Uj Magyarság, 1939. július (6. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK: EGY HÓNAPRA 1 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉLÉVRE 18 PENGŐ. EGYES SZÁMÁRA KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 20 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN Ám képesmehéjc/ellelíromér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., JÓZSEF KÖRÚT 6. TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1939 julius ! SZOMBAT VI. évfolyam 147. szám A testvérek szava (D. N. L.) Aki ott állott pénteken délelőtt a képviselőház üléstermének újságírói karzatán és végignézte az anyaországhoz visszatért felvidéki részek, meg a Kárpátalja új képviselőinek bevonulását a törvényhozás csarnokába, meghallgatta szónokainak szívből fakadó, s a lélek legmélyebb, legtisztább érzéseit visszhangzó beszédeit, a szikrázó csillárok fényözönében, ezekben az ünnepi percekben megérezhette a történelem géniuszának szárnysuhogását. A márvánnyal és arannyal borított falak, amelyeknek pompája a szentistváni birodalom hatalmáról, erejéről és nagyságáról beszél, amelyek látták még maguk között egy emberöltőnyi idővel ezelőtt az integer Magyarország minden darab földjének képviselőit, s tanúi voltak egy ezeresztendős államépítmény tragikus szétomlásának is, — ma mintha ennek az elhanyatlott, roppant múltnak fényét idézték volna vissza. A padokból, ahonnét valaha a húszmilliós Magyarország nemzetiségeinek szószólói, sokszor fellobgó indulattal, gyakran elvakult gyűllettel és egy elfogult szemlélet minőn történelmi tévedésének tragikumává támadták és vádolták a nekik mindig biztonságot, erőt, szabadságot és testőri segítséget nyújtó magyar birodalmi, — ma megint két nemzetiség szónokainak beszéde hangzott el. De milyen más tónusú, mennyire más indulatokból táplálkozó beszédek volak ezek!... Húsz esztendő tapasztaltai, keserű, kiábrándító csalódásai, a édesanyától elszakadt, vad és érthetően idegenségbe került, s a szülőiélék áldott és biztos fedele alá újból ártért gyermek hangjai szakadtak fel Szavakból, amelyeket a szlovák és rusz nép egyegy képviselője elmondott, legrendítően szép vallomást téve at évtizeden keresztül annyiszor tagtott, kétségbevont igazságról: a hiszú évszázadok megpróbáltatásainak szüzében összeforrott és egymásra utal államalkotó magyarság, s a szlovák ruszin nép történelmi testvériségére Amit Király József, a felvidéki résiz magyarságának szószólója a húsztendős kisebbségi sors minden savrúságát végigszenvedő, egy híketlen, vasvesszővel ragnáló hatalom elomatása alatt roskadozó testvéreine végtelen öröméről, s az anyaországgyaló szoros összeforrásáról, a vele való állvetett munkáról elmondott, — az mi számunkra természetes... Hisze nem is lehetett terror, furfang, megvesetési próbálkozás, amely az elmúlteserű és keserves évek alatt ebből magyarságból kiölhette volna a nentihovatartozandóság érzését, amelyinémíthatta volna benne a vér örökvényeit! De újból és újból meg kell állnia szavak mellett, amelyeket a Magyországon élő szlovákság és a ruszin képviselőitől hallottunk ezekben ünnepélyes órákban. Kadlec Antal Bródy András szájából már egy súlyú históriai tapasztalatokon keresztüleses szívében ezeknek a tapasztalásokna minden következtetését lerontané szavai szólaltak meg, hogy revokálja és helyreigazítsák a múlt tévedései egyúttal pedig hitet tegyenek nemzüknek a magyar néppel való együt élésének szándékáról, s az igazságról: számunkra itt a Kárpátok alatt a történelmi végzet azonos sorsot szabott ki örök időkre, akármilyen nyelvet beszéljünk, akármelyik fajtából valók vagyunk s ezt az elrendelt sorsot — akarjuk, nem akarjuk — vállalnunk kell, vállalnunk kell a jövőre is, úgy, ahogy a múltban beteljesítettük, keresztül-kasul vérrel, magyar, ruszin és szlovák vérrel öntözvén e föld minden rögét, s csontjainkkal, a magyar, ruszin és szlovák nép csontjaival termékenyítvén meg minden barázdáját... — Ápoljuk a magyar gondolat szellemét, amely ősidők óta összekapcsolta a szlovák és magyar népet — mondotta a képviselőház pénteki ülésén Kadlec Antal —, azt a szellemet, amelyet hungarizmusnak szokás nevezni. Emlékeztetett a közös harcokra, amelyeket a török ellen vívtunk, a szlovák püspökre, aki megáldotta Rákóczi fejedelem zászlaját, a szlovák honvédre, aki Branyiszkónál vérét ontotta a közös szabadságért, s a sok százezer katonára, akik a viágháború frontjain meghaltak és nem hagyták el a zászlót, mint a csehek. Nem igaz, hogy a szlovák nép ellenséges viszonyban élt volna a történelem folyamán a magyar nemzettel, s ha 1918-ban akadtak is szlovákok, akik résztvettek a csehszlovák állam megalakításában, azóta azok is meggyőződtek róla, hogy téves úton járnak. Mi első pilanattól kezdve küzdöttünk e hazugság ellen és hirdettük, hogy a szlovák nemzet boldogulásának legbiztosabb alapja a szlovák-magyar testvériség, s bár meghurcoltak, börtönbe zártak bennünket ez igazság hirdetéséért, a történelmi események elégtételt szereztek nekünk ... Milyen tisztán és őszintén csendül ki ezekből a mondatokból egy valóban históriai testvériség szava, s felismerése annak az igazságnak, melynek elnémításáért, megfojtásáért húsz esztendő alatt annyi erőt, jobb ügyhöz méltó buzgalmat pazaroltak a mi ellenségeink, egy egész ellenünk támadott vitág! Senki se adta szájába Kadlec Antalnak ezeket a szavakat. Lélekből szakadó vallomás volt ez a beszéd éppen úgy, ahogyan egész nemzetének nevében szólott Rákóczi népe, a Gens Fidelissima képviselője, Bródy András is, mikor azt fejtegette, hogy az elmúlt húsz év szenvedése és elnyomatása nem törte meg a magyar-orosz népet, mert odafenn a Kárpátok rengetegeiben, a délnek rohanó folyók szűk völgyeiben, a szegénység és nélkülözés, a megpróbáltatás és megkísérlés minden kínját átélő ruszinság szeme előtt változatlan fénnyel ragyogott a szentistváni gondolat álma... — Hűséggel, szeretettel és bizalommal jöttünk ide, — mondotta Bródy András — és ezért szeretetet és bizalmat kérünk. Abban a hitben jöttünk, hogy amit egy idegen hatalom megtagadott, azt megkapjuk az ősi hazától: a magyar-orosz nép szellemi életének, gazdasági és kulturális fejlődésének szabad lehetőségét autonómiakeretében. Sorsunkat és jövőnket illetően egységesen valljuk a kormányzó léz és a kormány álláspontját, s a magyar és magyar-orosz nép örök együvée-irtózásához kérem a Mindenható segítő kezét... Petényi Zsigmond bárót kinevezték Kárpátalja kormányzói biztosává Izgalom, feszültség a világpolitikában — Londontól Danzigig és a Távolkeletig A nagy külpolitikai válság láztábláján a hőemelkedést jelző vonal az utóbbi két napon erősen felfelé haladt. A különböző válsággócok eseményei összetorlódtak s ez magyarázza talán, hogy egyes országokban háborús izgalmaikig jutott el a közhangulat. A jelek azonban arra vallanak, hogy az izgalmak csúcsai után ismét kissé nyugodalmasabb és hűvösebb völgyek következnek. Halifax feltűnést keltő beszéde Németország ellen Halifax lord angol külügyminiszter a királyi külügyi társaság lakomáján külpolitikai beszédet mondott. Beszédében mindenekelőtt ismertette azokat a kötelezettségeket, amelyeket Anglia az utóbbi hónapokban vállalt. A kötelezettségeket korlátozottaknak nevezte, céljukat pedig abban látta, hogy megakadályozza egyes hatalmak törekvéseit, amelyek az Európa fölötti uralmat akarják megszerezni, más nemzetek szabadságának rovására. Annak a hatalmas haderőnek — mondotta, — amelyet Anglia megteremtett, a célja az, hogy elhárítson minden támadást, amely Angliának vagy más népeknek szabadsága ellen történhetik. Aki sértegeti Angliát, csak fokozza belső egységét. Anglia nem akarja bekeríteni Németországot és Olaszországot, s nem akarja nagy nemzetek életét megfojtani. Németország önmaga szigeteli el magát mostani politikájával. Anglia hajlandó a világ gazdaságát a szabadforgalom elvének alapján megszervezni. Ebben a rendszerben szerephez jutnának a gyarmati területek is. Ha a mai német szellemet más váltaná fel, készek volnánk tanácskozni másokkal a mostani általános bizonytalanság megszüntetéséről. Nem elég azonban a támadás veszélyének elhárítása, gondoskodni kell olyan szervezetről, amely alkalmas arra, hogy békés változásokat hozzon létre. Nincs sürgősebb szükség, mint ennek a nemzetközi eszköznek feltalálása. Ha meggyőződnénk arról, hogy mások is így gondolkoznak, készen állunk minden problémának megtárgyalására. Készek vagyunk tanácskozni, — mondotta Halifax, — a gyarmati kérdésnek, a nyersanyagok, a kereskedelem, valamint a fegyverkezések korlátozásának lehetőségei felől. Ma azonban még fegyveres erőszak fenyegeti a világot, ezért közvetlen célunk ennek a veszélynek ellentállni. A beszéd hatása Az olasz sajtó szerint az angol külügyminiszter beszéde minden más volt, csak nem békeközvetítés. Nemcsak éles és fenyegető hangsúlyokat használt, hanem a szokásos diplomáciai formákat sem tartotta be. Angliában — írja a Popolo di Roma — sajátságos felfogás uralkodik a békéről. A német sajtó szerint Halifax csütörtöki beszéde lebecsüli a népek, mindenekelőtt a Ezekre a beszédekre, vagy inkább vallomásokra , csakugyan nem hangozhatott volna el méltóbb válasz, mint amit könnyeivel küszködve, lelke mélyéig megrendülve és meghatva Teleki Pál gróf miniszterelnök adott, amikor azt mondotta: Csak az elmúlt húsz esztendővel mérheti meg a nemzet ennek a pillanatnak nagyságát, s úgy köszöntheti azokat, akiket húsz esztendő választása, húsz esztendő megpróbáltatása és bizalma küldött most a magyar törvényhozásba, s akik elhozták ide, ezek közé a történelmi falak közé a haza iránt érzett változatlan hűség és szeretet érzelmeit... Ezért a hűségért a magyarság csak szeretettel és testvéri érzésekkel fizethet, s a mi érzelmeink, magatartásunk felől nem is lehetnek kétségei se a szlovák, se a ruszin népnek. A múltban követhettünk el hibákat, beleeshettünk tragikus tévedésekbe a szentistváni birodalom határai közt élő nemzetiségeinkkel szemben, — ezek a hibák és tévedések azonban sohase fajultak gyűlöletté úgy, ahogyan gyűlöletté és irgalmatlan elnyomássá nőttek az elmúlt húsz esztendő alatt a történelmi Magyarország birtokán osztozó utódállamok: Csehszlovákia és Románia politikájában... Mi fölöttünk se múlt el nyomtalanul a megpróbáltatások két évtizede, mi is sokat tanultunk a történelmi leckéből, s a szlovákság és a ruszin nép bizonyos lehet felőle, hogy ezeket a tanulságokat a jövő testvéri sorsközösségében hasznosítani is fogjuk, s a magyarságnak ezt az akaratát, becsületes, tiszta jószándékait csak serkentik ama hűségnyilatkozatok, amelyek a törvényhozás házában pénteken a szlovák és ruszin nép hivatott képviselői szájából elhangzottak.