Uj Magyarság, 1943. március (10. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-24 / 67. szám
“■'rt'-iAC.lAkMC» Egy királyi idill nyomában Breslauban Breslau, március hó. (Az Új Magyarság tudósítójától.) Megállt az idő és megrekedtek az évszázadot, itt a márciusi napfényben úszó utcák között, amelyeknek nagy kőlapokkal borított járdáját rovom: egy darab itt felejtett középkor! A házak homlokzata és maguk a házak is kívül-belül nem változtak semmit azóta, hogy büszke breslaui patríciusok négy-ötszáz évvel ezelőtt ideépítették őket az Odera és Oale szögletébe. Keskenyfrontúak ezek a paloták, de mind a magasba törnek: öt-, hat-, hétemeletesek is alkadnak köztük. Homlokzatuk mindig lépcsősen kicsipkézett háromszögben végződik. És nevük van a házaknak, nem számuk: Az arany naphoz, vagy A hét választófejedelemhez, stb. hívják őket. Igazi művészei voltak a városépítésnek ezek az évszázadok óta porladó breslaui patríciusok. A Ring például ma is a nagy város föntőere, itt lüktet a lázas, minden élet és itt bonyolódik le a pesti arányokat messze felülmúló forgalom. Pedig ennek a nagy útnak az arányát kerek 700 éve szabták meg, sem irányán, sem szélességén azóta sem változtattak egy centimétert sem és mégis elbírja a mai forgalmat is, a villamosokat és a gigantikus teherautókat is. A Homok-sziget templomtorony-erdejében kerek ezer évvel ezelőtt tervezték ki az építés rendjét és nincs az a modern mérnök, aki ma másképpen indul meg itt az utcák és terek vonalait Azért rovom most az ódon utcákat, mert reggel óta magyar nyomok után vadászhatok. Ilyen van itt garmadával. Nem a plakátokat értem, amelyek a magyar f s- f estek kiállítást hirdetik, vagy azt, hogy a filharmonikusok koncertjén magyar karmester, Csilléry Béla vezényel, vagy hogy az óriási Liebich-varieté és a Kaiserkrone műsorának minden második iparin adil száma egy-egy magyar artista, vagy hogy a kirakatokban kisptorikászacskók tornyosulnak dombocskákba (Spfening zacskója ). A középkorban is letettük itt a névjegyünket mindenfelé. Félórával ezelőtt már felfedeztem az egyik ház falán egy hollót, gyűrűvel a csőrében és most itt a ringi városháza falain is felfedezem a Hunyadiak címerét. Egy breslaui úr leplezetlen büszkeséggel mondotta nekem, hogy ennek a kőbefaragott költeménynek, a legszebb német, városi tanácsháznak egyik, részét Hunyadi Mátyás építtette. Egy királyi idill nyomait is kutattam, mert itt, az Odera partján játszódott, le a nagy uralkodó magánéletének legboldogabb, legregényesebb fejezete. Szilézia és maga Boroszló is akkoriban a cseh koronához tartozott. De a boroszlóiak sohase szívelték a cseheket. Állandóan véres szabadságharcokat ’■ folytattak a Podjebradhoz ette, és Podjebrad György helyett is inkább Hunyadi Mátyást ismerték el uruknál. Amikor aztán a cseh királyi korona is Mátyás fejét ékesítette, közvetve a magyar birodalomhoz került Sziléziais, Boroszló is. És Mátyás király esztendőket töltött el a régi városban. A reneszánsz nagy magyar uralkodója itt tudott, csupán magánember lenni. Feleségében csalódott. A szép Podjebrád hercegnő magtalan volt. A király legnagyobb gondja pedig éppen fi volt: ki vezeti, ki kormányozza halála után ez általa óriásivá növelt magyar irodalmat. Azután itt Breslauban oldódott meg regényes módon az utód súlyos problémája. Az akkori polgármesternek legendásan szép lánya volt és a nagy király és a boroszlói szőke kislány szive egymásra talált. Sokat foglalkozott akkoriban Hunyadi Mátyás azzal a gondolattal, hogy elválik Beatricétól és elveszi a boroszlói kis tüiedért. A válás gondolatát azonban politikai okokból el kellett vetnie, viszont igazi nagy szerelmétől sem tudott elszakadni. Annál kevésbé, mert itt kapta meg azt, amivel Beatrice adósa maradt. Az oly nehezen várt, utód, János herceg a borussiói idill gyümölcse. Hogy teljes képét kapjuk a regénynek, hozzá kell képzelnünk a keretét is. A reneszánsz levegőjét és gondolatvilágát, a magyar határokat, amelyek nyugat felé messssire elnyúltak Bécsen túlra is, Csehország és Szilézia is Mátyás jogara alatt álltak, délen is mélyen lenyúltak határaink a Balkánra és az akkori új európai veszedelmet, a rcalifátus féktelen imperializmusát néhány győzelmes hadjárattal megállította a Hunyadi-név hagyományaihoz méltó nagy hadseregreformátor és hadvezér. El kell képzelnünk hozzá még az akkori Visegrátiot, az akkori Budát és az akkori Boroszlót is. Utóbbit nem nehéz elképzelni. Egyáltalában nem kell fantázia hozzá. Csak neki kell indulni az öreg utcáknak, ahogyan én indultam nekik most és figyelni kell a régi kövek szavára: világosan, érthetően és meghatóan beszélnek. A „Homoki Mária temploma“ a Kereszt-templom, avagy dóm és a felsorolhatatlanul sok más templom tornyai Mátyás idejében ugyanúgy szúrták bele hegyes csúcsaikat a szinte olaszosan kék sziléziai égbe, mint ma. És ha Mátyás rótta ezeket az utcákat, lépései ugyanúgy kongtak, mint az enyém, kései alattvalójáé. Ebből a királyi idillből lelki adottság és temperamentuma szerint regényt faraghat az író, vezércikket a publicista, képet a festő, vagy történelmi riportot, az újságíró. De akármelyik oldaláról is fogjuk meg a témát, mindenképpen az fog kiderülni, hogy a magyarság és a boroszlóiak között nem tegnapiak a kapcsolatok. És ha akárkivel beszélgetünk itt Breslauban, lehetetlenség ujjongó belső örömmel fel nem ismerni a tényt: a régi kövek ugyanazt mondják, mint a mai breslauiak. Itt valóban szeretnek bennünket, magyarokat. Mikes Ferenc ■I f^I ERESZTENYERESKEDOK tRAKATA®« RarlERNJBRSOwoA Budapest, I ., Kossuth Lajos utca a. A. »1 SÍS unsz Kásától ffl JIMAmIX. 11 - Szilágyi Dezsö-tér? IX., Mai-(?it-körút 57. Tel.: 150-41S, 167-327. wt1@GY@BejfV fíAN6SZ£KGrAR.a.J0APSST HAKÓCZI uT 71 ZJlh,jó bútort vegyen SÖTlI I JüC «eresaiGny bútorszalon: Rákóczi út 82. Lili útLn.téri em. 3. Vidékre árajánlatot küldünk -6 Legfrissebb írta: Undl Imre Miért dühös a pulyka? — Sokan azt mondják, hogy mindig magammal foglalkozom, magammal vagyok eltelve szólt a páva a pulykához, amint a nagykörúton szárnyöltve sétáltak —, pedig lássa, kedves barátom, a minap is azon tűnődtem, hogy maga miért ingerült, mérges mindig és rájöttem, hogy ez teljesen indokolt ... A páva fújt egyet a hosszú mondat után és baráti melegséggel pillantott a pulykára. Valóban, ezúttal sem volt szelid kedvében a pulyka. A taraja rott volt, takalebérnyege lila és az indulat habzsoló szavaival beszélt: — Hallja, igazán kiváncsivá tesz. Miért látja indokoltnak a mérgemet?— Mert itt lakik a körúton, ahol a 6-os villamos jár. Értem a dühét..— magyarázta a pulyka — amint föl kell türemkednie a perronra, nyomják kilenc felöl, taszigálják húsz felöl, tapossák a karmait és mire besodorták a kocsi közepére, a méreg eszi, hogy hogyan kerül ki onnan. Nos? A pulyka taraja zöld, tokája fekete lett. — Mondja, bosszantani akar? — Én ? — krákogta méltatlankodva a páva. — Hát nem a villamos miatt dühöng? — De — lett tésztaszínű a dühtől fulladó pulyka feje —, csakhogy nem a fenti kalamitások okából. .. — Hanem ? ■— Hanem mert az a C-os nem is jön. A kullancs érvelt — Éljen! — mondta a kullancs, jól beleszívódva a csirke puha bőrébe. — Éljen! És egyáltalában tartsunk össze, drága, barátom . .. A csirke bután bámult maga elé kerek szemével. A különös ragaszkodás igen kellemetlen volt neki, mindamellett a kullancs szólamai megtévesztettek. Erre a kullancs újabb lendülettel fúródzkodott befelé és lágyan megjegyezte: - Legyen szabad hivatkoznom, aranyom, a nagy Brehmre, aki oly klasszusan jegyezte meg, szögezte le az állatok összetartozandóságát... A csirke megint nézett a cipőgomb szemeivel, de aztán mérgesen elcsipogta magát: — Hej, a teremtésedet, ez már még sincs rendjén! Azzal egy jóízűt odakapart, ahol a kullancsot érezte, mire a bőre alól egyszeribe kiperdült a ragaszkodó jószág. A földre pottyanva, nagy háborgások közepette jegyezte meg a kullancs: — De, kérem, hát már asszimilálódni sem szabad ? A pók, meg a légy Pók-Pollák bent volt a textilüzletben, de annak nem a közepén ült, mint azelőtt, hanem a szálon húzódott meg. Innen is jól végiglátott az egész puha, finom textiliakészleten, a hálófinom anyagraktáron ás ezzel szerényen be is érte. A bolt közepén egy légy tett vett. Kicsit lankadtan és akadozva mozgott a pult mögött, talán nem is érezte egészen jól magát,bár ő is szép hasat eresztett és ami mégis oly nagy örömmel töltötte el, a finom árukészlet benyílója fölött egy cédula lebegett. LégiJózsef textilvállalata (azelőtt Pók-Pollck) Ez nagyon tetszett neki, a dupla hasának is örült, sőt pajkos perceiben ilyen morfondírozással évődött önmagával: nagy hason, kis forgalom .. . Egy napon légy röppent el a bolt mellett. Be is nézett és odakiáltoott a felfedezett, új tulajdonosnak: — Szerbusz, Jóska! Ám Légy József fancsalian nézett a szeglet felé és kiszólt . — Tévedés van a dologban, kérem. Én Aladár vagyok. De jó a kengurunak ... A kenguru fölszállt az autóbuszra. Bement a kocsiba, letelepedett és kellemes ringás közben kitekinteni készült az ablakon. — Jegy hol nincs, kérem? — jött ekkor közelebb dallamosan a kalauz és kenguru sebtében az erszényéhez kapott. Odanyúlt és halkan leszólt: — Húzódj be, puhi, blicceljük a gyerekjegyet. , Válasz a keselyűfrontnak A keselyű megmosta undok csőrét a patakban és mivel néhány más madár is ácsorgott ottan, beszélni kezdett hozzájuk: — Sok rágalom ér engem bizonyos elvakult és nyughatatlan részről, kedves barátaim. Pedig egészenmás világban élek én, mint híresztelik rólam. A táplálékom se egyéb, mint édes marxipán és ajánlom, hogy ti is ezt egyétek. — Ti is ezt egyétek, úgy van — toldotta meg egy kisebb madár. A szajkó. Ekkor odalebbent a társasághoz a közelből egy fehér kócsag. — Bocsánat — szólalt meg halkan a keselyűhöz fordulva — amit ön hirdet és ami a valóság, aközött egy kis különbség van . .. A keselyű elképedt, de egy szarka megkérdezte: — Minő kis különbség? Ami például ön, keselyű, és a pacsirta között van. — Micsoda ? A kócsag hótiszta mellényébe tollászkodott kicsit, aztán kimondta:— A pacsirta fenn énekel, ön pedig a fenének kell. A színikritika A belhaszinház primadonnája este hazaugrott. . Bár kicsit fáradt volt a hosszadalmas főpróbától, a tükör elé lépett, egy kis rovarpúdert tett magára és elégedetten elnyúlva oda szólt a szobalányának, hogy ugorjon le ag., estilapokért, azokban már biztosan bent van a kritika az új előadásról. Úgyis volt. Alig nyitotta ki a Matracfutárt, máris megpillantotta benne a bírálatot. Barna kis szemeivel fürgén futotta végig a sorokat a primadonna, aztán úgy odavágta a sarokba az újságot, hogy csak úgy csattant. És lefojtva visított egyet: — Nahát, micsoda szemtelen csipkelődés! A keresztény vásári kereskedők ötven sebesült honvédet láttak vendégül. A keresztény piaci s vásári kereskedők országos ipartársulata ötven sebesült honvédet vendégelt meg a társulat székházában. Bordás Lajos országos elnök köszöntőszavai után vitéz Varga Béla dr. főügyész mondott ünnepig beszédet és méltatta honvédségünk érdemeit. .SZERDA, 1943 MÁRCIUS 24 A hamis kutya Jean Philippe Rameau (1683—1764) francia zeneszerző látogatóban volt egy hölgynél. Egyszerre felugrott székéről s a kis kutyát, melyet a hölgy a térdén tartogatott, szó nélkül kidobta az ablakon. — Mit csinál ? — rémüldözött a hölgy. — Hamisan ugatott — mondta nyugodtan a zeneszerző. It az elszegényedéshez Ramond Spenser (1553—1599) angol költő midőn befejezte híres költeményét, a ,,Fairy Queen“-t, azonnal elvitte Southampton lordhoz, ki a költők nagy mecénása volt. Spensert leültették az előszobában. A lord, miután néhány oldalt elolvasott a költeményből, harminc fontsterlinget küldött ki a költőnek. — Mondja meg urának — kiáltotta az örömtől Spenser a pénzhozónak —, hogy olvassa tovább a verset. — Adj az írónak még húsz fontsterlinget — szólt Southampton lord a szolgájához. — Folytassa, mi lord, folytassa tovább az olvasást — kiáltott be Spenser boldogan a lord szobájába. — Tegyétek ki a szűrét ennek a fickónak — rendelkezett a lord. — A köny nagyon vaskos és ha így folytatom, teljesen tönkremegyek. Az „udvariatlan“ ember Benoit: Constantin Coquelin (1841- 1909) francia színművész legendás fukarságáról volt híres. Egy napod a kávéházban nagyon elégedetlen arckifejezéssel szörpölgette feketekávéját. Egyik barátja megkérdezte: • Mi van önnel, kedves mester? Nagyon dühösnek látszik. — Valóban az vagyok. Ismeri Pierre Wolffot ?— Az írót? Hogyne!— Nos, éppen most találkoztam vele. Színházi dolgokról beszélgettünk és meghívtam őt ma estére vacsorára. — Akkor hát... — Ez a Wolff egy kellemetlen, udvariatlan ember. — Visszautasította a meghívást ? »•— Ellenkezőleg, elfogadta... — Nos? —, Nos, amikor meghívtam, vissza kellett volna utasítania a meghívást. A részemről történt udvariasságot udvariassággal kellett volna viszonoznia. TERE.PERE £—A japán szigetvilágot gyakori a SSpEj] földrengések nyugtalanítják, jgg- *4 amelyek sokszor katasztrofá-1^' 1—-ly/i. Ins méreteket öltenek. A földmagSf"*" V-A kéreg tektonikus megmondulésen természetesen nem ma--'m^radnak hatás nélkül a földtani alakulatokra nézve. , Iikomu Yamamoto japánt geológus beszámolt megfigyeléseiről, amelyek szerint Oszaka évenként mintegy 10, centiméternyit sülyed. .Ezt a tapasztalatot negyven év adatai támasztják alá. A kismértékű sülyedés egy nemzedékre nem jelent sokat, ám századok alatt jelentékeny elváltozást idéz majd elő, amihez még a földkéreg oldalmozgása is járul. Ez a nyugati irányban való eltolódás azt jelenti, hogy Japán egész területe lassan közeldik a kínai partok felé. * jg—*........... ,"TO. Egy ötletes vegyész arra a felpe—' /rí^fedezésre jutott, hogy a bo- EST () tolvapenge élettartamát meg I .5 -* / —— lehet háromszorozni A pengék |j[ Cjs/A) j| ugyanis nemcsak az erős szagja.JSZJ &T kállait miatt mennek ide líjra Hrgi , I,/ ejek tönkre, hanem a szappanhab is megtámadja azokat. A vegyész állítása szerint, ha a pengéket használat után azonnal hígított kromatoldatba mártjuk, ezzel az eljárással semlegesíthetjük a szappanhabban levő savak maró hátánál, ami által borotvapengénk élettartamát csekély fáradsággal megsokszorozhatjuk. * V ’----------------- ‘ Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy az elefántoknak aránytalanul nagy a fülük. Bokan azt gondolják, hogy a az óriási fülkagylóknak talán a hamisnál van szerepük, pedig esete, a zoológusok megállapításai szerint, a hőszabályozás céljává szolgálnak. A hatalmas állat, a testében felgyülemlett fölösleges hőmennyiséget ö bőrfelületen kívül, főképpen a nagy fülkagylókon keresztül sugározza ki. Hogy a hokisugárstás fokozódjék, az elefántok a nagy melegben állandó ritmikus mozgással himbálják füleiket. Trópusi vadászok megfigyelései szerint ezt a fülmozgást ( elefántok alvás közben is szüntelenül végzik. * Egy szerény körülmények között élő sieneti orvos nemrégiben kétmillió márkát örökölt egyik elhunyt betegétől. Rim. János meglepetésre azonban az örökséget visszautasította, illetve ,a sienai kegyesrendi nővéreknek ajándékozta. Szokatlan elhatározásért azzal indok°lta meg, hogy meggyőződése szerint a nagy vagyon ezernyi gonddal és bajjal jár. Eddig, ha szerényen is, de nyugodtan és megelégedetten élt, s nem hajlandó a gazda ősséggel járó esetleges kellemetlenségeket viselni.