Uj Magyarság, 1943. június (10. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-05 / 126. szám

A MAGYARSÁG 6 A sebesült h­onvédek­ teli gazdasági tanfolyama nagy sikerrel zárult Meghatóan szép ünnepségek színhelye volt csütörtökön a margitszigeti MAC- pálya: az ortopéd, sebészeti kórház hadi­sérült honvédei — ezek a mosolygó arcú félkarú, féllábú vitézek — tanúbizonyságot tettek arról, hogy nemcsak a háborúban állták meg helyüket, hanem itthon, sebe­sülten is egész emberekként akarják és tudják is szolgálni a hazát. Nagy sikerrel végezték el a földmívelésügyi miniszter fennhatósága alatt álló háromhónapos téli gazdasági tanfolyamot, s most büszke örömmel hordják mellükön az ezüstkalá­szos gazdák szép jelvényét. A téli gazdasági tanfolyam záróvizs­gája csütörtökön délelőtt volt a sebészeti kórház nagytermében. Tizenöt tiszt és harmincöt honvéd adott biztos, határozott választ Kapitány Géza dr. gazdasági igaz­gató, miniszteri vizsgabiztos feltett kér­déseire. Úgy a növénytermesztésből, állat­­tenyésztésből, kertészetből, méhészetből, baromfitenyésztésből, mint a többi tizen­egy tantárgyból feladott kérdésekből azonnal kimerítő feleletet adtak. A vizsgát végig hallgató előkelőségek: a miniszterelnökség, a honvédelmi, föld­mívelésügyi minisztérium, a különböző ha­tóságok és testületek képviselői megelé­gedéssel tapasztalták, hogy a sebesültek mint szakképzett gazdák kerülnek vissza gazdaságaikba. Ezek közül az ezüstkalá­szos gazdák közül többen községi gazda­sági elöljárók, ispánok, munkafelügyelők lesznek, de igen sokan saját földjükön folytatják majd a tanfolyamon tanult mi­nőségi termelést. A három hónap alatt mintagazdaságokat, kis- és nagybirtoko­kat látogattak, így az elméleti kiképzés mellett gyakorlati tapasztalatokat is sze­reztek és most, az ünnepélyes vizsga al­kalmából a vendéglátó kis- és nagygazdák feljöttek Budapestre, hogy együtt örülje­nek az új ezüstkalászos gazdákkal. Az emelkedett hangulatban eltöltött egyszerű gazdaebéd után délután négy órakor került sor az ünnepségek fény­pontjára, a „műsoros délutánra.“ A MAC- pálya zöld gyepén felálllított színpadon mintegy kat óra hosszat szórakoztatták sebesült honvédeink szavalatokkal, ének­számokkal, színdarabokkal a többszáz főnyi ünneplő közönséget. Vidám hangu­lat, percekig tartó lelkes taps jutalmazta előadásukat, tréfáikat, mozdulataikat. Be­igazolódott a kórház parancsnokának és helyettesének elmélete: jókedv, hangulat­­keltés tekintetében éppúgy egész emberré váltak sebesült honvédeink, mint testben és lélekben. A tanfolyam vezetője, Fass András dr. főhadnagy, gazdasági tanár, aki a viccet, mint tantárgyat állította be programjába, maga járt elől a jó példával és szellemes konferálásával nagy sikert aratott. A műsor minden számát, úgy a verseket, mint a színdarabokat, maguk a sebesült honvédek írták és ők is adták elő ápolónőik bevonásával. Különösen nagy sikere volt Böszörményi Árpád hadnagy­nak, aki verseivel és szereplésével nyerte meg a közönség tetszését. A vidám ka­tonanótákat a megjelent sokaság együtt énekelte a jókedvű honvédekkel s a felejt­hetetlenül szép műsoros délután Vass András főhadnagy zárószavaival és a Himnusz eléneklésével ért véget. A berlini rádió Magyarországról Berlin, június 1. A berlini rádió csütörtökön esti adásá­ban Magyarországgal foglalkozott és be­számolt a háborús Budapest életéről. A há­borús Budapesten nincsenek fékeveszett mulatságok, a lokálok és vendéglők ponto­san éjjel 11 órakor zárnak, azután már csak a rendőrök vigyáznak a lakosság nyugalmára. Ezután a budapesti viszonyok jellegze­tességére tért át. Amidőn Budapesten jár­tam — folytatta tovább a beszélő —, két dolog ragadott meg. Az egyik az volt, hogy egy hajókirándulás alkalmával, amikor az ott állomásozó német sebesültszállító hajó mellett futott el hajónk, a hajókon lévő magyar tisztek tisztelegtek. A másik dolog pedig a magyar haditudósítók kiállítása volt. Ezek után rátért Budapest fontos keres­kedelmi szerepére, amely mint transit­­központ igen jelentős. Ma még zöldek a búzakalászok, de a forró magyar nap alatt pár hét alatt beérik a termés. Ezzel a témakörrel kapcsolatban a német rádió zenekara eljátszotta az „Érik az érik a búzakalász“ című dalt. A továbbiakban a beszélő részletesen ismertette Budapest nevezetes épületeit s megemlékezett a királyi várról is, ah­o ma a kormányzó lakik. Az adási kóczi-induló hangjai fejezték be. A gazdasági életben az utóbbi évek­ben elhelyezkedett arisztokr­atáink közül kétségtelenül Széchenyi Károly gróf futotta be a legtüneményesebb karriert. Személyét elsősorban a Ma­gyar Általános Hitelbank állította előtérbe és számos, jelentős hitel­banki érdekeltségnél ő az intéző úgynevezett „reprezentatív man“-je. Széchenyi Károly gróf sokoldalú és kiterjedt gazdasági beilleszkedését a következő elfoglaltságai mutatják: vezérigazgatója a Magyar Cukoripar rt.-nak, elnöke a következő vállala­toknak: Magyar Gabonakereskedelmi rt., Pápai Pamutfonó rt. „Bóni“ Gyártelep és Mezőgazdaság rt. El­nöke továbbá a Magyarországi Cu­korgyárosok Országos Egyesületének és legutóbb választották a Neményi Papírgyár elnökévé. Igazgatósági tagsága a következő vállalatoknál van: Linum Kenderfonó rt., Alföldi Cukorgyár rt., Bácskai Cukorgyár rt., Ipari Munkaszervező Intézet, Ma­gyar Kakaó- és Csokoládégyár rt. és a brassói „Indumin“ iparvállalko­zási trösztnél. Legvégül pedig fel­ügyelő bizottsági tagja a Magyar Általános Kőszénbányának. A budapesti áru- és értéktőzsde tanácsi jelentésében elégtétellel állapítja meg, hogy a magyar há­borús rendelkezések kevésbé szi­gorúak az értéktőzsdével szem­ben, mint bármely más ország kor­látozó jogszabályai. Nem kétséges, hogy a tőzsdetanácsnak teljesen igaza van. A tőzsde közgyűlésén egyébként ünneplésben részesítet­ték azokat a tőzsdetagokat, akik több mint negyven éve tagjai az intézménynek. Ebből az alkalom­ból ünnepélyes formák között emlékiratot nyújtottak át Berger Mórnak. A dohányos közönség az utóbbi na­pokban tapasztalja.­.Ja, hogy néhány do­hánytőzsdében csal, úgy adnak ki egy­­egy doboz cigarettát, ha a vevő egy ugyanolyan fajta tiszta és jó állapotban lévő üres dobozt ad vissza. Különösen a régi barna csomagolású huszonötdarabos Memphis-dobozokat kérik vissza a tra­­fikosok. Más tőzsdékben viszont aka­dálytalanul minden doboscsere nélkül adnak cigarettát. A közönség most nem tudja, vájjon csak néhány trafikos egyéni akciójáról v­ -e szó, vagy pedig a dohányjövedék adott ki valamilyen rendelkezést. A gyakorlatot minden­esetre egységesen és általános é­r­ínyen kellene szabályozni. Tekintettel a doboz­, jobban mondva kartonhiányra, semmi akadálya nincsen annak, hogy az általá­nos dobozcserét elrendeljék. »» Sok szó esik mostanában a paraziták­ról. A parazita görög szó és annyit je­lent, mint asztaltárs. A régi görögöknél eredetileg parazitának nevezték egy tisztviselő segédjét, akit a tisztviselő a templomoknak járó galina gyűjtésével bízott meg. Később parazita volt a neve közköltségen eltartottnak, végül a tá­­nyérnyalónak. Ebben az értelemben fejlesztette ki az új­ görög vígjáték a falánk hízelgőnek és bohócnak alakját. Parazitának nevezték azután azokat a szegény ördögöket is, akik a gazdagok­nál és előkelőknél ebédtájt meghívás nélkül megjelentek és az ebéd ellenében tűrték, hogy a házigazda vagy vendégei vele a legk­omiszabb tréfákat űzzék. A mai értelemben vett parazitákra sokkal inkább vonatkoztatható a szónak bioló­giai jelentése. A biológiában parazita alatt olyan állatot (bolha, galandféreg, levéltetű stb.) vagy növényt értenek, amely a megtámadott állati vagy nö­vényi testen élősködik és szívja a vérét anélkül, hogy áldozatát megölné. A fővárosi gazdasági rejtélyek közül egyik legérdekesebb a kávé kérdése. Szakkörök megbízható becslése szerint egyedül a­ főváros­ban naponta több méter mázsa tiszta babkávét dolgoznak fel az espressók, kávéházak és vendéglők. Tény és való, hogy Budapesten bő­ségesen van valódi babkávé, ezzel szemben már évek óta úgyszólván teljesen megszűnt a behozatalunk ebből a cikkből. Arra a kérdésre, hogy honnan van még­­annyi kávé Budapesten, egyszerűen ír,ki nem tud feleletet adni. A kérdés előtt érthetetlenül áll úgy a szakember, mint a laikus. A határozott ipari konjunktúra m­ellett van néhány olyan vállalat is, amelynek üzletmenete rendkívül ked­vezőtlenül alakul. A nagymúltú, Dräsche néven ismert vállalat, a Kő­­szénbánya- és Tégla­gyár Társulat Pesten lassan kint teljesen összezsu­gorodik. Ez a vállalat az utóbbi évek­ben több érdekeltségét eladta és ami megmaradt, az nem hozza meg a ki­elégítő eredményt. A Dräsche nemré­gen teljesen beszüntette a kályha- és parcellásedénygyár üzemét. Ennek következtében sok tisztviselőt és munkást bocsátott el a vállalattól. A vállalat vezetősége most olyan más cikkek gyártásának gondolatával fog­lalkozik, amelyekhez nem szükséges olyan nagymennyiségű szén, mint a kályha- és porcel­án gyártáshoz Az utóbbi hónapokban rendkívül megduzzadt a rendőri eljárások száma a hamis cím használata miatt. Főleg a sajtók­amar­a és a színészkamara tett feljelentést a rendőrségen olya­nok ellen, akik jogtalanul használják az újságírói vagy színművészi címet. Ezek a kamarák ugyanis minden konkrét bejelentésre azonnal vizsgá­latot indítanak és amennyiben meg­állapítják a hamis cím használatát, az ügyet feljelentés formájában hiva­talosan átteszik a rendőrhatósághoz. Amennyiben a szóban­forgó szemé­lyek ellen első esetben indult eljárás, akkor a rendőrség általában 200 pen­gős pénzbírságot szab ki. Ismétlődés esetén azután a büntetés már sok­­­kal súlyosabb. Az esetek tömegéből az tűnik ki, hogy a legtöbben név­jegyeken és levélpapírokon használ­ják az újságírói vagy színművészi címet- jogtalanul. Leggyakrabban sa­ját szerzeményű könyvek, füzetek, ön­életrajzok és gazdasági évkönyvek terjesztéséhez használják a névjegye­ket és levélpapírokat. Közismert dolog, hogy a gázmű­vektől a háborús anyagbeszerzési ne­hézségek miatt bérleti tárgyakat, autógejzert, takaréktűzhelyet, gáz­vasalót és rezsót alig lehet kapni. Ez nemcsak a fővárosban van így, ha­nem a vidéki városokban is. Újvidék városa most radikális intézkedéseket foganatosított abból a célból, hogy a keresztény közönséget bérleti tár­gyakkal elláthassa. A zsidó bérlők értesítést kaptak a városi közüzem­től, hogy a felszerelt bérleti tár­gyakra vonatkozó szerződést felbont­ják. A felmondási idő letelte után a zsidók kezén levő bérleti tárgyakat leszerelik és átadják az arra jogosult keresztényeknek, elsősorban az anya­országból érkezett tisztviselőknek. A suttogó rádió értesülése szerint ebben a tárgyban a fővárosi üzemek vezetősége is számításokat végez, mert nem kétséges, hogy ezen a mó­don a budapesti jogos igényeket is ki lehetne elégíteni. lem­m R/mto A­Z O­R­S­Z­Á­G JOBBOLDALI FAJVÉDŐ POLITIKAI HETILAP Felelős szerkesztő: VA­JTA FERENC Megjelenik minden szombaton Ara példányonként 24 fillér Előfizetési díjak: negyedévre P 3.—, félévre pengő 6.—, egész évre pengő 12.—­. Minden újságárusnál és dohánytőzsdében kapható .SZOMBAT, 1943 JÚNIUS 2­5 tt bukar­esti rendőrség intézkedései Bukarest, június 4. A román főváros rendőrsége közli, hogy, mindazokat a nőket, akik nem értve meg a mai nehéz időket, túlságosan kifestve, feltűnő hajviselettel és túl rövid ruhában,­ jelennek meg az utcákon vagy a nyilvános helyiségekben, valamint azokat a fér­fiakat, akik a melegre való hivatkozással nyilvános helyiségekben kabátjukat leve­tik, gallérjukat kigombolják és az ing ujját felgyűrik, továbbá azokat, akik han­gos és kihívó magatartást tanúsítanak, a rendőrség szervei igazoltatják és eljárást indítanak ellenük. A budapesti reformátusok nagygyűlése a családvédelem nemzet­­i mentő parancsáról A budapesti reformátusok áldozócsütör­tökön a Magyar Művelődés Házában tar­tották meg XI. nagygyűlésüket. A magyar református egyházat Balogh Jenő főgond­nok, a fővárost Slomonnay Tivadar főpol­gármester képviselte. Ott voltak Tasnádi Nagy András egyházmegyei gondnok, 8. képviselőház elnöke, vitéz Bonczos Miklós államtitkár, a magyar Kálvin-szövetség elnöke, Ravasz Lászlóné, Borsos Endre, Csillery Béla, Parragh Gyula és még so­kan mások a budapesti reformátusok ve­zetői közül. A 63-ik dicséret eléneklése és Demján János lelkész imája után Boér Elek dr. felsőházi tag, a budavidéki egyházmegye főgondnoka nyitotta meg a nagygyűlést. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon sza­badon szólhat az igehirdetés, honvédeink is az Isten országa védelmében szálltak hadba. Mindent meg keell tennünk értük és hozzátartozóikért, hogy hálánkat le­rójuk irántuk. A budapesti gyülekezetek fő törekvése a honvédek megsegítése volt. Ellátták őket vallásos iratokkal a fronton, itthon látogatták a sebesült katonákat. A továbbiakban rátért arra, hogy az új református gimnázium építése befejezés előtt áll, végül utalt a családvédelem fontosságára. Szabó Imre esperes javaslatára a nagy­gyűlés hódoló táviratot küldött a kormány­zónak. Muraközy Gyula tartotta meg ez­után előadását „Veszélyben­­ a család“ cím­mel. Azt fejtegette, hogy igen sok a gyer­mektelen és az egygyermekes család, pedig meg kellene érteni, hogy azé az ország, akié a gyermek. 1910-ben a természetes szaporodás 12 ezrelék, 30 évvel később már csak 5,7 ezrelék volt. Az egykés községek száma több, mint ötszörösére nőtt és Budapest lakosainak majdnem a felében soha bölcsőt nem ringattak. Minden ha­todik budapesti gyermek törvénytelen. A lakáshiány és a szegénység miatt hova­tovább már erény lesz a gyermektelenség. Szükség volna annak a közvéleménynek megerősödésére, amely a sokgyermekes családot védi. Incze Gábor vallásoktatási igazgató megelmékezett Zrínyi Ilonáról, a magyar nők egyik eszményképéről. Az új budapesti protestáns énekkar Ádám Jenő vezénylé­sével Bach, Schütz és Anadina egy-egy darabját adta elő. Imre Sándor egyetemi tanár beszédében a családi nevelés nehéz­ségeire világított rá. Hangsúlyozta, hogy az új nemzedék bízzék a békésebb, boldo­gabb jövőben, de ne mástól várja ezt, ha­nem saját maga érezzen felelősséget min­denki ezért a jövőért. Az állam és minden k­özület hasson oda, hogy a család többet tudjon foglalkozni a gyermekek nevelésé­vel. Szabó Imre esperes zárószavaiban hangsúlyozta: rettenetes volna, ha csak a család feláldozásával lehetne új gazdasági rendszert kiépíteni. Mihelyt egy társada­lom szülő- vagy gyermekellenessé válik, az egyháznak figyelmeztetni kell a ve­szélyre. A nagygyűlés a Szózat eléneklésé­vel ért véget. Az inkák aranya hozzáférhetetten Buenos.Aires, junius hó. Századokon keresztül izgatta kalandorok és tudósok képzeletét az a rejtély, hogy Peru ős­­lakói, az inkák, hol bányászták azt az ara­nyat, amelyből legendás kincseiket előállítot­ták. Mintegy tíz évvel ezelőtt végre világos­ság derült a kérdésre: az egykori bányák olyan magas hegyi régiókban voltak, ahová ember alig tévedt. Minthogy az aranyerek gazdagnak ígérkeztek,­ néhány éve egyik b­r­­nyában, amely 5000 méter magasságban fek­szik, újból megindult a kiaknázás. Rövid idő alatt 3000 bányász számára építettek lakáso­kat. Hamarosan kiderült azonban, hogy fehér ember nem bírja a munkát ebben a nagy ma­gasságban. A bányászokat „hegyi betegség” támadta meg. Gyakori orr- és fülvérzés kínozta őket és súlyos szívhánt­almakat kap­tak, amelyek igen sok esetben hirtelen halállal végződtek. Három hónapnál tovább egyetlen bányász sem tudott megmaradni munkahelyén és az üzemet végül is kénytelenek voltak bee­szüntetni.

Next