Uj Magyarság, 1939. augusztus (6. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

2 JACK BUCHANAN és LILI DAMITA vidám zenés vígjátéka MA premier! SCALA United—Artists—Helikon-film Liddel Hart klasszikusan magya­rázza, hogy a tömegek miért ébrednek rá olyan lassan a megindult háború valóságára. A népszerű fogalmak, a begyökeresedett képzetek szerint a há­ború támadással kezdődik. Zeneszóval, virággal elindulnak az ezredek, men­nek, mendegélnek, valahol ellenséget találnak, lőnek s rohamoznak. Jön a jelentés az ütközetről, a hősi halottak­ról, sebesültekről s azután beleájulnak a népek a véres forgatagba, amelynek lecsendülésénél kiderül, hogy ki vesz­tett s ki győzött. így volt azelőtt s Liddel Hart azt mondja, hogy ez az Ósdi módszer visszavonhatatlanul a múlté. Sir Henry Wilsont 1914-ben csak Foch tábornok személyi varázsa hajtotta bele a támadás mániájába, pe­dig érthetetlen volt már akkor ez a fa­tális tévedés, mert hiszen Anglia defen­zívában győzte le Franciaországot 60­ esztendőre. .. Ha Liddel Hart tanácsát az angolok megfogadják, akkor a tényleges ellen­ségeskedések kitörése idején most vé­gig defenzívában maradnak, a francia Maginot-vonal körül. De mi lesz, ha ezt az új módszert a támadásra ösztön­zött államok hadvezérei is eltanul­ják? Mi lesz az utolsó fordulóben, ha mindenki csak védekezik? Legyőzi a hősiséget, a jogot, az életerőt s az igazságot feltétlenül a gazdasági hata­lom? Csak a gazdag nemzetek győz­hetnek s a szegényebb hadseregek, bármilyen belső meggyőződés fűti őket, el kell pusztuljanak? A hadi­technika fejlődése, a pénz, a vagyon, s a nyers­anyagforrások birtoklásának korlátlan, soha meg nem változtatható uralmát zúdítaná a nemzetekre? Liddel Hart hadvezetési elmélete mö­gül gigantikus méretekben bontakozik ki a demokráciák stratégiája. Nem annyira a jövendő nagy összecsapást, a várható katonai operációkat készíti elő a kiváló angol szakértő, mint inkább a jelent igazolja, a fehér háborút, a drótsövényes külpolitikát, a bekerí­tést és a gazdasági kifárasztást az ösz­­szecsapás előtt! Fritz Sternberg, az emigráns német zsidó, „Germany and a Lightning War” című munkájában azt bizonygatta, hogy Németország a gyors háborút nem tudja megnyerni, a hosszú háborút pedig elveszíti, Liddel Hart pedig azt ajánlja, hogy a demo­kráciák nyerjék meg először a mai gaz­dasági és fegyverkezési küzdelemben a hosszú háborút s csak azután rob­bantsák ki a villámgyors fegyveres dön­tést, az elgyöngített ellenfelek támadá­sának kierőszakolásával. Milyen kicsi és hiábavaló semmiség lesz minden danzigi vita, ennek a meg­­szédítő nagy tervnek árnyékában! Hogy összezsugorodnak a szavak, a béke­sóhajok, az ígéretek, amikor a politiku­sok mögött már a vezérkarok tárgyal­nak s irányítják a két részre osztott háborút. Az angol közvélemény rövid pár hónap alatt forradalmi változáson esett át. Óriási tömegek akarják a hábo­rút, a végső leszámolást, Olaszország eltiprását, Németország feldarabolását, hogy bármi veszteség vagy kockázat árán az impérium háborítatlanul ural­­kodhassék tovább a Föld nagyobbik és gazdagabb része fölött. Egy esztendő­vel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy az angliai nyílt és titkos propaganda teljes erővel Németország belső rendjének felborítására törjön s ma az angol közvélemény tapsol az ilyen szándékoknak. A második világ­háború a végkifejlés felé közeledik. Liddel Hart megírta a szövegkönyvet az utolsó felvonáshoz is, de a történe­lem eleddig még sohasem alkalmazko­dott az írott betűkhöz. Szörnyű meg­lepetések kora következhetik s ha már egy ünnepelt katonatudós megírta, hogy hogy lehet megnyerni a világháborút védekezéssel, nem ártana, ha egy másik zseniális angol megírná, hogy hogy lehet biztosítani az igazságos békét támadással: az önzés, a szűkkeblűség, a rövidlátás és a jogtalan uralmi vágy megtámadásával. Ez a második könyv szebben díszítené a viharvért, hatal­mas Angliát..­. Milyen rendes ember, — gondolko­zott Kocsond Mária. Egészen más, mint egy nyegle úrifiú. Tanulmányozni fo­gom. Érdekel. És este találkoztak. Másnap is, har­madnap is. Mária egyszeresem engedte meg, hogy Kerekes Pál hazáig kísérje. Nem, nem. Azt nem lehet. Hiszen ... megtudhatná, hogy ő kicsoda. Szép, nagy saját villájukban laknak, rögtön kiderülne a valóság, s a derék fiatal­ember azt hinné, hogy valami komisz­­kodó játékot űzött vele. Érdekes ember egy ilyen Kerekes Pál. Legalább is ez az egy. Ilyent még nem ismerhetett meg, ilyen viszonylat­ban semmiesetre sem. Kicsit darabos talán, mégis udvariasabb, mint egy tár­saságbeli fiú. Szerény, tisztelettudó, néha elpirul, mégsem alázatos. Már egy filmet is megnéztek együtt és a fiatalember viselkedése példás volt. Csak ... baj, baj, mert szerelmes ez a Kerekes Pál. Virágcsokorral várja Má­riát a sarkon. Valami most már nincs rendjén, mert Mária alkalmat adott Kerekes Pálnak arra, hogy reméljen. Mária visszaélt Kerekes Pál bizalmá­val. Együtt karikáztak hazafelé, Mária és Kerekes Pál. — Elkísérem hazáig, — mondja a fiatalember. Be is megyek magukhoz. — A hangja elszánt, de szemébe nézni Máriának nem mer. Talán, mert fi­gyelni kell az utat. — Nem lehet. Mondtam már, hogy a papám nagyon szigorú. Mária elhallgat. Arra gondol, hogy most már elég lesz. Néhány napig majd villamoson megy be a városba. Nem bolondítja tovább ezt a szegény fiút. — Ha szigorú is a papa, azért én mégis elmegyek magukhoz. Miért ne mehetnék. Nem szólítgatok én meg akármilyen lányokat az utcán, azt ne gondolja rólam. Mária zavarában kacag. Csaknem nyolcast csinál a gépével. Kerekes Pál hirtelen átnyúl hozzá. Helyreigazítja a kormányt. — Elég ügyetlen. Ha... a feleségem lesz, nem engedem kerékpárra ülni. Nem nőnek való az. Meg a gyárba se járhat. Keresek én rendesen. — Nem mehetek ám én férjhez. Ó, még nem ... Nincs nekem semmim. Még egy lepedőm sincs, — így tiltako­zik Mária. — Szombaton adok magának tíz pen­gőt a béremből. Azután majd minden szombaton adok. Ha összegyűlt a leg­szükségesebbre való, akkor megháza­sodhatunk."Bútort részletre veszünk. Mária annyira elérzékenyült, hogy ha csak érzés lenne a világon, most azt mondaná: jó, így lesz. De... most ho­gyan vallja meg a valóságot? Semmit sem tehet. Nem tud okosát kitalálni, legjobb lesz eltűnni ennek a legénynek a szeme elől. Megáll. Aztán Kerekes is. — Nagyon kérem, most menjen haza. — kezet nyújt Kerekes Pálnak. Az nem fogadja el Mária kezét, csak a fejét rázza tagadólag. — Ne okoskodjon, hanem menjen szépen vissza. Az ilyesmi... nem megy olyan gyorsan. Hiszen ... még a szü­leimnek nem is beszéltem magáról. Majd . .. találkozunk. — Nem megyek, — makacskodik a férfi. — Majd én beszélek a kedves szüleivel. Mária homloka ráncba fut, ingerült. És most váratlan dolog történik. Itt a város szélén felbukkan a főnöke, Szitár dr. Lassú léptekkel sétál, meglátja Má­riát, megemeli a kalapját és így kö­szönti : — Kezét csókolom, doktorkisasszony. Mária elpirul. Arca, nyaka, fülecim­pája is tűzvörös lesz. Visszaköszön . . . Kerekes Pál, aki eddig féllábbal a föl­det érintve ült a gépjén, leszállt. Mária és Kerekes Pálnak egymással szem­ben. Mária lesüti tekintetét a földre. Kerekes Pál sápadt és az ajka reszke­tett: — Úgy. Hát... ezért. Ezért titko­lózott . .. Doktorkisasszony ... Szóval, figurázott velem. — Nem! — Szegény lány. Gyári munkásnő. Biztosan nagyon jól kerékpározik is, amikor ... nem rosszban jár. Csak azért bukdácsolt az úton, hogy meg­megszólítsam. Azután ... a végén kine­vessen. Mária felül a gépére és indul. Már elgördül vagy tíz lépésnyire, amikor visszafordul és kérő hangon kiáltja: — Nincs igaza. Kerékpározni csak­ugyan nem tudok. . . "NuauisAc KEDD, 1939 AUGUSZTUS 1 A honvéd vezérkar főnöke elutazott Olaszországba Werth Henrik gyalogsági tábornok, a honvédvezérkar főnöke az olasz hadvezető­ség meghívására augusztus elején néhány napot Olaszországban tölt el, ahol a had­­gyakorlatokon vesz részt. A honvédvezérkar főnöke hétfőn este 8 óra 15 perckor indult el a déli pályaudvar­ról Milánóba. Kíséretében utazott vitéz László Dezső vezérkari ezredes, vitéz Hor­váth Ferenc vezérkari alezredes és Bar­alis Kálmán őrnagy, szárnysegéd. Búcsúztatására a pályaudvaron megje­lent Vinci Gigliucci gróf, Olaszország buda­pesti követe is. Kedden tárgyalja a Ház a negyventagú házszabálybizottság kiküldését Utána az állampolgársági törvény novellája kerül napirendre Szinyei-Merse Jenő elnök déli tizenkét órakor nyitotta meg a képviselőház hétfői ülését. Bemutatta a Varga József iparügyi miniszterré történt kinevezéséről szóló kor­­mányzói kéziratot. (A Ház tagjai lelkes éljenzéssel ünnepelik az iparügyi minisz­tert.) Gergelyffy András, a köjogi bizottság előadója beterjesztette az állampolgársági törvény novellájának bizottsági jelentését. Ivády Béla szólalt fel ezután, hogy a házszabályok módosítása céljából bizottság kiküldésére tett indítványát indokolja meg, amelyet a Ház pénteki ülésén jegy­zett be. Nem kíván a kérdés meritumával foglalkozni addig, amíg a kiküldendő bi­zottság nem teszi meg jelentését. A Ház konszenzusa ebben a kérdésben már meg­nyilatkozott, amikor a Ház elnöke által összehívott pártközi konferencián a bizott­ság kiküldése ellen senki sem szólalt fel. Ezek előrebocsátása után csak a parla­menti bizottság kiküldésének kérdésével kíván foglalkozni. Bejelenti egyúttal, hogy a magyar­ élet pártja a két kérdést szin­tén elkülönítette egymástól. A házszabá­lyok tulajdonképpen a Ház ügyrendjét al­kotják, de fontosságukra való tekintettel a Ház ezt mindenkor saját törvényének tekintette és mindenütt, ahol parlamentá­ris forma van, a legféltékenyebben őrzik ezt a legszuverénebb jogukat, s ebbe sem a mindenkori államfőnek, sem a kormány­nak nincs beleszólása, a magyar képvi­selőház is mindenkor féltékenyen­ őrizte ezt a jogát és a történelem azt bizonyítja, hogy sikerült is megőriznie. Magától érte­tődik tehát, hogy minden házszabályreví­­ziónak magából a Házból kell kiindulnia (Úgy van! Úgy van!) A magyar képviselő­­ház többször hajtott végre házszabályre­­víziót és mindig oly módon, hogy erre a célra külön bizottságot küldött ki, amely­nek hivatása a kérdés megtárgyalása volt, s ennek alapján már kész javaslatot ho­zott a Ház elé. Ezt a parlamenti szokást kívánják most is követni. Pártja nevében még a következőket kívánja kijelenteni: a magyar élet pártjának minden egyes tagja tisztában van a házszabályok fon­tosságával és és ezért a párt minden egyes tagja csak olyan javaslatokkal lép a bizottság elé, amelyért az alkotmányos felelősséget vállalhatja. (Élénk helyeslés). Ezt azzal a meggyőződéssel teszik, hogy a házszabályoknak nemcsak a munkarendet, a szükséges fegyelmet, a kisebbségek jo­gait és szólásszabadságot kell biztosí­­taniuk, hanem a nemzet érdekeit is szol­gálja a helyes házszabály revízió. A ház­szabályoknak szolgálniuk kell a nemzet fejlődésének, az ország felvirágzásának, népünk gyarapodásának örök érdekeit is. (Élénk helyeslés.) Ebben a szellemben kí­vánják a házszabá­l­yrevíziót tárgyalni és ebben a szellemben kívánják keresni a kapcsolatot a Ház valamennyi pártjával, hogy lehetőleg közmegelégedésre oldassák meg ez a fontos és sürgős kérdés (élénk helyeslés a Ház minden oldalán) s ezáltal az őszi ülésszakban már az új házszabá­lyok alapján tárgyalják és oldhassák nkéni azokat a nagy és fontos problémákat, amelyek az őszi ülésszakban minden való­színűség szerint már a Ház elé kerülnek. Ezeket a problémákat jól, alaposan és gyorsan kell megoldani. A magyar élet pártjának az a véleménye, hogy a házsza­­bálymódosítás során nincs szükség köz­jogi, vagy alkotmányjogi kérdések felvet­­ésésre, hiszen ezeket a kérdéseket az ösz­­szeomlás óta már négyszer vitatták meg, 1920-ban, 1922-ben, 1924-ben és 1928-ban, amikor mindig a kérdés elvi részén volt a hangsúly. Most tehát a kérdésnek főleg gyakorlati részével kívánnak foglalkozni. Negyventagú bizottságot azért javasol ki­küldeni, mert a pártközi értekezleten az ellenzéki pártok egyes képviselői ezt a magasabb létszámot látták szükségesnek, hogy az ellenzék minél több tagja vehes­sen részt a vitában, s a magyar élet pártja ez elől a kérdés elől nem kívánt el­zárkózni. Indítványát pénteken jegyezte­ be, de a jelenleg érvényben lévő házsza­bályok szerint a kiküldendő bizottság leg­feljebb szerdán, vagy csütörtökön kezd­heti meg munkáját. Ez nem időoökonómia, ezek az intézkedések még abból az időből maradtak ránk, amikor az volt az érdekes, hogy a magyar országgyűlés kereke minél nehezebben mozogjon. (Úgy van, úgy van!) Ez a konkrét eset is bizonyítja, hogy mennyire szükség van a házszabály­­revízióra. Bízik abban, hogy a bizottság a gyakorlati kérdéseket is tárgyalás alá veszi. (Élénk helyeslés és taps a Ház jobboldalán és a középen.) A Ház ezután vita nélkül úgy döntött, hogy Ivády Béla indítványát tárgyalás alá veszi. Szinyei-Merse Jenő elnök tett ezután indítványt, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden délelőtt tíz órakor tartsa, napi­rendjén Ivády Béla indítványának, vala­mint az állampolgársági törvény novellá­jának tárgyalásával. Az elnöki napirendi indítvány elfogadásával az ülés fél egy óra előtt néhány perccel végetért. W maparsAc TELEFONSZÁN­AI: 1-464-20, 1-464-28 1-464-29, 1-444-00

Next