Uj Magyarság, 1939. június (6. évfolyam, 123-143. szám)

1939-06-01 / 123. szám

2 ^NACIOIRSifi CSÜTÖRTÖK, 1939 JÚNIUS 1 Vitéz Imrédy Béla: Egységben összeforrva meg kell értenünk a nagy veszélyeket és az esélyeket rejtő idő parancsát Pécs, május 31. Vitéz Im­rédy Béla nyugalmazott minisz­terelnök, Pécs város országgyűlési képvi­selje szerdán délután ünenpélyes keretek között vette át mandátumát a városháza közgyűlési termében, amelyet ez alkalom­ból zsúfolásig megtöltött a közönség. Rihmer Aladár dr. táblai tanácselnök, választási elnök üdvözölte a város ország­­gyűlési képviselőit. Hangoztatta, hogy a város határtalanul büszke a választás eredményére. Beszéde végén a közönség él­jenzése és tapsa közben átnyújtotta vitéz Imrédy Bélának és Somogyi Ferenc dr.­­nak, Pécs város országgyűlési képviselői­nek a megbízólevelet, Morvay Ferencnek és Szelczy Istvánnak pedig a pótképviselői mandátumot. Ezután vitéz Imrédy Béla emelkedett a szólásra, a közönség lelkes ünneplése köz-­­­ben és köszönetet mondott a város polgár­ságának azért, hogy bizalmával megtisz­telte és a város mindkét mandátumát a magyar élet pártjának juttatta. Imrédy Béla ezután így folytatta be­szédét: — A pécsi mandátum kötelez arra, hogy kitartsak amellett a program mellett, amelyet itt a választási harc során is­mételten vallottam. Ez a program a nem­zeti gondolat ápolását jelenti. Jelenti azt, hogy mi ezen a drága magyar földön, amely még mindig csonka, amely még mindig sebektől vérzik, a magunk módján éljünk; jelenti azt, hogy betöltsü­k nemzeti hivatásunkat, amely a Kárpátok meden­céjében a vezetést jelenti. Jelenti ez a program a nemzeti gondolatot, a népi egység gondolatát is, a nép összeforrá­­sának gondolatát, jelenti azt, hogy mi nem ismerünk különbséget magyar és magyar ember között, aki teljesíti kötelességét. — Pécs város polgársága részéről kért bizalom kötelez arra, hogy a keresztény gondolat mellett kitartsak. A keresztény gondolat nemcsak azt jelenti, hogy az or­szágot megszabadítsuk egy idegen szelle­miség bélyegétől, ami még nem történt meg és ami nem fog csupán törvényekkel megtörténni, hanem csak a társadalom szakadatlan és kitartó munkájával. Aho­gyan Pécs városa tizenhét évig küzdött azért, hogy végül a jobboldali gondolat reprezentánsai legyenek a város képviselői, ugyanúgy kitartó munkával fogjuk mi is elérni azt, hogy az ország igazán keresz­tény legyen, hogy igazán keresztény legyen a ku­lturális élet vezetése, hogy a gazdasági életben ne csak keresztények igazgassanak, hanem a keresztény szellem is uralkodjék. Az áldozatok politikáját kérjük, mert nem az aratás, hanem a vetés ideje van . Kötelez végül a mandátum arra is, hogy kitartsak a szociális igazság hirde­tése­ és munkálása mellett. A szociális gon­dolkodás terén már sok történt ebben az országban, de nem elég. A szociális igaz­ság érvényesítése tekintetében még óriási munka vár reánk, óriási munka vár a tár­sadalomra és ha a politikus megtette azt, hogy felrázta a társadalmat, akkor a tár­sadalomnak kell tovább dolgoznia. — Ne acsarkodjunk folyton egymásra, mert ezzel csak a társadalmi munka alá­­aknázását érjük el. Dolgozzunk valameny­­nyien kéz a kézben. Ki kell építenünk egy nagy szeretetláncot, hogy az egész országban minden embernek meglegyen a maga gazdája,, akihez elesettségében for­dulhasson. Ha ez meglesz, akkor ebben az országban olyan egység fog létrejönni, amelyen se belső, se külső ármány nem fog erőt vehetni. Fel kell ismernünk a mai igazán nehéz időknek a parancsát, amikor olyan nagy veszélyek, de egyúttal olyan­­nagy esélyek is állanak előttünk. Felejt­sük el ezt a választási harcot és Pécsen és Szerte az országban is igyekezzünk az egész magyar társadalmat egységes, meg­feszített társadalmi munkában összefogni az új, a szociális, a keresztény és nemzeti Magyarország megteremtésére. Ehhez ké­rem segítségüket. Az eszme szolgálatát kívánjuk mindenkitől, ezért hirdettem szerte az országban, hogy most az áldoza­tok politikáját kérjük. Most nem az ara­tás ideje van, hanem a vetés ideje­. Ennek a nemzedéknek nem lesz könnyű sora, ennek a nemzedéknek dolgoznia kell, de meg vagyok róla győződve, hogy gyerme­keink és unokáink áldani fogják a mi munkánkat.­­— Ebben az irányban akarok dolgozni. — fejezte be beszédét Imrédy Béla. —* Úgy érzem, hogy gondolatom visszhangra talál lelkükben és hiszem, hogy meg fo­gom kapni segítő kezüket. Imrédy Béla szavait a termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság felállva, hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogadta. A percekig tartó lelkesedés elmúltával Somogyi Fe­renc dr., a Mép második képvvselője kö­szönte meg nagy tetszés közben a pol­gárság bizalmát. A kormány döntő választási győzelméről ír az európai sajtó Róma, május 31. Az olasz sajtó hosszú cikkekben foglal­kozik a magyarországi választások eredmé­nyével. Valamennyi olasz lap egyet­ért ab­ban, hogy a magyar kormány olyan döntő győzelemmel került ki a választási harcból, amely nemcsak belpolitikai, hanem külpoli­tikai téren is sokkal nagyobb cselekvési szabadságot biztosít számára. A Giornale d’Italia szerint a magyarországi liberális körök a választásokon elvesztették min­den politikai befolyásukat és így Magyar­­ország gyakorlati szempontból is a nacio­nalista hatalmak közé számít. „A kor­mánypárt óriási megerősödése és a jobb-­­­oldali ellenzéki pártok mandátum-nyere­sége annyit jelent Magyarország történel­mében, mint amennyit Olaszország törté­nelmében jelentettek az első jobboldali választások.” Ez a Giornale d’Italia összefoglaló véleménye. Mussolini lapja, a Popolo d’Italia ugyan­csak részletesen foglalkozik a választások­kal és rámutatott arra, hogy Magyarország vasárnaptól kezdve most már de facto is nacionalista hatalomnak számít. A lap sze­rint különös fontossága van annak a vá­lasztási győzelemnek, amelyet Csáky István gróf a jelentős német kisebbség által la­kott Sopronban a nemzeti szocialista ellen­jelölt felett aratott. A legtöbb olasz lap egyébként a legmelegebb szimpátia hang­ján ír a magyar nép kitűnő politikai érzé­kéről, s kiemeli, hogy Magyarországon most olyan korszak veszi kezdetét, amely külpolitikai téren még közelebb viszi az országot a teljes győzelemhez, belpolitikai téren pedig minden lehetőséget biztosít az alkotó reformpolitika számára. Berlin, május 31. Valamennyi berlini lap ismerteti a ma­gyarországi választások eredményét és hangoztatja, hogy a mandátumok kéthar­mad részét a kormány szerezte meg, de a legnagyobb meglepetést a szélsőjobb­­oldali pártok előretörése keltette. Pontos kimutatást küld be egy olvasónk arról, hogy milyen győzelmet arat­tak azok a jelöltek, kiknek kerüle­tében a választás alatt vitéz Imrédy Béla megjelent. A tiszamarosi kerü­lettől Győrig és Sopron megyéig nemigen bukott meg jelölt, akit Imrédy Béla személyes megjelené­sével támogatott. Pécsett két man­dátumot jelentett az ő személyes részvétele. Egy másik olvasónk vi­szont rettentően aprólékos, de na­gyon tanulságos statisztikával mu­tatja ki, hogy a régi politikusok és a régi politikai egyéniségek és párt­fők sorozatos bukása és lemara­dása egyenes arányban áll azzal, hogy az illetők az elmúlt télen vitéz Imrédy Béla kormányának első és második válsága alkalmá­val Imrédy Bélával szemben hogyan, mennyire ellenségesen viselkedtek. Előfordult, hogy szimpatikus, jobb­oldali gondolkodású jelöltek olyan ijesztően kicsiny szavazatszámot kaptak, hogy annak okát máskép­pen meg sem lehetne fejteni, mint az Imrédy Bélával való szembe­fordulásukkal. Igazán ijesztő ítéle­tet mondott a nép mindenki felett, aki akkor Imrédyt bántotta — írja egyik olvasónk. A másik vi­szont kimutatja mindjárt, mennyien maradtak meg azokból, akik ezek­ben az időkben a csáklyás vezérek­kel a Hungáriában együtt vacso­ráztak. Ha a liberális sajtó akkor ezeket a vacsorákat elhallgatja, ha a zsidó lapok nem csinálnak akkor ezekből a pártütő lakomákból olyan bánk báni jeleneteket — teszi, hozzá ez az olvasónk —, akkor talán az országnak most nem lett volna zsinórmértéke az ítélethozatalnál. Ebben viszont benne van az is mindjárt, mit jelent ma a közélet­ben a zsidó sajtó, mint lelkes tá­mogató és szövetséges. A hódmezővásárhelyi listán két kor­mánypárti képviselő kerül l­e egy­szerre a parlamentbe. Az ősi ellen­zéki kerület, ahol Bethlen István gróf miniszterelnöksége fénykorá­ban is csak egyetlen mandátumot tudott behozni, ahol földmívelés­­ügyi miniszterek sem tudták lebirni az ellenzéket, most vitéz Bonczos Miklós nevével négy párttal szem­ben túlnyomó, majdnem egyhangú többséget adott a magyar élet párt­jának. Érdemes elgondolkozni ezen. És érdemes elgondolkozni azon is, hogy e város határain túl, éppen az a Csongrád megye maradt e vá­lasztáson a teljes béke és csend szigete, amelyet eddig az agrár­szocializmus, a kubikos­ nyomorú­ság őrtelepének, a legvadabb köz­életi harcok székhelyének ismertek. Csongrád volt az egyetlen megye, ahol a választások zúgó tengeré­ben tulajdonképpen nem is volt választás, mert sem az egyéni ke­rületekben, sem a megyei listához ellenjelölt, ellenpárt nem akadt és senki nem vállalkozott arra, hogy az egységet, az összhangot meg­bontsa. A csongrádmegyei lista is vitéz Bonczos Miklós államtitkár nevével kezdődött, ő volt a szentesi egyéni kerület jelöltje is. És érde­mes elgondolkozni azon is, hogy mindez vitéz Bonczos Miklós mai belügyi államtitkár kienc hónapos főispánsága után történt. Kilenc hónapig állott ő csupán e megye­­ élén, ahol azelőtt évekig, évtizede­kig vajúdott egy-egy közéleti kér­dés, ahol azelőtt a legkisebb családi perpatvarból megyei gyeptűz lett. Háromnegyed évig járta csak Bonczos Miklós a megye nyomor­tanyáit és gazdaportáit, három­negyed évig fogadott szegényét, gazdagot, deputációkat és magá­nyos kérvényezőket, csupán három-, negyed évig küzdött fáradhatatla­nul a legmodernebb szociálpolitika­ szellemében, az utolsó kis munka­­vállaló szerződést is átvizsgálva. És még azt mondják, a magyar nép nem hálás. Még azt mondják, a magyar tömegek nem­ tudják viszo­nozni azt, ha valaki igazi szeretet­tel közeledik a hatalomból hozzá­juk. szociáldemokrata párt rendkívüli bukását érdekes módon magyaráz­­gatja a Népszava. A szocialisták lapja elismeri, hogy „a pünkösdi választások eredménye lesújtó”, de azután tíz pontban megmagya­rázza, hogy ez a gyászos eredmény miért következett be s mind a tíz pont a mentési mellébeszélésre mutat. Panaszkodik a szociáldemo­krata párt a választójogi rendszer­­ellen, haragszik a kormányokra és a jobboldali sajtóra s táborának tel­jes szétesését mindezekkel igyekszik­ öldökölni. A pontok közül itt-ott je­lentkezik csak egy-egy őszinte tény­megállapítás, ami arra mutat, hogy nagyon jól tudják a mi marxista vezéreinek, miért történt mindez,­­ éppen csak nem akarják bevallani. Fájlalják például a zsidó választók „kiirtását” is. Hát a magyar szó­,­ciáldemokrata, pártnak, a zsidók voltak az erősségei hésztig? Nem a munkásságot, a dolgozó tömegeket képviselték eddig? Hát nem látják, hogy a zsidóság nem csupán azért hagyta ott őket, mert nem maradt választójoga, hanem Budapesten azok a negyvenezrek is mind másra, a zsidó fajvédelmi pártra szavaztak, akik pedig élhettek vá­­­lasztói jogukkal? Nem, a tíz pontba összeszedett magyarázatok helyett, — egyetlen egy pontban kellett volna megírni és bevallani a bukás okát. Ez az egy pont a valóságban így hangzik: a szociáldemokrata párt azért bukott meg, mert se a keresztény munkások, se a zsidó kispolgárok nem bíznak már többé se az eszmében, se a vezérekben. A munkások jórésze szélsőjobb­oldali pártokra szavazott, a zsidók pedig nem látnak már fantáziát a marxizmusban s mind Rassayék oldalára állottak. Ez a helyzet s ha keresztények és zsidók egyaránt ily mértékben megegyeznek ennek megítélésében, akkor ez már iga­zán közel járh­at a valósághoz! Az idő egyszerűen átrohant a marxiz­mus és a hazai szociáldemokrata vezérek felett s az, hogy most öt mandátumuk maradt — jóslatunk szerint —, még nem­ jelenti lefele ívelő pályájuk végső állomását.. Ezen a pályán lesznek még újabb állomások is. Párig, május 31. A francia lapok vezető helyen számol­nak be a magyarországi választás eredmé­nyéről, s megállapítják, hogy a kormány döntő győzelmet aratott. A sajtó egy része utal a szélsőjobboldali pártok előre­törésére is, mindamellett általános nézet az, hogy az új képviselőházban a k­ormány teljes mértékben ura lesz a helyzetnek s minden nehézség nélkül megvalósíthatja a programjára, tűzött reformokat. London, május 31. A Times szerint a magyarországi nem­zeti szocialisták a választásokon elért sikereket jórészt a kisgazdapárt rovására aratták. A kormánypárt az ipari vidékeken hódított a szociáldemokraták rovására. A Daily Telegraph hangsúlyozza a magyar kormány döntő győzelmét, kiemeli a nem­zeti szocialisták megnövekedett szavazatát s a középpártok teljes megsemmisülését. Belgrád, május 31. A délszláv sajtó megállapítja, hogy a magyar kormány abszolút győzelmet ért el a képviselőválasztáson. A Vreme sze­rint az eredmény azt mutatja, hogy a ra­dikális jobboldali frakciók megszaporítot­ták mandátumaik számát a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt rovására. Ilyen körülmények között sem kell azonban arra számítani, hogy a kormány általános politikája megváltozna.

Next