Uj Magyarság, 1939. augusztus (6. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-09 / 180. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: KÉT HÓNAPRA 3 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉLÉVRE 18 PENGŐ. EGYES SZÁMÁRA KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 20 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN ÁmképesmeMidte/fflfflér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIII., JÓZSEF KÖRÚT 5. TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6090 1939 augusztus 9 SZERDA VI. évfolyam 180. szám A munkásság életszínvonala a fasiszta Olaszországban A szociálpolitika törekvései között alapvető fontosságú az alsóbb néposztályok életszínvonalának fokozatos javítása. A munkás kulturális szükségleteit nem elégítheti ki, nem léphet a szellemi haladás útjára mindaddig, amíg egzisztenciális kérdései megoldva nincsenek. A fasizmus, korunk jellegzetes ideológiai mozgalma, ezt a szempontot kezdettől fogva magáévá tette és éppen ennek köszönhető az, hogy intézményei mélyen a realitásokban, az életben gyökereznek. A tömegek életszínvonala, a népélelmezés problémája a keresettől és annak vásárlóerejétől függ. A fasizmus igen jól bevált gyakorlati intézkedésekkel kitűnő eredményeket ért el ezen a téren. Kettős uton indult el és módszerei hatásosan kiegészítik egymást. Mindenekelőtt a termelés fokozását segítette elő, ezáltal a munkaerőket nayyobb mértékben foglalkoztatja és lehetővé tette a munkabérek emelkedését. Másodsorban a fasizmus a nemzeti jövedelem eloszlásának a munkásságra nézve kedvezőbb arányát valósította meg. A törvényes intézkedések egész sora szolgálja ezeket a szempontokat, amelyeknek érvényre juttatásával sikerült elérni azt, hogy a közbejött gazdasági válság és a nagyobb állami bevételekre irányuló erélyes pénzügyi politika ellenére a munkabérek színvonala emelkedjék és ugyanakkor a pénz vásárlóereje ne csökkenjen. A fasizmus munkabérpolitikájának sarkalatos újítása a családi bér. Az új rendszer szerint a munkás bére a tizennégy éven aluli gyermekek számának megfelelően növekedik. A fasizmus másik eredeti jóléti intézkedése az, amely a földművesmunkásság bérszerződéseit szabályozta. A mezőgazdasági keresők életkörülményeinek javítása érdekében a bérfizetés módja kettős, készpénzben és terményekben történik. Ez a rendszer lehehetőséget és jogot ad a munkásnak arra, hogy azoknak a mezőgazdasági cikkeknek egy részét, amelyeknek előállításához munkájával hozzájárult, saját maga és családja élelmezésére igényelhesse. A mezőgazdasági kollektív szerződések törvényes rendszabályozása előírja azt, hogy a munkaadó köteles a munkás étkezéséhez szükséges élelmicikkekről gondoskodni. A fasiszta állam a korporációkkal karöltve állandóan őrködik afölött, hogy a munkabérek reális értéke ne csökkenjék és a munkások vásárlóképessége megfelelő színvonalon álljon. A korporációk az elsőrendű szükségleti cikkek árait szabályozzák, elejét veszik az önérdekű spekulációnak és az önző nyereségvágy érvényesülésének. A kereskedők konföderációja szigorúan ellenőrzi az áralakulást, árhullámzások, drágulás esetén azonnal közbelép, először rábeszéléssel igyekszik a kereskedőket jobb belátásra bírni és ha ez nem sikerül, megfelelő fegyelmi intézkedéseket tesz. A korporációk által végzett ellenőrzés és annak eredményei a legnagyobb figyelmet érdemlik. A világgazdasági válság súlyos hullámzásokat idézett elő a különböző országok gazdasági életében és ezeknek azingadozásoknak terhes következményeit főleg az alsóbb kereső rétegeknek kellett viselniük. A fasiszta Olaszországban a helyzet egészen más. Az árellenőrzés és az eddig már említett intézkedések biztosították az elsőrendű szükségleti cikkek árainak állandóságát és a líra külföldi értékelésének hullámzása ellenére egy munkáscsalád megélhetési indexe, — tehát az élelmicikkek, lakbér, vitágítás, gáz és vízdíj stb. — úgyszólván változatlan maradt. A népélelmezés javítása érdekében a fasizmus az említetteknél még sokkal tovább ment. Olaszországban felismerték annak a jelentőségét, hogy a fogyasztás bizonyos irányításra szorul, az ízlést racionális irányban fejleszteni kell és ennek megfelelően bizonyos mértékig a termelésnek is át kell alakulnia. A fogyasztást a vásárlóképesség befolyásolja, de tény az is, hogy irányát az ízlés, a szokások határozzák meg. Tapasztalatok gyűjtésével és ezek alapján megfelelő neveléssel nagy eredményeket lehet elérni ezen a téren. A korporációk és a népgondozó intézmények végzik Olaszországban a fogyasztás propagandáját. A háztartási iskolák, a falusi asszonyok szövetsége rendszeresen felvilágosítják a lakosságot a jobb, gazdaságosabb, ízletesebb táplálkozásról. Az olaszok étkezésének alapja a gabonaneműek, búza, rizs, tengeri, árpa fogyasztása, amely túlnyomó részben tészták alakjában történik. A felvilágosító propaganda ennek az egyoldalú táplálkozásnak hiányosságaira mutat rá, olyan élelmiszerek fogyasztására ösztönöz, amelyeknek tápértéke magas és bizonyos fontos anyagai a gabonaneműekben nincsenek meg, vagy pedig csak igen kis mértékben. Olaszországban a népélelmezés 1922 óta, a fasizmus tizenhét évében óriási haladást mutat. A fogyasztás állandóan növekedik, a felhasznált anyagok az emberi szükségleteknek fokozottabb mértékben felelnek meg. Ezt a fejlődést kalóriákban is befejezhetjük. Amíg 1910—14-ben egy középosztálybeli ember napi táplálékának kalóriaértéke 3255 volt, ez a szám 1929—33 között 3506 kalóriára emelkedett és 206 kalóriával haladta meg azt az elméleti napi szükségletet, amelyet Bottazzi professzor, az olasz akadémia tagja számított ki. Ez a kalóriaérték ma is emelkedik és már elérte a 3690 kalóriát. A munkabérek emelkedése lehetővé tette azt is, hogy a munkás táplálkozását változatosabbá tegye. Közvetlenül a háború előtt a friss gyümölcs fogyasztása Olaszországban évi négymillió métermázsa volt, ez a mennyiség 1932-ig már 12 millióra emelkedett. Csupán a szőlő fogyasztása öt év alatt két és fél millió métermázsáról ötmillió métermázsára, tehát kétszeresére növekedett. Ez az eredmény annál jelentősebb, mert ugyanakkor az elsőrendű élelmicikkek fogyasztásában is emelkedés állott be. A fejenkénti átlag 1926—30 között és 1935-ben így alakult (az előbbi adatokat zárjelbe téve): rizs 12.5 (6.6), rizs zöldség 54.8 Holtponton a tokiói angol-japán tárgyalások Paris, augusztus 8. A francia sajtó japán és angol értesülései szerint az angol-japán tárgyalások továbbra is holtponton állanak, azoknak folytatása teljesen bizonytalan. A Jour című lap úgy értesül, hogy újabb angol-japán eszmecserére csak akkor kerül sor, ha Sir Robert Craigie angol nagykövet új utasításokat kapott kormányától. A megegyezés fő akadályát továbbra is a kínai dollár és a tiencsini engedményes területen elhelyezett kínai ezüstpénz alkotja. Mivel ez a kérdés Franciaországot és az Egyesült Államokat is közelről érinti, az angol kormány kikérte Paris és Washington, továbbá a domíniumok véleményét. A Matin jelentése szerint lehetséges, hogy a Japán több városában előfordult heves angolellenes tüntetések következtében a tokiói japán-angol értekezlet fel fogja függeszteni munkáját. Az angol-japán feszültség két nap óta megnövekedett. A kobei angol-ellenes tüntetéseken — írja a lap — mintegy százezer ember vett részt és a japán tüntetők között a hírek szerint német és olasz alattvalók is voltak. Homoktorlaszok Sanghaj körül Sanghaj, augusztus 8. A nemzetközi telepek és a francia engedményes terület határán kínai kulik az összes hidak és útvonalak előtt drótakadályokból és homokzsákokból torlaszokat emelnek, hogy a településeket lezárják. Attól lehet ugyanis tartani, hogy a japánkínai ellenségeskedés kitörésének második évfordulóján nyugtalanságok törnek ki. Amint ismeretes, a japán-kínai ellenségeskedés 1937 augusztus 13-án a Marco-Polo hídi lövöldözéssel kezdődött. Az egész katonaság és rendőrség a tartalékokkal együtt szerda reggeltől számított hat napig fokozott készültsgben áll. A szabadságolásokat felfüggesztették. Mindkét település rendőrsége felhívta az idegennyelvű és a kínai újságokat, hogy tartózkodjanak kockázatos jellegű „izgató cackek” közlésétől. A japánok újból 74 szovjet repülőgép lelövését jelentik A kvantungi hadsereg jelentése szerint a külső-mongóliai szovjet repülők háromnapi szünet után ismét nagyon tevékenyek voltak. A jelentés szerint mintegy 60 szovjet repülőgép átrepült a Kalka határfolyó felett. A japán Noguchi repülőrajjal folytatott harcban a szovjet repülők 13 gépet veszítettek. Ugyanaznap szovjet részről megismételték a támadást és további 14 gépet veszítettek. A japánok két gép elvesztéséről számolnak be. Hétfőn, augusztus 7-én ismét mintegy 60 szovjet gép repült át a határon. Ez alkalommal 47 repülőgépet lőtt le a Noguohi-ra. (40.9), bor 126.9 (109.5), friss hal 3.6 (2.9), sajt 5 (4.6), tej 33.7 (24.6). Az olasz népélelmezés tehát minőségileg és mennyiségileg jelentékenyen javult és a fogyasztás emelkedése 1922 óta körülbelül 15 százalékos akkor, amikor a lakosság 38.4 millióról 43.7 millióra szaporodott. A népélelmezés ilyen racionális átalakításához elsősorban a fasiszta kormányzat nevelő és népgondozó tevékenysége járult hozzá. Élelmezési táblázatokkal oktatják ki a lakosságot, hogy miként állítsa be étkezésébe racionálisan a zöldség, gyümölcs, lisztnemű, hús stb. fogyasztását. Az olasz vöröskereszt gondozóintézetei pontos étrendet dolgoztak ki. Ilyen racionális étlap: reggelire 300 gram tej, 100 gram kenyér, ebédre 200 gram tészta, vagy rizs, 50 gram hús, 100 gram zöldség, 100 gram kenyér, uzsonnára 100 gram kenyér és 20 gram csokoládé, vacsorára 100 gram kenyér, 100 gram zöldség és 30 gram sajt. Az ifjúság számára felállított erdei iskolákban az étrendi táblázat a hét napjai szerint változik, a zöldség, gyümölcs, hús, tejtermékek stb. megfelelő váltogatásával. Ez a népélelmezési politika örvendetes eredményekre vezetett. A gyermekek halálozási aránya és a katonai sorozások adatai a népegészségügy nagy fejlődését bizonyítják. 1831-ben az egy éven aluli gyermekek halálozási aránya 199.83, 1911-ben 154.59, 1932-ben pedig 109.13 ezrelék volt és a rákövetkező két évben ez a szám 98.85 ezrelékre csökkent. A két éven aluli gyermekek halálozási aránya 1881-ben 53, 1934-ben pedig 11.31 ezrelék volt. A három éven aluli gyermekek halálozási arányszáma 1881-ben 33.48, 1921-ben 12.64, 1932-ben 6.97 volt és ez a szám 1935- ben 6.25 ezrelékre csökkent. A négy éven aluli gyermekek halálozási statisztikája 1881-ben 24.34, 1921-ben 8.28, 1934-ben pedig 4.39 ezreléket mutatott. Hasonlóképen tanulságos a hiányos táplálkozás következtében fellépő betegségek, mint a pellagra és a Tahitis halálozási statisztikája, amely a halálozási arányt 1910 és 1915 között még 81-nek mutatta. A legutóbbi években a rossz és a hiányos táplálkozás következtében beálló halálozások arányszáma rohamosan csökkent és 1933—34- ben az átlag már csak 11 ezrelék volt. A munkásság érdekében hozott szociális intézkedések következtében az olasz nép testi fejlődése igen nagy eredményt mutat. A század elején száz katonakötelesből alkalmatlan volt 18, míg ez a szám jelenleg 7-re csökkent. Általános testi gyengeség miatt alkalmatlan volt a század elején 2,97 százalék, szűkmellűség miatt 3,85 százalék, jelenleg ezek a számok 0.48-ra, illetőleg 1.84-re estek. Az olasz faj erősödésének hatalmas fejlődését bizonyítják ezek az adatok, egy helyes és azóta, más államokban is követésre talált politikát, amely az alsóbb néprétegek, a munkásság, a dolgozó társadalom szociális igényeinek kielégítését egy átfogó, szerves, az élet realitásaihoz igazodó program alapján, az újjászületett Olaszország kiváló vezérének, Mussolininak zseniális elgondolásai szerint valósítja meg.