Uj Magyarság, 1940. szeptember (7. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-01 / 198. szám

4 A TEXTILÁRUK FOLYTONOS EMELKEDÉSÉNEK ELLEN­SÚLYOZÁSÁRA TÖBB 100.000... papianiepedi, siffon és uiszonárut dobok a piacra. Figyelje a hirdetésket ezen a helyen jövő héttől kezdve. ÁRUSÍTÁS csak kicsinyben. Kiss Endre NAGYKERESKEDŐ, GRÓF TISZA ISTVAN-UTCA 16. feladatát- mikor egy földrajzilag és nép­­rajzilag legnagyobb mértékben összeku­szált állapotot kellett a lehető legmesszebb­­menően tisztázni, olyan helyzetet, amely a nyugati hatalmak 1919. évi békeparancsa következtében állott elő. Az Essener Nationalzeitung szerint a bécsi ítélet Délkeleteurópa történelmének új fejezetét nyitotta meg. A Duna völgyé­ben kiegyensúlyozódott az élet, ami nem­csak az ottlakóknak, hanem egész Euró­pának az érdeke. A megoldás nemcsak a szomszédos országokban keltett megnyug­vást, hanem a kisebbségekben is. A két kormány a döntőbírói ítélet tudomásul­vételénél ünnepélyesen megígérte a kisebb­ségek védelmét. Ez a kötelezettség bizto­síték arra, hogy a jövőben nem lesz súrló­dási felület a két ország között. Ezért a döntőbírói ítélet egyik legfontosabb része a kisebbségvédelem, amely megteremti a bé­kés együttműködés alapjait ezen a vidéken és lehetővé teszi a békés munkát. A Hamburger Fremdenblatt berlini tudósítója is azt hangoztatja, hogy fel­becsülhetetlen annak a szolgálatnak álta­lános politikai jelentősége, amelyet a ten­gelyhatalmak önzetlen közvetítésükkel az európai béke és Európa jövőjének érdeké­ben tettek. Cselekedetükben újólag meg­nyilvánult az európai megbékítés szel­leme, ellentétben az angol beavatkozási kedvvel és tervekkel a háború kiterjeszté­sére. London, augusztus 31. Az angol sajtó nagy része arra hasz­nálja fel a bécsi döntést, hogy a címek­ben, az események beállításában, a lapok egy része pedig cikkekben is elítélje a tengely eljárását. Parancsjellegűnek minő­sítik a döntést s azt állítják, hogy Romá­niát kényszerítették a döntőbíráskodás elfogadására. Elismerik, hogy a magya­roknak jogos igényeik voltak, de sokalják a Magyarországhoz került románok szá­mát. Genf, augusztus 31. Az egész francia sajtó nagybetűs cí­mekkel számol be a bécsi eseményekről. A francia rádió azt a megállapítást tette ezzel kapcsolatban, hogy minden vonalon a bécsi döntéshez hasonló eredményeket lehetett volna elérni már előbb is, ha a demokrata államok kormányai nem zár­kóztak volna el a békés megegyezés elől. WMAGKUJUG VASÁRNAP, 1940 SZEPTEMBER 1 A Neues Wiener Tagblatt meleg méltatása Csáky István személyéről és politikájáról Bécs, augusztus 31. A Neues Wiener Tagblatt a bécsi meg­beszélésekkel kapcsolatban rendkívül me­leg szavakban foglalkozik Csáky István gróf személyével és a többi között a követ­kezőket írja: — Csáky István gróf Bécsben nem ide­gen. A magyar külügyminiszter a bécsi konzuli akadémián végezte a főiskolai ta­nulmányait, oly időben, amikor Magyar­­ország a dualisztikus monarchia keretében politikai szempontból nagyjelentőségű kor­szakon ment át. A magyar külügyminisz­ter pályafutásának kezdete a trianoni Ma­gyarország első nehéz és komor idejébe nyúlik vissza. Az annak idején szerzett po­litikai benyomások bizonyára maradandó hatást gyakoroltak a fiatal hazafira. Elöl­járóinak már korán feltűnt szenvedélyes komolyságával, amellyel hivatali­ kötele­zettségeit teljesítette. Felfelé ívelő pálya­futását az is kedvezően befolyásolta, hogy személyes kapcsolatba lépett a politikai étél " vezető személyiségeivel és az utóbbi évek során elődje, Kánya Kálmán külügy­miniszter kabinetfőnökeként tájékozva volt valamennyi nemzetközi eseményről. Csáky István gróf röviddel a bécsi döntés elhang­zása után, Kánya Kálmán visszalépése után, 44 éves korában vette át a magyar külpolitika vezetését. Csáky István gróf külügyminisztert régóta a tengelyhatal­makhoz való szoros közeledés őszinte hívé­nek ismerik. A külügyminiszter ennek a vonalvezetésnek lojális követésével dön­tően hozzájárult ahhoz, hogy Magyar­­ország ma ismét a neki járó rangot viseli az európai népek társaságában. SZEPTEMBER Irta: Izsák-Gyarmathy László E hónapban a falombok hánykolódni kezdenek, értelmetlen szenvedés ra­gadja, tépi őket és a szél a nyári könnyűzene után most először orgona­játékba fog. Megkezdődik a nyár és ősz határán ez a különös közjáték, amelyet Szeptember, a hosszú, felleg­­hajtó-köpenyes úr ad elő társulatával. Az égen csapatosan és sebesen járnak át a felhők, a fecskék és énekes ma­darak társaságba állnak és diákosan, dalolva elköltöznek Dél felé. A diót leverik (a zöld héjának a keserű, erős szaga, mint fanyar spanyol parfüm ott ül az udvarban) és a „vénasszo­nyok nyarára“ erőtlenül, fehéren süt le a nap: halálos beteg, aki még visz­­szamosolyog a rokonokra. Szeptemberben hiába van palotád, vagy a véredbe nyilaló édes szerelmed — ebben a különös világításban, a széltől reszkető fények és árnyak vál­tozásában hirtelen azt érzed, hogy egyedül vagy sorsoddal, egy szál em­ber a nagy ég alatt, egyedül jöttél az életbe és majd magányosan kell el­menned . . . Szeptember elején, ün­nepi napon, azt hiszem sült csirkét legjobb ebédelni és hozzá néhány po­hár tokajit, tisztán. Azután ezzel a szerény, polgári bódulattal kiheverni délután a fekvőszékbe és az eget néz­ni, ahol a sok furcsa alakú kék felhő és fehér bárányfelhőseregek, a szél és a napfény küzdenek egymással, s az ember már tudja, hogy■ ki győz ... Eb­ben a hónapban beszédes az ég, mint egy nagy kék könyv, amely személy szerint hozzánk szól. ... A kis faluban — emlékszem — ilyenkor jelennek meg a vándorszíné­szek. Oh, ezek nem „stagionok“, róluk nem tud a színészi kamara és a sajtó. Heten vannak, vagy kilencen. Vala­­melyik szomszédos tájról hozza őket egy gazda a szekerén, viszonzáskép­pen, mert eljátszották neki külön a Lear királyt, aki szerepe szerint meg­őrül. S most, mikor behajt velük az idegen faluba, még mindig azon röhög, hogy miként bolondoskodott a fuvarért az a színész. A kocsma előtt leugrál­nak a szekérről a szalonruhás, keszeg férfiak és a színésznők megviselt, hosszú estélyi imprimében, amelyben a legelő tehenek hazatérése és esti ha­rangszó után fellépnek Herczeg Ferenc egyik társadalmi színművében. A kocsma pajtájában vannak szálláson s a falusi lusta szeptember egyszerre izgatottá lesz a jelenlétüktől. Éhesek ezek a színészek; hölgyeik olyan ijesztően karcsúak és csontosak, mint egy ruhaakasztó. Ezért elsősorban el­­szélednek a faluban és elárulják a je­gyeket tojásért, lisztért, túróért. Este a kocsma nagy ivójában játszanak petróleumlámpák fényénél, drámát, vagy zenés és táncos operettet. (Mi­lyen sokat ólálkodtam körülöttük az öltözőjükben!) Elől padsorokon ülve, mint varjak, kendőbe kötött fejű pa­rasztnénik csudálkoznak és hátul né­hány jóivó férfi áll, könyökölve a sön­­tésben. Néha megállítják az előadást, előrekiáltva a ficánkoló szubrettnek: „Hej, az ángyát, de jól teszi magát!“ Folyik a bemutató a pipa-, bor- és petróleumgőzben, nevet a nép, most ráér, ősz van, s kint alusznak a beve­tett, nehéz földek és alusznak becsü­letesen, meleg szuszogással a szépfejű barmok az istállókban. A színészek sem éheznek, sőt előadás után a gazdatiszt és a malomellenőr borosan összekap­nak az álmos és fáradt primadonnán, aki titokban negyvenéves és vérsze­gény. A társulat addig marad a faluban, amíg baj nem történik. Baj, ha az egyik színésznő különleges, teátrális mozdulataiba beleszeret valemelyik le­gény s aztán lopja neki hazulról a lisztet, szalonnát. Ha a legény anyja, vagy márkája rájön, akkor megker­geti a sovány művésznőt és aztán me­nekülni kell az egész truppnak is. Mi­kor elmennek, szeptember végén, fáz­nak már nagyon ezek a színészek. Hova mennek, hol telelnek, hiszen egy ruhájuk van és még olyan kosztümjük, amelyben csak szembe lehet szere­pelni, mert háta nincs. Honnan jönnek és hova lesznek ezek a furcsa szerze­tek­? Ki tudja ezt . . . Magam most elhatároztam, hogy el­utazom vidékre, mézbeforgatott új diót uzsonnázni, mint régi őszökön, s ma­gányosan örülni szép Magyarország­nak. És bevárom a vándorszínészeket, akik soványan hozzák a művészetet és főként valami örök szeptemberi bá­natot, amelyet városban nem kapok. Szeptember 1 A római Giornale d'Italia írja a követ­kezőket: Senki más, mint a remek Poliakoff az, aki Londonból azt táviratozta a Newyork Timesnek, hogy Mussolini néhány nappal ez­előtt Hitlerrel találkozott. A szó­­banforgó újságíró, aki az egész hírt az ujjából szopta, a meg sem tör­tént találkozón szóbakerült részlet­­kérdéseket is felemlítette. íme: az angolszászok nemzetközi újságírá­­sának egyik ragyogó példája! Az örömünnep közben nem feledkezhe­tünk meg német testvéreinkről se, akik most a második bécsi döntés után Szent István koronájához visszatérnek. Szeretettel és igaz magyar barátsággal üdvözöljük őket a régi hazában, ahol sok száz esztendőt éltek már velünk jóban­­rosszban. A magyar-német sors­közösség éppen ezekben a napok­ban ismét fényesen állotta ki a próbát. Mi, a Felvidék magyarlakta vidékeinek felszabadulása, a Kár­pátalja visszavétele és a második bécsi döntés után olyan hálát érzünk a német birodalom iránt, hogy ez a hála a magyarországi német testvéreink iránti szeretetün­­ket is fokozza. Érezzék magukat idehaza a visszatérő besztercei és szászrégeni németek. Századokon át mindig boldogulást jelentett, független életet, vagyoni jólétet számukra a magyar impérum. Mindezt a húszéves elszakítottság után újra mindenben biztosítani akarja nekik a magyar állam gon­doskodása, a magyar közösség együttérzése és barátsága. A meg­növekedett Magyarország az eddigi­nél is nagyobb barátsággal kö­szönti az új német testvéreket. Vajjon mi lehetett az oka, hogy az angol hírszolgálat a lapokban és a rádió­ban egyformán vitággá kürtölte: az olasz repülőgépek szudáni táma­dásának amerikai áldozatai is van­nak s a bombák az USA számos polgárát megölték? Általában a bomba nem szokott válogatni ott, ahol lezuhan, semleges és had­viselő között, s ha a semleges vélet­lenül ott tartózkodik, ahol nem tanácsos, mert félő, hogy baj éri, igazán nem a támadót illeti érte szemrehányás ... Eltekintve azon­ban attól, hogy az amerikai ható­ságok még semmit se tudnak az amerikai polgárokat ért állítólagos veszedelemről, erősen átlátszó az angol hírverés célja. Nagyon jól emlékezünk rá, hogy a háború ki­törésének úgyszólván első óráiban mindjárt „német“ torpedó ért az Atlanti-óceánon egy gőzöst, amely­nek utasai túlnyomórészt az USA polgárai voltak s az angol propa­gandaminisztériumnak akkor is rög­tön kéznél volt néhány megrendítő fotográfiája s egész sor hosszú, izgalmas tudósítása az események­ről. Csodálatosképpen akkor készen­létben várakoztak a mentőhajók is, mintha csak előre sejtették volna, milyen baj éri az Atheniát. Ennek a szudáni bombaügynek is eféle íze van s a londoni hírekből messzire kilóg a lóláb: az amerikai közvéle­ményt szeretnék vele felháborítani, s tán mindjárt a­­ beavatkozásra is ingerelni. Hogy milyen sikerrel, nem is lehet kétséges, hiszen ma már az amerikaiak se olyan naivak, mint a múlt világháborúban voltak. Angol nyílt levelek. Londonból jelentik: Az angol vezetőrétegek becsületes­ségében való kételkedést, amely a lakosság széles rétegeiben uralko­dik, a News Chronicle egyik olva­sója nyílt levélben juttatja kifeje­zésre és a következőket írja: „Ural­­kodó osztályunk sokkal inkább fél a szocializmustól, mint a hitleriz­­mustól.“ A lap egy másik olvasója a következőkben, nyilatkozik erről a kérdésről: „Hogyan várhatja az angol uralkodó osztály, hogy Né­metországban vagy a német meg­szállás alatt levő országokban láza­dások törjenek ki, ha attól is fél, hogy az elnyomott népek számára jó példát mutasson és nemzeti gaz­daságunkat most szocializálja?“ Tizennyolc szobor Jászberény főterén Jelentette az Új Magyarság, hogy Jász­berény város vezetősége lelkesen fogadta és magáévá tette Bercsényi Tibor festő­művész és díszlettervező érdekes tervét, amely a város klasszikusan szép főterét még artisztikusabbá teheti. Bercsényi a fórum­szerű tér platánjai alatt köröskörül a ma­gyar történelem és művészet nagyjainak tizennyolc mellszobrát akarja elhelyezni s az erre szükséges költséget hangverse­nyek és más előadások rendezésével kí­vánja előteremteni. A tervek szerint egy­­egy másfélszeres életnagyságú bronz mell­szobor a föld színétől számított 150 centi­méter magas budakalászi kőből készült alapzaton nyugodna. A 18 szobor a ma­gyar történelem, irodalom és művészet nagy reprezentánsait, köztük Szent István, Mátyás, Rákóczi, Kossuth, Széchenyi, Arany, Petőfi, Jókai, Liszt, Munkácsy, Ady alakjait ábrázolnák. Tiszta gyapjúférfi nő szöveten ramocsaházi( 3ff) GHSff Szervita-tér8.

Next