Uj Magyarság, 1939. december (6. évfolyam, 273-296. szám)
1939-12-01 / 273. szám
2 részén felderítő szovjet járőrök szintén átlépték a határt. Újabb finn hivatalos jelentés aztán már csak az esti órákban érkezett Berlinen át, a német távirati iroda közvetítésével. Ebben a jelentésben a finn távirati iroda ezeket közölte: A szovjetorosz csapatok elfoglalták délen a Xesamo-félszigetet. Terijokit és Vannelsiut szárazföldről és a tengerről is bombázták. Az oroszok Hyrskae és Kaesnaeselkae közelében átlépték a határt. Turkuban is légiriadót rendeltek el. Délelőtt 11 óra 40 perckor az oroszok a Finn-öbölben lévő Seiskar szigetén partraszálltak. Délután 2 órakor a finn köztársaság elnöke kihirdette a hadiállapotot és Mannerheim tábornagyot kinevezte a hadsereg főparancsnokává. A Helsinki melletti Sandham katonai repülőtéren az egyik szovjetorosz bombatámadás során egy finn katona meghalt. Délutáni3 órakor Helsinkiben ismét légiriadót jeleztek. A lapok különkiadásban jelentették, hogy a finn főváros közelében lelőttek két szovjetorosz repülőgépet. MAGYARSÁG PÉNTEK, 1939 DECEMBER 1 A szovjet repülők gyújtóbombákat dobtak majdnem minden nagyobb finn városra A következő finn jelentés csütörtökön éjjel 10 óra 45 perckor futott be a Magyar Távirati Irodához. Ez a jelentés is a német fővároson át érkezett és így hangzott: Berlin, november 30. A finn távirati iroda jelentése szerint a szovjetorosz repülőgépek a csütörtöki nap folyamán majdnem minden nagyobb finn várost bombáztak. A bombák legnagyobb része gyújtóbomba volt és sors helyen tüzet okozott. Helsinkit kétszer érte bombatámadás: délelőtt 9 óra 20 perckor és délután 3 órakor. A délelőtti támadás alkalmával a szovjet repülőgépek a repülőteret és az állomás épületét támadták, míg délután a város közepén dobálták le bombáiukat. A bombázásnak a finn fővárosban sok halottja és sebesültje van. A bombák épületekben is sok kárt tettek. Az okozott tüzeket estig egy kivétellel eloltották. Kotka városra tíz bombát dobtak a szovjet repülők, de a bombák nem okoztak nagyobb károkat. Lahti várost, ahol a finn rádióállomás van, szintén bombázták a szovjet gépek. A támadásnak négy halott és öt sebesült áldozata van. Egy házat felgyújtottak a bombák. Ilanko városát két ízben is bombázták. Az első alkalommal a bombák mind a tengerbe zuhantak, a második bombatámadás alkalmával azonban, amelyben tizenegy szovjet repülőgép vett részt, a bombák már sok kárt tettek. Egy ember meghalt. Bombázták továbbá Turku városát is. A finn légelhárító ütegek a szovjet gépek közeledtére azonnal működésbe léptek és három szovjet gépet lelőttek: egyet Sahkola közelében, egyet Helsinkitől délre, egyet pedig Kiviniemi környékén. A szovjet csapatok csütörtökön reggel több helyen átlépték a szovjetorosz-finn határt. A finn katonaság mindenütt ellenállt a szovjetcsapatoknak és harcok árán a szovjetcsapatokat szovjetterületre szorította vissza. Csütörtökön este finn területen sehol sem állanak szovjet katonák. A harcokban a finn csapatok négy szovjetorosz tankot megsemmisítettek. Heves harcok folytak a karéliai földszorosban és Suojärvi környékén, ahol finn erődítmények vannak. A délelőtt folyamán a szovjetorosz tüzérség hevesen ágyúzta a finn erődítményvonalat. Mannerheim tábornagy, a finn haderő főparancsnoka 1918-ban a finn szabadságharc vezetője volt. A tábornagy ma 71 éves. A szovjetorosz repülők több városban röpcédulákat is dobtak le, amelyben felszólítják a lakosságot, hogy buktassa meg a kormányt és Mannerheim tábornagyot. Az Egyesült Államok moszkvai nagykövete délelőtt megbeszélést folytatott Potemkin szovjetorosz külügyi népbiztossal és felajánlotta az Egyesült Államok közbenjárását a szovjetorosz-finn ellentét elsimítása érdekében. A szovjet kormány a közvetítést visszautasította. Finn csapatok Karéliában Németország nem lépi túl a szemlélő szerepét Az olasz sajtó az orosz támadásról Berlin, november 30. Külföldi híresztelésekkel szemben megállapítják, hogy német részről nem történt hivatalos vagy félhivatalos állásfoglalás a szovjetorosz-finn feszültség kérdésében. Berlini politikai körök magánjellegű kijelentése szerint Németország ezzel a bonyodalommal kapcsolatban nem lépheti túl a szemlélő szerepét. Utalnak arra is, hogy az északkeleti államok mindig világosan kifejezésre juttatták, hogy nem tartják kívánatosnak a német beavatkozást olyan kérdéscsoportokba, amelyek az ő érdekkörükbe tartoznak. Egyébként Berlinben megértést mutatnak a szovjetorosz szükséglet iránt, amely veszélytelen nyílt tengeri utat akar magának biztosítani a Keleti-tengerhez. A szovjetunió ebben követi azt a szükségszerűséget, amely I. Péter óta irányította az orosz politikát. Ezekkel az orosz érdekekkel kapcsolatban itteni körökben arra is rámutatnak, hogy a világháború után angol részről ismételten sejttették, hogy igényeik vannak a Keleti-tengerben fekvő szigetekre. A Finnország és Oroszország között most újból felvetődött kérdés lélektani részének megítélésében Berlinben bizonyos jelentőséget tulajdonítanak annak is, hogy a vita hosszú ideig orosz tulajdonban volt támaszpontokról folyik, amelyek inkább a szovjetunió, semmint a finn nemzet függetlensége szempontjából életbevágó fontosságúak. Róma, november 30. Az olasz lapok vezető helyen számolnak be a finn-orosz ellenségeskedések megkezdéséről. Valamennyi lap részletes helsinkii táviratokban számol be az eseményekről. A Giornale d‘Italia helsinkii távirata szerint a város lakossága bámulatraméltó nyugalomról tett tanúságot, amikor a szovjetrepülők megjelentek. A Tribuna helsinkii jelentése szerint szovjetorosz katonai körök úgy vélték, hogy a finn kérdést még a kemény sarkvidéki tél beállta előtt meg kell oldani. Az Osservatore Romano erélyesen síkra száll Finnország függetlensége mellett. A Vatikán lapja szerint a katonai fenyegetés Finnországgal szemben nemcsak ennek a kis államnak a függetlenségét veszélyezteti, hanem a kommunista veszély terjedését jelenti egész Európában. Egész Északeurópa sorsa Finnországtól függ. Amerika közvetítő lépése Moszkvában Nagy izgalom Londonban — Párisi vélemény a finn-orosz katonai helyzetről Moszkva, november 30. Thurston, az Egyesült Államok moszkvai ügyvivője, csütörtökön délben röviddel 12 óra után felkereste Potemkin helyettes külügyi népbiztost azzal a megbízással, hogy a szovjet kormánynak felajánlja az Egyesült Államok kormányának jószolgálatait a szovjet-finn válságban való közvetítésre. Az ügyvivő tíz percig tartózkodott Potemkinnél és átadta kormánya jegyzékét. Az amerikai ügyvivő előtt állítólag kijelentették: nincs semmi értelme annak, hogy igénybe vegyék az Egyesült Államok jószolgálatait. Washington, november 30. Roosevelt elnök egyheti warmspringsi tartózkodás után visszatért Washingtonba. A pályaudvaron Hull, Welles és Johnson államtitkárok fogadták. Az elnök megérkezése után azonnal megbeszélést folytatott Hallal és Wellessel a finn-orosz eseményekről. London, november 30. A finnországi szovjet támadás a kora délelőtti órákban nagy izgalmat okozott Londonban. Gripenberg londoni finn követ délelőtt a külügyi hivatalban járt, ahol hosszasan tanácskozott az északeurópai osztály vezetőjével. A lapok feltűnő beállításban köztik az első támadások részleteit, kiemelve, hogy a szovjet repülőgépek „tűszáport zúdítottak a védtelen finn városokra“. Chamberlain miniszterelnök az alsóházban Attlee kérdésére ismertette a finnorosz helyzetet. Kijelentette, hogy az angol kormány növekvő nyugtalansággal szemlélte a fejleményeket és alig hihette, hogy ilyen arányú hadvezetési intézkedések voltak szükségesek ahhoz, hogy a szovjetköztársaságot megvédjék olyan kis országgal szemben, mint Finnország. Az elmúlt éjszaka Molotov rádiónyilatkozatában megcáfolta azt a jelentést, amelyet ő a külföldi sajtónak tulajdonított, s amely szerint a szovjet támadást tervez Finnország ellen. Mindamellett néhány órával Molotov beszéde után a szovjethaderő megrohanta a finn területet a határ több szakaszán. Az angol kormány melegen fogadta az Egyesült Államok közvetítő ajánlatát, mert véleménye szerint az orosz-finn vita nem olyan természetű, hogy megokolná a háborút. Mélyen sajnálja ezt a kis független nemzet elleni újabb támadást, amely minden bizonnyal újabb szenvedéseket és ártatlan életek elvesztését fogja okozni. Az angol közvéleményt tanulmányozó intézet próbaszavazása alkalmával 42 százalék követelte, hogy Anglia adjon katonán segítséget Finnországnak, Svédországnak, Norvégiának vagy Dániának netáni szovjet támadás esetére. A News Chronicle hozzáteszi, hogy ennek megvalósítása földrajzi nehézségekbe ütköznék és teljesíthetetlen remények ébresztése nem volna jó szolgálat a finneknek. A lap lehetségesnek tartja, hogy a szovjet párt kormányt akar Helsinkiben nyeregbe segíteni s ez a kormány teljesítené a szovjet valamennyi követelését. Paks, november 30. A Havas-iroda a következő katonai magyarázatokat fűzi a Finnország elleni orosz támadáshoz: A Finnország ellen irányuló támadás két oldalról történik. Északon az orosz csapatok elfoglalták a Halász-szigetet és megkísérlik Petsamo kikötőjének elfoglalását. Petsamo Finnország egyetlen kikötője a Jeges-tengeren. Délen, a Finn-öböl és a Ladoga-tó közti félszigeten a szovjetcsapatok előrenyomulását nemcsak a tábori tüzérség, hanem Kronstadt nehéz ütegei is támogatják. Itt az orosz csapatok harcban állanak a finn erőkkel, amelyek meg akarják akadályozni az oroszok Viipuri és az ország belseje felé törő előrenyomulását. Az oroszok azonban a tenger felől is támadnak és csapatokat tesznek partra Peiskari-szigeten, amely mintegy 10 kilométernyire van Kronstadttól és így Leningrád kulcsaként szerepel. Másrészt a szovjet repülők az ország belsejében igyekeznek a rendet megbontani repülőterek és gyárak bombázásával. Az eddigi jelentések szerint a szovjetcsapatok mintegy húsz kilométernyi mélységben hatoltak be finn területre. Erős tüzérségi előkészítés után a vörös hadsereg elfoglalta a határmenti partisávot, így Kivennapa községet és Kuokkala határállomást. A mintegy 1200 kilométernyi határ mentén, amely a Ladoga-tótól a Jegestengerig terjed, eddig még nem történtek csapatmozdulatok. A finn hadsereg védekezését jelentősen megkönnyítik a terepnehézségek, továbbá a kiépített erődítményöv, az úgynevezett ,,Mannerheimvonal“, amely a karéliai félszigetet zárja el. Ez az erődítmény vonal nem közvetlenül a határ mentén húzódik, hanem a terep szerint 10—40 kilométernyire beljebb, mintegy 40 kilométernyi hosszúságban. További, 60 kilométer hosszúságban tavak és széles folyók védik a karéliai félszigetet. A Mannerheim-vonal, a Siegfried-vonalhoz hasonlóan több kilométer mélységben elhelyezett apróbb erődítményekből áll. Az utóbbi hónapokban azt az erődítményvonalat mégjobban kiépítették és előtte egy újabb megerősített vonalat is építettek ki ,olyanformán, mint a Maginot-vonal előtt húzódó francia előállásokat. A finn hadsereg különben igen nagyszámú önműködő fegyver és harckocsielhárító ágyú fölött rendelkezik, amelyeket főleg Svédországból szereztek be. Az orosz hadsereg meg is kerülheti a Mannerheim-vonalat és a Ladoga-tótól északra támadhat. Ez azonban hosszú és nehéz vállalkozás lenne. Míg Leningrad környékén több vasútvonal van, följebb, észak felé már csak egyetlen vasútvonal vezet s így a csapatok összpontosítása nehézségekkel járna az úttalan, erdős területen. Ezenkívül ezen a vidéken igen nagy hidegek is szoktak lenni. fi délszláviai magyarok politikai szervezkedése Belgrád, november 30. A volt magyar párt vezetői Zomborban értekezletre ültek össze, hogy döntsenek a magyar párt újjászervezéséről. Várady Imre szenátor kijelentette, hogy sem a bel-, sem pedig a külpolitikai helyzet nem gátolja a délszlávok és a magyarok együttműködését. Ennek az együttműködésnek a megvalósítása érdekében kérik a magyarok képviseletüket az új parlamentben. * gmmm *tbbhhbsc Csilléry Andrást ünnepelte a Wolff Károly -klub Csilléry Andrást, a magyar élet keresztény községi pártjának elnökét ünnepelte a Wolff Károly-klub többszáz terítékes bankett keretében András napja alkalmából, a Gellért-szálló márványcsarnokában. Vályi Lajos országgyűlési képviselő mondott először üdvözlő beszédet, rámutatva arra a húszéves küzdelemre, amelyet Csilléry András folytatott a keresztény nemzeti eszméért. Ezután Karafiáth Jenő főpolgármester beszélt arról a bátorságról, amellyel Csilléry szembeszállt a kommün alatt a vörös martalócokkal. Szendy Károly polgármester köszöntő beszédében a munka emberét méltatta. Halmy Gyuláné, Müller Antal és Nógrády Tibor köszöntötték meg a pártelnököt. Csilléry András meghatottan köszönte meg az üdvözlő szavakat, majd azt hangoztatta, hogy ebben az országban még mindig vannak, akik nem értik, mi az magyarnak lenni és közületben dolgozni. Egy bizonyos, hogy ne szaladgáljunk idegen eszmék, idegen ideálok után és csak azt szolgáljuk, ami magyar. De gondolni kell arra is, hogy állami életünket úgy alakítsuk át, hogy megfeleljen a mai idők szellemének, a kollektivizmus gondolatának. A mai korszellem az egyént elismerni, de csak addig, ameddig a közösség érdekét szolgálja. Ez a közéleti szellem a főváros autonómiája életében érvényesült a legszebben, ezzel kellene megtelíteni az egész magyar életet. Beszéde befejeztével hosszasan ünnepelték Csilléry Andrást.