Uj Magyarság, 1942. október (9. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-01 / 222. szám

I MAGYARSÁG Mindenki erről beszél! Stádium-kiadás! MOLNÁR — BERKŐ: Kié a népességi és nyersanyag?f£llény Nagyon sok szó esik mostanában a második világháborúban egymással szembenálló felekszámerejéről és anyagi teljesítőképességéről. Kié lehet tartósan a fölény és kié lehet a végső győzelem? Ezekre a kérdésekre várnak feleletet az emberek , erre felel ez a kiváló mű. ARA FŰZVE PENGŐ 20 FILLÉR Kapható: a STÁDIUM könyvkiadónál bélyeg ellenében is, Budapest, VI., Rózsa utca 111, és minden könyvkereskedésben, valamint az Aromintavásáron la Ami az önmagunk kérdezgetését illeti, abban azonban igaza van, mert ha az ember katonailag agyalágyultakkal áll szemben, természetesen nem tudhatja, hogy hol támadnak. De attól függetlenül, hogy ki hol keresi a második arcvonal helyét, mindenütt szerencséről beszélhet, ha kilenc órán keresztül sikerül parton maradnia. — Az 1942. év legvégzetszerűbb megpróbáltatását, a legutóbbi telet népünk már átélte. Azon a télen a Gondviselés mérlegre tette a német népet és különösen véderejét. Rosszabb már nem következhetik el számunkra és nem is fog jönni többé. Nagyon kemény próbatétel volt. Mindamellett nem csupán átéltük ezt az igen súlyos időt, hanem újonnan létesítettük és megalakítottuk azokat a hadosztályokat, amelyeknek rendeltetése volt az újabb támadó hadműveletek megindítása. Az offenzíva most nem úgy folyik, ahogyan talán ellenfeleink elgondolták. Ha szemügyre vesszük, nagyon meg lehetünk elégedve a mögöttünk lévő három esztendővel. Célunk mindig józan volt: megfontolt ott, ahol meg lehetett fontolni, óvatos, ahol szükségesnek látszott, körültekintő ott, ahol úgy véltük, hogy minden körülmények között nagyon óvatosnak kell lennünk, de voltunk nagyon merészek is, olyankor, amikor csak a merészség menthetett meg. A sztálingrádi retesz — Erre az évre nagyon egyszerű programot tűztünk magunk elé: 1. Minden körülmények között megtartani azt, amit meg kell tartanunk. Vagyis engedjük a másik felet nekirohanni ott, ahol mi nem akarunk előbbre menni, de acélként kitartunk és bevárjuk, ki fárad el hamarabb. 2. Feltétlenül támadunk ott, ahol arra minden körülmények között szükség van. A cél egészen világos: megsemmisíteni jobb karját a kapitalizmus, plutokrácia és bolsevizmus nemzetközi összeesküvésének. — Mit teljesítettünk ezalatt a néhány hónap alatt ? Az első cél feketetengeri uralkodó állásunk biztosítása és a Krím-félsziget végleges megtisztítása volt, amit a Kérésért és Szebasztopolért folyt ütközettel elértünk. Ezután úgy láttuk szükségesnek, hogy eltávolítsuk azt a kelevényt, amely a Volhhovnál támadt. Elszorítottuk tehát és az ellenséget megsemmisítettük. — A következő feladat a Donig való áttörés előkészítése volt. Eközben az ellenség maga is nagyszabású támadó célt tűzött maga elé: át akart törni Charkovtól, a Dnyeperig, hogy bezúzza egész déli arcvonalunkat. Ellenségeink lelkes figyelemmel kísérték ezeket a hadműveleteket, amelyek azután három csatában több mint 75 szovjet hadosztály teljes megsemmisítésével végződtek. — Ezután került sor saját nagyszabású támadásunkra ■— folytatta a Führer. — E támadás céljai a következők voltak: 1. Elvenni az ellenségtől utolsó nagy ■búzatermő vidékeit. 2. Elvenni tőle utolsó szenét, amely ipari célra alkalmas. 3. Előretörni olajforrásaihoz és elvenni tőle azokat, legalábbis elzárni előle. 4. Tovább támadni utolsó és legnagyobb közlekedési útjának, a Volgának elzárására. Ez azt a területet jelenti, amely a minmmi Bulla Elma, Hajmássy Miklós és BUDA (Simplon) CSABA (Savoy) BETHLEN (Hollywood) DUNA (Sloyd) 2 Don könyöke és a Volga közt fekszik, lakott helyként pedig Sztálingrádot, nem azért, mert Sztálin nevét viseli, hanem azért, mert hadászatilag fontos hely. A Dnyepernek, a Donnak és a Volgának mint fő közlekedési hálózatnak elvesztése ugyanazt jelenti, vagy talán még roszszabb, mint ami Németországot érné, ha a Rajnát, az Elbát, az Oderát és a Dunát elvesztené. A Volgán félév alatt 30 millió tonna árut visznek, annyit, mint a Rajnán egész éven át. Ez az út most már hoszszabb ideje el van zárva. Amikor most Sztálingrád előtt szintén lezárjuk az utat, ezzel megerősítjük a reteszt és nincs senki, aki erről a helyről minket eltávolíthatna. Ami a további célokat illeti, erről természetesen nem beszélek, mert hiszen most ezek elérésének előkészítésén munkálkodunk. Megmondhatom azonban, hogy magunk elé tűztük a megszervezését annak az óriási területnek, amelynek urai vagyunk. Ezt biztosítani akarjuk hadviselésünk számára, tágabb értelemben nemcsak a mi népünk élelmezése és nyersanyag biztosítása érdekében, hanem egész Európa fenntartása számára. Ehhez elsősorban a közlekedést kell rendbehozni. Sok tízezer kilométernyi vasútvonalat kell helyreállítani s jórészben már régen helyreállítottuk. Ez az óriási közlekedési hálózat teljesen szét volt rombolva. Többezer hidat kellet újból megépíteni. Mindez néhány hónap alatt már megtörtént, illetőleg néhány héten belül befejeződik. — Ellenfeleink táborában vannak olyanok, akik most azt mondják: miért álltak meg ezek hirtelen? Azért, mert óvatosak vagyunk, mert mindaddig állunk valahol, amíg utánpótlásunkat teljesen rendbehozzuk. Az arcvonal mögött megszervezzük a közlekedést és a mezőgazdaságot, a gazdasági élet egy részét teljesen átállítjuk. Valósággal rendkívüli az, amit e téren teljesítettünk. Mindamellett még csak a kezdetnél tartunk. Jövőre már teljesen másként lesz megszervezve az egész terület. Ha látnák, micsoda munka folyik ott, megértenék, hogy még olyan időszakban is, amikor látszólag nem történik semmi, óriási dolgok valósulnak meg. Ehhez járul a lakosság megszabadítása egy bolsevista hatalom nyomásától, amely az emberek millióit még most is olyan kishitűségben és rettegésben tartja, amilyenről más országokban jóformán fogalmért sem lehet alkotni. Ez a rettegés a népbiztostól, a rémület a GPU-tól, a félelem az uralmi rendszertől az emberek millióit tölti el. Fokozatosan segítünk ezen és van sok vidék, ahol már a lakosok milliói dolgoznak velünk, vannak olyanok is, ahol a lakosság már a mi oldalunkon harcol. ■urópa kereszteshábernata Anglia megkapja a bombaválaszt — Mialatt Európában északon, nyugaton és minden más arcvonalon elhárító állásponton vagyunk — folytatta a Führer —, ezzel egyik leghatalmasabb előfeltételét teremtjük meg Európa megszervezésének a háborúra. Ehhez járul szövetségeseink további kiépítése. Olaszországgal, legrégibb szövetségesünkkel, ma már egész sor arcvonalon közösen harcolunk s ebből látszik, milyen bárgyuak ellenfeleinknek azok a reményei, hogy ezt a szövetséget megbonthatnák. Pontosan tudjuk, mi lenne a sorsa a német és az olasz népnek és Európának, ha a másik világ bármikor is kivívhatná a győzelmet. Ha azt mondják a másik oldalon: „természetes, hogy vállaljuk Európa védelmét a bolsevizmussal szemben", erre csak azt válaszolhatom: Angliának jó lesz ügyelnie, hogy önmagát megóvja a bolsevizmustól. Ha egy országban érsekek misét mondanak s az oltárterítő egyik oldalán a bolsevista jelvények, másik oldalán nemzeti jelvényeik láthatók, az ilyen országot csak sötét színben láthatom. — Ha valamennyi szövetségesünket és mindazokat vesszük, akik oldalunkon harcolnak, a magyarokat és a románokat, a horvátokat és a szlovákokat, és főképpen északon a finneket, továbbá a spanyolokat és a többieket mind, valóban elmondhatjuk, ez Európa keresztesháborúja. Valóban Európa az, amely itt egymásra talált s amióta legutóbb szóltam önökhöz, azóta Japán is közénk állott. Ez ma világot átfogó szövetsége nemcsak a nincsteleneknek, hanem mindazoknak a népeknek, amelyek a tisztességért és becsületért harcolnak és elhatározott akaratuk, hogy felszámoljanak a legalávalóbb koalícióval, amelyet a világ valaha látott. — Amikor ellenségeink az ő új módszereikről beszélnek, amelyekkel védekeznek, erre csak egyet mondhatok: a német szellem sem pihen. Eddig minden esztendőben kiálltunk olyan fegyverrel, amely fölényben van az ellenség fölött s ez így lesz a jövőben is. — Kétségtelenül van a második fronton kívül még egy eszköz, hiszen az az ember, aki az ártatlan polgári lakosság elleni bombaháborút kitalálta, kijelentette, hogy ez legközelebb még erősen fokozódni fog Németország ellen. Churchill 1940 májusában küldte az első bombázókat a német lakosság ellen. Én közel négy hónapon át hiába figyelmeztettem őt. Akkor azután odaütöttünk éspedig olyan alaposan, hogy egyszerre csak kijelentette: ez barbárság és Anglia ezért boszszút áll. Ha figyelmen kívül hagyom Rooseveltet, e háború legfőbb uszítóját, az az ember merészelte magát ártatlannak feltüntetni, akinek lelkiismeretét mindez terheli. Most megint ilyen háborút viselnek, de most is el fog jönni az óra, amikor mi válaszolunk. Ennek a háborúnak két főbűnöse és a mögöttük álló zsidók ne nyöszörögjenek majd, ha Anglia számára még borzasztóbb lesz ennek a vége, mint a kezdete volt. A zsidók kiirtása — A birodalmi gyűlésen 1939 szeptember 1-én két kijelentést tettem: 1. miután reánk kényszerítették ezt a háborút, bennünket semmi fegyveres erőhatalom és az idő sem teríthet le soha, 2. ha a zsidóság netán nemzetközi világháborút szít fel Európa árja népeinek kiirtására, akkor nem az árja népeket fogják kiirtani, hanem a zsidóságot. A Fehér Ház téveszmés lakójának kulisszatologatói el tudták érni, hogy tényleg egyik népet a másik után belerántották ebbe a háborúba. Ugyanilyen mértékben haladt végig néprőlnépre a zsidóellenes hullám is. Ez a hullám tovább fog terjedni, egyik állam a másik után antiszemitává válik. Egykor a zsidók Németországban is nevettek jóslatainkon. Nem tudom, ma is nevetnek-e még, vagy már elment a kedvük a nevetéstől, de biztosíthatom őket, mindenütt elmegy a kedvük tőle. A Führer ezután megemlékezett azokról, akiknek köszönhetők a háború világtörténelmi sikerei. Emlékeztetett arra, hogy a véderő jelentéseinek rövid közlései mögött mennyi hősiesség, de mennyi fájdalom és szenvedés is rejlik. Bármit cselekedjenek is az otthoniak, nem mondhatnak eléggé köszönetet katonáinknak. Ez nemcsak a mi katonáinkra vonatkozik, hanem a velünk szövetséges nemzetek összes katonáira is. Mi nem másokat küldünk oda, mint az angolok, ahol különösen veszélyes a helyzet, hanem becsületünkhöz tartozik, hogy a véráldozatban a terhet becsületesen, bőségesen mérve magunk viseljük. Szövetségeseinkkel úgy harcolunk együtt, mint hűséges, feltétlenül becsületes szövetségtársak. Ezt azért is szüségesnek tartjuk, mert csak történelmünknek ebből a talán legsúlyosabb harcából kerül majd ki végül az, ami mindig szemünk előtt lebegett: a jóban és rosszban szorosan egybefűzött népközösség nagy birodalma. Éga, háború mindenesetre megérleli az igazi bajtársiasságot. Ez az egyik jó oldala. Minden német törzs kiveszi belőle a részét. A nagy német birodalom alapítása egyébként csak közjogi aktus lett volna, így azonban valamennyinek vérével aláírt örök okmány. Nálunk most már csak egyetlen értékelés van: a derék, vitéz, hű és tehetséges férfiú, az elszánt akaratú, merész férfiú, aki alkalmas arra, hogy népének vezetője legyen. A Führer ezután hangsúlyozta, hogy összeomlott egy régi világ s e háborúból győztesként csak az kerülhet ki, aki egységessé tudja összekovácsolni népét, aki megvalósítja az igazi népközösség eszményét. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a front mellett a munkásság, a földművesség, az asszonyok, a szellemi tevékenységet folytató hivatási ágak éppúgy teljesen feláldozzák magukat, mint a katonák és a frontnak sohasem fognak többé olyan példát adni, mint 1918-ban. S a német otthon határtalanul bátran tűri a háborút ott is, ahol az a legkeményebben sújt rá. Mindenki felismerte, hogy mi egyetlen egymásnak esküdött közösség vagyunk, amely pontosan tudja, hogy vagy győzelmesen túléljük mindnyájan ezt a háborút, vagy mindnyájunk közös sorsa, hogy kiirtanak. A Führer így fejezte be szavait: — Ellenfeleink folytathatják ezt a háborút, ameddig csak bírják. Amit mi megtehetünk, hogy megverjük őket, meg is tesszük. Hogy ők bennünket valaha is megverhessenek, az lehetetlen dolog. A nemzeti szocialista Németország és a vele szövetkezett államok, mint fiatal nemzetek, mint igazi népek és népi államok ebből a háborúból dicsőséges győzelemmel fognak kikerülni. Hitler beszédét valamennyi német rádióállomás közvetítette. »CSÜTÖRTÖK, 1942 OKTÓBER 1 Churchill beismerései London, szeptember 30. Churchill miniszterelnök az alsóház keddi ülésén egy munkáspárti képviselő kérdésére válaszolva beismerte, hogy az angol légihaderő támadásai nem kizárólag hadifontosságú célpontok ellen irányulnak. A képviselő ugyanis arra mutatott rá, hogy Churchill régebbi kijelentése szerint bizonyos körülmények között Rómát is bombázni fogják, Rómában azonban semmiféle hadifontosságú berendezések nincsenek. Churchill erre azt válaszolta, hogy a légiháború terén semmiféle korlátozásokat nem ismerhet el. Churchill egyébként közvetve azt is beismerte, hogy az angolszász szövetségesek között nincs kielégítő együttműködés. Churchill különben az alsóházban azt is kijelentette, hogy ő szükségszerűen tartózkodik a második arcvonalra vonatkozó minden találgatástól. Stockholm, szeptember 30. A Newyork Times feltűnést keltő cikkben azt állítja, hogy egyrészt Roosevelt és Churchill, másrészt a szövetségesek vezérkari főnökei között komoly nézeteltérések merültek fel. Az ellentétek oka az, hogy a katonák nem engedik meg, hogy a politikusok beleszóljanak a stratégiába, míg Roosevelt és Churchill a maguk elgondolásait akarják érvényre juttatni a hadviselésben. A katonáknak az a véleménye, hogy a legfontosabb arcvonal a csendesóceáni, ezzel szemben Roosevelt és Churchill azon erősködik, hogy a háborús erőkifejtés súlypontja Nyugateurópában van. A lap szerint a vezérkari főnököknek sikerült diadalra vinniök a maguk álláspontját. Mindennapos testnevelés és honvédelmi ismeretek a középiskolában Az idei tanév megkezdésekor a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte a honvédelmi ismereteknek, mint a tanulmányi továbbhaladás szempontjából számító tárgynak valamennyi közép és középfokú, valamint az elemi iskolák felső tagozatában való oktatását. Ennek az új tárgynak a bevezetésével egyidejűleg a mindennapos testedzést is elrendelték. A főváros egyik legszebb és legjobban felszerelt gimnáziumába, a fasori evangélikus gimnáziumba látogattunk el, hogy a gyakorlatban vegyük szemügyre a mindennapos testnevelés és a honvédelmi ismeretek bevezetésének első eredményeit. A testnevelés, mint az ország többi középiskoláiban is, naponta félórát vesz igénybe s az időjárás szerint lehetőleg a szabadban történik. Sajnos, vannak a fővárosban is iskolák, ahol a szabadban történő testedzést nem tudják lebonyolítani magában az iskolában megfelelő udvar hiányában, így pl. a Werbőczy gimnázium tanulói a Z/orudi/t-kertben, az Eötvös gimnázium növendékei a lídroítyi-kertben tornáznak, ami sok szempontból előnytelen. Az egyes gyakorlatokat a gimnazisták sorából kikerülő ifjúvezetők vezetik, csak a legfőbb felügyeletet gyakorolja az iskola testnevelési tanára, az iskola leventeparancsnoka. Télen — december 1-től március 1-ig — a testgyakorlás szünetel, mivel ezekben a hónapokban csak zárt helyen végezhetnék a gyakorlatokat. A testgyakorlás után megtekintettük az elsős kisdiákok honvédelmi ismeretek óráját, amelyet maga a gimnázium igazgatója, Koch István dr. tart. Az első és második osztályban főleg a magyar történelemből vett olvasmányokkal foglalkoznak, a harmadik és negyedik osztály tanulói a magyar honvédség szervezetével ismerkednek meg és a katonai térképekkel, az ötödik és hatodik osztályban katonai vegyi ismereteket sajátítanak el, a két utolsó osztályban pedig a haditechnia és a totális háború kérdései kerülnek megvitatásra. A tananyagot általában úgy osztják be, hogy a többi tantárggyal harmonizáljon. Fontos könyv! Stádium-kiadás FRANZ OTTO WREDK: Amerika, az olvasztótégely Amerika történelmét adja ez a könyv felfedeztetésétől napjainkig, a kevert néplélek minden fonákságával és bűnével együtt. Különös történelmi alakulás eredménye, hogy más népcsoportok után bár utolsónak érkeztek: az angolok nyomták rá bélyegüket erre a földrészre. Amerika ezért nem tud más lenni, mint amilyen s másképpen cselekedni, mint ahogy cselekszik. ARA KARTONALVA 4.— PENGŐ Kapható: Stádium könyvkiadónál (Budapest, VI., Rózsa Utca 111. sz.) és minden könyvkereskedésben.