Uj Magyarság, 1939. augusztus (6. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-01 / 173. szám
2 JACK BUCHANAN és LILI DAMITA vidám zenés vígjátéka MA premier! SCALA United—Artists—Helikon-film Liddel Hart klasszikusan magyarázza, hogy a tömegek miért ébrednek rá olyan lassan a megindult háború valóságára. A népszerű fogalmak, a begyökeresedett képzetek szerint a háború támadással kezdődik. Zeneszóval, virággal elindulnak az ezredek, mennek, mendegélnek, valahol ellenséget találnak, lőnek s rohamoznak. Jön a jelentés az ütközetről, a hősi halottakról, sebesültekről s azután beleájulnak a népek a véres forgatagba, amelynek lecsendülésénél kiderül, hogy ki vesztett s ki győzött. így volt azelőtt s Liddel Hart azt mondja, hogy ez az Ósdi módszer visszavonhatatlanul a múlté. Sir Henry Wilsont 1914-ben csak Foch tábornok személyi varázsa hajtotta bele a támadás mániájába, pedig érthetetlen volt már akkor ez a fatális tévedés, mert hiszen Anglia defenzívában győzte le Franciaországot 60 esztendőre. .. Ha Liddel Hart tanácsát az angolok megfogadják, akkor a tényleges ellenségeskedések kitörése idején most végig defenzívában maradnak, a francia Maginot-vonal körül. De mi lesz, ha ezt az új módszert a támadásra ösztönzött államok hadvezérei is eltanulják? Mi lesz az utolsó fordulóben, ha mindenki csak védekezik? Legyőzi a hősiséget, a jogot, az életerőt s az igazságot feltétlenül a gazdasági hatalom? Csak a gazdag nemzetek győzhetnek s a szegényebb hadseregek, bármilyen belső meggyőződés fűti őket, el kell pusztuljanak? A haditechnika fejlődése, a pénz, a vagyon, s a nyersanyagforrások birtoklásának korlátlan, soha meg nem változtatható uralmát zúdítaná a nemzetekre? Liddel Hart hadvezetési elmélete mögül gigantikus méretekben bontakozik ki a demokráciák stratégiája. Nem annyira a jövendő nagy összecsapást, a várható katonai operációkat készíti elő a kiváló angol szakértő, mint inkább a jelent igazolja, a fehér háborút, a drótsövényes külpolitikát, a bekerítést és a gazdasági kifárasztást az öszszecsapás előtt! Fritz Sternberg, az emigráns német zsidó, „Germany and a Lightning War” című munkájában azt bizonygatta, hogy Németország a gyors háborút nem tudja megnyerni, a hosszú háborút pedig elveszíti, Liddel Hart pedig azt ajánlja, hogy a demokráciák nyerjék meg először a mai gazdasági és fegyverkezési küzdelemben a hosszú háborút s csak azután robbantsák ki a villámgyors fegyveres döntést, az elgyöngített ellenfelek támadásának kierőszakolásával. Milyen kicsi és hiábavaló semmiség lesz minden danzigi vita, ennek a megszédítő nagy tervnek árnyékában! Hogy összezsugorodnak a szavak, a békesóhajok, az ígéretek, amikor a politikusok mögött már a vezérkarok tárgyalnak s irányítják a két részre osztott háborút. Az angol közvélemény rövid pár hónap alatt forradalmi változáson esett át. Óriási tömegek akarják a háborút, a végső leszámolást, Olaszország eltiprását, Németország feldarabolását, hogy bármi veszteség vagy kockázat árán az impérium háborítatlanul uralkodhassék tovább a Föld nagyobbik és gazdagabb része fölött. Egy esztendővel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy az angliai nyílt és titkos propaganda teljes erővel Németország belső rendjének felborítására törjön s ma az angol közvélemény tapsol az ilyen szándékoknak. A második világháború a végkifejlés felé közeledik. Liddel Hart megírta a szövegkönyvet az utolsó felvonáshoz is, de a történelem eleddig még sohasem alkalmazkodott az írott betűkhöz. Szörnyű meglepetések kora következhetik s ha már egy ünnepelt katonatudós megírta, hogy hogy lehet megnyerni a világháborút védekezéssel, nem ártana, ha egy másik zseniális angol megírná, hogy hogy lehet biztosítani az igazságos békét támadással: az önzés, a szűkkeblűség, a rövidlátás és a jogtalan uralmi vágy megtámadásával. Ez a második könyv szebben díszítené a viharvért, hatalmas Angliát... Milyen rendes ember, — gondolkozott Kocsond Mária. Egészen más, mint egy nyegle úrifiú. Tanulmányozni fogom. Érdekel. És este találkoztak. Másnap is, harmadnap is. Mária egyszeresem engedte meg, hogy Kerekes Pál hazáig kísérje. Nem, nem. Azt nem lehet. Hiszen ... megtudhatná, hogy ő kicsoda. Szép, nagy saját villájukban laknak, rögtön kiderülne a valóság, s a derék fiatalember azt hinné, hogy valami komiszkodó játékot űzött vele. Érdekes ember egy ilyen Kerekes Pál. Legalább is ez az egy. Ilyent még nem ismerhetett meg, ilyen viszonylatban semmiesetre sem. Kicsit darabos talán, mégis udvariasabb, mint egy társaságbeli fiú. Szerény, tisztelettudó, néha elpirul, mégsem alázatos. Már egy filmet is megnéztek együtt és a fiatalember viselkedése példás volt. Csak ... baj, baj, mert szerelmes ez a Kerekes Pál. Virágcsokorral várja Máriát a sarkon. Valami most már nincs rendjén, mert Mária alkalmat adott Kerekes Pálnak arra, hogy reméljen. Mária visszaélt Kerekes Pál bizalmával. Együtt karikáztak hazafelé, Mária és Kerekes Pál. — Elkísérem hazáig, — mondja a fiatalember. Be is megyek magukhoz. — A hangja elszánt, de szemébe nézni Máriának nem mer. Talán, mert figyelni kell az utat. — Nem lehet. Mondtam már, hogy a papám nagyon szigorú. Mária elhallgat. Arra gondol, hogy most már elég lesz. Néhány napig majd villamoson megy be a városba. Nem bolondítja tovább ezt a szegény fiút. — Ha szigorú is a papa, azért én mégis elmegyek magukhoz. Miért ne mehetnék. Nem szólítgatok én meg akármilyen lányokat az utcán, azt ne gondolja rólam. Mária zavarában kacag. Csaknem nyolcast csinál a gépével. Kerekes Pál hirtelen átnyúl hozzá. Helyreigazítja a kormányt. — Elég ügyetlen. Ha... a feleségem lesz, nem engedem kerékpárra ülni. Nem nőnek való az. Meg a gyárba se járhat. Keresek én rendesen. — Nem mehetek ám én férjhez. Ó, még nem ... Nincs nekem semmim. Még egy lepedőm sincs, — így tiltakozik Mária. — Szombaton adok magának tíz pengőt a béremből. Azután majd minden szombaton adok. Ha összegyűlt a legszükségesebbre való, akkor megházasodhatunk."Bútort részletre veszünk. Mária annyira elérzékenyült, hogy ha csak érzés lenne a világon, most azt mondaná: jó, így lesz. De... most hogyan vallja meg a valóságot? Semmit sem tehet. Nem tud okosát kitalálni, legjobb lesz eltűnni ennek a legénynek a szeme elől. Megáll. Aztán Kerekes is. — Nagyon kérem, most menjen haza. — kezet nyújt Kerekes Pálnak. Az nem fogadja el Mária kezét, csak a fejét rázza tagadólag. — Ne okoskodjon, hanem menjen szépen vissza. Az ilyesmi... nem megy olyan gyorsan. Hiszen ... még a szüleimnek nem is beszéltem magáról. Majd . .. találkozunk. — Nem megyek, — makacskodik a férfi. — Majd én beszélek a kedves szüleivel. Mária homloka ráncba fut, ingerült. És most váratlan dolog történik. Itt a város szélén felbukkan a főnöke, Szitár dr. Lassú léptekkel sétál, meglátja Máriát, megemeli a kalapját és így köszönti : — Kezét csókolom, doktorkisasszony. Mária elpirul. Arca, nyaka, fülecimpája is tűzvörös lesz. Visszaköszön . . . Kerekes Pál, aki eddig féllábbal a földet érintve ült a gépjén, leszállt. Mária és Kerekes Pálnak egymással szemben. Mária lesüti tekintetét a földre. Kerekes Pál sápadt és az ajka reszketett: — Úgy. Hát... ezért. Ezért titkolózott . .. Doktorkisasszony ... Szóval, figurázott velem. — Nem! — Szegény lány. Gyári munkásnő. Biztosan nagyon jól kerékpározik is, amikor ... nem rosszban jár. Csak azért bukdácsolt az úton, hogy megmegszólítsam. Azután ... a végén kinevessen. Mária felül a gépére és indul. Már elgördül vagy tíz lépésnyire, amikor visszafordul és kérő hangon kiáltja: — Nincs igaza. Kerékpározni csakugyan nem tudok. . . "NuauisAc KEDD, 1939 AUGUSZTUS 1 A honvéd vezérkar főnöke elutazott Olaszországba Werth Henrik gyalogsági tábornok, a honvédvezérkar főnöke az olasz hadvezetőség meghívására augusztus elején néhány napot Olaszországban tölt el, ahol a hadgyakorlatokon vesz részt. A honvédvezérkar főnöke hétfőn este 8 óra 15 perckor indult el a déli pályaudvarról Milánóba. Kíséretében utazott vitéz László Dezső vezérkari ezredes, vitéz Horváth Ferenc vezérkari alezredes és Baralis Kálmán őrnagy, szárnysegéd. Búcsúztatására a pályaudvaron megjelent Vinci Gigliucci gróf, Olaszország budapesti követe is. Kedden tárgyalja a Ház a negyventagú házszabálybizottság kiküldését Utána az állampolgársági törvény novellája kerül napirendre Szinyei-Merse Jenő elnök déli tizenkét órakor nyitotta meg a képviselőház hétfői ülését. Bemutatta a Varga József iparügyi miniszterré történt kinevezéséről szóló kormányzói kéziratot. (A Ház tagjai lelkes éljenzéssel ünnepelik az iparügyi minisztert.) Gergelyffy András, a köjogi bizottság előadója beterjesztette az állampolgársági törvény novellájának bizottsági jelentését. Ivády Béla szólalt fel ezután, hogy a házszabályok módosítása céljából bizottság kiküldésére tett indítványát indokolja meg, amelyet a Ház pénteki ülésén jegyzett be. Nem kíván a kérdés meritumával foglalkozni addig, amíg a kiküldendő bizottság nem teszi meg jelentését. A Ház konszenzusa ebben a kérdésben már megnyilatkozott, amikor a Ház elnöke által összehívott pártközi konferencián a bizottság kiküldése ellen senki sem szólalt fel. Ezek előrebocsátása után csak a parlamenti bizottság kiküldésének kérdésével kíván foglalkozni. Bejelenti egyúttal, hogy a magyar élet pártja a két kérdést szintén elkülönítette egymástól. A házszabályok tulajdonképpen a Ház ügyrendjét alkotják, de fontosságukra való tekintettel a Ház ezt mindenkor saját törvényének tekintette és mindenütt, ahol parlamentáris forma van, a legféltékenyebben őrzik ezt a legszuverénebb jogukat, s ebbe sem a mindenkori államfőnek, sem a kormánynak nincs beleszólása, a magyar képviselőház is mindenkor féltékenyen őrizte ezt a jogát és a történelem azt bizonyítja, hogy sikerült is megőriznie. Magától értetődik tehát, hogy minden házszabályrevíziónak magából a Házból kell kiindulnia (Úgy van! Úgy van!) A magyar képviselőház többször hajtott végre házszabályrevíziót és mindig oly módon, hogy erre a célra külön bizottságot küldött ki, amelynek hivatása a kérdés megtárgyalása volt, s ennek alapján már kész javaslatot hozott a Ház elé. Ezt a parlamenti szokást kívánják most is követni. Pártja nevében még a következőket kívánja kijelenteni: a magyar élet pártjának minden egyes tagja tisztában van a házszabályok fontosságával és és ezért a párt minden egyes tagja csak olyan javaslatokkal lép a bizottság elé, amelyért az alkotmányos felelősséget vállalhatja. (Élénk helyeslés). Ezt azzal a meggyőződéssel teszik, hogy a házszabályoknak nemcsak a munkarendet, a szükséges fegyelmet, a kisebbségek jogait és szólásszabadságot kell biztosítaniuk, hanem a nemzet érdekeit is szolgálja a helyes házszabály revízió. A házszabályoknak szolgálniuk kell a nemzet fejlődésének, az ország felvirágzásának, népünk gyarapodásának örök érdekeit is. (Élénk helyeslés.) Ebben a szellemben kívánják a házszabályrevíziót tárgyalni és ebben a szellemben kívánják keresni a kapcsolatot a Ház valamennyi pártjával, hogy lehetőleg közmegelégedésre oldassák meg ez a fontos és sürgős kérdés (élénk helyeslés a Ház minden oldalán) s ezáltal az őszi ülésszakban már az új házszabályok alapján tárgyalják és oldhassák nkéni azokat a nagy és fontos problémákat, amelyek az őszi ülésszakban minden valószínűség szerint már a Ház elé kerülnek. Ezeket a problémákat jól, alaposan és gyorsan kell megoldani. A magyar élet pártjának az a véleménye, hogy a házszabálymódosítás során nincs szükség közjogi, vagy alkotmányjogi kérdések felvetésésre, hiszen ezeket a kérdéseket az öszszeomlás óta már négyszer vitatták meg, 1920-ban, 1922-ben, 1924-ben és 1928-ban, amikor mindig a kérdés elvi részén volt a hangsúly. Most tehát a kérdésnek főleg gyakorlati részével kívánnak foglalkozni. Negyventagú bizottságot azért javasol kiküldeni, mert a pártközi értekezleten az ellenzéki pártok egyes képviselői ezt a magasabb létszámot látták szükségesnek, hogy az ellenzék minél több tagja vehessen részt a vitában, s a magyar élet pártja ez elől a kérdés elől nem kívánt elzárkózni. Indítványát pénteken jegyezte be, de a jelenleg érvényben lévő házszabályok szerint a kiküldendő bizottság legfeljebb szerdán, vagy csütörtökön kezdheti meg munkáját. Ez nem időoökonómia, ezek az intézkedések még abból az időből maradtak ránk, amikor az volt az érdekes, hogy a magyar országgyűlés kereke minél nehezebben mozogjon. (Úgy van, úgy van!) Ez a konkrét eset is bizonyítja, hogy mennyire szükség van a házszabályrevízióra. Bízik abban, hogy a bizottság a gyakorlati kérdéseket is tárgyalás alá veszi. (Élénk helyeslés és taps a Ház jobboldalán és a középen.) A Ház ezután vita nélkül úgy döntött, hogy Ivády Béla indítványát tárgyalás alá veszi. Szinyei-Merse Jenő elnök tett ezután indítványt, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden délelőtt tíz órakor tartsa, napirendjén Ivády Béla indítványának, valamint az állampolgársági törvény novellájának tárgyalásával. Az elnöki napirendi indítvány elfogadásával az ülés fél egy óra előtt néhány perccel végetért. W maparsAc TELEFONSZÁNAI: 1-464-20, 1-464-28 1-464-29, 1-444-00