Uj Magyarság, 1940. április (7. évfolyam, 73-97. szám)
1940-04-05 / 76. szám
PÉNTEK, 1940 ÁPRILIS 5 "MAGYARLAC Az egész ország megmozdult a kormányzó felhívása nyomán az árvízkárosultakért A töltések peremén nem csapkod már keresztül a víz, a folyók lassan medrükbe takarodnak vissza, és az emberek, akik heteken át álmukban is a félrevert harangok szavát hallották, s az ár zúgását a vetések felett, megpihennek. Eddig egyetlen gondjuk volt: útját állni a rohanó özönnek, magasabbra rakni a gátat, mint ameddig a víz elér, versenyfutást rendezni inszakadásig, utolsó lélegzetig a könyörtelen elemmel, hogy ki bírja jobban. A halálra fárasztó munka elzsibbasztott minden gondolatot, de most ez árvíznél nem szelídebben zuhannak majd rá a föld népére a nagy kérdések: mi lesz a határral, az elúszott takarmány kazlakkal, az összedőlt házzal, az elpusztult jószággal? Aki eddig csak egy kéz volt a többi közt, egy lapát, ásó, vagy csákány tízezer lapát, ásó és csákány között, atomja egy kollektív erőfeszítésnek, — átváltozik egyénné, akinek egyéni fájdalma, tragédiája, szegénysége van, s nem talál hozzá segítő kezet. Most kell kinyúlnia a zsellér, a kisparaszt felé a nemzeti társadalom adakozó tenyerének, most kell felkínálni a szeretetet és az együttérzést, a kétségbeesés legelső percében mindjárt, hogy ne érezze a legeldugottabb falu, a legsivárabb vadvízzel körülzárt tanya se, hogy magára maradt. A riadónak, amelyet a kormányzó felhívása megszólaltatott, most kell végigdobolnia a szíveken. Érzi ezt a nemzet is, minden rendű és rangú tagja a társadalomnak, mert alig telt el kétszer huszonnégy óra, máris imponáló méretekben jelentkezik az áldozatkészség. Gazdagok, nagy intézmények, egyesületek, szerény középosztálybeliek, iparosok, kereskedők, munkások ajánlják fel a nagy összegeket és az anyagi erejükhöz mért szerényebb adományokat azoknak, akiknek minden reménye, , életlehetősége ma az országos gyűjtés sikere. Vitéz Bonczos Miklós államtitkárnál, az országos árvízkormánybiztosnál, mint ismeretes, szerdán délután a budapesti lapok vezetőinek részvételével megbeszélésvolt, amelynek során az államtitkár a gyűjtés módozatairól tájékoztatta a megjelenteket. A kormányzói megbízás birtokában a gyűjtés egész rendszerét kidolgozta vitéz Bonczos Miklós, csütörtökön pedig megjelent a belügyminiszter rendelete is az akció lebonyolításáról. Eszerint a gyűjtést az ország egész területén az árvízvédelem kormánybiztosa irányítja és ellenőrzi, egyúttal pedig gondoskodik a befolyt pénz- és természetbeni adományok felhasználásáról is. tejében a gyűjtőszervek részéről tett bejelentés alapján a kormánybiztos rendelkezik. Az adománygyűjtés terhére semmiféle kezelési költség, napidíj, vagy százalékos részesedés fel nem számítható. Mint minden nagy szociális mozgalom, az árvízkárosultak megsegítésére kezdett akció is a legelső adományt onnan kapta, ahol hosszú évek óta minden könnyet sietnek letörölni, s minden segítségre szoruló nyitott ajtókra talál. A legelső magyar asszony, a kormányzó hitvese 30.000 pengőt ajánlott fel saját akciójából az árvízsújtotta vidékek népének. A belügyminiszter rendelete az akció lebonyolításáról Az adománygyűjtés lebonyolításában a kormánybiztos működését elsősorban a sajtó, a hazafias társadalmi egyesületek, főispánok, polgármesterek részéről a szükséghez képest alakítható helyi bizottságok és a hatóságok hivatottak támogatni. Az adományokat készpénzben, vagy anyagokban, — elsősorban építési anyagokban, — lehet felajánlani. A pénzadományok bármelyik politikai napilap, vagy hetilap kiadóhivatalához is eljuttathatók. A lapok a befolyt adományokat a legközelebbi számban nyugtázzák, s hetenként a kormánybiztosság postatakarékpénztári számláján fizetik be. Ezt az eljárást kell alkalmazni akkor is, ha valamelyik más gyűjtőszervbe fizetnek be közvetlenül pénzadományt. A belügyminiszter rendelete intézkedik afelől, hogy ha társadalmi egyesületek, vagy más szervek közvetett adománygyűjtésre határoznák el magukat, hangversenyt, előadást rendeznének, ilyen esetekben mindennemű engedély, rendőri és tűzoltói ügyeleti és ellenőrzési díj fizetése alól mentességet kapnak. A természetben felajánlott adományok felhasználása tekin 2 pengőtől 250.000 pengőig Csütörtökön jelentettük már, hogy az Új Magyarság 1000 pengővel nyitja meg saját gyűjtését. Most ehhez az összeghez Milotay István főszerkesztő, valamint a szerkesztőség és kiadóhivatal tagjai, illetve tisztviselői még személyes adományaikkal is hozzájárulnak. Megható levélben közölte velünk a budapesti emigráns oroszok cserkészcsapata is, hogy hozzájuk az otthon ajtaján éppen ikona-állvány faragás közben kopogott be egy seprűárus, összetört öregasszony, s kétségbeesetten panaszkodott: mindenét elvitte az árvíz. „Mi, — írja Popov Bobrov Mihály parancsnok,— mindjárt összeadtunk tíz pengőt, s azzal a tiszteletteljes kérelemmel küldjük az Új Magyarsághoz, szíveskedjék a pénzt az árvízkárosultaknak juttatni. Jó lesz pár száz téglára az új hajlékok építésénél. Mi, orosz emigráns cserkészek, átérezzük, mi a hajléktalanság ...“ Csütörtökig az Uj Magyarság a következő adományokat vette számba: Uj Magyarság lap- és könyvkiadó r.-t. 1000 pengő. Milotay István, az Uj Magyarság főszerkesztője 200 pengő. Az Uj Magyarság szerkesztőségének és kiadóhivatalának tagjai 500 pengő. Bánsághy Györgyné 10 pengő. Klopodiai Janits Dezső dr. főorvos 30 pengő. L. Kiss Ibolya dr., Liptószentmiklós 20 pengő. , Emigráns oroszok cserkészcsapata 10 pengő. Ferdel Lajos 5 pengő. Szacsvay Sarolta 8.20 pengő. Özv. Kolozsváry Mihályné 2 pengő. Szegő Ferenc 2 pengő. Egyéb adományok: Az árvízvédelmi országos kormánybiztossághoz április 4-én az árvízkárosult lakosság megsegítésére a következő nagyobb összegek érkeztek: Beküldött pénzadományok: Gazdák Biztosító szövetkezete Budapest 10.000 pengő, Kispesti Textilgyár Kispest 10.000 pengő. Felajánlott adományok: József főherceg tábornagy uradalmainak hivatala 1000 pengő, Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank alkalmazottai májushavi fizetésük és lakbérük egy százaléka 2201 pengő 18 fill., a Magyar Írók Filmje „Gülbaba” cím filmjének a Magyar Írók Filmje rt-re eső teljes jövedelme, a Budafoki Zománcedény, Fémárugyár és Elektromos gyár március 30-iki táncmulatságának tiszta jövedelme 562 pengő 8 fillért, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége a gyáripar nevében 250.000 pengő, a Fonciére általános biztosító intézet 12.000 pengő, az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet 5900 pengő, Budapest székesfőváros 100.000 pengő. intézmények a föld bajbajutott népéért Az országos társadalombiztosító intézet elnöksége csütörtökön tartott ülésében kimondta, hogy részt vesz az árvízkárosultak megsegítése érdekében indított mozgalomban és ennek támogatására 50.000 pengőt adományoz. Az összeg elsősorban az intézet intenciói szerint olyan károsultak otthonának újjáépítésére használható, akik vagy mint biztosítottak, vagy mint biztosítottakat foglalkoztató munkaadók, tagjai az OTI-nak. A budapesti nemzetközi vásár vezetősége ugyancsak úgy határozott, hogy teljes apparátusával mellé áll a gyűjtési akciónak. A vásár saját anyagi hozzájárulásán kívül a kiállítóktól és a látogatóktól is gyűjteni fog, mégpedig úgy, hogy külön pavillont állít fel, ahol a közönségnek bemutatják az árvíz okozta pusztítást fényképekben és grafikonokban. Ezt a pavillont tetszés szerinti, de külön belépődíjjal lehet majd megtekinteni. A színészkamara filmművészeti szakosztálya egyhangúan elhatározta, hogy a filmkamarai tagok havi jövedelmük 1 százalékát ajánlják fel a nemes célra, a gyártó vállalatok pedig minden magyar film után 100 pengőt fizetnek egy esztendeig. ADONY RÉMNAPJAI AZ ÁRVÍZ ALATT Hát most én, egy asszony, aki mindezt átéltem és átszenvedtem, megpróbálom itt elmondani Adony rémnapjait az árvíz alatt. __Álmatlan éjszakák és fakó nappalok vannak mögöttünk. Mennyi már? Nem is tudom megmondani. Olyan, mintha időtlen időktől tartana már a rémület. A víz őrjöng a medrében. Dagad, ropog, csikorgat, feszül. Szinte egy iszonyú állat. Ezt nézzük, figyeljük, lessük, ezzel küzdünk már napok óta. Hogy mikor töri át a gátat s mikor nyel el mindent. Házat, pajtát, istállót, vetést, életet. Szörnyű ez! Orkán dühöng, északi szél. Veri a pattanásig dagadt folyót, kavarja, dörgeti, nyomja. Csak legalább a vihar állna el! De nem szűnik. Csak a víz szelídülne legalább egy kicsit! De nem és nem és nem. A vihar napokon keresztül bőg s a Duna nőttön-nél. Mi lesz velünk, Uramisten? Mit akarsz, Uramisten? Uramisten! Rettenetes erő remegtet mindent. A jeges özön dühöngve ostromolja az Eszékiút védőgátját, amely a keleti oldalon félkörben öleli körül a községet. Ha ez beroppan! Ha ez beroppan, nem lehet tudni, mi lesz. Aki csak él, ott van a gáton. Mindenki ott van. Úr és paraszt, férfi és asszony. Nincs kivétel. Szekerek nyikorognak. Csákány zuhog. Lapát rozzan. Fejsze kong és kalapács. A vihar vonyít. Akkor jön a rémisztő hír: — A Koller-utcánál enged a vízleeresztő csatorna tömése! Téboly ez. A falu egyetlen ordítás. — Ki a Koller-utcához! S most ott roppan neki az emberi erő, hogy mentse az életet, őrjöngve és csikorgatva és fenekedetten. A telkes gazdák földet fuvaroznak, a lakosság tölcsérgátat emel. Iszonyú gyorsan. Kimondhatatlan gyorsan. Az úri félcipők együtt merülnek a sárba a nehéz parasztcsizmákkal, rongyos zsellérbakancsokkal.. Nincs különbség ember és ember között. Egy fal áll a töltés közelében, a csákányok pillanatok alatt szétverik s a síkos gáton kézről-kézre repül a kő, a tégla, míg odaér, ahova kell bele a töltésbe. Főispán, alispán, főszolgabíró a legsűrűbb tömegben osztja a parancsait. Az elöljárósággal együtt örökre beírták nevüket ezekben a napokban a község történelmébe. Az emberek félig megfagyva lihegnek a csontig ható szélben. Aztán az erő végére érnek, eldőlnek, — de sokan! — nem lehet tovább! Nem? Ordítva jön egy ember: — Inog a gát a Csanády-utcánál! Nagy Isten, ez a déli községrész legmélyebben fekvő pontjai Ha oda betör a víz, megfullad és összeomlik minden! Van halálos kimerültség? Nem bírja ideg, izom, gerinc? De igen! De igen! Hisz ez élet vagy halál! Hát oda! Fogatok, emberek, asszonyok mind! És rá! És neki! Új helyen kezdődik minden élelről. Kar feszül, tüdő liheg, csont ropog, verejték ömlik. Az emberek arca, mint a mész. ! 5 AZ MHHZKAROSOLTMI JAVÁRA JUTTATOM AZ EHO 5-IKI PÉNTEKI BRUTTÓ BEVÉTELEM 1.J6KAT FÖLDVÁRY IMRE IV. KOSSUTH LAJOS-UTCA 18. ÉS VH 1. RÁKÓCZI-ÚT 3. SZÁM. S akkor a Klemafit-fatelep felől csikorgó dördülés, borzasztó rosszanás. A víz áttörte a gátat s pillanatok alatt elnyeli az Eszéki-út egész környékét. Házakat, pajtákat, istállókat, ólakat. Sikoly hangzik. Tépett ruhájú asszonyok rohannak gyermekekkel az ölükben. Nincs otthonuk, már nincs! Uram irgalmazz! A cikolai halastó felöl a belvizek duzzadnak. Perkáta, Nagyhantos, Harmatos, Nyék vizei mind erre omlanak. És átszakad a halastó gátja. Mi magunk már nem bírjuk tovább. A mi erőnknek vége. De segítség jön. A honvéd utászzászlóalj csapata teljes felszereléssel megérkezik. Katonaság. Szerszámok. Pontoyiok. Új emberek. De nem lehet itt már menteni semmit. Az őrjöngő vízzel szemben nincs hatalom! Az ár a Szabolcsi kútig hömpölyög. Csinos, új épületek állnak itt, csupa módosabb kisgazda-porta, ezeknek végük. A szobákban, a gazdasági épületekben háromnegyed méter magasan áll a víz. A répa- és a krumplikupacok az ár alatt. Szalma, takarmány oda. Az állatok megfutnak vagy elmenekülnek. De hová? Hol állnak meg? A Duna betör az újtelepi szegénység vályogviskóiba is. Egy-egy nyulgát mögött éhesen és ázottan nyomorult családok dideregnek. Negyven ház összedőlt, háromszázhatvan víz alatt áll. A falak megrepednek, a tetők beroppannak. Mi lesz? Mi lesz velünk? A körülfekvő uradalmak ötven igája hordja a töltésekhez a földet. De lehet itt még töltést csinálni? És jön az éhség: a szegénytelep éhezik. De az emberi irgalom él. A szabolcsi uradalom jószágigazgatója 15 mázsa burgonyát, 10 mázsa búzát és 150 pengőt küld az éhezőknek. Néhány napig van kenyerük. De aztán? Perkáta községből egy kocsirakomány élelem jön és 520 pengő. De mi ez? Csak néhány napi élet. És azután ? A Szent László- és Szent István-út vályogviskói közt tenger hullámzik. Az ár a konyhaajtók küszöbéig ér. Kapufélfák kidöntött oszlopai tartják a tetőket. Egy öreg asszony messze hangzó hangon sikít: — A tető! A tető! Ránk ömlik a tetőre! Sohase lesz többé fedelünk! Mindenünknek vége! ... Ezek történnek a rémnapok alatt. Romlás, iszonyat s nyomában nyomor és éhezés. Ki segít rajtunk? Egyetlen tégla sincs a faluban, de sok, ha egy-egy portán akad két pengőnyi készpénz. Csak a csoda segít, vagy a szeretet. Az embereket kérem, akik ezekben a napokban békésen aludtak, nyíljék meg a szívük irgalomra! Segítsenek! Mert Adonyban éktelenek a romok, iszapba fulladtak a családi otthonok s nyomorúság és éhség zokog a pusztulás felett. Meszleny Béláné A mentelmi bizottság ülése A Magyar Távirati Iroda jelenti: A képviselőház mentelmi bizottsága csütörtökön délelőtt 11 órakor Mezey Lajos elnöklésével ülést tartott. A bizottság előadói vitéz Tóth András és vitéz Zerinváry Szilárd voltak. A mentelmi bizottság a mentelmi jog felfüggesztését javasolta Hubay Kálmán hatrendbeli, Kovarcz Emil kétrendbeli, Spák Iván kétrendbeli, vitéz Heilenbach Gottfried, Palló Imre, Serényi Miklós gróf, Bodor Márton, Zsengellér József, Makkai János és Mühl Henrik ügyében. A mentelmi jog felfüggesztésének mellőzését javasolta: Hubay Kálmán kétrendbeli, Rapcsányi László, ifj. Tatár Imre, Krancz Rajmund kétrendbeli, Széchenyi Lajos gróf, Abonyi Ferenc, Vágó Pál, Matolcsy Mátyás, Baky László, Tóth János, Spák Iván háromrendbeli, Serényi Miklós gróf, Meskó Zoltán, Maróthy Károly, Nyireő Andor, Mosonyi Kálmán és Kovách Gyula ügyében. Elhalasztotta a bizottság Lili, János és Szögi Géza mentelmi ügyének tárgyalását. Azonkívül a mentelmi bizottság tárgyalta Kovách Gyula és Incze Antal mentelmi joga megsértésének ügyében tett bejelentését.