Uj Magyarság, 1943. március (10. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-02 / 49. szám

mMaGYAR$AC_ ­Megbeszélést folytatott Ribbentrop kül­ügyminiszterrel , részt vett Ambrozio hadseregtábornok, az olasz általános vezérkar főnöke és Warb­ittoni tábornok, a Führer főparancsnokságának helyet­tes főnöke is. A megbeszélések az élénk szívélyesség légkörében folytak le annak a barátság­nak a szellem­ében, amely a Dúcét és a Führer­ egymáshoz fűzi és ez ahhoz a tökéletes nézetazonossághoz vezetett, amely mindig is fennállt a két ország­­ között és garanciája a sikernek abban a közös harcban, amelyet a két ország Japánnal és Szövetségeseivel tökéletes szolidaritásban vív. Miután ismét kifejezésre juttatták a két országnak azt­ az elhatározását, hogy a háborút,­i­inben szükséges energiával egészen az ellenséges erők elpusztításáig és sumák a halálos ve­szélynek a kiküszöböléséig folytatják, amely Európa bolsevizálására ismét megjelent a szárazföld keleti határain, a Dúce és Ribbentrop miniszter ismét kifejezésre juttatták Olasz­országnak és Németországnak azt a szilárd akaratát, hogy a végső győzelem kivívása után új rendet teremtenek Európában, amely biztosítja minden európai népnek ,biztos létét az igazság és az együttműködés légkörében, mentesen minden plutokrata zsidó befolyástól és bátorítva és elő­segítve e népeket tevékenységük kifej­lesztésében, kölcsönös érdekeik meg­őrzése mellett az európai nagy tér biztos határai között. További jelentések szerint Ribben­­trop német k­ülügy­minisztert Olasz­­országi tartózkodása alatt az olasz ki­rály és Császár kihallgatáson fogad­ta és hosszú szívélyes megbeszélést foly­tatott vele. Ugyancsak fogadta a né­met külügyminisztert a piemonti her­ceg is. A Duce szombaton szűkkörű ebéden látta vendégül Ribbentrop külügymi­nisztert. Az ebéden résztvett Bastia­­nini külügyi államtitkár, valamint Mackensen és Alfieri nagykövet. .. Rührer Umberto olasz trónörökös­nek a német sasrend arany nagykereszt­jét adományozta. A kitüntetést Ribben­­trop birodalmi külügyminiszter nyúj­totta át a trónörökösnek. Berlini nyilatkozat a római tárgyalásokról Berlin, március 1. A Witersnetrasee illetékes szóvivője egyik nyilatkozataiban, a Mussolini is Rib­­bentrop német külügyminiszter között le­folyt tárgyalásokkal foglalkozva, a meg­­­­be­szé­lések eredményét szembeállította az ellenséges táborban, uralkodó helyzettel. Miközben a nyugati szövetségeseknél vál­ság válságot követ és nem tudnak meg­egyezni a háborús célok tekintetében, a tengely hadvezetése szilárd alapokon áll , és­ a közös háborús célok határozottak. A biztosított határok helyreállítása a nagy­­európai térségben, amelyről a zárónyilat­­kozatban szó van, olyan cél,­and reális és elérhető , amiért a hármas szerződés álla­­■ mai mindvégig készek harcolni. Ezzel szemben állanak a bolsevismus imperia­lista tervei és azok a heves különbségek, am­­elyek éppen ezek miatt a tervek miatt merültek fel a nyugati szövetségesek kö­zött. Arra a kérdésre, a nagy európai tér­ségre való utalásból egabad-e arra követ­­­tetetni, hogy a tengelyhatalmakat nem érdeklik az európai térségen kívül fekvő kérdések, a Wilhelmstrasse illetékes szó­vivője tagadó választ adott. Mindenesetre a tengelyhatalmak nem szándékoznak belé­it­atkozni idegen kontinensek ügyeibe, mint­­azt más államok teszik. Ami azonban Japánt illeti, a Rómában kiadott záró­­nyilatkozata elégségesen utal a japán szö­vetségessel való együttműködésre és meg­említi, hogy Japán a keletázsiai térséget szervezi meg, illetőleg részben már meg is szervezte. Keresek és kínálok ♦ifeáíl'Baima msabuélm réssére Pistsrp, feai­ nyéner, ház- és tele'Épflaneiat­­,­ egész ország területén tuézsygattdatistt­ét birtokukat. NAGY-IROBA, Budapest, Barona-tér 17 Telefon: 434.373 2 Ünnepélyesen megnyitották a X. közigazgatási továbbképző tanfolyamot Hétfőn délelőtt a belügyminisztérium­­ dísztermében ünnepélyes külsőségek között megnyitották a X.­­közigazgatási tovább­képző tanfolyamot. Az elnöki emelvényen Keresztes-Fischer Ferenc b­elügyminiszter, Bánffy Dániel báró földmívelésügyi, mi­­ciarisis, Szász Lajos közellátásügyi miniszter és Mártonffy Károly dr. egyetemi nyilvá­nos rendes tanár, miniszteri tanácsos fog­lalt helyet. A termet zsúfolásig megtöltő közönség soraiban helyet foglalt Radocsay László igazságügyminiszter, Nagy Vilmos honvédelmi miniszter, Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter, az államtitkári kar tagjai közül Wlassics Gyula báró, Tomcsányi Kálmán, vitéz Bonczos Miklós, Fáy István, Bárczay Já­nos, Zsindely Ferenc, Gergelyffy András és Johan Béla. Megjelent továbbá Ghycsy Jenő, a külügyminiszter állandó helyettese, Fromoriny Tivadar főpolgármester, Jakabb Oszkár, a Pénzintézeti Központ elnöke, Fabinyi Tihamér volt pénzügy­miniszter, Béldy Alajos altábornagy, az ifjúság or­szágos vezetője, valamint igent Sokan a magyar politikai, katonai és közigazgatási világ előkelőségei közül. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter mindenekelőtt, bejelentette, hogy Kállay Miklós miniszterelnök más irányú halaszthatatlan elfoglaltsága miatt szemé­lyesen nem jelenhetett meg az ünnepélyes megnyitó ülésen, ezért megnyitóbeszédét Mártonffy Károly dr. miniszteri tanácsot olvassa fel. Kállay Miklós miniszterelnök megnyitó beszéde a következőket mondja: A miniszterelnök irányelvet ad a szociális és a nemzetiségi kérdésben —­ Igen tisztelt Ural!! Másirányú, ha­laszthatatlan elfoglaltságom miatt őszinte sajnálatomra nem jelenhettem meg sze­mélyesen a X. közigazgatási továbbképző tanfolyam ünnepélyes megnyitóülésén. Re­mélem azonban, hogy módomban lesz ezt a­ tanfolyam során pótolni. Meleg üdvözle­temet küldöm az ünnepélyen megjelentek­nek, a tanfolyam résztvevőinek és az egész magyar közigazgatásnak, élén a belügy­miniszter úrral és a sok tízezer tisztviselő­vel. Ennek a tisztviselői karnak magam is tagja vottam, egyesületi életében és szakmunkálkodásában már harminc évvel ezelőtt részt vettem, a közigazgatási to­vábbképző­­ tanfolyamnak pedig pár év előtt magam is előadója voltam. 1936-ban, hét évvel ezelőtt, ugyane helyről, ugyan­ebben az órában nyitotta meg néhai Göm­bös Gyula az 1. közigazgatási ,tovább­képző tanfolyamot.­­ Most a közigazgatásról, mint az ál­lami élet kétségbevonhatatlanul legfonto­sabb tényezőjéről szeretnék röviden szólni. Az önálló állami létnek, az alkotmányos és törvényes formák közt folyó életnek a közigazgatás és különösen a jó közigaz­­gat­ás az alapja. Ez egyben feltétele annnak is, hogy az egyes állampolgárok a maguk­­életét éltve-esküle és munkájukat zavarta­lanul fejthessék ki az egész társadalom­­ban. Különösen az eljövendő Magyarorszá­gon lesz nagy, jelentősége a jó közigazga­tásnak, helyesen felfogott, helyesen irá­nyított és jól vehetett közigazgatásnak. Az eljövendő világnak, de ami bennünket elsősorban érdekel, Magyarországnak két legnagyobb problémája lesz a szociális ha­ladás ügye és nemzetiségeink helyes keze­lése, ami egyet jelent nemzetiségeinknek a nagy magyar közösségbe való haladék­talan beillesztésével. A szociális kérdés és a nemzetiségi kérdés két nagy problémája elsősorban szintén közigazgatási kérdés.­­ A szociális életnek, a szociális bol­dogulásnak és fejlődésnek alapjait nem lehet lerakni, a meglevőket­, amelyek ná­lunk , hála Istennek, igen előrehaladott állapotban meg is vannak, nem lehet fej­leszteni a jó közigazgatás intenzív rész­vétele nélkül. Mert ha a szociális elégedet­lenségnek egyik okozója lehet a rossz, meg nem értő, lassú, túlbürokratizált, ér­zéketlen közigazgatás, úgy éppen a szo­ciális megnyugvásnak is egyik leghatéko­nyabb tényezője a jó közigazgatás.­­ A nemzetiségi kérdésre ugyanez áll- Ha a szociális kérdésekben egyeseket, tár­sadalmi rétegeket kell helyesen kezelni, a gyengébbeket védve, a túlkapásokat megnyirbálva, éppen e­z­zel a lelki beállí­tottsággal és tudással kell a nemzetiségi kérdést is kezelni. Soha sem elnyomással, de mindig tekintéllyel, sohasem erőszakkal, de gyengeség látszatát is kizárva, a ma­gyar és nem magyar közt sohasem téve kü­lönbséget, csak abban, hogy ki felel meg jobban államhűségben, állampolgári köte­lességben, polgári hasznosságban az egye­temet; nagy a célnak: Magyarországnak. Ezt a két irányelvet ajánlom minden egyes köztisztviselő figyelmébe. Egyben meg is vagyok győződve, hogy a magyar közigaz­gatás egységeken így is gondolkodik és így is cselekszik. «— Mikor az ünnepélyes ülésen megje­lenteket a legmelegebben üdvözlöm, mint volt föl­mivelésügyi miniszter, de mint magyar gazda is kifejezést szeretnék adni örömömnek, hogy a tanfolyam tárgya ép­pen a földmélésügyi igazgatás. Szeret­ném felhívni a tanfolyam előadóit, részt­vevőit, de minden magyar köztisztviselőt is, aki e terüle­tül dolgozik, hogy az egész ma­gyar élet övig , kiapadhatatlan forrása: a magyar föld ügyeit csak áldozatos létei­­­kel lehet és szabad szolgálni. A tanfolyam hallgatóinak, akik az or­szág legtávolabbi részéből is idesereglet­­tek, jó munkát, eredményes tanulást kí­vánok! Bánffy Dániel báró és Szász Lajos a földmivelési és közellátási igazgatásról A lelkes tapssal és éljenzéssel fogadott szavak után Bánffy Dániel báró földmíve­­lésügyi miniszter, tartotta meg előadását. A föld és a nép viszonyának vizsgálata so­rán megállapította, hogy azoknak a nemze­teknek az életéből hiányzik a szilárd alap, amelyek nem támaszkodnak a földre és a kiegyensúlyozott földmíves társadalomra. Minden nemzeti társadalom életében az ős­­foglalkozások jelentik a gyökérzetet, külö­nös gondot kell tehát fordítanunk arra, hogy földmivelésügyünk a nemzetgazdaság egészébe harmonikusan illeszkedjék bele. Önálló magyar nemzetgazdaságunk alapja továbbra is a földmivelésügy. Fő feladatunk tehát, hogy a mezőgazdasági termelés mennyiségét és minőségét emeljük, mert ez a forrása sok új ipari tevékenységnek s a megnövekedett belső fogyasztás, továbbá az exportlehetőségek folytán a kereskede­lemnek is. Az igazi mezőgazdasági ipar a mezőgazdaság körében él, nem csupán nyersanyagát kapja onnan, hanem értékes melléktermékeit visszaadja a környezetnek, az állatállománynak és a földnek. A miniszter a továbbiakban rámutatott arra, hogy a hivatásuknak megfelelő ipa­rosok, ipari vállalatok, kereskedők és ér­telmiségi foglalkozásúak társadalmi réte­gének fejlődését az a­grártársadalom is kívánja, annál is inkább, mert ma a keres­kedelem és ipar átállítása után ezek a tár­sadalmi rétegeik a nemzeti munka és ter­melés szolgálatában állanak. Pénzügyeink,­­ hitelügyeink, vám- és kereskedelmi poli­tikánk alapja is elsősorban a földmívelés­­ügy. Egyházaink áldásos működését ingat­lanaik mozdítják elő. Honvédelmünk leg­biztosabb támasza a legtöbb katonát adó földmivelés. A mezőgazdaság alkal­­az­ko­­dik a nemzetgazdaság szükségleteihez. Ezt bizonyítja az új kultúrnövények, mint például a a szója, ricinus és a rizs nagy­arányú termelése. Nemzeti életünkön belül azonban földmivelésügyünk is csak az összes nemzeti erők közreműködésével boldogulhat. A háború győzelmes befeje­zése után újult erőkkel folytatjuk a föld­­mívelésügy minden ágának további fellen­dítését. Szaporítanunk kell a munkaalkal­mat a belterjesség növelésével, gondoskod­nunk kell a termelői munka fokozottabb megszervezéséről és a gyengék szociális védelmének további kiépítését. Mindezek­ben a munkákban nagy feladat vár az új szemléletű közgazdasági szakemberekre — fejezte be nagy tetszéssel fogadott elő­adását. Ezután Szász Lajos közellátásügyi mi­niszter tartotta meg előadásét a föld­­mívelész ügyről és a közellátásról. Rámuta­tott arra, hogy a gazdasági élet közigaz­gatásának célja az, hogy a közérdeket ér­vényesítse a gazdasági élet különböző ága­­zataiban. A közigazgatás­ irányítólag és szabályozólag nyúl bele az egyes gazda­sági ágazatok életébe s ezáltal biztosítja a gazdasági élet összhangját. A földmíve­­lésügyi és közellátásügyi közigazgatás munkája a legszebb bizonyíték arra­, hogy hogyan lehet megoldani a termelés, a for­galom és a fogyasztás között felmerülő érdekellentéteket. A közigazgatás sohasem képviselhet, egyoldalú érdekeket. Erre nem a közigazgatás, hanem az érdekképviseleti szervek hivatottak. Ez utóbbiakkal ellen­ KEDD, 1943 MÁRCIUS 55 tétben mind a földmívelésügyi, mind i­ közellátásügyi közigazgatás azonos érdeke­ket szolgál, a közérdeket szolgálja, a gaz­dasági élet két ágazatában, hogy a mező­gazdasági termelés és a fogyasztás 8842­. hangját biztosítva, mindkét gazdasági ága­,­zat jogos igényeinek jobb kielégítését tegye lehetővé. A földmívelésügyi és a­­közellátásügyi közigazgatás között a leg­szorosabb kapcsolat van. A közellátásü­gy'), közigazgatás elsőrendű kötelessége és ér­deke az, hogy állandóan figyelemmel le­gyen arra, miszerint a közellátás irányá­,­ban tett intézkedések a mezőgazdasági termelésre zavaróan ne hassanak, hanem, ellenkezőleg, a­ termelés zavartalanságát és fokozásának lehetőségét biztosítsák. Vi­szont a földmívelésügyi közigazgatásnak­­ arra is kell törekednie, hogy a mezőgazda­ság olyan minőségben és olyan mennyi­ségben termelje azokat a terményeket, amelyekre az országnak szüksége van. A miniszter ezután áttekintést adott egyes európai államok közellátási intézke­déseiről. Majd rátért az új termelési és belssolgáltátási rend ismertetésére, megcá­folta azokat a nézeteket, amelyek a ka­taszteri tiszta jövedelem alapján történő beszolgálatási rendet igazságtalannak tart­ják. Végül rámutatott arra, hogy a mai háborús világban a hadsereg mellett­ döntő jelentősége van a gazdálkodás­na­­k és a közigazgatásnak is és reméli, hogy a magyar közigazgatás sikeresen vívja meg a belső front harcait. A közellátási miniszter hosszantartó, lelkes tapssal fogadott beszéde után vitás Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterr szólalt fel.­­— Mint a magyar közigazgatás egyik felelős vezetője —­ mondotta —, biztosít­­hatom a miniszter urat arról, hogy a köz­z­igazgatás egész szervezete mélységesen tu­datában van annak a, rendkívüli fontos­­ságnak, amit a közellátás zavartalan lebo­nyolítása jelent. Biztosíthatom a miniszter urat arról, hogy a magyar közigazgatás egész apparátusa —­ bár rendkívüli nehéz­ségekkel kell megküzdenie —■ szivvel-lélek­­kel iparkodni fog a k­özellátás rendjét é a maga hatáskörében biztosítani. A belügyminiszter végül megköszönte a megjelentek szíves érdeklődését, meg­köszönte az előadóknak rendkívül értékei, fejtegetéseit, majd kérte a tanfolyam hall­gatóit, hogy,­ számot vetve a mai nehéz időkkel, szorgalmasan és lelkiismeretesen látogassák a X. közigazgatási továbbképző tanfolyam előadásait. A megnyitó átmentet a belügyminiszter szavaival végetért. Spellman szerdáig marad Vatikánvárosi»»«* Róma, március 1. Mint a Vatikán jól tájékozott köreiben mondják, Spellman, Newyork érseke előre­­láthatóan­­március 3-ig, szerdáig marad Vatikánvárosban. Az érseket — mondják továbbá­— a pápa eddig már négyszer fo­gadta magánlnhallgatáson. Magyar hős A honvédcsapatok donme­nti téli Vállal­­kozásai során tüntette ki magát Ari­ And­rás őrmester, egy honvédkötelékünk sza­kacsparancsnoka. 1942 december 4-én egy romboló feladattal megbízott osztagunk vál­lalkozásának biztosítására jelentkezett. Feladatát a terep és időjárás rendkívüli nehézségei ellenére is kiváló ügyességgel végezte el. Nemcsak példásan biztosította a vállalkozást, hanem abban maga, is ressz veit s vakmerő személyes bátorságról tett tanúságot. A vállalkozás befejezése után visszatérő osztagot önfeláldosóan biztosi­totta s utoljára a Don jegén foglalt tüzelő állást, bár e helyen a Ughevecélt­ ellensé­ges tűznek tette ki magát. Sikerült a s­ors osztagot mindennemű meglepetéstől meg­védenie. Állásainkba visszatérve fojtott tu­domására, hogy egy idegen századbéli se­besült honvéd feleszik tehetetlenül is állá­sok között levő területen. Habozás nélkül megfordult, élete újabb kockáztatásával megkereste s vissza is hozta a sebesültet állásainkba, úgyhogy a súlyosan sebesült honvédet megmenthették az életnek. A francia demarkációs vonal hétfőn megnyílt Páris, március 1. A hétfői napon volt szabad elsőjében a forgalom a francia demarkációs vonalon át. Mindkét irányban óriási tömegek utas ad­­tak már az első napon. A Parisból dáne vezető vonatokat már hosszú időre előre lefoglalták. A vasúti hatóságok pótvona­tokat állítottak be. A posta is hétfőtől kezdve szabadult fel a demarkációs von­á­ron át. A Petit, Párisien czzsel kapcsolatban megállapítja, hogy az együttműködés pol­itikájának ilyen eredménye csak a meg­szálló hatóságok megértő szellemének köszönhető.

Next