Uj Magyarság, 1944. január (11. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-16 / 12. szám
VASÁRNAP, 1944 JANUÁR 16 Hogyan végrendelkezett 15 milliós vagyonáról Kasselik Jenő? A Kasselik-alapítvány lapunk megelőző számában szellőztetett bérházeladási ügye, jogosan kelti fel az érdeklődést az újabb nemzedékekben az egész Kasselik-alapít- vány iránt. Ugyanis,több mint egy teljes emberöltő telt el azóta hogy a súlyos betegségeire gyógyulást külföldön kereső Kasselik Jenő meghalt s a ma élők nagy többsége legfeljebb csak azt tudja, hogy van egy Kasselik-alapítvány, de hogy ez milyen értéket képvisel és milyen célokat szolgál, arról nem igen szerezhetett tudomást, így nem isélhet elevenen köztudatunkban a gellérthegyi Citadellát építő Kasselik Ferenc építőmesternek és feleségének, a híres óbester családjából származó Simonyi Erzsébetnek az emléke, pedig az érdekes életpályát megfutó fiuk, Kasselik Jenő halála előtt negyedszázaddal, élete derekán azért hagyta ingatlanokból és értékpapírokból álló 15 millió koronára becsült vagyonát jótékony célra, hogy szüleinek emléket állítson. Ne csak temetői síremlék hirdesse emléküket, hanem elevenen éljen az az emberi szívekben. Kasselik Jenő 75 éves korában, a francia Riviera egyik üdülőhelyén, Cannes-ban halt meg 1910 március 11-én. Mielőtt az elhunyt végrendeletét ismerték volna, a rhilliós vagyon sorsa már foglalkoztatta a közvéleményt, mert nem tudták, ki lesz az örököse a magányos öregúrnak. Azt tudták, hogy él egy nőtestvére és annak egy fia, akikkel azonban Kasselik Jenő nem volt jó viszonyban. Éppen ezért a fővárosi IV. kerületi járásbíróság, mint illetékes hagyatéki bíróság 1910 május 10-én úgy döntött, hogy zárlatot rendel el a hagyatéki vagyonra és zárgondnokul a jelenlegi alapítványi ügyész édesapját, Hóin József dr. ügyvédet rendelte ki, fia részére rendelt életfogytiglani évjáradékot, amelyet teljesen megsemmisítek. A nővérem és fia, Zailler Ferenc különösen néhai atyám elhalálozása óta ugyanis velem oly méltatlanul viselkedtek, a néhai atyám emléke iránt tartozó kegyeletet oly súlyosan megsértették, hogy azt nekik megbocsátani sohasem tudom. Ennélfogva megrendíthetetlen akaratom, hogy a nevezettek elhalálozásom után a vagyonból vagy bármely engem megillető jogból a legcsekélyebb kedvezményben részesüljenek. A részemről végrendeletileg alkotott alapítvány kezelői ennek következtében kötelesek mindennemű jogaimat, melyeket ezennel szintén az alapítványra ruházok, a legszigorúbban megóvni és nincsenek feljogosítva a nővéremnek, a fiának, vagy ennek örököseinek kedvezményeket nyújtani, illetőleg velük egyességre lépni azon esetben, ha az utóbbiakkal elhalálozásom alkalmával perben állanék. Végül azon óhajomnak adok kifejezést, hogy a holttestem bebalzsamoztassék. Azon esetre, ha néhai szüleimnek életemben emléket nem állítanék, elhalálozásom után, tekintet nélkül a költségekre, azonnal felállítandó. Az emlék a kegyeletes célhoz méltó remekmű legyen.“ Eddig szólnak a végrendeletek lényegbe vágó intézkedései. Ezek után megint felmerül a kérdés: nem érdemli-e Kasselik Jenő, aki szüleinek emlékére tett alapítványa hátterében szerényen húzódott meg, hogy az alapítványnak éppen az a bérháza, amely otthona volt, ne kerüljön elidegenítésre? Izgalmak a végrendelet megszerzése körül A hagyatéki bíróság intézkedett a végrendelet megszerzése felett is, kimondván, hogy „mivel pedig a még eddig ismeretlen tartalmú végrendeletet a bécsi I. kerületi bíróságnál őrzik, és mivel postai úton való szállítás alkalmával esetleg bűnös úton vagy megsemmisítés veszedelmének lehet kiteve, bíróküldés révén kívánja a végrendeletet átvenni. Evágből Perényi Jenő járásbírót és annak jegyzőjét, valamint Stellanits István dr. miniszteri tanácsost, a közalapítványok igazgatóját Bécsbe küldi a végrendelet átvételére. Megérkezésük után fog a bíróság a végrendelet felbontásáról és kihirdetéséről intézkedni.“ A bizottság meg is jelent a bécsi bíróságon, de a bíró kijelentette, hogy a végrendeletet nem adhatja ki, mert az osztrák törvény értelmében ott kell őrizni, ahol kihirdették. A magyar bírói kirendeltség viszont a magyar törvényre hivatkozással ragaszkodott a kéréshez. Az alkudozásokról jegyzőkönyvet vettek fel, melyet a bécsi járásbíró az osztrák igazságügyminiszterhez terjesztett fel, hogy döntse el a vitás kérdést. Ekkor már a kihirdetett végrendeletből tudták, hogy Kasselik Jenő minden vagyonát jótékony célú alapítvány létesítése céljára hagyta. Mielőtt a végrendelet, illetve végrendeletek teljes szövegét ismertetnénk, néhány vázlatos adattal idézzük fel Kasselik Jenő életpályáját. Kasselik Jenő 1835 november 5-én született Pesten. Atyja Kasselik Ferenc építőmester, a gellérthegyi Citadella építője, anyja Simonyi Erzsébet. Kasselik Ferenc dúsgazdag ember volt, fiát katonai pályára nevelte. Kasselik Jenő mint főhadnagy vett részt az 1866-iki olasz hadjáratban, így többek között a híres custozzai ütközetben. Később szüleinek kívánságára kilépett a hadseregből. Ezidőtől kezdve visszavonult életet élt, írt néhány katonai szakmunkát, de ezeket nem adta ki. Amikor a nagy vagyon reászállt, az akkor javakorban levő férfi végrendelkezett. Ezután még közel három évtizedet élt csendes viszavonultságában, de sohasem beszélt vérsrendeletének tartalmáról s az csak halála után derült ki, milyen nemes szívet takart a fukarnak félreismert öregúr régidivatú kabátja. Hónapok teltek el, amíg a végrendelet körüli kiadatási izgalmak elültek és az illetékesek hiteles fordításban olvashatták Kasselik Jenő végrendelkezését, amely a következőket tartalmazta: Az esztergomi érsek kezébe helyezte le az alapítvány sorsát „Testi épségnél és teljes eszméletnél készítem el ezennel végrendeletemet. I. Nőtlen és gyermektelen lévén, rendelem, hogy elhalálozásom után egész vagyonom jótékony alapítványra fordíttassék, amely az 1879 április 13-án elhunyt hőn szeretett anyám, Kasselikné Simonyi Erzsébet emlékére mindenkorra a nevét viselje és „Erzsébet-alapítványnak“ neveztessék. Megboldogult anyám kívánságához képest ezen alapítvány a művelt osztályok önhibájukon kívül szűkös viszonyok közé jutott tagjainak legyen a v ilama. Ezen emberbaráti célra való tekintettel azon kérelemmel fordulok az esztergomi érsek úr őeminenciájához, miszerint a jelen végrendelet végrehajtása, valamint pótlólagos intézkedéseim hiányában az , alapítvány létesítése iránt saját belátása szerint intézkedni méltóztassék.“ Az 1880 nyarán kelt végrendelet második szakasza az akkor még életben lévő Kasselik Ferenc (aki ezután négy évvel, 1884-ben halt meg) javára biztosítja a vagyon haszonélvezetét és kimondja, hogy az „Erzsébet-alapítvány ennek folytán csak az ő és édesatyja halála után lép életbe. A harmadik szakasz Kasselik Eugénia (az örökhagyó nővére) részére rendel 12.000 forint értékű évjáradékot. A negyedik és ötödik szakaszt megint szó szerint kell közölnünk: „IV. Néhai anyám halálának napján emlékére évenként ünnepélyes Mozart-gyászmise mondandó, melyen az Erzsébet-alapítványt élvezők megjelenni tartoznak. Ugyanilyen gyászmise mondandó atyámnak egykori halála napján. Az alaptőke az alapítványból veendő. V. Magától értendő, hogy a szegény rokonaimnak a létesítendő alapítványhoz elsőbbségi joguk van.“ A végrendelet többi szakaszai csak annyiból érdemesek a megemlítésre, hogy ezekből kitűnőleg ekkor még zavartalan jó viszony volt Kasselik Jenő és nővére, Kasselik Eugénia között. Ez a viszony valami miatt megbomlott,mert hat év múlva, 1886 júniusában Kasselik Jenő fiókvégrendeletet készített és ebben újból intézkedett vagyonának sorsáról. Ennek hiteles fordítása így hagzik: „Fiókvégrendelet. Miután a halálesetek következtében az 1880 június 22-én kelt végrendeletemben, amely jelenleg az osztrák-magyar bank főintézeténél, Bécsben van letéve, tett intézkedések egy része tárgytalanná vált, ezennel rendelem, hogy a jelzett végrendeletben tett alapítvány, mely néhai szüleim’ emlékére „Kasselik Erzsébet és Ferenc-alapítvány“ nevet viselje, halálom után azonnal életbe léptetendőt. Et célra szentelem összes ingó és ingatlan vagyonomat, mely a végrendelet elkészítése óta jelentékenyen megszaporodott. Kívánom, hogy ezen alapítvány vezetését a római katolikus egyház eszközöljemely ezen kegyes alapítvány szervezése alkalmával gondoskodni fog arról, hogy néhai szüleim emlékének, kiktől az alapítványi tőke származik, h a jól megérdemelt tisztelet megadassák. A végrendelet többi intézkedései változatlanul maradnak, kivéve nővérem, Zaillemé, Kasselik Eugé _ 5. mm Amikor Pilsudszki összetörte a Curzon-vonalat Egész Európa feszült figyelemmel kíséri a lengyel-szovjet vita alakulását. A Dávid és Góliát példáját idéző küzdelem, amely szovjet győzelem esetére, úgy látszik, valamennyi kisnemzet sorsát előre vetíti, most érkezett el legválságosabb fejezetéhez. Mint a távirati irodák beszámolóiból is ismeretes, a szovjet kijelentette, hogy csak az úgynevezett Curzon-vonalban hajlandó megegyezni a lengyelekkel, Lengyelországnak tehát le kell mondania Nyugatukrajnáról és Fehéroroszországról. Legutóbb pedig Moszkva azzal támasztotta alá követelését, hogy a lengyelek az 1920-as lengyel-szovjet hadjárat során erőszakkal, imperialista törekvéseiknek hódolva szakították el ezeket a területeket a szovjettől s az 1921. évi rigai béketárgyaláson csak rákényszerítették az új határvonalat. A moszkvai nyilatkozat szerint ezt a sérelmet csak 1939-ben sikerült orvosolni, amikor a szovjet „demokratikus népszavazás“ alapján újjárendezte a lengyel-orosz határt. " A moszkvai nyilatkozat a szovjet-lengyel viszony egyik legérdekesebb fejezetére hívja fel újra a világ figyelmét s ma valóban tanulságos is ez a hivatkozás, ugyanis az 1920-as hadjáratban ütköztek össze először nyíltan a bolsevista és lengyel törekvések. A német, osztrák édó orosz megszállás alatt élő Lengyelország Oroszország bolsevizálódása, majd pedig a központi hatalmak összeomlása után 1918-ban sietve kikiáltotta függetlenségét s a magdeburgi fogságból kiszabadult Pilsudski, a lengyel szabadságmozgalmak irányítója november 11-én átvette a főhatalmat. Az önálló Lengyelország megalakulását most már az antant is támogatta, hisz nagyszerű eszköznek bizonyult a németek sakkbantartására — két esztendő múlva azonban Európának a bolsevismus elleni védelmezőjét ünnepelte Pilsudskiban a nyugati közvélemény. A veszedelem tehát nem Németország felől jött. A 400.000 főnyi német hadsereg rendben visszavonult Ukrajnából. Trockij iVilna' Uro dm OcBialystok' VARSÓ Kővel' ...................................- - -....................... Mai Lengyelország határa 1938-ban * mmmw Demarkációs vonal 1939-ben • •••• Úgynevezett Curzon-vonal ^//// Szovjet által követelt terület A MAGYARSÁG