Uj Magyarság, 1943. február (10. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-17 / 38. szám

W MAGYARSÁG­___ Istenszikla Mélyen, mélyen ég a tűs! Nem tudom, hogy merre az? Fent nem látszik kripta lángja, míg, ha egyszer mélybe nézel, felcsapódik, mint a máglya. Gyávaságból, félelemből tör elő, mint egy veremből. Korral járó mészkőréteg hull le rá és fojtogatja:­­halj meg, felgyulladni vétek. * Szégyen égni hasztalan, lelj meg hát, boldogtalan! Földbe fojtlak, kőbe rejtlek, átkozott légy, tűz párássá, vízcseppjében ott felejtlek! ... Kő hull rá és törmelék, vízözön, mind nem elég. Földbe fojtva: szenvedélyes, üszke, korma, sáros fénye, tüskés lángja összevérez. Istenszikra, kriptatűz, nem tudom, hogy merre az... Debreczeny Lilla ­ Két hadiárvát nevel az ungvári ál­lami polgári leányiskola. Az ungvári ál­lami polgári leányiskola tanári testülete és ifjúsága Gombos István igazgató ja­vaslatára a harctéren hősi halált halt két családapa egy-egy gyermekének fölneve­lését, illetőleg teljes gyámságát vállalja a nagykorúságig, férjhezmenetelig, vagy az önállósításig. A hozzájárulás összegéből a neveltetés költségein kívül oly összeget helyez a takarékba gyámoltjai számára az iskola, hogy az a gyámság megszűntéig 5—5 ezer pengővel felszaporodván, az életbelépéshez biztos alapot adjon. — A takarékosság nemzetvédelem, a pazarlás hazaárulás! Mit szól a hóvirághoz ? A hóvirág: Tél tábornok számára én vagyok a tavasz első kis­­ rémhírnöke. Az ínyenc: Nekem csak egy virág kell, a belvirág. A gomblyuk: Idevalósi! Intelligence Service: Engem momentán más kinövések érde­kelnek. Aladár: Én mindig csak szálanként láttam nőni hó­virágot. Nem értem, hol a csudába tudják szedni csokhoszám? A kebel: Na, kis csokor, mit szólsz ehhez a támasz­ponthoz ? Gandhi: Nekem se lehetett megtiltani. Churchill: Kikelet ? Az még igaz... Annyiszor kelek ki magamból. Litvinov: Hát azt éppenséggel nem lehet mondani, hogy hasonlítanék hozzá. Linné: Hóhó lettél és hová leszesz?­ A tölgyfa: Ha emlékeim nem csalnak, valaha én is így kezdtem. Salgó fir: Egy csokor hóvirág? Már csak szebb egy kötés Rimamurányi, nem? A nyúl: Már lehet írni az étlapot. Hafiz: Plágium a hasonlataimból. Róth úr: Nem érdekel. Feketén nem lehet eladni.­­ A spenót: Ne fáradj, szép öcsém. Juszt is rám mond­ják, hogy ennivaló... — und! — i — »»¡ —» A női önkéntes munkaszervezet nyilat­kozata. Egyes fővárosi lapokban olyan ér­telmű cikk jelent meg, hogy az egyik haza­fias célú női szervezet tagjai Budapest egyes kerületeiben család­onként összeírták a 14. életéven aluli gyermekeket. A cikkek szerint a székesfőváros polgármestere utasította az illető női szervezetet, hogy — miután tudományos célokra készülő statisztikájuk félreértésre szolgáltathat okot — az adat­gyűjtést hagyja abba. Illetékes helyen leszögezték, hogy ezt az összeírást nem a női önkéntes honvédelmi munkaszer­vezet eszközölte. A NÖHM toborzómun­­kája — amely a 14—70 életév közötti női munkaerők beszervezése — továbbra is a legnagyobb rendben folyik és a toborzó hölgyek a házról-házra való járást egyre nö­vekvő eredménnyel végzik. s . SzínházFilmMűvészet „ ...............— ■■ ■" -iw* * i ii — i i ii —­­­­­­Három h­ónap alatt 15.000 kilométert hagyott maga mögött a most hazatért tábori szính­áz A nagy nyilvánosság tudomása nélkül, a legnagyobb csendben érkezett haza va­sárnap a frontról a sok viszontagságot lá­tott magyar tábori színház törzse, azok a derék, lelkes művészek és artisták, akik a megboldogult vitéz Tolnay Andor veze­tése alatt három hónappal ezelőtt önkén­tesen indultak a behavazott végtelen orosz mezőkre, hogy elvigyék az itthon meleg szeretetét és derűjét a harcoló honvéd­­csapatokhoz. Január közepén érkezett haza ennek az útrakelt csoportnak első kisebb részlege, akiket néhai vitéz Tolnay Andor hozott a magyar határig. Ebben a cso­portban foglalt helyet többek közt Kiss Manyi, Dayka Margit, Utry Anna, Stosz­­szú Zoltán dr., Kertész Dezső, Andrássy Márton és Platthy Béla, azok, akiket szerződéses kötelezettségük k­ényszerített hazajönni, a zöm azonban fáradhatatlanul tovább járta a hadrakelt sereg egyes ré­szeit, jobbadán az első vonalban küzdő harcosok szállásait és kórházait. Ez a na­gyobbik csoport pontosan három hónapot töltött után, a legembertelenebb hidegben, rendíthetetlen lelkesedéssel, akárhányszor a legkeményebb katonákat is próbára tevő viszonyok között szolgálva a tábori szín­ház magasztos hivatását. A három hó­napból két hónapot a legelső vonalakban töltött a fáradhatatlan művészegyüttes. A honvédőinknél való szereplésről most hazaérkezett húsztagú csoport művészi ve­zetője, Lászlófy Lajos karmester igazgató­­helyettes néhány nagyon érdekes és a nyilvánosság előtt még ismeretlen részle­tet mondott el színészeink hadszíntéri ba­rangolásaiból. — A tábori színház tevékenysége eléggé ismeretes már, amit itt elmondok szemé­lyes élményeimből, azokról még nem szá­­­molt be a napi sajtó. Nem kis dolog: a tábori színház két részlege tizenötezer kilométert hagyott maga mögött, a leg­többször bizony primitív közlekedési lehe­tőségek közepett és olyan próbáknak ki­téve, amelyek a színészt is sokszor kato­nává avatták. De érdemes volt minden nehézséget és fáradalmat legyűrni, olyan spontán szeretetet és ragaszkodást ta­pasztaltunk mindenütt, akárhová mentünk, különösen a legelső vonalak katonáitól, akik sok órás vagy sok napos állandó helytállásuk közepett bizony leginkább rá­szorultak arra a kis derűre, feledtető szó­rakozásra, amit odacsempésztünk. — Tábori színházunk sikerére mi sem jellemzőbb, mint hogy előadásaink a német alakulatok körében ugyanolyan népsze­rűek voltak, mint honvédőink körében. A német felettes parancsnokságok lépten­­nyomon megkértek egy kis vendégszerep­lésre s ha lehetett volna, megható igyeke­zetükben „kisajátítottak“ volna teljesen bennünket. Pedig prózai számainkat nem is értették. A német bajtársak ismerőst is találtak a mi művészeink között, ami nem is csoda, hiszen hat olyan világhírű ma­gyar artistatagunk volt, akik a Sarassam és a Busch-cirkusz attrakciójaként bejár­ták a földkerekséget. Raab Alfonz, ez a szerény modorú zeneművész volt tulajdon­képpen a társulat igazi sztárja. Valóság­gal lázba hozta a katonákat. Még egy na­gyon kedves epizód kínálkozik elmon­dásra. Nemcsak magyar és német, hanem olasz alakulatok előtt is játszottunk. Rá­juk''való tekintettel Gulácsy Albert, a ko­lozsvári Nemzeti Színház kitűnő operett­hőse, aki pompásan beszél olaszul, olasz dalokat énekelt. Ezek között nem egy olyan is akadt, amelyeket maguk az olasz fiúk sem ismertek. Érthető tehát, hogy a fiatal színészt majd szétszedték, úgy ünne­pelték. Végezetül hadd iktatom ide a dereka­san szerepelt művészgárda teljes névsorát, amely a már említetteken kívül a követ­kező: Mátray M­intus Hana,­ Lászlófyné Soltész Mária (elhalálozott), Anday Béla, II. Tóth József, Gulácsy Albert, Raáb Al­fonz artista, Cavallini bűvész, Pósz József szájharmonikaművész, Hegedűs Rudolf és partnernője, excentrikus táncosok, Larkin komikus zsonglőr és partnere, Mike Fe­renc artista,­ Surányi Győző, Sromonnay Ferenc, Járay Ferenc, Stefani Gyula és Hankó Rezső díszletmesterek, valamint a légierők zenekarának négy tagja. (Sz. S. bey) ­fények az éjszakában Ezzel a címmel a héten érdekes olasz filmet mutatnak be, amely a hírek szerint egyik leg­sikerültebb és legművészibb alkotása az új olasz filmgyártásnak. A fordulatokban bővel­kedő s a figyelmet mindvégig lekötő szerelmi történet két főszerepét az egyik legszebb és legjobb olasz színésznő, Alida Valii és a daliás hősszerelmes, Fosco Giachetti játsszák. A kí­sérő zenét Chopin, Liszt és Csajkovszkij mű­veiből állították össze. Az olaszok új művész­­filmjét Mario Mattoli rendezte. A magyar filmiroda hozza forgatóhiba a Nemzeti Apollo műsorán. * Magyar művészeti bemutató Szófiában. A bolgár vasutasok és hajósok egyesülete — szófiai jelentés szerint — hétfőn dél­előtt magyar művészműsort adott, amelyen magyar zeneszámok és a magyar nép életé­ről készített filmek szerepeltek. Kambu­­roffit, Iván, az ismert zenebíráló előadást tartott a magyar zenéről, majd egy tánc­csoport magyar nemzeti táncokat muta­tott be. * A balatoni társaság hangversenye a szi­geten. A balatoni társaság a margitszigeti Palatínus-szálló nagytermében hangversenyt rendezett és azon közel ötszáz sebesült kato­nát vendégelt meg. A hangversenyen részt­­vettek Auguszta főhercegasszony, vitéz Nagy Vilmos honvédelmi miniszter, német és olasz diplomaták és sokan mások a katonai és tár­sadalmi előkelőségek közül. Gy. Csíkié Valé­ria megnyitóbeszéde után a műsoron többek között Baksa Kató, Balogh István, Cselényi József, Dull­en Klára, Ignáth Gyula, Kántor Béla, Lontay-Rajner László, Raffay Erzsi szerepeltek s közreműködött a légierők zene­kara Doroszlay Károly vezénylésével. A tár­saság egyébként a sikerre tekintettel február 20-án újabb hangversenyt rendez a zene­művészeti főiskolán s ez alkalomra 400 hon­védnek biztosított helyet. * Az éjszaka lánya. A hét végén kerül a közönség elé a Nemzeti Apolló filmszínház­ban a Palatínus legfrissebb produkciója Az éjszaka lánya című filmtörténet. A női fősze­repet Muráti Lili játssza, aki eddigi vígjátéki filmszerepei után ezúttal mint drámai film­­színésznő mutatkozik be. Kettős szerepet játszik: egy festőművésznőt és egy köny­­nyelmű, züllés szélén lévő lányt. Muráti mel­lett Ajtay Andor, Rácz Vali, Szép Ilonka, Perényi László és Greguss Zoltán játszik a filmújdonságban. BISZTRICZKY hegedű­est ma Zeneak. 7. Közl.: Böszörményi Nagy Béla. • * A bécsi filharmonikusok Budapesten. Érdekes vendégei lesznek a fővárosnak: a bécsi filharmonikusok világhírű zenekara érkezik vasárnap délután Budapestre. A száz tagú együttes egy esztendővel ezelőtt szerepelt utoljára az Operaházban, most Furtwängler vezénylésével adnak koncer­tet ugyancsak az Operában hétfőn este. A bécsi filharmonikusok műsorán Weber „Eurianthe nyitány“, Kodály Zoltán „Fel­szállott a páva“ és Schubert C-dúr szimfóniája szerepel. * Pápai irodalmi est az Akadémián. A magyar kulturális egyesületek országos szövetsége, a magyar városok országos követsége közreműködésével a székesfővá­ros népművelési bizottságával karöltve rendezi február 18-án, csütörtökön délután fél 6 órai kezdettel a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében a pápai városi közművelődési egyesület irodalmi estjét. A műsort Hamuth János dr. Pápa város pol­gármestere megnyitóbeszéde vezeti be, majd Tóth Endre dr. akadémiai tanár ol­vas fel „Pápai és Jókai“ címmel. Ezután Zsilinszky Margit, Magassy Artur és Rab Zsuzsanna pápai költők verseiből szaval, majd Sándor Pál elbeszélése következik s végül Vargha László dr., az egyesület fő­titkára „Pápa és környéke“ címmel vetí­tettképes előadást tart. Az irodalmi est Hankiss János dr. egyetemi tanár, a Kész ügyvezető­ elnöke zárószavaival ér véget. * A fővárosi leventék művészegyüttese Pécsen. A fővárosi leventék művészegyüttese, amely már Olaszországban is vendégszere­pelt, a pécsi nemzeti színházban az ottani le­venték közreműködésével jól sikerült mati­nét rendezett. A közönség lelkesen ünnepelte a leventeszereplőket. * A fővárosi altisztek magyar fial­estét ren­deztek. A fővárosi altisztek közművelődési egyesülete Mária­ utcai helyiségében nagy­számú és előkelő közönség részvételével ma­­gyar­ dalestét rendezett, melynek keretében előadásra kerültek Csik Bandi szebbnél-szebb szerzeményei. A dalestén megjelent a főváros több vezető tisztviselője, Fridrich Lajos ta­nácsnokkal az élén. Közreműködtek: B. Deák Rózsa énekművésznő, Horváth János, Réthy József, Oláh István, Kocsó István és Popo­­vics Szilárd szólóénekesek, az egyesületi da­lárda tagjai, a Fővárosi Altisztek Dalkara. Vezényelt és zongorán kísért Ujj József dr. zenetanár, karnagy. Csík Bandi zeneszerzőt és a dalest szereplőit a megjelent közönség meleg szeretettel ünnepelte. SZERDA, 1943 FEBRUÁR 17 Kiállítások A Műbarát helyiségeiben Ruzicskay György pasztelljei és pándi Kiss János szobrai láthatók. Ruzicskay művészetének bensőséges íze és egyéni lírája van, különö­sen­­ tájképein. Egyénisége azonban főleg akkor nyilvánul meg, ha közelről nézzük pasztelljeit. »Az apró, finom megfigyelések, felvillanó ötletek fényei,­ színei a távolból szemlélve elvesznek. A legközvetlenebb ha­tást tavaszi képei gyakorolják, amelyek a föld és a fák ébredését, első lélekzetvételét gyengéden figyelik (Tavaszodó fák, Ébredő tavasz, Napfényes sétaút, Költő kertje). Kompozícióin meglátszanak külföldi utazá­sainak változatos impressziói. Fénylő „Karácsonyán“ Rubens színei melegítenek, „Siratásában“ van olaszos monumentalitás és mély ünnepélyesség, ellenben a „Levétel a keresztről“ drámai ugyan, de teljesen profán és Szent Sebestyénje is csak szen­vedő ember a szent felsőbbrendűségének éreztetése­ nélkül. Pándi Kiss János szobrain arany- és szépségérzés dominál. Nemes naturalizmus­sal készültek portréfejei, kitűnő Horthy Miklós kormányzó, Tasnádi Nagy András, Darányi Kálmán portréfeje. Nagy aktja is üde és természetes. Ahol azonban modell nélkül komponál, nem eléggé átéltek és tisztultak ábrázolásai, mint stációdombor­­művein. Feszülete ellenben gótikus szellemű, aszkétikus és átszellemült. ♦ Az Alkotás Művészház ötödik kiállítá­sán apátfalvi Czene János állítja ki képeit és Antalffy Mária mutatja be szobrait . Czene János kedveli a nagyszabású elgon­dolásokat, mint általában a Rómát járt művészek. A bátor rajzot, az éles kontúro­kat is a novecento klasszicizáló szelleme váltotta ki belőle teljes mértékben. De ő a rajzbeli keménységet egyesítette a mes­terétől, Rudnaytól átmentett tüzes, mély színekkel. Fekvő aktja ennek a római­magyar keveredésnek sikerült példánya. A „Hármas aktkép“ is erőteljes, mozgalmas kompozíció, a mély, zöldeskékek hátteréből élesen, szoborszerűen válnak ki a világos figurák. Édesanyja portréja és egyik tompa színű önarcképe, bensőséges, őszinte élmény. „Kisleánya“ biztos tudás­sal megfogott, de nem egész közvetlen gyermekportré. Mozgalmas, szókimondó rajztudása azonban a „Fürdőzőknél“ sajá­tosan kihagy, a társaság alakjainak arc­kifejezése szándékoltan primitív, de nem elég meggyőző. Stílusának keménysége, az éles rajz, ami a figurális kompozícióknál megállja a helyét, a tájképeknél ma ide­­genszerűen biedermeyeres régieskedésnek hat. Kifejezésmódja érdekes továbbvitele Rudnay hagyatékának. Antalffy Mária szobrain a kő masszivi­­tását, s a testek tömegességét hangsú­lyozza ki. Egyszerűségre, nagyvonalú­ságra törekszik, kerüli a részletezést, fél a szépség édességétől. A Menyecske egy­szerű, jó női fej, kisméretű Madonnája bensőséges. Még önmagát kereső, de egyéni előadási módra törekvő, fiatal te­hetség. * Fried Pál, a népszerű női arcképfestő több oldalról mutatkozik a Műteremben. Hozzánk legközelebb állnak tájképei, ame­lyeket szép, levegős színekkel, bravúrosan könnyed ecsetkezeléssel fest. (Olasz és francia halászbárkák.) Bikaviadala, erő­teljes breton halászai, tiszta napsütésben álló Szénásszekere mutatják, hogy komoly értékek keresésére, elmélyedésre is képes és kár tehetségét a ma múló sikereinek feláldoznia a tetszetős, édeskés portrék és a sikamlós orfeumjelenetek termelésével. * Cserkészek a Művelődés Házában. A buda­pesti cserkészkerület február 21-én, vasárnap nagyszabású cserkészelőadást rendez a Műve­lődés Házában a honvédcsaládokért akció ja­vára. A cserkészek műsorán különböző érde­kes, időszerű színpadi jelenetek, szórakoz­tató és mulatságos történetek szerepelnek, amelyet nemcsak cserkész-szereplők adnak elő, hanem a műsort is maguk a cserkészek írták. * A „Görbe tükör“ bemutatója. Szerdán este, mint hírt adtunk róla, tartja „Görbe tükör“ címmel új műsorának bemutatóját a Kamara Varieté. A műsorban Szombat­­helyi Blanka mond prológust, majd az egymás után sorra kerülő darabokban rajta kívül Szondi Biri, Kökény Ilona, Körösy Paulette, Szemlér Mária, Balassa János és Perényi József szerepelnek. * Magyar vetítettképes előadás Helsinki­ben. Helsinkiből jelentik: A helsinki keresz­tény ifjak egyesületének székházában Kulai Sándor követségi előadó vetítettképes előadást tartott Magyarország Trianon utáni újjáépítő munkájáról és megemlékezett Horthy Miklós kormányzó országépítő szerepéről. * Szakmai bemutatók. Február 18-án, 19-én a Modern-film szakmai bemutatókat rendez. Az érdekeltek előtt az „Úszó város“ című francia filmet és az „Álomkeringő“ című énekes-zenés magyar vígjátékot pergeti le.

Next