Uj Magyarság, 1939. június (6. évfolyam, 123-143. szám)
1939-06-01 / 123. szám
2 ^NACIOIRSifi CSÜTÖRTÖK, 1939 JÚNIUS 1 Vitéz Imrédy Béla: Egységben összeforrva meg kell értenünk a nagy veszélyeket és az esélyeket rejtő idő parancsát Pécs, május 31. Vitéz Imrédy Béla nyugalmazott miniszterelnök, Pécs város országgyűlési képviselje szerdán délután ünenpélyes keretek között vette át mandátumát a városháza közgyűlési termében, amelyet ez alkalomból zsúfolásig megtöltött a közönség. Rihmer Aladár dr. táblai tanácselnök, választási elnök üdvözölte a város országgyűlési képviselőit. Hangoztatta, hogy a város határtalanul büszke a választás eredményére. Beszéde végén a közönség éljenzése és tapsa közben átnyújtotta vitéz Imrédy Bélának és Somogyi Ferenc dr.nak, Pécs város országgyűlési képviselőinek a megbízólevelet, Morvay Ferencnek és Szelczy Istvánnak pedig a pótképviselői mandátumot. Ezután vitéz Imrédy Béla emelkedett a szólásra, a közönség lelkes ünneplése köz-ben és köszönetet mondott a város polgárságának azért, hogy bizalmával megtisztelte és a város mindkét mandátumát a magyar élet pártjának juttatta. Imrédy Béla ezután így folytatta beszédét: — A pécsi mandátum kötelez arra, hogy kitartsak amellett a program mellett, amelyet itt a választási harc során ismételten vallottam. Ez a program a nemzeti gondolat ápolását jelenti. Jelenti azt, hogy mi ezen a drága magyar földön, amely még mindig csonka, amely még mindig sebektől vérzik, a magunk módján éljünk; jelenti azt, hogy betöltsük nemzeti hivatásunkat, amely a Kárpátok medencéjében a vezetést jelenti. Jelenti ez a program a nemzeti gondolatot, a népi egység gondolatát is, a nép összeforrásának gondolatát, jelenti azt, hogy mi nem ismerünk különbséget magyar és magyar ember között, aki teljesíti kötelességét. — Pécs város polgársága részéről kért bizalom kötelez arra, hogy a keresztény gondolat mellett kitartsak. A keresztény gondolat nemcsak azt jelenti, hogy az országot megszabadítsuk egy idegen szellemiség bélyegétől, ami még nem történt meg és ami nem fog csupán törvényekkel megtörténni, hanem csak a társadalom szakadatlan és kitartó munkájával. Ahogyan Pécs városa tizenhét évig küzdött azért, hogy végül a jobboldali gondolat reprezentánsai legyenek a város képviselői, ugyanúgy kitartó munkával fogjuk mi is elérni azt, hogy az ország igazán keresztény legyen, hogy igazán keresztény legyen a kulturális élet vezetése, hogy a gazdasági életben ne csak keresztények igazgassanak, hanem a keresztény szellem is uralkodjék. Az áldozatok politikáját kérjük, mert nem az aratás, hanem a vetés ideje van . Kötelez végül a mandátum arra is, hogy kitartsak a szociális igazság hirdetése és munkálása mellett. A szociális gondolkodás terén már sok történt ebben az országban, de nem elég. A szociális igazság érvényesítése tekintetében még óriási munka vár reánk, óriási munka vár a társadalomra és ha a politikus megtette azt, hogy felrázta a társadalmat, akkor a társadalomnak kell tovább dolgoznia. — Ne acsarkodjunk folyton egymásra, mert ezzel csak a társadalmi munka aláaknázását érjük el. Dolgozzunk valamenynyien kéz a kézben. Ki kell építenünk egy nagy szeretetláncot, hogy az egész országban minden embernek meglegyen a maga gazdája,, akihez elesettségében fordulhasson. Ha ez meglesz, akkor ebben az országban olyan egység fog létrejönni, amelyen se belső, se külső ármány nem fog erőt vehetni. Fel kell ismernünk a mai igazán nehéz időknek a parancsát, amikor olyan nagy veszélyek, de egyúttal olyannagy esélyek is állanak előttünk. Felejtsük el ezt a választási harcot és Pécsen és Szerte az országban is igyekezzünk az egész magyar társadalmat egységes, megfeszített társadalmi munkában összefogni az új, a szociális, a keresztény és nemzeti Magyarország megteremtésére. Ehhez kérem segítségüket. Az eszme szolgálatát kívánjuk mindenkitől, ezért hirdettem szerte az országban, hogy most az áldozatok politikáját kérjük. Most nem az aratás ideje van, hanem a vetés ideje. Ennek a nemzedéknek nem lesz könnyű sora, ennek a nemzedéknek dolgoznia kell, de meg vagyok róla győződve, hogy gyermekeink és unokáink áldani fogják a mi munkánkat.— Ebben az irányban akarok dolgozni. — fejezte be beszédét Imrédy Béla. —* Úgy érzem, hogy gondolatom visszhangra talál lelkükben és hiszem, hogy meg fogom kapni segítő kezüket. Imrédy Béla szavait a termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság felállva, hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogadta. A percekig tartó lelkesedés elmúltával Somogyi Ferenc dr., a Mép második képvvselője köszönte meg nagy tetszés közben a polgárság bizalmát. A kormány döntő választási győzelméről ír az európai sajtó Róma, május 31. Az olasz sajtó hosszú cikkekben foglalkozik a magyarországi választások eredményével. Valamennyi olasz lap egyetért abban, hogy a magyar kormány olyan döntő győzelemmel került ki a választási harcból, amely nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai téren is sokkal nagyobb cselekvési szabadságot biztosít számára. A Giornale d’Italia szerint a magyarországi liberális körök a választásokon elvesztették minden politikai befolyásukat és így Magyarország gyakorlati szempontból is a nacionalista hatalmak közé számít. „A kormánypárt óriási megerősödése és a jobb-oldali ellenzéki pártok mandátum-nyeresége annyit jelent Magyarország történelmében, mint amennyit Olaszország történelmében jelentettek az első jobboldali választások.” Ez a Giornale d’Italia összefoglaló véleménye. Mussolini lapja, a Popolo d’Italia ugyancsak részletesen foglalkozik a választásokkal és rámutatott arra, hogy Magyarország vasárnaptól kezdve most már de facto is nacionalista hatalomnak számít. A lap szerint különös fontossága van annak a választási győzelemnek, amelyet Csáky István gróf a jelentős német kisebbség által lakott Sopronban a nemzeti szocialista ellenjelölt felett aratott. A legtöbb olasz lap egyébként a legmelegebb szimpátia hangján ír a magyar nép kitűnő politikai érzékéről, s kiemeli, hogy Magyarországon most olyan korszak veszi kezdetét, amely külpolitikai téren még közelebb viszi az országot a teljes győzelemhez, belpolitikai téren pedig minden lehetőséget biztosít az alkotó reformpolitika számára. Berlin, május 31. Valamennyi berlini lap ismerteti a magyarországi választások eredményét és hangoztatja, hogy a mandátumok kétharmad részét a kormány szerezte meg, de a legnagyobb meglepetést a szélsőjobboldali pártok előretörése keltette. Pontos kimutatást küld be egy olvasónk arról, hogy milyen győzelmet arattak azok a jelöltek, kiknek kerületében a választás alatt vitéz Imrédy Béla megjelent. A tiszamarosi kerülettől Győrig és Sopron megyéig nemigen bukott meg jelölt, akit Imrédy Béla személyes megjelenésével támogatott. Pécsett két mandátumot jelentett az ő személyes részvétele. Egy másik olvasónk viszont rettentően aprólékos, de nagyon tanulságos statisztikával mutatja ki, hogy a régi politikusok és a régi politikai egyéniségek és pártfők sorozatos bukása és lemaradása egyenes arányban áll azzal, hogy az illetők az elmúlt télen vitéz Imrédy Béla kormányának első és második válsága alkalmával Imrédy Bélával szemben hogyan, mennyire ellenségesen viselkedtek. Előfordult, hogy szimpatikus, jobboldali gondolkodású jelöltek olyan ijesztően kicsiny szavazatszámot kaptak, hogy annak okát másképpen meg sem lehetne fejteni, mint az Imrédy Bélával való szembefordulásukkal. Igazán ijesztő ítéletet mondott a nép mindenki felett, aki akkor Imrédyt bántotta — írja egyik olvasónk. A másik viszont kimutatja mindjárt, mennyien maradtak meg azokból, akik ezekben az időkben a csáklyás vezérekkel a Hungáriában együtt vacsoráztak. Ha a liberális sajtó akkor ezeket a vacsorákat elhallgatja, ha a zsidó lapok nem csinálnak akkor ezekből a pártütő lakomákból olyan bánk báni jeleneteket — teszi, hozzá ez az olvasónk —, akkor talán az országnak most nem lett volna zsinórmértéke az ítélethozatalnál. Ebben viszont benne van az is mindjárt, mit jelent ma a közéletben a zsidó sajtó, mint lelkes támogató és szövetséges. A hódmezővásárhelyi listán két kormánypárti képviselő kerül le egyszerre a parlamentbe. Az ősi ellenzéki kerület, ahol Bethlen István gróf miniszterelnöksége fénykorában is csak egyetlen mandátumot tudott behozni, ahol földmívelésügyi miniszterek sem tudták lebirni az ellenzéket, most vitéz Bonczos Miklós nevével négy párttal szemben túlnyomó, majdnem egyhangú többséget adott a magyar élet pártjának. Érdemes elgondolkozni ezen. És érdemes elgondolkozni azon is, hogy e város határain túl, éppen az a Csongrád megye maradt e választáson a teljes béke és csend szigete, amelyet eddig az agrárszocializmus, a kubikos nyomorúság őrtelepének, a legvadabb közéleti harcok székhelyének ismertek. Csongrád volt az egyetlen megye, ahol a választások zúgó tengerében tulajdonképpen nem is volt választás, mert sem az egyéni kerületekben, sem a megyei listához ellenjelölt, ellenpárt nem akadt és senki nem vállalkozott arra, hogy az egységet, az összhangot megbontsa. A csongrádmegyei lista is vitéz Bonczos Miklós államtitkár nevével kezdődött, ő volt a szentesi egyéni kerület jelöltje is. És érdemes elgondolkozni azon is, hogy mindez vitéz Bonczos Miklós mai belügyi államtitkár kienc hónapos főispánsága után történt. Kilenc hónapig állott ő csupán e megye élén, ahol azelőtt évekig, évtizedekig vajúdott egy-egy közéleti kérdés, ahol azelőtt a legkisebb családi perpatvarból megyei gyeptűz lett. Háromnegyed évig járta csak Bonczos Miklós a megye nyomortanyáit és gazdaportáit, háromnegyed évig fogadott szegényét, gazdagot, deputációkat és magányos kérvényezőket, csupán három-, negyed évig küzdött fáradhatatlanul a legmodernebb szociálpolitika szellemében, az utolsó kis munkavállaló szerződést is átvizsgálva. És még azt mondják, a magyar nép nem hálás. Még azt mondják, a magyar tömegek nem tudják viszonozni azt, ha valaki igazi szeretettel közeledik a hatalomból hozzájuk. szociáldemokrata párt rendkívüli bukását érdekes módon magyarázgatja a Népszava. A szocialisták lapja elismeri, hogy „a pünkösdi választások eredménye lesújtó”, de azután tíz pontban megmagyarázza, hogy ez a gyászos eredmény miért következett be s mind a tíz pont a mentési mellébeszélésre mutat. Panaszkodik a szociáldemokrata párt a választójogi rendszerellen, haragszik a kormányokra és a jobboldali sajtóra s táborának teljes szétesését mindezekkel igyekszik öldökölni. A pontok közül itt-ott jelentkezik csak egy-egy őszinte ténymegállapítás, ami arra mutat, hogy nagyon jól tudják a mi marxista vezéreinek, miért történt mindez, éppen csak nem akarják bevallani. Fájlalják például a zsidó választók „kiirtását” is. Hát a magyar szó,ciáldemokrata, pártnak, a zsidók voltak az erősségei hésztig? Nem a munkásságot, a dolgozó tömegeket képviselték eddig? Hát nem látják, hogy a zsidóság nem csupán azért hagyta ott őket, mert nem maradt választójoga, hanem Budapesten azok a negyvenezrek is mind másra, a zsidó fajvédelmi pártra szavaztak, akik pedig élhettek választói jogukkal? Nem, a tíz pontba összeszedett magyarázatok helyett, — egyetlen egy pontban kellett volna megírni és bevallani a bukás okát. Ez az egy pont a valóságban így hangzik: a szociáldemokrata párt azért bukott meg, mert se a keresztény munkások, se a zsidó kispolgárok nem bíznak már többé se az eszmében, se a vezérekben. A munkások jórésze szélsőjobboldali pártokra szavazott, a zsidók pedig nem látnak már fantáziát a marxizmusban s mind Rassayék oldalára állottak. Ez a helyzet s ha keresztények és zsidók egyaránt ily mértékben megegyeznek ennek megítélésében, akkor ez már igazán közel járhat a valósághoz! Az idő egyszerűen átrohant a marxizmus és a hazai szociáldemokrata vezérek felett s az, hogy most öt mandátumuk maradt — jóslatunk szerint —, még nem jelenti lefele ívelő pályájuk végső állomását.. Ezen a pályán lesznek még újabb állomások is. Párig, május 31. A francia lapok vezető helyen számolnak be a magyarországi választás eredményéről, s megállapítják, hogy a kormány döntő győzelmet aratott. A sajtó egy része utal a szélsőjobboldali pártok előretörésére is, mindamellett általános nézet az, hogy az új képviselőházban a kormány teljes mértékben ura lesz a helyzetnek s minden nehézség nélkül megvalósíthatja a programjára, tűzött reformokat. London, május 31. A Times szerint a magyarországi nemzeti szocialisták a választásokon elért sikereket jórészt a kisgazdapárt rovására aratták. A kormánypárt az ipari vidékeken hódított a szociáldemokraták rovására. A Daily Telegraph hangsúlyozza a magyar kormány döntő győzelmét, kiemeli a nemzeti szocialisták megnövekedett szavazatát s a középpártok teljes megsemmisülését. Belgrád, május 31. A délszláv sajtó megállapítja, hogy a magyar kormány abszolút győzelmet ért el a képviselőválasztáson. A Vreme szerint az eredmény azt mutatja, hogy a radikális jobboldali frakciók megszaporították mandátumaik számát a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt rovására. Ilyen körülmények között sem kell azonban arra számítani, hogy a kormány általános politikája megváltozna.