Uj Magyarság, 1944. február (11. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-08 / 30. szám

_MAGYARSÁG_______________________ Öregek Balatonfüredje írta­­ Papp Jenő Ismeretlen világba kerültem Balaton­­fü­reden. A nap ifjonti hévvel tüzel, az ember ledobálja magáról a bundát, le­rántja nyakáról a sált, leveszi a kalap­ját és rohan a füredi Riviérára. Ez az odarohanás a téren ott történik, a kopasz füredi fák alatt, Lőcs Vilibárd apát úr forrásának egyhangú csobogása mellett. A kopasz fák és­ az egykedvűen locsogó forrás még semmiképpen se befolyásol­ják a mohóságot, amellyel az ember utána veti magát a téli tűznek. A csodá­latos melegben a forrásnak nem unal­masan kellene csobogni, hanem zenélnie kellene, dalra gyújtani és szivárvány­­színekben feltörni, hogy sugarai átüssék feje fölött a rácsos fafödémet. Az öreg fáiknak is az lenne a kötelességük, hogy egyik napról a másikra lombba borulja­nak. Nem tudtam, hogy Füreden nem törvény a sietség, a mohóság, a halmo­zás és a rohanás. Csak akkor csendese­dik meg a bátor pesti lélek, mikor látja, hogy az itt egybe sereglett vendégek ugyanabban a lassú tempóban lépeget­nek, mint ahogy a forrás bugyborékol s mint ahogy a tar­fák törzsében mozog a nedvkeringés. Igen kedves a nap részéről, hogy idő előtt ilyen rokonszen­ves lángra gyűlt, de ez a forró köny­­nyelműség nem zavarhatja meg a törzs­­közönség egyenletes sétáját. Akik ide betévedtünk, mi kisbabáb­a vetkőzhe­tünk. Mi ujjonghatunk. Mi habzsolhat­juk a ragyogást és a meleget. Úgy se sokáig féktelenkedünk, mert hamarosan észrevesszük, hogy ez a sok­ fehérhajú dáma és ősz gavallér szelíd szívóssággal továbbra is magántartja a bundát, ka­lapját még csak fel se tolja a homlokára és kesztyűjét udvarias csökönyösséggel feszesen felhúzza, mikor a luxu­ból kilép a szabadba. Az arisztokrata pár finoman fogja karon egymást s a megszokott útvonal­ról nem tér le a pazarló nap kedvéért. Nekik ez még tél. Az ősz tábornokkal ugyanott és ugyanabban az időpontban találkoznak a paidéban, mint tegnap és mint egy héttel ezelőtt. A férfiak arca gondosan borotvált, bajuszuk van, tö­mör pakonpartjuk, gyapjúsáluk s bun­dájukon minden gomb begombolva. Höl­gyük feketében. Ez a mindent kizáró, hallgatag és zárt szín közli a világgal, hogy az ő körükből már régen eltűnt az érdeklődés sok olyan hívságos és za­jos dolog iránt, mint a nők nyári flörtje, Napóleon aranyak kurzusa, az újságok izgulása és a napimádók rajongása. Melléjük kerültem a pihenő padokon, Kisfaludy Sándor egykori színházának emlékei, a hat kövér kőoszlop közelében és ellestem, hogy mit mondanak az idő­ről. A nyolcvanötéves gyógyszerész véle­ményét idézték, aki kijelentette, hogy ő már csak öreg, de ilyen rendetlenséget még nem tapasztalt a megbízhatatlan időjárásban se. Ezzel körülbelül végez­tek is az egész télutói csillogással és kánikulával, csak még azt jegyezték meg, csodálkozva a vén természeten, hogy tegnap 28 fok volt a meleg a napon. Aztán halkan és szeretettel ke­resték elő a régmúltból a húsárakat, mikor Erdélyben 30 krajcárból kitelt a napi húsadag, mert 18 krajcár kellett a leveshúsra, 12 pedig a pecsenyére. Láttam őket, a bölcseket, összenézni, mikor egy fiatalabb pesti miniszteri tisztviselő a szemkápráztató napon töretlen. A nap ifjonti hévvel tüzel, az egyik botos matróna elmenőben azt mondta társnőjének: — Te Kata, mégis csak meg kellett volna mondani annak a fiatalembernek, hogy mit rontja a szemét azon a tűző napon! A fényképezés már nem érdekli őket. A kirakatok se. Csak a kúra. A fehér­köpenyes orvos felé megható örömmel integetnek. A Balatonhoz nem mennek le sétálni, mert ott szél jár és nyugtalan a víztükör. Szeretettel nézik el messzi­ről, hogy a sétányok szobalánya, az utcaseprő, milyen lelkiismeretesen szedi össze az utakon a nagyobb kavicsokat, amelyek ártanak az érzékeny öreg lábaknak. Tetszik nekik a tisztaság a parkban, a kínos rend, a soha fel nem bolygatott virágágyak formája és kő­szegélye. A szél egy papírszalvétát so­dort végig a kavicsos úton. A guruló rendetlenségre tíz hófehér fej fordult meg, szemük követte a szokatlan tüne­ményt, lesték, hogy hol akad fent, hol áll meg és mikor a papírszalvéta egy kő­­emlék lábánál befejezte földi pályafutá­sát, utána mentek a derék parkőrnek és f­igyelmeztették, hogy a kőemléknél egy darab piszkos papír hempereg, szedje fel. Milyen rend és tisztaság uralkodhat ezeknek az idős hölgyeknek az otthoná­ban ! Az ő világuk Füred. Itt nem a szél­ben csattogó szoknyák, hanem a jól megkötött meleg nyaksálak uralkodnak. Megnyugtatóan pontosan, pedánsan és rendesen. Ide építtetett nyugtalan, bohém és szertelen színházat Kisfaludy Sándor? Nem is élt csak 37 évig ez a színház. Pedig mit harcolt érte Kis­faludy a még az elszámolások körül a meg­gyanúsítást is megkapta érte. El is kérte ennek a theátrumnak egész építési nyersanyagát Simon Zsigmond tihanyi apát a fürdőház céljaira. Meg is vette 442 forint 17 krajcárért. Az öregek, a betegek és higgadt emberek egy nagy hasznát vették itt a mindig lázas, min­dig heves színháznak. Hortváth Bálint írja, aki 1848-ban a bakonykajári egy­ház papja volt, hogy a meleg fürdőház üdülői, mikor a gyógyfürdőt vették, az időt a vízből a színház „homlok óráján“ mérték, mert az odalátszott a medencé­be, s az orvos előírta, hogy meddig ma­radhatnak a vízben, övék ma is Füred, mint ahogy az ellenőrizhetetlen monda szerint Valéria császárnő, mikor özvegy lett, Tihanyban telepedett le és Füre­den gyógyíttatta meg öreg édesanyját. S az egykori környékbeli római gyar­matokról, Caesar­ianár­ól, Triccianáról, Valentináról, Mogetiameról és Cibalis­­ról is az elernyedt idegzetű századosok és provinciális hivatalnokok keresték fel a „Csudálatos”” meleg savanyúvizes forrásokat, amelyek akkor is ilyen egy­hangúan zümmögtek, mint ma. A gyógy­szerész úr talán nem látott még ilyen rendkívüli téli nyarat. De ők igen. Oruszakmz Milliméter sor ára hétköznap 90 fillér,­­ vasárnap és ünnepnap 1.20 P. Leg-1­kisebb hirdetés (10 mm) 9.— P, illetve] 12. — F. Álláskeresőknek 50% kedvezni. | ! HEGESZTŐ IftflNSZFOfíMflÍORT ‘ BÉRBE AD ÍKÖZVfIÍIÖ ÉSlIUMStMR!!. MÖSZSÜIOSZTÍIYÍ Mária Valéria II. 3. T. 1S8 070 1.89­­37 Véget, eladás SSABANYI fizetegtöbbet JISZTOR, szőnyeg, függöny, ruha, cipő és háztartási lomokért. Szi­­getvári­ u. 4. Telefonhívó: 133-577. és a lífesttn­én­yeirei IKSZ, cseréi, ead rész,erre is ÁSVÁNYI ISTVÁN urpszaloo­szövetség-u. 17. Telefon: 424 476. KÖNYVKATALÓGUSOM , apropos" készül, így csak töredéke óriási raktáramnak. Kérje „APROPOS" havi ka­talógusomat. DARVAS, X., Krisztina-tér 3. | Ruházkottás | Használt ruhát, cipős fehérneműt, szőnyeget, szövet­­függönyt, hagyatékot, feloszlatott háztartást VESZ E­L. Pfeifer, Kálvária-tér IIj. Telefon: 144-593 HASZNÁLT férfi-, női-, és egyenruhákért Magot* perzsa és gyapjú szőnyegekért szövet, függönyökért legmagasabb árat fizet GERSTE, István­ út 28. Telefon: 426-5­17 Bárkinél többet fizetek használt férfiruhák­ért, egyen­ruhákért. LEITERSDORFEIt, Király­ u. 33 II. em. T: 227-671 Használt férfiruhát, fehérneműt, varrógépet vesztünk. Telefon: 195-571. JÓL ELADHATJA nálam használt férfi, és egyen­ruhás­­sálét üzletem részére! FELDMANN, Kazár­ utca 1. sz Telefon: 426-777. Használt ruháért 2­95 ffS teh.Ven levő JgL tárgyaiért, fehér­neműért jó árat adok saját üz­letem részére. I-Hivásra is megyek. Népszínház­utca 20. Tel.: «**£‹“53 niHteÉinél többet fizetek ruháért, fehérneműért, szőnyegért, egyenruháért. Hiivert Hívásra jövök . R t% Lujza­ u. 2/b. T: ''ÍJÖS BUNDÁK Szemere­szűcsnél olcsón, Erzsébet­ körút 2­5, Második emeleten! Használt ruh­áért legtöbbet fizetek saját üzletem részére Schwarz., Kazár­ u. 16. T. 423-178. Használt térb­rutn­ér! egyenruhákért legmagasan­ árat fizetek. Hívásra jövök TELEFON: 224-761 Hétfőn is, 4 óra után is. Használt ruha, fehérnemű, cm­lomért, hagyatékért a legtöbb 335 078 Legtöbbet fizetek használt FIÍRFI- és EGYEN-ruháért PÁTRIA KASAHÁZ, Nép­­színház­ u. 13. Tel.: 131—364. Külsnt­éra Faházak minden nagyságban, különböző kivitelben KERTÉSZ ÉS TÁRSA fatelepén. XIII., Csele-utca 2/a, SMURTST SS* áron veszek. NAGY IMRE ^ a. ékszerész, BAROSS-UTCA kO Mária Terézia.tér sarok w­­*P­ESRILlÁfOST, S legdrágábban veszek T­AROSS-U. ÉKSZERHAZ *M­ON­OSZ, Baross-utca Telefon: 140— 969. Hin'essEn a Kisszakeszban! 6_ 1944 FEBRUÁR ) Ahol a legújabb hajtóerő születik Kemence-völgy, február hó. A Börzsöny oldalain is tavasziani időjárás kacérkodik a hiszékeny természettel. A hó már elolvadt a hegyekről, csupán a 939 mé­ter magas Csóványos teteje fehérült meg. A süppedés avar alatt vékony erecskékben csor­­dogál a csúcsokról lefelé a hólé. A fák rügyei szinte szemmel láthatóan híznak a langyos napsütésben, s itt-ott már ldugta fejét a földből a hóvirág. A Kemence-patak völgyében öt azcénég­ető boksa füstölög egymás mellett. Füstjük fel­száll a magasba és a csendes, nagy erdők fö­lött szétteregeti a szél. A boksák körül egyet­len ember jár-kel, figyeli a tüzeket s közben úgy füstölögteti rövidszárú cseréppipáját, mintha az volna a hatodik szénégető kupac. — Ug­y látom, jól ég­nek a tüzek, — állok meg az öreg szénégető mellett. — Jól, hála Istennek — mondja egykedvűen az erdei ember.­­— Győzi egyedül a munkát az öt boksa mellett? •­­—­ Kevés dolog­ van velük, amikor már ég­nek. Különben is csak néhány órára vagyok egyedül. — A többiek? Hárman vagyunk összesem. A másik kettő bement Nóigrádra. Misére. Mert hát gyertyaszentelő van. — Mondja el, hogyan megy a szénégetés. Az öreg­ letelepszik egy fatuskóra, fia vele szemben egy másikra. Megtörni pipáját, rá­gyújt. — Nem nehéz munka, csak piszkos. No meg­: érteni kell hozzá. Mindég olyan helyen égetünk, ahol előzőleg favágás volt. Az irtás helyén összeszedjük az ágakat, meg minden fát, akit nem vágtak be az ölbe. Kupacba rakjuk. Alulra a rövidebbeket, azután mindig hosszabbakat. Persze, jól össze kell passzin­­tani az alsó végüket, nehogy összedőljön a boksa. Amikor ez megvan, szalmát vagy jó száraz harasztot tömünk alája, vékony, szá­raz ágiakkal keverve. Azután az egészet be­takarjuk főddel, csak akkora helyet hagyunk, ahol alágyujthatunk. Négyet-ötöt szoktunk meggyújtani egyszerre. Amikor már ég a tűz, föntről állandóan locsoljuk, a földtakarót, hogy lassan égjen odabenn a tűz- Mert ha lánggal ég­, elhamvad a­ kupac. A nedves, gő­zös fa csak megszenesedik. Azt híják faszény­vek. — Honnan hordanak ilyen sok vizet? — A patakokból. Mindig patak közeidbe égetünk. Inkább a fát hurcoljuk a víz mellé, mint a vizet hordjuk messzire a boksákhoz. Könnyen begyulladhat valamelyik kupac, s ha nincs elegendő víz kéznél, elég az egész és kárba veszett a munka. Mintha most jutna eszébe, hogy éberen kell őrködnie az égő boksák felett, feláll és meg­nézegeti a kupacokat. Nyomában lépkedem és vizsgálom a boksákat. Sima, magas föld­kupac valamennyi. Csak­ tetejükön van nyílás, hogy levegőt kapjon bent a parázs. A lapát­tal lever­eg­etett földkéregen füst és gőz szűrő­dik át odabentről, mintha a nap melegétől párolognának a földrak­ások. A finom, könnyű, gőzös, kékes füst mindegyik boksa fölött egyetlen csíkba folyik össze és úgy emelkedik a magasba. — Tudja-e, mire használják újabban a fa­szenet ? — kérdem a szénégetőtől, amikor már visszaültünk az előbbi helyre­— Vasalóba, — mondja egyszerűen és meg­győződéssel. Azután, kevés gondolkozás után, hozzáteszi: — Meg talán fűlenek is vele. — Úgy van. De újabban sokkal előkelőbb szerepet is kapott. A benzint pótolják vele. Csodálkozva néz rám az öreg. Talán nem is hiszi, amit mondtam. Megcsóválja a fejét.­­— Egy készülék segítségével gázasítják és autókat hajtatnak vele, folytatom meg­győző hangon. — Ez a legolcsóbb hajtóerő. Rövid szünet. Azután megszólal emberem. — Ezt még nem hallottam Csak azt tudom, hogy újabban nagy keletje van a faszenünk­nek. Hát akkor ez ar ... Beszélgetünk még. Háborúról, drágaságról, erdei életről, vadorzókról, a szokatlanul eiőha télről és miegymásról folyik csendesen a szó. Közben körüljárjuk még a boksákat. Az öreg az egyiket nyakon loccsantja egy vödör víz­zel, mert erősen kezd füstölögni. Lekísérem a szénégetőt a patakhoz, ahonnan vizet hoz két ócska bádog­vederben. Néhány perc múlva is­mét a boksáknál állunk. Az öreg szeretettel nézi a kupacokat s egyszeresük megszólal gyanakodva: —- Oszt csakugyan igaz, amit mondott az úr? Hogy a faszénből... Mer el akarom mon­dani a többieknek, ha visszagyüttek. ----Igaz hát. Már ezerszámra szaladgálnak Budapesten a faszéngázzal hajtott autók. Nem tudom, elhitte-e már, vagy még min­dig kételkedik. Ismét megtörni pipáját, újra rágyújt. S közben egyre csóválja a fejét, mo­solyog megelégedetten és csak ennyit mond: — Nagy huncutok azok a pestiek. . . G.yimesi Ferenc TERE-FERE ..................... Az emberi test szaruképződé­sének, vagyis a hajnak és a körömnek tudományos vizsgá­lata közben igen érdekes meg­állapításra jutottak. Figye-­­­lemreméltó többek között az a MMillimi ■ni tény, hogy az emberi haj télen, mégpedig januárban és feb­ruárban nő a leggyorsabban, az őszi hóna­pokban pedig a természetes hajhullás a leg­erősebb. Azt is megfigyelték, hogy a téli hó­napokban az emberi haj óránként átlag 0.03 millimétert nő, de csak a nappali órákban, mert éjjel ez a növekedés csökken és órán­ként csupán 0.01—0.02 milliméterre tehető. A köröm növése hasonló jelenségekről tanúsko­dik, óránként 0.002—0.006 milliméter között ingadozik. Érdekes azonban, hogy a köröm­növés éjjel teljesen szünetel. * Halberstadtban a német se­lyemhernyóteny­észtők ülésén elhatározták, hogy a jövőben a selyemhernyótenyésztést az eddiginél nagyobb mértékben fejlesztik. E célból minden is­kolát köteleznek arra, hogy legalább 500 eperfabokrot ül­tessen. A tenyésztés munkáját a tanulók vég­zik s a haszon is őket illeti. Németország egész területén mintatenyésztelepeket létesí­tenek, hogy ezek a gazdákat a szakszerű se­­lyemhernyótenyésztéssel megismertessék. * Általában az volt a felfogás, hogy a hegedűt kizárólag fő­ből, esetleg üvegből lehet ké­szíteni. Minél nemesebb fá­ból faragják ezt a hangszert, annál szebb a hangja és annál nagyobb az értéke. De mit szólnának a régi, híres hegedű­­építők, Stradivari, Amati, Guernari, ha látnák, hogy a nemes rezonanciájú hegedű előállításá­hoz a fém is alkalmas Dahlem németországi városban most hangszerlaboratóriumot alapí­tottak, amelyben fémhegedűk előállításával kísérleteznek. Különlegesen ötvözött fémekből készítik a hegedűket, ha a gyártási titkokat természetesen nem árulják el. i un .­-Főváros közvetlen közeinken villa- és házhely telepítésre alkalmas gyö­nyörű fekvésű nagy birtokréss eladó. Ügynökök kizárva. Ajánlatokat „Rendkívüli alkalom" jeligére Tenzer hirdetőbe. Szervita­­tér 8. ARANYAT. EZÜSTÖT legmagasabb árban VESZEK SCHWARCZ DÁNIEL ékszerész, IV. Károly­ körút 16

Next