Uj Magyarság, 1940. szeptember (7. évfolyam, 198-222. szám)
1940-09-01 / 198. szám
4 A TEXTILÁRUK FOLYTONOS EMELKEDÉSÉNEK ELLENSÚLYOZÁSÁRA TÖBB 100.000... papianiepedi, siffon és uiszonárut dobok a piacra. Figyelje a hirdetésket ezen a helyen jövő héttől kezdve. ÁRUSÍTÁS csak kicsinyben. Kiss Endre NAGYKERESKEDŐ, GRÓF TISZA ISTVAN-UTCA 16. feladatát- mikor egy földrajzilag és néprajzilag legnagyobb mértékben összekuszált állapotot kellett a lehető legmesszebbmenően tisztázni, olyan helyzetet, amely a nyugati hatalmak 1919. évi békeparancsa következtében állott elő. Az Essener Nationalzeitung szerint a bécsi ítélet Délkeleteurópa történelmének új fejezetét nyitotta meg. A Duna völgyében kiegyensúlyozódott az élet, ami nemcsak az ottlakóknak, hanem egész Európának az érdeke. A megoldás nemcsak a szomszédos országokban keltett megnyugvást, hanem a kisebbségekben is. A két kormány a döntőbírói ítélet tudomásulvételénél ünnepélyesen megígérte a kisebbségek védelmét. Ez a kötelezettség biztosíték arra, hogy a jövőben nem lesz súrlódási felület a két ország között. Ezért a döntőbírói ítélet egyik legfontosabb része a kisebbségvédelem, amely megteremti a békés együttműködés alapjait ezen a vidéken és lehetővé teszi a békés munkát. A Hamburger Fremdenblatt berlini tudósítója is azt hangoztatja, hogy felbecsülhetetlen annak a szolgálatnak általános politikai jelentősége, amelyet a tengelyhatalmak önzetlen közvetítésükkel az európai béke és Európa jövőjének érdekében tettek. Cselekedetükben újólag megnyilvánult az európai megbékítés szelleme, ellentétben az angol beavatkozási kedvvel és tervekkel a háború kiterjesztésére. London, augusztus 31. Az angol sajtó nagy része arra használja fel a bécsi döntést, hogy a címekben, az események beállításában, a lapok egy része pedig cikkekben is elítélje a tengely eljárását. Parancsjellegűnek minősítik a döntést s azt állítják, hogy Romániát kényszerítették a döntőbíráskodás elfogadására. Elismerik, hogy a magyaroknak jogos igényeik voltak, de sokalják a Magyarországhoz került románok számát. Genf, augusztus 31. Az egész francia sajtó nagybetűs címekkel számol be a bécsi eseményekről. A francia rádió azt a megállapítást tette ezzel kapcsolatban, hogy minden vonalon a bécsi döntéshez hasonló eredményeket lehetett volna elérni már előbb is, ha a demokrata államok kormányai nem zárkóztak volna el a békés megegyezés elől. WMAGKUJUG VASÁRNAP, 1940 SZEPTEMBER 1 A Neues Wiener Tagblatt meleg méltatása Csáky István személyéről és politikájáról Bécs, augusztus 31. A Neues Wiener Tagblatt a bécsi megbeszélésekkel kapcsolatban rendkívül meleg szavakban foglalkozik Csáky István gróf személyével és a többi között a következőket írja: — Csáky István gróf Bécsben nem idegen. A magyar külügyminiszter a bécsi konzuli akadémián végezte a főiskolai tanulmányait, oly időben, amikor Magyarország a dualisztikus monarchia keretében politikai szempontból nagyjelentőségű korszakon ment át. A magyar külügyminiszter pályafutásának kezdete a trianoni Magyarország első nehéz és komor idejébe nyúlik vissza. Az annak idején szerzett politikai benyomások bizonyára maradandó hatást gyakoroltak a fiatal hazafira. Elöljáróinak már korán feltűnt szenvedélyes komolyságával, amellyel hivatali kötelezettségeit teljesítette. Felfelé ívelő pályafutását az is kedvezően befolyásolta, hogy személyes kapcsolatba lépett a politikai étél " vezető személyiségeivel és az utóbbi évek során elődje, Kánya Kálmán külügyminiszter kabinetfőnökeként tájékozva volt valamennyi nemzetközi eseményről. Csáky István gróf röviddel a bécsi döntés elhangzása után, Kánya Kálmán visszalépése után, 44 éves korában vette át a magyar külpolitika vezetését. Csáky István gróf külügyminisztert régóta a tengelyhatalmakhoz való szoros közeledés őszinte hívének ismerik. A külügyminiszter ennek a vonalvezetésnek lojális követésével döntően hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország ma ismét a neki járó rangot viseli az európai népek társaságában. SZEPTEMBER Irta: Izsák-Gyarmathy László E hónapban a falombok hánykolódni kezdenek, értelmetlen szenvedés ragadja, tépi őket és a szél a nyári könnyűzene után most először orgonajátékba fog. Megkezdődik a nyár és ősz határán ez a különös közjáték, amelyet Szeptember, a hosszú, felleghajtó-köpenyes úr ad elő társulatával. Az égen csapatosan és sebesen járnak át a felhők, a fecskék és énekes madarak társaságba állnak és diákosan, dalolva elköltöznek Dél felé. A diót leverik (a zöld héjának a keserű, erős szaga, mint fanyar spanyol parfüm ott ül az udvarban) és a „vénasszonyok nyarára“ erőtlenül, fehéren süt le a nap: halálos beteg, aki még viszszamosolyog a rokonokra. Szeptemberben hiába van palotád, vagy a véredbe nyilaló édes szerelmed — ebben a különös világításban, a széltől reszkető fények és árnyak változásában hirtelen azt érzed, hogy egyedül vagy sorsoddal, egy szál ember a nagy ég alatt, egyedül jöttél az életbe és majd magányosan kell elmenned . . . Szeptember elején, ünnepi napon, azt hiszem sült csirkét legjobb ebédelni és hozzá néhány pohár tokajit, tisztán. Azután ezzel a szerény, polgári bódulattal kiheverni délután a fekvőszékbe és az eget nézni, ahol a sok furcsa alakú kék felhő és fehér bárányfelhőseregek, a szél és a napfény küzdenek egymással, s az ember már tudja, hogy■ ki győz ... Ebben a hónapban beszédes az ég, mint egy nagy kék könyv, amely személy szerint hozzánk szól. ... A kis faluban — emlékszem — ilyenkor jelennek meg a vándorszínészek. Oh, ezek nem „stagionok“, róluk nem tud a színészi kamara és a sajtó. Heten vannak, vagy kilencen. Valamelyik szomszédos tájról hozza őket egy gazda a szekerén, viszonzásképpen, mert eljátszották neki külön a Lear királyt, aki szerepe szerint megőrül. S most, mikor behajt velük az idegen faluba, még mindig azon röhög, hogy miként bolondoskodott a fuvarért az a színész. A kocsma előtt leugrálnak a szekérről a szalonruhás, keszeg férfiak és a színésznők megviselt, hosszú estélyi imprimében, amelyben a legelő tehenek hazatérése és esti harangszó után fellépnek Herczeg Ferenc egyik társadalmi színművében. A kocsma pajtájában vannak szálláson s a falusi lusta szeptember egyszerre izgatottá lesz a jelenlétüktől. Éhesek ezek a színészek; hölgyeik olyan ijesztően karcsúak és csontosak, mint egy ruhaakasztó. Ezért elsősorban elszélednek a faluban és elárulják a jegyeket tojásért, lisztért, túróért. Este a kocsma nagy ivójában játszanak petróleumlámpák fényénél, drámát, vagy zenés és táncos operettet. (Milyen sokat ólálkodtam körülöttük az öltözőjükben!) Elől padsorokon ülve, mint varjak, kendőbe kötött fejű parasztnénik csudálkoznak és hátul néhány jóivó férfi áll, könyökölve a söntésben. Néha megállítják az előadást, előrekiáltva a ficánkoló szubrettnek: „Hej, az ángyát, de jól teszi magát!“ Folyik a bemutató a pipa-, bor- és petróleumgőzben, nevet a nép, most ráér, ősz van, s kint alusznak a bevetett, nehéz földek és alusznak becsületesen, meleg szuszogással a szépfejű barmok az istállókban. A színészek sem éheznek, sőt előadás után a gazdatiszt és a malomellenőr borosan összekapnak az álmos és fáradt primadonnán, aki titokban negyvenéves és vérszegény. A társulat addig marad a faluban, amíg baj nem történik. Baj, ha az egyik színésznő különleges, teátrális mozdulataiba beleszeret valemelyik legény s aztán lopja neki hazulról a lisztet, szalonnát. Ha a legény anyja, vagy márkája rájön, akkor megkergeti a sovány művésznőt és aztán menekülni kell az egész truppnak is. Mikor elmennek, szeptember végén, fáznak már nagyon ezek a színészek. Hova mennek, hol telelnek, hiszen egy ruhájuk van és még olyan kosztümjük, amelyben csak szembe lehet szerepelni, mert háta nincs. Honnan jönnek és hova lesznek ezek a furcsa szerzetek? Ki tudja ezt . . . Magam most elhatároztam, hogy elutazom vidékre, mézbeforgatott új diót uzsonnázni, mint régi őszökön, s magányosan örülni szép Magyarországnak. És bevárom a vándorszínészeket, akik soványan hozzák a művészetet és főként valami örök szeptemberi bánatot, amelyet városban nem kapok. Szeptember 1 A római Giornale d'Italia írja a következőket: Senki más, mint a remek Poliakoff az, aki Londonból azt táviratozta a Newyork Timesnek, hogy Mussolini néhány nappal ezelőtt Hitlerrel találkozott. A szóbanforgó újságíró, aki az egész hírt az ujjából szopta, a meg sem történt találkozón szóbakerült részletkérdéseket is felemlítette. íme: az angolszászok nemzetközi újságírásának egyik ragyogó példája! Az örömünnep közben nem feledkezhetünk meg német testvéreinkről se, akik most a második bécsi döntés után Szent István koronájához visszatérnek. Szeretettel és igaz magyar barátsággal üdvözöljük őket a régi hazában, ahol sok száz esztendőt éltek már velünk jóbanrosszban. A magyar-német sorsközösség éppen ezekben a napokban ismét fényesen állotta ki a próbát. Mi, a Felvidék magyarlakta vidékeinek felszabadulása, a Kárpátalja visszavétele és a második bécsi döntés után olyan hálát érzünk a német birodalom iránt, hogy ez a hála a magyarországi német testvéreink iránti szeretetünket is fokozza. Érezzék magukat idehaza a visszatérő besztercei és szászrégeni németek. Századokon át mindig boldogulást jelentett, független életet, vagyoni jólétet számukra a magyar impérum. Mindezt a húszéves elszakítottság után újra mindenben biztosítani akarja nekik a magyar állam gondoskodása, a magyar közösség együttérzése és barátsága. A megnövekedett Magyarország az eddiginél is nagyobb barátsággal köszönti az új német testvéreket. Vajjon mi lehetett az oka, hogy az angol hírszolgálat a lapokban és a rádióban egyformán vitággá kürtölte: az olasz repülőgépek szudáni támadásának amerikai áldozatai is vannak s a bombák az USA számos polgárát megölték? Általában a bomba nem szokott válogatni ott, ahol lezuhan, semleges és hadviselő között, s ha a semleges véletlenül ott tartózkodik, ahol nem tanácsos, mert félő, hogy baj éri, igazán nem a támadót illeti érte szemrehányás ... Eltekintve azonban attól, hogy az amerikai hatóságok még semmit se tudnak az amerikai polgárokat ért állítólagos veszedelemről, erősen átlátszó az angol hírverés célja. Nagyon jól emlékezünk rá, hogy a háború kitörésének úgyszólván első óráiban mindjárt „német“ torpedó ért az Atlanti-óceánon egy gőzöst, amelynek utasai túlnyomórészt az USA polgárai voltak s az angol propagandaminisztériumnak akkor is rögtön kéznél volt néhány megrendítő fotográfiája s egész sor hosszú, izgalmas tudósítása az eseményekről. Csodálatosképpen akkor készenlétben várakoztak a mentőhajók is, mintha csak előre sejtették volna, milyen baj éri az Atheniát. Ennek a szudáni bombaügynek is eféle íze van s a londoni hírekből messzire kilóg a lóláb: az amerikai közvéleményt szeretnék vele felháborítani, s tán mindjárt a beavatkozásra is ingerelni. Hogy milyen sikerrel, nem is lehet kétséges, hiszen ma már az amerikaiak se olyan naivak, mint a múlt világháborúban voltak. Angol nyílt levelek. Londonból jelentik: Az angol vezetőrétegek becsületességében való kételkedést, amely a lakosság széles rétegeiben uralkodik, a News Chronicle egyik olvasója nyílt levélben juttatja kifejezésre és a következőket írja: „Uralkodó osztályunk sokkal inkább fél a szocializmustól, mint a hitlerizmustól.“ A lap egy másik olvasója a következőkben, nyilatkozik erről a kérdésről: „Hogyan várhatja az angol uralkodó osztály, hogy Németországban vagy a német megszállás alatt levő országokban lázadások törjenek ki, ha attól is fél, hogy az elnyomott népek számára jó példát mutasson és nemzeti gazdaságunkat most szocializálja?“ Tizennyolc szobor Jászberény főterén Jelentette az Új Magyarság, hogy Jászberény város vezetősége lelkesen fogadta és magáévá tette Bercsényi Tibor festőművész és díszlettervező érdekes tervét, amely a város klasszikusan szép főterét még artisztikusabbá teheti. Bercsényi a fórumszerű tér platánjai alatt köröskörül a magyar történelem és művészet nagyjainak tizennyolc mellszobrát akarja elhelyezni s az erre szükséges költséget hangversenyek és más előadások rendezésével kívánja előteremteni. A tervek szerint egyegy másfélszeres életnagyságú bronz mellszobor a föld színétől számított 150 centiméter magas budakalászi kőből készült alapzaton nyugodna. A 18 szobor a magyar történelem, irodalom és művészet nagy reprezentánsait, köztük Szent István, Mátyás, Rákóczi, Kossuth, Széchenyi, Arany, Petőfi, Jókai, Liszt, Munkácsy, Ady alakjait ábrázolnák. Tiszta gyapjúférfi nő szöveten ramocsaházi( 3ff) GHSff Szervita-tér8.