Uj Magyarság, 1943. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-15 / 184. szám

fTASAKTfAP, IMS AFGTTS2TUS 15 Hétfőn kezdik a próbákat a Vidám Színházban A Vidám Színház szeptember első felében, előreláthatóan 9-én nyitja kapuit, Jean Letron francia író szellemes víg­játékával. A próbákat, amelyek hétfőn kezdődnek, Szüle Mihály igaz­gató vezeti. A főszerepeket -Fejes Teri, Fábry I­va, Petrovich Szvetiszláv, Ifj. Letabdr Árpád és Madarász László játsszák. A darabnak még nincs magyar címe. Rév htván bábszínháza Kolozsváron Rév István bábszínháza, amely eddigi mű­ködésével komoly művészi sikereket könyvel­het el, már régebben készül kolozsvári ven­dégszereplésre s a terv megvalósítását azért kellett halogatni, mert nem talált alkalmas ■zlnházhelyiséget. Most a kolozsvári egyetem rektora arról értesítette a bábszínház igazga­tóját, hogy a Mátyás király-diákházban meg­felelő helyiséget biztosit számára s ennek alapján a Podmaniczky­ utcai kis színház már csomagol s augusztus második felében két héten át Erdély fővárosában mutatja be mű­vészi bábjátékait. A „Toldi", „Az ügyvéd és a férje", a „Panoptikum" és a „Magyar ki­rály rendet csinál" című darabjai kerülnek előadásra. Budapesten kedden játszanak utol­jára s azután szeptemberben folytatják soro­zatos előadásaikat Két filmbemutató Két boldog ember (Corvin). A két boldog ember, az ügyvéd és az ügyvédnő, akik azon­ban rövidesen boldogtalanok lesznek, miután házastársakká váltak. A rendező elmésen so­rakoztatja fel azokat az apró ellentéteket, amel­­yek a férjet és az ügyvédi hivatásának élő feleséget lassanként elhidegítik egymástól. Ezek a kedélyes, humoros jelenetek feledtetik a nézővel, hogy a filmtörténet eseménytelen. Csupán egyetlen ponton mozgalmas, amikor a nászutazás első estéjén a férj abba a látszatba kerül, hogy feleségét megcsalta. Ez a rész azonban tele van túlzással és áttetsző rendezői ügyeskedésekkel. Viszont kárpótlásul javítja a helyzetet, hogy a házastársak kibékítése könnyedén és vidáman pereg a néző előtt. A feleséget Magda Schneider játssza megkapó közvetlenséggel, a férjet pedig Wolf-Albach Betty, igen rokonszenvesen. Hűen a feleségem (Uránia). A hiba ott kez­dődik, hogy a filmtörténetnek hamis a kiindu. MM pontja. Arról van szó ugyanis, hogy a divatos regélynyiró boldog házasságban él szép, fiatal feleségével s a túlságos boldogság miatt nem képes megírni azt a komoly tárgyú, regényt, amit kiadója követel. Mindenáron bol­dogtalan szeretne lenni, de ezt sehogysem tudja elérni, mert felesége csupa derűt áraszt körülötte. A filmszerzőnek kellene tudni, hogy az író egy életen át gyűjti tapasztalatait, meg­figyeléseit s ezek alapján élmén­yeit bármikor fel tudja használni írói munkásságában. Ezzel szemben a vígjátéki bonyodalmat ügyesen fej­leszti ki úgy a forgatókön­yv­író, mint a ren­dező. A férj ugyanis gondol egy nagyot, meg­ Írja boldog házasságának történetét, könyvé­nek nagy sikere lesz, de akkor a felesége for­dul ellene, amiért ország-vit­­g előtt felfedte boldogságuk titkait. Az alapvető hibáktól elte­kintve, a sok vidám és múltságos epizód nyári szórakozásra alkalmassá teszi a filmet. K. L Az Ufa szakmaiba mutató­ja Az Ufa jövő héten tartja az 1943—44. évi országos szakmai bemutatóját. Műsorán a né­met filmgyártás kiemelkedő filmjei közül sze­repel a „Münchhausen” című színes jubileumi film, azután Zarah Leander egyetlen idei filmje, amely „Akkor..címmel kerül be­mutatásra. A szakmai közönség elé kerül a Vaszary Gábor „Bubus" című színdarabjából készült vígjáték s végül az „Ítél a folyó” és a „Rejtély” című művészi igényű filmek is. • Anyámasszony katonája, Ráthonyi Ákos legutóbb a „Katyi“ című bohózatával aratott meglepő közönségsikert s az előzetes híradá­sok szerint újabb bohózata, az „Anyám­asszony katonája" hasonló sikerre számíthat. Ennek a várható sikernek bizonyára a nép­szerű színészgárda is részese lesz. Ráthonyi ugyanis Szilassy Lászlót, Bilicsi Tivadart, Pelsőczy Irént, Mály Gerőt és Juhász Józse­fet toborozta össze a főszerepek eljátszására új filmjében, amely a közeli napokban kerül a közönség elé. * Megjelent az Operaház évkönyve. Az Operaház évkönyve megjelent. A bérlők bér­letjegyük felmutatása mellett augusztus 18- tól átvehetik az Operaházban. (Hajós­ utcai bejáró. • • Hajmássy Miklós parasztszerepben. A legutóbi magyar filmek egyik legnépsze­rűbb sztárja, Hajmássy Miklós, aki a ma­gyar filmirodában most forgatás alatt levő „Makacs Kata“ című Mester-filmben falusi regényt alakít, mégpedig a hírek szerint olyan ellenállhatatlan humorral, ami ennél a kitűnő komikusnál is rend­kívüli. A filmet Peéry Piri írta, a rendezés munkáját Bánky Viktor végzi s Hajmássy Miklóson kívül a többi főszerepet Szendrey Kató, Buttykay Emmi, Halmay Tibor és Dénes György játsszák. 1­3 ______________________W M­agyariác Színház,FilmMűvészet Megfilmesítik a Kodály szemét A da­lom ritmusára, tények és árnyak keverésével egymásba suhanó képsorozattal költi át Szőts István Kádár Kata balladáját Amikor Kodály Zoltán a Kádár Katát megzenésítette, annak az ősi­­dallamnak a motívumait használta fel, amely a székely ballada szövegét eredetileg kísérte. Most a ballada a zenével együtt filmszalagra kerül. A rendkívül kényes, költői elkép­zelést igénylő feladatra Szőts István vál­lalkozott, aki az „Emberek a havason“ rendezésével megmutatta, hogy vannak eredeti művészi elgondolásai s hogy hiva­­tottsággal tud a film nyelvén beszélni. Szőts István egyébként az igazi filmszerű film lelkes híve s azok közé tartozik, akik filmjeink túlnyomó nagy részét fotografált színdaraboknak tartják. Éppen ezért tájé­koztatást kértünk tőle, hogyan képzeli a ballada szövegének és zenéjének átköltését a filmszalagra. — A Kádár Kata-film nem lesz illusztrált vers vagy illusztrált zene — mondja Szőts István. — Olyan filmet próbálok készíteni, amely a maga törvényei szerint képeknek álomszerű egymásba­ tűnésével és elsuha­­násával mutatja meg azokat az eredeti impressziókat, amelyek a költőt versre ihlették s amelyet a zeneszerző meghallott, mint muzsikát. Úgy a verset, mint a dal­lamot együtt és külön-külön is kerek és zárt műalkotásnak érzem, nem akarom megbontani ősi szépségüket és szabadon megkomponálni a képet, amelyet azután könnyebb volna szöveggel és zenével kí­sérni ... A két zárt és erősen stilizált mű­vészi formához, a vershez és a zenéhez akarom a filmet hosszászőni, úgy, hogy hármas "Szerves egységben növeljék egy­más szépségét és erejét. — Nem fölösleges virtuozitás csábít erre az útra. A legszigorúbb törvények és bilincsek sokszor elősegítik egy műfaj ki­alakulását. A szonett igen szigorú kánon és formák szerint születik, de azért nem marad le például egy kötetlen szabad vers­sel összehasonlítva. Technikai okok is kész­tettek erre a formára. Keverésnél ugyanis vagy a zene, vagy a szöveg hallatszik. Az egyik szükségképpen elnyomja a másikat. Meg kellett tarta­nom tehát az elénekelt verset, mert csak ebben az egy esetben menthető meg mindkettő szépsége és ért­hetősége. — Nem akartam elhagyni a szöveget, először, mert szép és megfosztottam volna a balladát patinás, nemesveretű, tömör mondataitól és költői szépségeitől, másod­szor, mert a zene nem egyértelmű, és épp úgy nem egyértelmű, sőt többféle magya­rázatra adhat alkalmat egy impresszionista képsorozat is. Szükség van tehát az egy­értelműségre, amely abroncsként fogja össze a muzsikát a képpel. — Az elénekelt beszéd a fűben erőltetet­­­ten hat. Olyan, mint egy sugólyukból foto­grafált, rossz opera. A ballada eredeti elő­adásmódjának megfelelően stílusosnak hat majd az az elképzelésem, hogy egy személy­­telem, kívülálló hang énekli a szöveget. A szereplők némák maradnak. Nehéz feladat lesz számomra leküzdeni és kiküszöbölni a néma szájak zavaró hatását. Tárgyak, rész­letképek (lábak, kezek, stb.) vagy háttal fotografált szereplők mozognak majd a vásznon s legtöbbször annak arcát fotogra­­fáltatom, akihez beszélnek. — Hogyan kívánja érzékeltetni a ballada­­szerűséget ? — kérdezzük Szőts Istvánt. — Impresszionista fümet készítek, ah­ol a táj, a virágszáltól a felhőkig, a tó gy­űr­­ze víztükrétől egy finom kézmozdu­latig minden egyformán fontos és jelentős. Szimbolizál, utal az elmúlt vagy eljövendő doh­okra és tevékenyen viszi előre a drámát. Hiszen így születtek a balladák is. Titokza­tos fenyvesei, mozdulatlan tavak, fenyegető sziklák, szelíd, virágos rétek anyagától színesedett és szövődött mesévé, legendává vagy balladává egy szerelem vagy gyilkosság története ... A képeket nem a­dom és nem is akarom leírni, legfel­jebb jelölöm őket. A hangulatuk a fontos, ezt pedig csak a természet megfelelően vilá­gított fény- és árny játékából, egy külön is felhő vagy egy bizarr, vízbehajló gyökér, szóval egy szerencsés véletlen és egy tuda­tos kereső találkozásából születik majd meg. Egy ilyen film úgy készül, minnt az akvarell-kép. Helyben és frissen kell a színeket kikeverni. — Hogyan öltöznek a szereplők, milye­nek lesznek a díszletek? — A szereplők és az épületek a magyar ros mese-illusztrációkhoz hasonlóan stili­záltak. Az emberek kor nélküli „korabeli“ ruhákban járnak. Gyulainé a nemzetes asz­­szonyok, Gyula Márton a végvári vitézek finom brokát-selyem viseletében játsza­nak. Kádár Kata, a szék­ely népmesék Iluskája mezítláb, népviseletben. Minden kép hangulata erősen stilizált lesz, úgy­hogy sokszor használok majd lágyító elő­tét-lencsét. Puha, árnyékos képek kerge­­tőznek majd a balladai homály érzékelte­tésére, a dallam melankólikus, monoton, vontatott ütemeinek megfelelően. A képek mozgásban, ritmusban a dallam megfelelő ütemeihez alkalmazk­a­nak, legtöbbször nem éles vágással, hanem lágy átmenetek­kel, áttünésekkel kapcsolódnak. — Hol készíti a külső felvételeket? — Mindenesetre Erdélyben, a Szent Anna-, vagy a Gyilkos-tó környékén. Ez bizonyára hosszú ideig tart, mert gondo­san ki kell keresni a megfelelő hangulatú tájakat s el kell csípni a szép időt is. Ebben a munkában a szerencse is szerep játszik. — Milyen hosszúra tervezi a famet ? — A Kádár Kata egy f­ilmkockával sz­ó lehet több vagy kevesebb, mint amenny­­­i szöveg és a Kodály-zene. Pontosan kev­e­tem a zenét, szünet nélkül s annak min­den taktusára elkészítem a megfelelő­k változatát. A film tehát csak addig tar hat, ameddig a zene. A felvételek alkalmá­val gramofonlemezt használok s állandó is ismételve forgatom azt, miközben rendez.... Az „Emberek a havason" művészi sikere és egyévi hallgatás után most egy röi­­­debb filmmel lép majd a közönség elé Szőts István, akire a ballada elkészítő rendkívül nehéz feladatokat ró a harmo­nikusan együttműködő művészi elgondo­lást igényel tőle. Annál nagyobb érdeklő­déssel tekint a filmvilág a kiváló rendező filmballadája elé, mert sohasem titkolta hogy a filmszerű filmet nem a színpad ro­konának, hanem a zene testvérének tartja. A film címszerepét,­Kádár Katát Szenay Alice játssza, a másik három szerep, Gyula Márton, a fiú, Gyulainé, az anya és­­a pásztor megele­venítésére még nem talál­ták meg a megfelelő színészeket. Az új­donság magánvállalkozásban készül, a felvételeket Erdélyben rövidesen megkez­dik. A jelek szerint az új film csemeg lesz az ínyenc közönség számára. Hasonl film eddig, tudomásunk szerint, csak ez készült, amelyről azonban csak hallottunk­ de azt nem láthattuk. Eisenstein, a híres, orosz rendező vitte filmre Chopin Noc­­turne-jét s ezzel a művével körülbelül azo­nos feladatokat kellett megoldania. A mi zenénk annyira változatos és ere­deti, hogy rengeteg alkalom kínálkozik jellegzetes magyar zenei művek megfilme­sítésére. Ilyen irányú fém term­elésünk!­, bizonyára jelentékeny külföldi export érhetnénk el, ami egyúttal komely erő­­­esi sikert is jelenthetne nemz­ti filmgyár­tásunk számára. Kállay István A Mihályfy Béla beszél a kolozsvári színház átszervezéséről és az új évad programjáról A magyar filmek markáns minisztere, törvényszéki elnöke, vezérigazgatója és méltóságos papája, Mihályfy Béla egy esz­tendővel ezelőtt a kolozsvári nemzeti szín­ház prózai tagozatának igazgatója lett. A felszabadulás utáni színházi esztendő végén Kolozsváron, de szerte az országban sem várhattak a kolozsvári nemzeti színháztól több eredményt, mint amennyit elért. Mihályfy Bélának már egy több-kevesebb sikerrel megkezdett és az újrakezdés nehéz­ségeit átvészelő utat kellett folytatnia. S hogy ezt milyen sikerrel tette, arról az el­múlt kolozsvári színházi idény tanúskodik a legjobban. Mihályfy Béla Kemény János báróval, a színház főigazgatójával és Vaszy Viktorral, az operai tagozat igazgatójával a legteljesebb összhangban vezette a szín­házat az elmúlt szezonban a sikerek útján. A kolozsvári nemzeti színház igazgatója most Budapesten filmezik,­­ egy hosszú sztendő után újra. Természetesen Kolozs­várról beszélgetünk. Megemlítjük, hogy Kolozsvár hamar megbarátkozott vele, megértette céljait és megszerette. Szerény, elhárító gesztus. — Ez talán annak tulajdonítható, hogy a legmesszebbmenően igyekeztem és igyek­szem a kolozsvári közönség sokrétű kul­túrigényeit kielégíteni. A műsort illetőleg különös tekintettel voltam Kolozsvár helyi adottságaira, a színház állami voltára és főleg arra, hogy a kolozsvári közönségnek csak egy színház áll rendeli­ misére. Ez roppant fontos kö­rülmény! Itt, a fővárosban, a közönség egy része csak operettet néz meg, elmegy a maga színházába. A másik rész csak a prózát szereti, szintén elmegy az ízlésének legjobban megfelelő színházba, vagy szín­házakba. Kolozsvár közönsége viszont csak egy színházzal rendelkezik, tehát a sokirányú érdeklődést ennek a színháznak kell kielégítenie, így természetesen sok minden köti az ember kezét. Nemzeti szín­ház a kolozsvári, tehát a magyar dráma­irodalom keretében a klasszikusokat és az újabbak közül az igazi tehetségeket kell szóhoz juttatni. Éppen ezért, mi talán szi­gorúbb mértékkel lépünk fel a drámaírók­kal szemben. Miért? Mert a kolozsvári Nemzeti Színház nem kísérletezhet, éppen az előbb említett körülmények miatt. — Milyen tapasztalatai vannak igazgató úrnak az első év után? — Első­sorban is azt említem meg, hogy az elmúlt szezonban mi játszottuk a legtöbb magyar darabot. Kellemes és sokatmondó tapasztalat az, hogy a meghirdetett műsort teljes egész­ben sikerült átadnunk a kolozsvári közön­ségnek, sőt a műsoron felül még öt prózai bemutatót tartottunk, Örömmel tapasztal­­tam most is, hogy a bérlők száma a tavalyi­hoz képest örvendetesen felszökött. Viszont egyéves igazgatói működésem után leszűr­tem azt a tapasztalati tényt is, hogy a szín­ház átformálására az igazgató elképzelései szerint nem elég egy esztendő. — Mi újságot mondhat igazgató úr a jövő szezonnal kapcsolatban? — Négy magyar ősbemutatót tartani. Kerecsenyi Kiss Márton „Első" című drá­mája minden ellenkező híreszteléssel szem­ben nálunk kerül először színre. Szabó La­jos „Viharlámpás“ című művével szerepel És bemutatjuk Szabadi Lászlónak, kiváló erdélyi költőnek „Hála“ című darabját. Tamási Áron új színműve, amelynek még nincs címe, legkésőbb a budapesti bérmu­tatóval egy napon kerül színre Kolozs­váron. Egy külföldi ősbemutatónk is lesz, Roger Ferdinand: „Mindenért fizetni kell“ című­ darabja. Az új szezont a „Csongor és Tündé“-vel kezdjük. A színház társula­­tának körében változás csak annyiban lesz, hogy az örökös tagok nyugdíjállományba kerülnek, azonban ezután is fel fognak lépni. Szerződtettük Gáborjául Szabó Klá­rit és Várady Szabolcs dr.-t, rajtuk kí­vül új tagunk lesz Dárdai Antal, aki most végezte az egyesületi iskolát — Vendégszereplések? — A színház fő célja az, hogy fiataljai ■ nevelje. Éppen ezért óriási értékűek az­''1- a vendégjátékok, melyeken prominens fő­városi művész szerepel. Sok belső haszonná­l jártak tavaly is a vendégjátékok, hisz fiataljaink együtt próbálhattak, együtt játszhattak a nagyokkal. Ennek szem előtt tartásával a jövő szezonban Bajor Gizi, Tolnay Klári, Páger Antal, Jávor Pál és Somlay Artur vendégfelléptére számítunk. Természetesen nagyon nehéz ezeket a sze­repléseket technikailag lebonyolítani, hogy a művészek elfoglaltsága, illetőleg sza-

Next