Uj Magyarság, 1942. május (9. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-01 / 98. szám
_MAGYARSÁG__ M igmondi keserűvíz a VILÁG legtartalmasabb természetes hashajtó ásványvize. Nem kell pohárszámra inni — mert már elég 3 ujjnyi, csak annyi a szerepe, hogy három fiú mellett három leánynak is életet adott s azokat amerikai környezetben, ottani iskolákban s általában az amerikai demokrácia szellemében nevelte fel, erről pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy a kínai tradíciókkal, a mennyei birodalom mélységes bölcseletének és ősiségének törvényeivel semmi sem ellenkezik jobban, mint ez az új, mesterséges, erőltetett és elsietett lelki világ. A három Sung-fiú semmiféle komolyabb szerepet nem játszik, bár természetesen fontos és vezető hivatali helyeket töltenek be. Ezt azonban kizárólag nővéreiknek köszönhetik, akik nő létükre, ugyancsak minden kínai hagyomány ellenére, a legfőbb hatalommá lettek az ezer bajban vergődő forradalmi Kína életében. Valamelyik amerikai újságíró jegyezte meg róluk, hogy „egész földrésszel kötöttek házasságot“. Ha Kínát s általában a kínaiak lakta óriási területeket földrésznek tekintjük s ezt mind e területek nagysága, mind a kínai lakosság száma miatt mindenképpen megtehetjük, úgy ez a hasonlat valóban találó. A legidősebb Sungláng Ai-Ling, ami „szerető hangulatot“ jelent, nem kisebb embernek lett a felesége, mint Sun-Yat-Sené, a nagy kínai forradalom apjáé és védszentjéé, akinek az emléke körül ma már vallásos szertartások alakulnak ki. Olyan szerepet játszik ma Csangkajsek birodalmában, mint Lenin özvegye játszott addig Szovjetoroszországban, amíg Sztálin a Krupszkaja személye körül kialakuló kultuszt fölöslegesnek nem találta és be nem szüntette. A középső, akit Ling-Ling-nek neveznek — ez „boldog hangulatot“ jelent, — Kung dr.-nak lett a felesége. Ez a Kung dúsgazdag ember, a csungkingi kormány legfontosabb pénzügyi tekintélye és irányítója s arról nevezetes, hogy Konfuciusnak egyenes vérszerinti leszármazója, ennek ellenére azonban —a baptista keresztény. Ez a három asszony, a három Sung-leány sokféle jó törekvésnek, ugyanakkor azonban minden bajnak és minden rossznak a forrása is, mely ma a kínai népet sújtja. Lángoló kínai patrióták mind a hárman. Hogy ennek ellenére romlásba döntik népüket, annak nyilván az a magyarázata, hogy nevelkedésük és műveltségük hatása alatt ugyanilyen lángoló hívei és rajongói lettek az amerikai szellemnek, amely tulajdonképpen még csak ezután fogja egyszer megérdemelni ezt a mélyértelmű és igényes elnevezést. Azokban a vezető pozíciókban, ahová szépségük és okosságuk eljuttatta őket, azt művelték országukkal, amire annyi szomorú példát mutat az emberiség történelme: elfogultsággal és elvakultsággal olyan útra sodorták, olyan szövetségbe és politikai kötelezettségekbe kényszerítették a kínai birodalmat és sokszáz milliós népét, ami a múlttal voltaképpen semmiféle összeköttetést vagy folyamatosságot nem tartott. A legnagyobb rombolás pedig ezen a téren éppen a Madame lelkét terheli, aki most utolsó, kétségbeesett erőfeszítésekkel akarja megmenteni a helyzetet, egyúttal igazolni azt, amit eddig hirdetett és művelt. Különösképpen kiemeli ezt a felelősséget, hogy maga Csangkajsek egyáltalán nem ebbe az irányba indult el államvezető útján. Első éveiben, amikor Kantonban felemelkedett , a Kuomintang élén hirtelenül végetvetett a moszkvai befolyásnak, majd pedig leverte a kommunista kínai hadakat, minden áron, még súlyos áldozatok árán is kereste a japánokkal való megértést. Mandzsukuo elszakadásába belenyugodott s azon az után volt, hogy Északkína kérdésében is megoldást találjon, amikor rövidlátó tanácsadói, akiket felesége tüzelt, ebben megakadályozták. Ha nem így történik, nyilván megtalálja a megértést Japánnal, a felkelő keletázsiai hatalommal és pusztulás helyett döntő szerepet kap abban a világban, amely most ellenére is kialakult. Csangkajsek azonban Japánban nevelkedett, néhány évig a japán hadsereg tisztje is volt. Saját szemeivel látta a módot, ahogyan elmaradt ázsiai népből világhatalom lesz s azokat a belső feltételeket, amelyeket ez a mód megkövetel. Ezzel a mértékkel mérte a kínai elmaradottságot s a lehetőségeket, amelyek a mai, az elmaradott, a belső nyavalyákban szenvedő kínai társadalom előtt nyitva állnak. A tradíciók útján, a hagyományok fejlesztésével akart haladni s irtózott az erőszakolt, az elsietett, a minden áron való átalakulástól, mely változásokat, szellemi forradalmat és társadalmi átalakulást erőltet anélkül, hogy a hazai talaj alkalmasságát és termőképességét az újítások szempontjából bárhol kipróbálhatták volna. A kommunista kísérlettel szemben érvényre tudta még juttatni ezt az ösztönös, mélyen gyökerező meggyőződését. Feleségének, a „gyönyörűség hangulatáénak azonban nem tudott ellenállni s így az amerikai kísérlet végzetes következményeivel egyetemben diadalmaskodott felette. Többé már nem keresett megegyezést, hanem felvette a harcot. Elzálogosította az amerikaiaknak Kína minden megmozgatható értékét, drága érceit, gyönyörű selymeit, utolérhetetlen teáit és sok egyebet. Ennek ellenében fegyvereket kapott, hogy a mennyei birodalomnakősi hagyományai, teremtő szelleme ellen harcoljon, természetes, történelmi útját megmásítsa. Mintha arra vállalkozott volna, hogy a sárga folyót, a kínai sorsnak ezt az örök jelképét dél helyett, ahová nehéz habjai hömpölyögnek, északnak vagy nyugatnak parancsolja . .. Amikor a Madame felült a repülőgépre s nekivágott a burmai út fölött a nyugati hegyeknek, a szikár marsall szúrós szemei bizonyára nagy szorongással és aggódással kísérték a hatalmas gépet, amíg el nem tűnt a Burma felől gomolygó sűrű fekete viharfelhők között. Bizonyára nemcsak a szép és törékeny asszony életét féltette, hanem nyugtalanság kínozhatta azért is, vájjon nem cselekedett volna helyesebben, ha titokzatos ősi ösztöneire, irtózatos hatalmú szülőföldjének elnémított suttogására hallgat?! MB 2 Berlin, április 30. A keleti front harcairól a német távirati iroda csütörtökön délután 2 órakor a véderőfőparancsnokságnak a Führer főhadiszállásáról kiadott következő hivatalos jelentését közölte: A keleti arcvonal középső és északi szakaszán eredményes támadó és rohamcsapatvállalkozásokat hajtottunk végre és sikeresen visszavertük az ellenség szórványos, gyengébb támadásait. Légihaderőnknek a szovjet vasúti berendezései és hátsó összekötő vonalai ellen intézett támadásai következtében az ellenség érzékeny veszteségeket szenvedett gördülő hadianyagokban. A Lappföldön és a Murman-arcvonalon meghiúsítottuk a bolsevisták ismételt támadásait és súlyos, véres veszteségeket okoztunk a támadóknak. Róma, április 30. Az olasz lapok hírt adnak magyar gépesített alakulatok által a keleti arcvonalon végrehajtott jól sikerült rajtaütésekről. A Lavoro Fascista „Ragyogó magyar rajtaütés“ cím alatt közli a hírt és megjegyzi, hogy a rajtaütésszerű hadművelet lehetővé tette több szovjetorosz helység elfoglalását. Helsinki, április 30. A csütörtökön kiadott finn hadijelentés ezeket mondja: A karéliai földszoroson élénkebb tüzelő és felderítő tevékenység uralkodott. Az aunusi földszoroson visszavertünk egy bolsevista támadási kísérletet. Osta közelében egy ellenséges század éjszakai támadást kísérelt meg, támadása azonban súlyos veszteségek közepette összeomlott. Az arcvonal egy másik helyén tüzérségi tűzzel súlyos veszteségeket okoztunk egy ellenséges századnak. Rukajürvi környékén két vadászunk megtámadott egy hat repülőgépből álló ellenséges köteléket és az egyik szovjetgépet lelőtte. A csütörtökre virradó éjszaka a finn öböl fölött néhány ellenséges repülőgépet figyeltek meg. Az egyik ezek közül egészen Helsinki közeléig jutott el, bombákat azonban nem dobott le. Belgrád, április 30. A Belgrádban megjelenő Donau-Zeitungban Franz Riedel arról ír, hogy Kállay Miklós miniszterelnök is, mint hivatali elődje, hangoztatta: a bolsevizmus elleni harc Magyarország harca is. A magyar közvélemény teljesen tudatában van a helyzet komolyságának — írja tovább a lap. — A magyar honvédnek a harcban való részvétele teljesen független minden, politikai elgondolástól. Majd a honvédségnek a bolsevizmus elleni harcában eddig elért, nagyszerű teljesítményeit méltatja, utána pedig így folytatja: — A magyar csapatok jövőbeni feladatukra jól fel vannak készülve. A magyar hadsereg az egész nemzet szívéhez nőtt. Magyarország jól felfogja és szívesen magáévá teszi azt az elgondolást, hogy a hadviselést teljes energiával kell szolgálnia, mert ezzel saját nemzeti céljait éri el és biztosítja. m mmm—— m Szórványosan és gyengébben támadnak a szovjet csapatok A németek eredményes rohamcsapatvállalkozásokat hajtottak végre .Az olasz lapok ragyogó magyar rajtaütésről adnak hírt A japánok Északburmában bekerítették a kínai sereg balszárnyát Csungking, április 30. A burmai helyzet válsága egyre gyorsabban közeledik a végső kifejlődéshez. Jellemző erre a kínai hadvezetőség két jelentése: az egyiket szerdán éjszaka, a másikat csütörtökön délben adták ki. Az első jelentés szerint japán erők gyors előrenyomulásban vannak észak felé és a kínaiak keleti szárnyát megkerülve, arra törekszenek, hogy elfoglalják Hszipajo városát, amely Mandalay és Lashio között fekszik és hadászati fontossága igen nagy, miután elfoglalásával elvágják a Lashio-Mandalay vasútvonalat. A legutóbbi huszonnégy óra folyamán, mondja a jelentés, a japánok már elérkeztek Lashio modern külvárosaiba és hatalmukba kerítették a Hszipantól délkeletre lévő Nonmang várost is. A második jelentés szerint a japánok a csütörtökre virradó éjszakán heves harc után elfoglalták Hszipan városát, úgyhogy most már teljesen bekerítették az északburmai kínai arcvonal balszárnyát. Katonai megfigyelők felfogása szerint Északburma ezzel a gyakorlatban teljesen a japánoké. Lashio elővárosaiban folyik a harc a szerdán oda behatolt japán gépesített erőkkel. Csangkájsek tábornagy felszólította az Északburmában küzdő kínai csapatokat, hogy a végsőkig tartsanak ki. Hivatalosan közölték, hogy Csangkájsek felesége Burmába utazik és meglátogatja a csapatokat. Látogatásának célja az, hogy 50.000 rúpiát osszon ki a katonák között és fokozza a kínai katonák harci kedvét. London, április 30. Az angol lapok már elveszettnek tekintik a burmai csatát. A Daily Express katonai tudósítója azt írja, hogy Burma a maláji félsziget sorsára jut. Véleménye szerint Burma elvesztése után, amely biztosra vehető, az angol csapatok valószínűleg megkísérlik, hogy Asszam tartományba vonuljanak vissza. A legégetőbb kérdés most már nem az, hogy Mandalayt és a burmai utat védjék, hanem az, hogy Alexander tábornok csapatai idejében vissza tudjanak vonulni a fenyegető japán átkarolás elől. Róma, április 30. A Popolo di Roma bangkoki jelentése szerint ottani japán körökben utalnak 1 PÉNTEK, 1942 MÁJUS 1 arra, hogy a szitangi arcvonalon küzdő kínai haderő zöme bekerítettnek tekinthető. Ennek létszámát 180.000 emberre becsülik. Észak felé a visszavonulás minden útját elvágták előlük. A lap londoni jelentése szerint illetékes angol körök aggódva teszik fel a kérdést, hol van most az a japán hajóraj, amely az Indiai-óceánon két angol nehézcirkálót elsülyesztett s azóta nem adott magáról életjelt. Azt hiszik, hogy ez a hajóraj meglepetésszerű támadást készít elő Ceylon ellen. A Messaggero bangkoki jelentés szerint a japán hadvezetőség hatalmas erőfeszítése azzal magyarázható, hogy még az esős időszak előtt el akarja érni Burmában legfontosabb céljait. Stilwell tábornoknak egyetlen reménye, hogy Loilem irányában ellentámadást intézhet. Egyelőre még nem erősített hír szerint viszont Alexander angol és Stilwell amerikai tábornok egész Burmában általános visszavonulást rendeltek el. Tokió, április 30. A japán expedíciós hadsereg főhadiszállása jelenti, hogy Mindanao szigetén a japán csapatok szerdán reggel elfoglalták Cotabato városát. Lisszabon, április 30. Amerikai rádió jelentések szerint Los Angelesben szerdán reggel félórás légiriadó volt. Ezalatt a környékbeli rádióállomások sem működtek. Hivatalos közlemény szerint a riadót azért rendelték el, mert a kaliforniai partok előtt ellenséges repülők jelentek meg. Washington, április 30. Az amerikai hadügyminisztérium közli, hogy Visaya szigeteinek közelébe japán hadihajók érkeztek. E szigeteken amerikai és filippino csapatok még ellenállanak. A japán hadihajók megérkezéséből arra következtetnek, hogy a japánok fokozni akarják támadásukat. A hadügyminisztérium jelentése szerint Corregidor ellen alábbhagytak a japán légitámadások. Ennek ellenére sem számolnak azzal, hogy a támadás ereje hoszszabb ideig gyengülne. Sztranyavszky Sándor meghalt Sztranyavszky Sándor dr. titkos tanácsos, nyugalmazott földmívelésügyi miniszter, a képviselőház volt elnöke csütörtökön délután hatvanadik életévében hoszszas szenvedés után Nógrádmarcalban elhunyt. Sztranyavszky Sándor 1882-ben született Balassagyarmaton. 1905-ben a nemzeti ellenállás idején, huszonhárom éves korában megválasztották Nógrád vármegye törvényhatósági bizottsági tagjának. 1908-ban feleségül vette sztregovai és kelecsényi Madách Emmát. Ebben az esztendőben Tisza István pártjához csatlakozott, akinek belső, baráti köréhez számították mindvégig. 1910-ben a balassagyarmati kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Az első világháború kitörésekor hadbavonult, két esztendőt töltött az orosz harctéren, mint az 5. honvéd huszárezred hadnagya, majd főhadnagya. A harctéren számos kitüntetést szerzett. Mint törvényhozót és önálló gazdát, szabadságolták a harctérről s a háború további két éve alatt a törvényhozás munkájában vett részt. A forradalmak idején falusi otthonába visszavonulva élt. Politikai pályafutásának második korszaka 1922-ben kezdődött, amikor Nógrád és Hont vármegye főispánja lett. 1926-ban ismét a parlamentbe került, mint a salgótarjáni kerület képviselője. Ugyanakkor a Betlen-kormány belügyi államtitkárává nevezték ki s a Bethlen-kormány lemondásakor távozott az államtitkári székből. 1931-ben a tisztviselői illetmények kérdésében szembekerült a kormánnyal, kilépett a kormánypártból, ahová egy év múlva Gömbös Gyula miniszterelnökké történt kinevezése után tért vissza. A nemzeti egység pártja országos elnökévé választotta, később a Ház elnöke lett, majd amikor Imrédy Béla került a miniszterelnöki székbe, átvette a földmívelésügyi miniszteri tárcát. Amikor Imrédy Béla miniszterelnöksége idején pártszakadás történt, kilépett a pártból és ezzel ki is kapcsolódott a politikai életből. Az egyházi életben is tevékeny részt vett. 1930-ban a dunáninneni evangélikus egyházkerület megválasztotta felügyelőjévé. Sztranyavszky Sándor még 1940 őszén kezdett betegeskedni, amikor karját törte. Ekkor tudták meg, hogy rosszul táplált csontjai vannak, s emiatt különböző lábbetegségek léptek fel, amelyekkel már nem tudott megküzdeni. Temetése szombaton délután négy órakor lesz Nógrádmarcalban, az evangélikus egyház szertartása szerint. Sztranyavszky Sándor halálának híre a környéken, amelynek népe szeretettel vette őt körül, valamint a fővárosban is rövid idő alatt terjedt el és mindenütt osztatlan, mély részvétet keltett. Fotokópia-okmányfénykép. RÁD, Andresget 52. Mussolini-térnél. Telefon: 116-64.*