak és nagy vezérének a kultúra, a szociális jólét és a nemzeti erőkifejtés terén elért egyedülálló, bámulatra méltó teljesítményeit.” Az olimpiai stadion­ban megtartott ifjúsági ünnep és a "Luftgartenben rendezett állami ünnep szemkápráztató látványosságai, hatal­mas tömegei mindennél jobban doku­mentálták, hogy amit ma Németország­ban látni lehet, az a történelmi erőknek olyan áradása, amely egy népnek leg­nagyobb és legszerencsésebb korszakai­ban nyilvánul meg. A régi május else­jei ünnepségek, amelyek valamikor az osztályharcot, a marxista szervezkedést s az örök lappangó polgárháborút jel­képezték, a nemzeti szocialista uralom óta a ném­et népi egység gyönyörű bizonyítékai. A német társadalom min­den rétege egy most abban a gondolat­ban, hogy az országot, a birodalmat a fegyelmezett és kollektív munka erejé­vel kell fölemelni s azt az erőt, amit a régebbi időkben a belső háborúk, a politikai küzdelmek, a társadalmi osz­tályok egymás ellen való acsarkodása kötött le és merített ki, most mind egyesíteni kell, mert ez az együttes munka több jogot és életlehetőséget vív ki egy népnek minden külső és belső nehézséggel szemben s lebírhatatlan erőt kölcsönöz az újonnan született munka­államban. A német ifjúság és a német munkásság két órási demonstrá­ciója egy teljesen új Németországot mutatott be most május 1-én: azt az országot, amelyben nemcsak a régen ellentétes szemléletű társadalmi réte­gek, hanem a különböző nemzedékek is találkoztak. Valóban új világ az, amely itt az emberekben, az alkotásokban, a tömegekben feszülő erőkben s a leg­kisebb gyermek hitében és bizalmában is megnyilvánul. Hitler Adolf teljes öntudattal és a jövőbe vetett hit biztos reményével mondhatta ezen a májusi ünnepségen a következőket: „Csak fenyegessen, lármázzon továbbra is az a bizonyos másik világ, úgyis el fog bukni azon, amin eddig minden kísérlete meghiu­­sult­ a német egységen.” Ennek a német népnek nemzeti ünnepségeit nézte végig hétfőn Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky Ist­ván gróf külügyminiszter. Ehhez a Németországhoz jött baráti látoga­tásra a magyar kormány feje és kül­ügyminisztere s a magyar társadalom örömmel veheti tudomásul, hogy ezzel, a baráti Németországgal soha jobb és zavartalanabb viszonyban nem voltunk, mint most, az európai politika nagy változásainak korszakában. Ribbentrop külügyminiszter ennek a baráti Német­országnak az üdvözletét tolmácsolta, amikor pohárköszöntőjében kifejtette, hogy a legutóbbi esztendők és esemé­nyek még szilárdabbá tették a magyar­német barátságot. „Különös elégtétel­lel gondolok azoknak a területeknek a visszacsatolására, amelyeket minden jog ellenére elszakítottak volt Magyar­­országtól — mondotta a német külügy­miniszter. — E folyamat és Magyar­­országnak a Komintern-ellenes egyez­ményhez való csatlakozása révén új kötelékek szövődtek Németországgal és a baráti hatalmakkal. A kölcsönös és rendíthetetlen bizalmon nyugvó együttműködés a két nép érdekében egyre gyümölcsözőbben fog alakulni és a baráti Olaszországgal való szoros összetartozásban mindig a béke záloga lesz.” Ezek az őszinte szavak a magyar közvélemény és a politikai nemzet leg­bensőbb és legőszintébb gondolataival találkoznak és azokat minden magyar lélek csak a legnagyobb örömmel üdvö­zölheti. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy Európa világháború utáni sorsát a német hatalom fölemelkedése változtatta meg; az törte össze a rosz­­szul sikerült népszövetségi rendszert, az borította föl a középeurópai status quot, az korrigálta a csalárdul kiját­szott wilsoni elveket s ennek a törté­nelmi folyamatnak a sodrában értük el mi is nagy történelmi céljaink egy részét: a magyarlakta Felvidék és a Ruténföld visszaszerzését. A mai Európának két hatalmas, di­namikus állama van: Németország és Olaszország s ezeknek az erőknek a Közép- és Keleteurópára kiterjedő, szinte egyedüli súlya és jelentősége ma már elvitathatatlan. Az eredeti magyar elgondolás: a berlini római tengely, ime, nemcsak valósággá vált, hanem ma már a világpolitika legfontosabb ténye­zőjévé is lett s a háború utáni Európá­ban Németország és Olaszország mel­lett mi vagyunk az egyetlen európai állam, amelynek sikerült húszéves igaz­ságtalanságok kiküszöbölése és rész­beni jóvátétele árán megnagyobbodnia, megerősödnie, a kriptából, amelybe temetni akarták, kitörnie. Lehet-e mé­lyebb és bensőségesebb együttműkö­dést és a jövőre szóló hűségesebb barátságot elképzelni, mint a magyar­ságét ez iránt a két nagyhata­lom iránt? Azt hisszük, Európa egyet­len népe, egyetlen országa, egyetlen közvéleménye sem hiheti egy pilla­natra sem, hogy ez másként lehetne, hogy ez­ ne a­ világ legtermészetesebb dolga volna. Magyarország számára nem a politikai taktika, hanem a tör­ténelem és a világfejlődés útja jelölte ki azt a posztot és azt a szerepet, amelyet kezdettől fogva betöltött a világháború utáni Európában és ame­lyet be akarunk és be is fogunk tölteni a jövőben is. Ezért nekünk nincs szükségünk frázisokra, amikor a magyar-német barátságot jellemezni akarjuk s amikor Hitler, és Mussolini oldalán állva teszünk bizonyságot az igazságon alapuló béke, a keresztény Európa és a faji és népi gondolaton nyugovó világrend céljai mellett. Ha­talmas barátaink minden ilyen küzde­lemben maguk­ mellett tudhatnak ben­nünket és mindig, mindenkor, min­den körülmények között számíthatnak reánk. A magyarság történelmi sorsfordu­latának mély erkölcsi kötelezettségeit a magyar nemzet sohasem fogja félre­ismerni, vagy elfelejteni. Hitler két beszéde a májusi nemzeti ünnepen A berlini eseményekről alább következ­nek részletes tudósításaink. A május elseji nemzeti ünnepet az egész német birodalomban fényes pompával ül­ték meg. A berlini olimpia-stadionban ifjú­sági ünnep volt. Baldur von Schirach biro­dalmi ifjúsági vezér bevezető szavai után Cröbbels miniszter mondott beszédet, amely­ben azt hangoztatta, hogy a nemzeti szo­cializmus a fiatalság tana és a fiatalság­nak az öregekkel szemben mindig igaza van, ezért nem kell aggódni a birodalom jövőjéért. Hitler vezér és kancellár szólalt fel ez­után. Rámutatott arra, hogy annak idején csak a belső ellentétek és osztályharcok tették lehetővé, hogy az ellenség győzedel­meskedjék Németország felett és a mély­ségbe rántsa. A horogkereszt a német nép feltámadásának jelképe lett. A jövőben a német nemzet azt a hatalmat fogja jelen­teni, amely állandóan, újra meg újra a fiatalságból indul ki. A birodalom körül részben olyan népek laknak, amelyek nem óhajtják a német egységet és nem akar­ják, hogy a német népet megillessék azok a legszükségesebb életjogok, amelyek más népek számára maguktól értetődők. Ezeket az életjogokat tehát fáradságos munkával kell megszerezni és egyszer talán meg is védelmezni, mondta Hitler, majd így foly­tatta: — Mindenekelőtt éppen ebben számítok rátok, fiatal németekre, hogy ha egyszer elérkezik az óra, midőn ez a tőlünk idegen világ a német szabadságot megtámadja, akkor erre ez a német fiatalság millió to­rokból felharsanó tiltakozó kiáltással vá­laszoljon. A nemzeti szocialista nevelés kemény iskolája elérte, hogy kialakuljon az egységes német nép. Csak fenyegessen, lármázzon továbbra is az a bizonyos má­sik világ, úgyis el fog bukni azon, amin eddig minden kísérlete meghimédt, a né­met egységen! A nemzeti ünnep alkalmából a Luftgar­tenben tartott tömeggyűlésen szintén be­szédet mondott a Führer, mint eddig min­den évben, a nemzeti szocializmus uralma óta. Beszédében kiemelte, hogy május el­sejét a nemzeti szocializmus a német ta­vasz, a német népközösség ünnepévé tette. A nemzeti szocialista forradalom abban tér el a forradalomról vallott eddigi felfo­gástól, hogy feladatát új világ felépítésé­ben látja és a régit csak akkor távolítja el, ha már készen áll a jobb, hogy helyébe lépjen. — A német tartományokban valóban, forradalom az a jelszó, amely így szól: Egy nép, egy birodalom és egy vezetés. Mindezzel a munka fogalma tekintetében is megváltoztatták a felfogást, az ásót a puska mellé helyezték és épp oly nemessé tették. Ezzel olyan nevelés kezdődött, amely száz év múlva az előítélet utolsó maradványait is kitépi a német nép em­lékéből. A nemzeti szocialista gazdasági program is forradalmat jelent. Az első az az elv, hogy a nép csak azt élheti fel, amit maga dolgozott meg. Ez más szóval azt jelenti, hogy teljesen közömbös, mennyi pénzt teremtenek egy államban, a döntő az, hogy mennyi árut termelnek, mert ezeket osztják szét az emberek kö­zött. A pénz csak utalvány erre az árura. Ha mögötte nem rejlik áru, nincs értéke, akár egy, akár millió márkáról szól, tehát a fő a nemzeti termelés fokozása. A ter­melési javakat azonban nem szabad fel­­hlmozni, mert azok fogyasztókat kíván­nak. Amikor Németországban az egész

Next