Uj Magyarság, 1941. augusztus (8. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-01 / 174. szám

. Az üdvözlő- és válaszbeszéd elhangzása után ő főméltósága beszélgetést folytatott a német követtel, majd az ő kíséretében megjelent Karl Werkmeister dr. követségi tanácsos, Rudolf Toussaint ezredes, ka­tonai attasé, Gustav Wolf és Gustav Struve követségi tanácsosok, Kuno Heri­bert Fütterer ezredes, légügyi attasé, Heinrich Karl Frahne dr. követségi titkár, Hans Arimond és Franz Xaver Graf Spee beosztott őrnagyok, Günther Hoffmann dr. követségi attasé és Hans Englert keres­kedelmi attasé tisztelgését fogadta. Az ünnepi fogadtatás szertartásánál közreműködött Bárdossy László dr., a kül­ügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök és Uray István dr., a kabi­netiroda főnöke. n­ ■— Meghiúsult Északnorvégiában az angolok és a bolsevisták együttes légitámadása Berlin, július 31. A keleti front harcain kívül történt hadieseményekről a német távirati iroda a véderőfőparancsnokságnak a vezéri fő­hadiszállásról kiadott következő hivatalos jelentését közölte. Tengeralattjáróink üldözték az Atlanti­­óceánon megtámadott hajókaraván szét­­ugrasztott maradványait és elsülyesztet­­tek még öt felfegyverzett kereskedelmi hajót, összesen 24.000 tonna tartalommal. E hadműveletekben az ellenség összesen tehát 140.500 tonna hajóteret vesztett. Légihaderőnk az Anglia elleni küzdelem­ben Lovvestofttól keletre bombával súlyo­san megrongált egy nagy kereskedelmi hajót. A csütörtökre virradó éjszaka ufjabb tá­madásokat intéztünk a sziget délkeleti és délnyugati részén repülőterek ellen. Kereken negyven angol repülőgép egy repü­lőgépanyahajóról felszállva a Jeges­tenger északi részén támadást kísérelt meg Kirkenes kikötője ellen. A támadás meg­hiúsult. Az ellenség itt légiütközetben 23, a légelhárító­ és a tengerészeti tüzérség tevékenysége következtében öt repülő­gépet vesztett. A német öböl felett vadászrepülőgépeink egy nyolc angol bombázóból álló kötelék­ből lelőttek öt repülőgépet. Tengerészeti tüzérségünk lelőtt két, egy aknaszedő na­szádunk pedig egy angol repülőgépet. Nyugatnémetország, néhány helységére a csütörtökre virradó éjszaka angol re­pülőgépek romboló és gyújtó bombákat dobtak. A polgári lakosság közül néhányan életüket vesztették, illetve megsebesültek. Berlin, július 31. A német távirati iroda a hadijelentés kiegészítéseként katonai részről a követ­kezőkről értesül: Szerdán hét repülőgépanyahajó harcba­­vetésével brit torpedóvető repülőgépek né­hány szovjet géppel együtt támadást intéz­tek a Jeges-tenger partján fekvő Kirkenes norvég kikötő ellen. A német légelhárítás, valamint a tengerészeti tüzérség a harcba­­vetett 40 brit gép közül 28-at megsem­misített. A német öböl fölött egyidejűleg lelőttek 5 brit harci repülőgépet. A német tengeralattjárók még jobban ki­aknázták azt a sikert, amelyről szerdán érkezett jelentés: az Atlanti-óceánon a né­metek a megtámadott hajókaraván szét­­ugrasztása után ugyanis még 5 kereske­delmi hajót sülyesztettek el. E tenger­alattjáró-hadművelet tehát összesen 145 ezer tonnányi veszteséget okozott az ellen­ségnek. Az eddigi összes brit hajóveszte­ségeket, beleszámítva a brit szolgálatban hajózó más nemzetiségű hajók elvesztését , is, 13 millió tonnára lehet becsülni. Merész kitöréssel megfutamították az olaszok Keletafrikában az ellenséget Róma, július 31. A Stefani-iroda csütörtökön délután az olasz főhadiszállás következő hivatalos je­lentését adta ki: Északafrikában a tobruki arcvonalon megfutamították az ellenség páncélkocsik­tól támogatott különítményeit. Az olasz­német tüzérség hatásosan lőtte az erőd berendezéseit. A szerdai közleményben jelzett Bengázi elleni ellenséges légitámadás alatt az olasz légelhárító tüzérség lelőtt egy angol re­pülőgépet. A repülőgép a tengerbe zuhant. A tengely repülőgépei elsülyesztettek egy tartályhajót és súlyos rombolásokat végeztek a kirenalkai parti berendezések­ben. Keletafrikában a gondari szakaszon fe­­keteingesi kötelékek és gyarmati csapatok merész kitörést hajtottak végre és sike­rült behatolniuk az ellenség állásaiba. Az ellenség védekezett ugyan, de mégis sike­rült mindenhol megfutamítani. Az ellen­ségnek itt emberben és anyagban veszte­ségeket okoztunk. Gondar kormányzó­negyede az utóbbi napokban kisebb légi­támadásoknak volt kitéve. Emberélet nem esett áldozatul. Az angol repülőgépek szerdán délután géppuskatűzzel árasztot­ták el­ Cagliarit. Légelhárító tüzérségünk a vadászgépekkel együttműködve meghiúsí­totta az ellenség vakmerő kísérletét, amelynek mindössze egy emberélet esett áldozatul. Berlin, július 31. A német távirati iroda értesülése szerint a július 28-ára virradó éjszaka ismét véres vereségre vezetett a briteknek az a két­ségbeesett kísérlete, hogy a német és olasz kötelékektől erősen fenyegetett tobrush ál­lásaikat kibővítsék. A briteknek egy rend­kívül óvatosan kezdeményezett járőrvállal­kozásánál az azonnal megindított német­olasz ellenlökés a brit járőrcsapatot kiin­dulási helyére vetette vissza. A britek sok halottat és sebesültet vesztettek. Mint a német távirati iroda értesül, az elmúlt nyolc nap alatt a tripoliszi térség­ben a német és az olasz légvédelem 21 brit repülőgépet lőtt le. Egyetlen délután hat repülőgépet lőttek le két angol támadó gép közül. A britek valamennyi kísérlete, hogy behatoljanak a hadifontosságú célpontok és lakónegyedek fölé, megtört az erős né­met-olasz légelhárításon. A Szuezi-csatorna katonai célpontjai el­len intézett német repülőtámadással kap­csolatban jelentik, hogy a német zuhanó­bombázók fő célpontja egy repülőtér volt Izmaila környékén. A brit elhárítás csak akkor avatkozott be, midőn a katonai épületekre és a veszteglő repülőgépekre már hullottak az első német bombák. A német gépek sorra ledobták igen nehéz űrméretű bombáikat. Az utánuk követ­kező német kötelékek már több mint száz­kilométernyi távolságból megpillantották a hatalmas tűzfényt. A következő hullá­mokban támadó gépek számára igen ne­héz feladat volt, hogy az általános pusz­tulásban kivehessék a célpontokat. Hága, július 31. A csütörtökre virradó éjszaka brit re­pülőgépek Észak-Hollandiában robbanó- és gyújtóbombákat dobtak le. Hat lakóház teljesen elpusztult és körülbelül 60 lakó­ház többé-kevésbbé megrongálódott.. Ha­tan meghaltak, 16 személy súlyosan meg­sebesült. Kopenhága, julius 31. Angol repülőgépek újabb éjjeli táma­dást intéztek Jütland egyes déli és nyu­gati pontjai ellen. A támadás eredménye egészen jelentéktelen volt. Szenzációs­ STÁDIUM kiadási MEGYERY ELLA: Ejtőernyős villámháború Ara: egész vászonkötésben P 6.50 Kapható minden könyvesboltban. ®*MAG*MSl© PÉNTEK, 1941 AUGUSZTUS 1 BBMWEMHOBiHH­Hn Csak őrségváltás történt, annyi, hogy egy feladatot, amely két ország barátságának fenntartását s két fegyverrel együtt küzdő szövetsé­ges megzavarhatatlan jóviszonyá­nak ápolását jelenti, mostantól kezdve másik férfi látja el. Jagow, a német birodalom új budapesti követe, akire Hitler vezér és kan­cellár megbízásából az a kitüntető munka hárul, hogy a magyar­német kapcsolatokat mindkét állam előnyére s egy újabb, szebb és igazságosabb európai élet meg­teremtésére az eddigi barátságos atmoszférában megtartsa, sőt ha egyáltalán lehetséges ez, tovább mélyítse, most már forma szerint is képviseli a szövetséges birodal­mat: ma átadta megbízólevelét Magyarország kormányzójának. A nemzeti közvélemény őszinte öröm­mel­­üdvözli a kiváló nemzeti­szocialista politikust és diplomatát, aki bizonyára hamarosan érezni fogja, hogy azok az érzelmek, amelyek feléje áradnak, személyét körülveszik, egy nép szívéből fa­kadnak s igen mélyről, dokumen­tálván : Magyarország és Német­ország barátsága nem csupán a politika számításain épül, hanem milliók rokonszenvén. A bajtársi hűség, az együtt ontott vér, a kö­zös győzelmek, a közös nagy célok pecsételik meg e kapcsolatokat s meg vagyunk róla győződve, hogy von Jagew rövid időn belül otthon érzi magát a magyar fővárosban s megszereti ezt a nemzetet épp­úgy, mint elődei. Sok foganatja nincsen a jelek szerint annak a szívreható körlevélnek, amelyet a pesti hitközség főrabbija intézett a három gyászhét alkalmá­ból a hitsorsosokhoz, szívükre kötvén, hogy a jeruzsálemi temp­lom elpusztításának szomorú emlé­kezetét a hangos vigalomtól való tartózkodással üljék meg, az utolsó kienc napban pedig — augusztus 3-ig bezárólag — ne keressék fel még a nyilvános fürdőket se. Sok foganatja nincsen a kegyes óhaj­nak, mert az izraelita aranyifjúság nyitván azzal a felkiáltással, hogy a templomon már úgyse segíthet semmiféle önmegtartóztatással, szokott hangosságával és túltengő temperamentumával nagyon is je­len van az összes mondén helyeken, sőt még a fürdőkben is, ahol ugyan nem a vízben ázik, de a napon sütteti magát. Az elegáns Gellért, meg a Lukács strandja, meg a Széchenyi plázsa nyüzsög tőlük. Nem törődnek a leomlott szentél­lyel, nem boronganak el Titus Vespasianus komor tettén, nem izgatja őket a szétszóratás se. Igaz, a jó kedély megfizethetetlen adománya a természetnek s Izrael elég jó kedéllyel birta ki ezt a pár­ezer esztendőt. Sőt,­­ azt is, ami azóta történt vele. Szívesen vennék pedig, ha megfogadnák a rabbi szavát s a még hátralevő néhány nap alatt otthon busonganának, átengedvén e kis időre a megszál­lott szórakozóhelyeket azoknak, akik az ő jelenlétük miatt így nem szívesen látogatják egyiket se. Leghelyesebb volna a felhívást jókora gyászkeretes plakátokon kiragasztani a nyilvános fürdők­ben s a rabbinusok egy-két razziát is tarthatnának az engedetlenkedő hitsorsosok után. Új és igen jelentős lépés a zsidókérdés megoldása felé az a rendelet, amely rendezi most a lakások és üzlethelyiségek felmondásának problémáját. Hogy a háztulajdono­sok ezután se mondhatják fel bérlőiknek a lakásokat, az a rende­let szociális alapmotívumát adja meg, másik része viszont rendet teremt egy régóta panaszolt visz­­szásság ügyében. Több izben is hangot adtak már az érdekeltek annak a sérelemnek, hogy bár Budapesten és a vidéki városok­ban igen sok zsidó veszítette el iparigazolványát a törvény alap­ján, a keresztény magyar vállalko­zók mégse tudtak megfelelő helyi­séghez jutni, mert a zsidó egy­szerűen lehúzta boltján a rolót, de nem hurcolkodott el, se fel nem adta a helyiséget, hanem valami érthetetlen és indokolatlan re­ményre támaszkodva,­­ várakozó álláspontra helyezkedett. Most ez a helyzet megszűnik, mert, bár a keresztény bérlők üzlethelyiségé­nek felmondása csak a legindokol­­tabb esetben történhetik meg a tulajdonos részéről, a kormány intézkedése módot ad, hogy a zsidó bérlőknek felmondhatnak, azok pedig, akik iparigazolványukat el­vesztették, kitehetők a bérletből. Egész csomó keresztény egziszten­cia juthat így végre fedél alá s kaphat megfelelő helyiséget ipara, vagy üzlete folyatatásához, olyat, ami mindenképpen megfelel s nem ásítoznak továbbra is tüntetően lehúzott redőnyökkel, a régi firma táblájával a félfáik mögött a zsidó üzletek ajtói. Levelet kapott Izmet Inönü, még pedig garancia levelet, a Dardanellákra vonatkozóan. A garancia levelet Sztálin atya írta és biztosította benne a török elnököt, hogy a szovjet nem tart igényt a Darda­nellákra. Elképzelhető, hogy ezek után milyen nyugodt Izmet Inönü. Mert van-e hitelképesebb levélíró és szavahihetőbb garantáló, mint Sztálin ? ... Hogy Anglia is oszto­gatott ilyen garanciákat és nem tudta állni szavát, az még hagy­­ján. De Sztálin nem is akarja állni sem ígéreteit, se szerződéseit, még kevésbé leveleit, amelyekben szem­rebbenés nélkül állítja azt, aminek az ellenkezőjéről az egész világ tud, tudja Izmet Inönü is, hogy Oroszországnak évszázadok óta csak a Dardanellákra vásik a foga. A török elnök és vele együtt az egész török nép lesüti szemét erre a kényszerhelyzetben szüle­tett vakmerő szemfényvesztésre és elteszik a Sztálin szép hazugságát az államokmányok múzeumába, hogy egyszer majd meglobogtas­sák, mint a bolsi diplomácia beszé­des dokumentumát, amelyről azt is tudják, hogy most sem ér semmit és a jövőben se fog érni semmit se. Ennél groteszkebb garancia még úgyse volt. Új rendfokozatok a honvédségnél és a csendőrségnél A honvédséghez és csendőrséghez tar­tozó egyének állománycsoport, rendfoko­zat és szolgálati viszonyát újból szabá­lyozták, így a gyalogsági, lovassági tü­zérségi tábornokok és táborszernagy (há­romcsillagos tábornokok) rendfokozati el­nevezés helyett a vezérezredes elnevezést rendszeresítették. A tábornok helyett a régi honvédség vezérőrnagy rendfokozati megjelölését állították vissza. Az orvosok, mérnökök, hadbiztosok, állatorvosok és szertisztek állomáscsoportjuk megjelölésé­vel tiszti rendfokozatú elnevezést nyertek, így például „orvosezredes“, „mérnök­alezredes“. Az említett új rendfokozati el­nevezések vonatkoznak a v­yugállomá­­nyúakra is. Megszüntették az altiszt fo­galmát és a honvéd egyének részére őr­mestertől alhadnagyig bezárólag a tiszt­­helyettes gyűjtőnevet adták, az eddigi tiszthelyettes pedig a főtörzsőrmester el­nevezést nyerte. A rendfokozat nélküli egyének tekintet nélkül a fegyvernemekre, a honvéd elnevezést kapták.

Next