Uj Magyarság, 1939. augusztus (6. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-09 / 180. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: KÉT HÓNAPRA 3 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL­ÉVRE 18 PENGŐ. EGYES SZÁM­ÁRA KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 20 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN ÁmképesmeMidte/fflfflér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIII., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6090 1939 augusztus 9 SZERDA VI. évfolyam 180. szám A munkásság életszínvonala a fasiszta Olaszországban A szociálpolitika törekvései között alapvető fontosságú az alsóbb néposz­tályok életszínvonalának fokozatos ja­vítása. A munkás kulturális szükségle­teit nem elégítheti ki, nem léphet a szellemi haladás útjára mindaddig, amíg egzisztenciális kérdései megoldva nincsenek. A fasizmus, korunk jelleg­zetes ideológiai mozgalma, ezt a szem­pontot kezdettől fogva magáévá tette és éppen ennek köszönhető az, hogy in­tézményei mélyen a realitásokban, az életben gyökereznek. A tömegek életszínvonala, a népélel­­mezés problémája a keresettől és annak vásárlóerejétől függ. A fasizmus igen jól bevált gyakorlati intézkedésekkel kitűnő eredményeket ért el ezen a té­ren. Kettős uton indult el és módszerei hatásosan kiegészítik egymást. Min­denekelőtt a termelés fokozását segí­tette elő, ezáltal a munkaerőket na­y­­yobb mértékben foglalkoztatja és le­hetővé tette a munkabérek emelkedését. Másodsorban a fasizmus a nemzeti jö­vedelem eloszlásának a munkásságra nézve kedvezőbb arányát valósította meg. A törvényes intézkedések egész sora szolgálja ezeket a szempontokat, amelyeknek érvényre juttatásával sike­rült elérni azt, hogy a közbejött gazda­sági válság és a nagyobb állami bevé­telekre irányuló erélyes pénzügyi poli­tika ellenére a munkabérek színvonala emelkedjék és ugyanakkor a pénz vá­sárlóereje ne csökkenjen. A fasizmus munkabérpolitikájának sarkalatos újítása a családi bér. Az új rendszer szerint a munkás bére a tizen­négy éven aluli gyermekek számának megfelelően növekedik. A fasizmus másik eredeti jóléti in­tézkedése az, amely a földművesmun­kásság bérszerződéseit szabályozta. A mezőgazdasági keresők életkörülmé­nyeinek javítása érdekében a bérfize­tés módja kettős, készpénzben és ter­ményekben történik. Ez a rendszer leh­e­h­etőséget és jogot ad a munkásnak­­ arra, hogy azoknak a mezőgazdasági cikkeknek egy részét, amelyeknek elő­állításához munkájával hozzájárult, saját maga és családja élelmezésére igényelhesse. A mezőgazdasági kollek­tív szerződések törvényes rendszabá­lyozása előírja azt, hogy a munkaadó köteles a munkás étkezéséhez szükséges élelmicikkekről gondoskodni. A fasiszta állam a korporációkkal karöltve állandóan őrködik afölött, hogy a munkabérek reális értéke ne csök­kenjék és a munkások vásárlóképessége megfelelő színvonalon álljon. A korpo­rációk az elsőrendű szükségleti cikkek árait szabályozzák, elejét veszik az ön­érdekű spekulációnak és az önző nyere­ségvágy érvényesülésének. A kereske­dők konföderációja szigorúan ellenőrzi az áralakulást, árhullámzások, drágulás esetén azonnal közbelép, először rábe­széléssel igyekszik a kereskedőket jobb belátásra bírni és ha ez nem sikerül, megfelelő fegyelmi intézkedéseket tesz. A korporációk által végzett ellenőrzés és annak eredményei a legnagyobb fi­gyelmet érdemlik. A világgazdasági vál­ság súlyos hullámzásokat idézett elő a különböző országok gazdasági életében és ezeknek az­­ingadozásoknak terhes következményeit főleg az alsóbb kereső rétegeknek kellett viselniük. A fasiszta Olaszországban a helyzet egészen más. Az árellenőrzés és az eddig már emlí­tett intézkedések biztosították az első­rendű szükségleti cikkek árainak állan­dóságát és a líra külföldi értékelésének hullámzása ellenére egy munkáscsalád megélhetési indexe, — tehát az élelmi­cikkek, lakbér, vitágítás, gáz és vízdíj stb. — úgyszólván változatlan maradt. A népélelmezés javítása érdekében a fasizmus az említetteknél még sokkal tovább ment. Olaszországban felismer­ték annak a jelentőségét, hogy a fo­gyasztás bizonyos irányításra szorul, az ízlést racionális irányban fejleszteni kell és ennek megfelelően bizonyos mér­tékig a termelésnek is át kell alakulnia. A fogyasztást a vásárlóképesség befo­lyásolja, de tény az is, hogy irányát az ízlés, a szokások határozzák meg. Ta­pasztalatok gyűjtésével és ezek alap­ján megfelelő neveléssel nagy eredmé­nyeket lehet elérni ezen a téren. A kor­porációk és a népgondozó intézmények végzik Olaszországban a fogyasztás propagandáját. A háztartási iskolák, a falusi asszonyok szövetsége rendszere­sen felvilágosítják a lakosságot a jobb, gazdaságosabb, ízletesebb táplálkozás­ról. Az olaszok étkezésének alapja a gabonaneműek, búza, rizs, tengeri, árpa fogyasztása, amely túlnyomó részben tészták alakjában történik. A felvilá­gosító propaganda ennek az egyoldalú táplálkozásnak hiányosságaira mutat rá, olyan élelmiszerek fogyasztására ösztönöz, amelyeknek tápértéke magas és bizonyos fontos anyagai a gabona­­neműekben nincsenek meg, vagy pedig csak igen kis mértékben. Olaszországban a népélelmezés 1922 óta, a fasizmus tizenhét évében óriási haladást mutat. A fogyasztás állan­­­dóan növekedik, a felhasznált anyagok az emberi szükségleteknek fokozottabb mértékben felelnek meg. Ezt a fejlő­dést kalóriákban is befejezhetjük. Amíg 1910—14-ben egy középosztály­beli ember napi táplálékának kalória­értéke 3255 volt, ez a szám 1929—33 között 3506 kalóriára emelkedett és 206 kalóriával haladta meg azt az elméleti napi szükségletet, amelyet Bottazzi professzor, az olasz akadémia tagja számított ki. Ez a kalóriaérték ma is emelkedik és már elérte a 3690 kaló­riát. A munkabérek emelkedése lehetővé tette azt is, hogy a munkás táplálkozá­sát változatosabbá tegye. Közvetlenül a háború előtt a friss gyümölcs fo­gyasztása Olaszországban évi négy­millió métermázsa volt, ez a mennyiség 1932-ig már 12 millióra emelkedett. Csupán a szőlő fogyasztása öt év alatt két és fél millió métermázsáról ötmillió métermázsára, tehát kétszeresére növe­kedett. Ez az eredmény annál jelentő­sebb, mert ugyanakkor az elsőrendű élelmicikkek fogyasztásában is emelke­dés állott be. A fejenkénti átlag 1926—30 között és 1935-ben így ala­kult (az előbbi adatokat zárjelbe téve): rizs 12.5 (6.6), rizs zöldség 54.8 Holtponton a tokiói angol-japán tárgyalások Paris, augusztus 8. A francia sa­jtó japán és angol értesü­lései szerint az angol-japán tárgyalások továbbra is holtponton állanak, azoknak folytatása teljesen bizonytalan. A Jour című lap úgy értesül, hogy újabb angol-japán eszmecserére csak ak­kor kerül sor, ha Sir Robert Craigie an­gol nagykövet új utasításokat kapott kor­mányától. A megegyezés fő akadályát to­vábbra is a kínai dollár és a tiencsini en­gedményes területen elhelyezett kínai ezüstpénz alkotja. Mivel ez a kérdés Franciaországot és az Egyesült Államo­kat is közelről érinti, az angol kormány kikérte Paris és Washington, továbbá a domíniumok véleményét. A Matin jelentése szerint lehetséges, hogy a Japán több városában előfordult heves angolellenes tüntetések következté­ben a tokiói japán-angol értekezlet fel fogja függeszteni munkáját. Az angol-ja­pán feszültség két nap óta meg­növeke­­dett. A kobei angol-ellenes tüntetéseken — írja a lap — mintegy százezer ember vett részt és a japán tüntetők között a hírek szerint német és olasz alattvalók is voltak. Homoktorlaszok Sanghaj körül Sanghaj, augusztus 8. A nemzetközi telepek és a francia en­gedményes terület határán kínai kulik az összes hidak és útv­onalak előtt drótaka­dályokból és­ homokzsákokból torlaszokat emelnek, hogy a településeket lezárják. Attól lehet ugyanis tartani, hogy a japán­kínai ellenségeskedés kitörésének második évfordulóján nyugtalanságok törnek ki. Amint ismeretes, a japán-kínai ellenséges­kedés 1937 augusztus 13-án a Marco-Polo hídi lövöldözéssel kezdődött. Az egész ka­tonaság és rendőrség a tartalékokkal együtt szerda reggeltől számított hat napig fokozott készülts­gben áll. A sza­badságolásokat felfüggesztették. Mindkét település rendőrsége felhívta az idegen­­nyelvű és a kínai újságokat, hogy tartóz­kodjanak kockázatos jellegű „izgató cac­­kek” közlésétől. A japánok újból 74 szovjet­ repülőgép lelövését jelentik A kvantungi hadsereg jelentése szerint a külső-mongóliai szovjet repülők három­napi szünet után ismét nagyon tevékenyek voltak. A jelentés szerint mintegy 60 szov­jet repülőgép átrepült a Kalka határfolyó felett. A japán Noguchi repülőrajjal foly­tatott harcban a szovjet repülők 13 gépet veszítettek. Ugyanaznap szovjet részről megismételték a támadást és további 14 gépet veszítettek. A japánok két gép el­vesztéséről számolnak be. Hétfőn, augusz­tus 7-én ismét mintegy 60 szovjet gép re­pült­ át a határon. Ez alkalommal 47 re­pülőgépet lőtt le a Noguohi-ra­. (40.9), bor 126.9 (109.5), friss hal 3.6 (2.9), sajt 5 (4.6), tej 33.7 (24.6). Az olasz népélelmezés tehát minősé­gileg és mennyiségileg jelentékenyen javult és a fogyasztás emelkedése 1922 óta körülbelül 15 százalékos akkor, amikor a lakosság 38.4 millióról 43.7 millióra szaporodott. A népélelmezés ilyen racionális át­alakításához elsősorban a fasiszta kor­mányzat nevelő és népgondozó tevé­kenysége járult hozzá. Élelmezési táb­lázatokkal oktatják ki a lakosságot, hogy miként állítsa be étkezésébe ra­cionálisan a zöldség, gyümölcs, liszt­nemű, hús stb. fogyasztását. Az olasz vöröskereszt gondozóintézetei pontos étrendet dolgoztak ki. Ilyen racionális étlap: reggelire 300 gram tej, 100 gram kenyér, ebédre 200 gram tészta, vagy rizs, 50 gram hús, 100 gram zöldség, 100 gram kenyér, uzsonnára 100 gram kenyér és 20 gram csokoládé, vacso­rára 100 gram kenyér, 100 gram zöld­ség és 30 gram sajt. Az ifjúság szá­mára felállított erdei iskolákban az ét­rendi táblázat a hét napjai szerint vál­tozik, a zöldség, gyümölcs, hús, tejter­mékek stb. megfelelő váltogatásával. Ez a népélelmezési politika örvende­tes eredményekre vezetett. A gyerme­kek halálozási aránya és a katonai so­rozások adatai a népegészségügy nagy fejlődését bizonyítják. 1831-ben az egy éven aluli gyermekek halálozási aránya 199.83, 1911-ben 154.59, 1932-ben pedig 109.13 ezrelék volt és a rákövetkező két évben ez a szám 98.85 ezrelékre csökkent. A két éven aluli gyermekek halálozási aránya 1881-ben 53, 1934-ben pedig 11.31 ezrelék volt. A három éven aluli gyermekek halálozási arány­száma 1881-ben 33.48, 1921-ben 12.64, 1932-ben 6.97 volt és ez a szám 1935- ben 6.25 ezrelékre csökkent. A négy éven aluli gyermekek halálozási sta­tisztikája 1881-ben 24.34, 1921-ben 8.28, 1934-ben pedig 4.39 ezreléket mu­tatott. Hasonlóképen tanulságos a hiá­nyos táplálkozás következtében fellépő betegségek, mint a pellagra és a Tahi­tis halálozási statisztikája, amely a ha­lálozási arányt 1910 és 1915 között még 81-nek mutatta. A legutóbbi évek­ben a rossz és a hiányos táplálkozás következtében beálló halálozások arány­száma rohamosan csökkent és 1933—34- ben az átlag már csak 11 ezrelék volt. A munkásság érdekében hozott szo­ciális intézkedések következtében az olasz nép testi fejlődése igen nagy eredményt mutat. A század elején száz katonakötelesből alkalmatlan volt 18, míg ez a szám jelenleg 7-re csökkent. Általános testi gyengeség miatt alkal­matlan volt a század elején 2,97 száza­lék, szűkmellűség miatt 3,85 száza­lék, jelenleg ezek a számok 0.48-ra, illetőleg 1.84-re estek. Az olasz faj erő­södésének hatalmas fejlődését bizonyít­ják ezek az adatok, egy helyes és azóta, más államokban is követésre talált po­litikát, amely az alsóbb néprétegek, a munkásság, a dolgozó társadalom szo­ciális igényeinek kielégítését egy át­fogó, szerves, az élet realitásaihoz iga­zodó program alapján, az újjászületett Olaszország kiváló vezérének, Mussoli­ninak zseniális elgondolásai szerint valósítja meg.

Next