Uj Magyarság, 1945. március (12. évfolyam, 56-59. szám)
1945-03-10 / 56. szám
«ÚJ MAGYARSÁG» bombák tökéletes és pontos hatásáról, a város külső területei és villanegyedei alig szenvedtek károkat, viszont a belvárost a bombák teljesen elpusztították. Az amerikai tudósító szerint Köln belvárosa ipari jellegű helység, amit Sündermann gúnyosan visszautasít oly értelemben, hogy Köln belvárosában legfeljebb az idegenforgalmat lehetne mint ipart megemlíteni. Eljön az ideje annak, amikor az ellenség drágán fogja megfizetni az olyan városok tönkretevőét, mint amilyen Köln és akkor a háborúnak majd egészen más képe lesz. A nyugati front hadihelyzete Sertorius katonai tájékoztatója Berlin, március 9. Sertoius Lajos, az Europa Press katonai levelezője írja a következőket: A szövetségesek nagy offenzívájának északi szárnyán és közepén , az ellenség előnyomulásában a keddi napon ellanyhulás volt észlelhető. A német csapatok szívós ellenállása következtében, amely különösen a Rajna hídfő környékén jutott kifejezésre, Kanter-nél és Kesel-nél nem sikerült az első kanadai és második angol hadsereg zömével a Rajnát elérniök, csupán a Rheinbergi hídfőnél, ahol erős amerikai kötelékek, amelyek a 9. hadsereghez tartoznak, gyakorolnak még mindig erős nyomást és így a hídfőt sikerült némileg összeszorítaniok. Tekintette a kanadai angol csapatoknak csekély előrenyomulására Stimson tábornok mellőzte a balszárnynak a Rajna, Duisburg és Köln közötti részét azerőkkel megtámadni amennyiben már e városokat éleikkel úgyis elérték, azért a folyamon való átkeésre adta ki a parancsot. Déli szomszédja, Hodws írig-kevésbé van a helyzetben, hogy nagyobb j erőkkel támadhasson. Utóbbi egyébjeként balszárnyával elérte Köln várojiának magvát, azonban támadó hadi fejének középső részét, amellyel B Könn irányába akart előretörni, nem adta a Brühl-Rheinbach vonalnál többre vinni és igy jobbszárnyával aZ Ahr hegység északi szegélyénél még messze nyugatra elmaradt. Tekintettel erre a helyzetre, nem lenne meglepő, ha a 12. hadseregcsoport vezére, Bradley tábornok, a 3. USA hadsereget erre a frontrészre erényelné és ezeket az erőket egyes északi fordulattal Bonn-nál a Rajnán való átkelésre bevetné. A Patton hadsereg mindazonáltal támadásait széles fronton a Schneeifel keleti nyúlványainál általánosságban északkeleti irányban tovább folytatta. E harctér hadműveleteinek súlypontjai máris világosan kirajzolódnak, mialatt a 3. amerikai hadseregnek szélső balszárnya előrenyomulásban van a Kyll forrásvidékei felől és a felső Ahr völgyéhez igyekszik kijutni, sikerült az amerikaiak frontjának középső részéről erős páncélos éknek előnyomulnia és a Hocheifel és a Voreifel között a frontvonalat betörnie. Ez az egyetlen, hely, ahol a keddi nap folyamán az ellenségnek nagyobb területnyereségeket sikerült elérnie és előrenyomulásának iramát meggyorsítania. Ezekből felismerhető Patton tábornoknak az a szándéka, hogy a súlypontnak áthelyezése által és mindkét rohamcsoportja előnyomulásának kierőszakolásával a német állásokat lerohanja. Feltételezhető, hogy e hadműveleteket a 3. USA- hadsereg támogatni fogja annak ellenére, hogy e hadseregnek ily célra felhasználható jobbszárnya még a Trier-től északkeletre eső térségben és Auwer-nél heves, de helyi jellegű csatározásokban áll. A Patton-hadsereg délkeletre történő kitérése elméletileg feltételezhető ugyan, de nem valószínű. Ilyen elkanyarodás azonban annyit jelentene, mintha Eisenhower ideiglenesen lemondana a Patton-hadsereggel való együttműködésről az alsó és középső Rajna térségében megvívandó döntő harcokban. Berlin, március 9. Nagy páncélos, tüzérségi és gyalogsági erők bevetésével közelednek az amerikaiak a Bonntól nyugatra fekvő rajnai hídfőhöz. Északról törtek be a város szélébe, ahol igen heves utcai csaták dúlnak. A hídfő déli része ellen intézett támadásokat a német csapatok visszaverték. Bolsevista rémuralom egy veszprém megyei faluban Azoktól a förtelmes garázdálkodásoktól — amelyek a magyar haza megszállott vidékeiről bosszúért kiáltanak — nem menekültek meg aegkisebb és a legfélreesőbb falvak és tanyák sem. A kegyetlenkedési isztönük kielégítésében fékezhetetlen bolsevista hordák így a veszprémmegyei Ősi községben is a mindennperi méltóságérzetet lábbal taposó ■ávalóságok beláthatatlan tömegét követték el. Ezek sorából néhány esetet ide iktatunk figyelmeztetésül minden magyar lelkiismeret számára, hogy soha-soha ne felejtsük, mit követtek el 1944-ben és 1945 ben a Az életét és szabadságát védelmező magyar nép ellen az Európát „felszabadító“ angol-amerikai demokráciák bolsevista szövetségesei. 1944 december 31-én 60 - 70 fő-’etyi szovjet katona hatolt be Pető János ősi földműves portájára. A ka láz gazdáját szó nélkül ismeretlen helyre hurcolták. Fiát, ifj. Pető Jánost pedig a református lelkész kertjébe kísérték, ahol már ott volt András József két fia is. A három leventét, anélkül, hogy erre a legcsekélyebb okot is szolgáltatták volna, irgalmatlanul agyonlőtték. A szerencsétlen sorsú magyar fiukat meggyilkolásuk előtt a legállatiasabb módon megkínozták. Többek között ujjaikat és kézfejüket szuronnyal összeszurkálták. A meggyilkolt leventék holttesteit a helyszínen hagyták és azok ott feküdtek temetetlenül három hétig, a község felszabadulása napjáig. A család tragédiáját betetőzte az, hogy a bolsevista katonák háromhetes ott-tartózkodásuk alatt Petőéket mindenükből kifosztották, minden ruhaneműjüket és élelmiszerüket elrabolták és bútoraikat összetörték. Hasonló sors lett osztályrésze a község többi családjának is, így többek között meggyilkolták Spányi Géza 19 éves gyári munkást, Verebi Északról, a Balaton felől cudar szél támad. Az este is ránk szakad és fedél alá zavar. A közeli falu szélső házának konyhájában háborús esti hangulat. A gazdasszony és a ház menekült fehérnépei a tűzhely körül foglalatoskodnak. Gyakran emelik a lámpát a fazekak fölé s az étel meleg gőze párát csap a füstös cilinderre. A sarokban öreg szülők babot válogatnak holnapra, az ágyonpedig katonák üldögélnek. Magyarok, németek. Az apróka magyarokból is jócskán jut a szoba közepére, éppen harsányan kacagnak, amikor bebotlunk az ajtón. A vendéglátó szeretet az első szó után befogad a házba s a „tiszta szobából“, amint erre hívják, sebtében székek kerülnek alánk. Jól esik a meleg, a szíves fogadás, no meg a krumplipaprikás illata is ugyancsak kacérkodik éhesen muzsikáló gyomrunkkal. Amikor aztán időnk jut, hogy körülnézzünk, megakad szemünk az egyik kamerád ismerős arcán. A gyerekek tátott szájjal állnak előtte és bámulják ... bámulják a fiatal altisztet. Mi érdekes van rajta ? Semmi. Az orra rendes, füle rendes, a szeme... hát igen, szeme... az nem rendes. A homlok alatt, a barázdált katonaarc fölött egy derűs kék gyerekszempár nevet felénk. Pontosan ilyen szeme lehetett pólyás korában is. Ott ül a rozzant ágy szélén. Szólnak hozzá a türelmetlen kis gyerekszálak és ő csak azt kérdezi: W...a...a...s? És felhassan a nevetés. Mi is nevetünk. Miért nevetünk ? Nem tudja senki sem. Csak érezzük, hogy muszáj, kell nevetni, akár akarunk, akár nem. Pedig nem csinált semmit a jó kamerád. Csak ült az ágy szűk szélén és kimondta: Was ? Ezt, ezt az egyszerű szót. Ennyi volt az egész. Nincsenek flitterek ragasztva szemére, nincsen belisztezve és arcára nem kent sokféle szint. És mégis nevet az egész konyha, kövér könnycseppek gurulnak alá a szájak szegletéig. Ki ez az ember ? Walter... és ezzel mindent megmondtunk. Senki sem hinné el, amint ott ül csukazöld uniformisban, hogy a világ egyik legnagyobb nevettetője mosolyog a rivaldi fénye helyett egys zalai falu pici lámpafényében. Mindenki szereti, neveti, dicséri Pedig csak egy hete vannak a faluban — magyarázza az öreg rezervista. Egy lélekzetnyi pihenő közben megtudjuk, hogy négy éve ő is katona. Bejárta az egész háborús világot és nem egy kitüntetéssel büszkélkedhet. Katonáskodásom alatt sem pihenek — beszél a nagy Walter — sokat tanulok s gyűjtögetem tapasztalataimat. — Magyarországi tartózkodásáról van-e már valami megjegyezni valója? — Ó, ige 11 A magyar gyereklélek egészen más, mint mondjuk francia, lengyel, olasz és a többi, ahol megfordultam. Vadóc, de végtelen gyermekes és így természetes Mondani lehet, egyik legértékesebb, így beszél az, akire a plakátok ezrei mondják, hogy artistabohóc, a valójában azonban egy igen bölcs férfi s talán egyike a legnagyobb gyakorlati pedagógusoknak. Újra a gyerekek felé fordul. Nem csinál semmit, de ahogy ezt a „semmit“ csinálja utolérhetetlen és ellenállhatatlan. A mosoly pedig újra ezer színes karikával gyűl fel s azon vesszük észre magunkat, hogy vörösre dörzsöljük szemünkben a vidámságot. • A vacsora alatt mindez folytatódik ... Amikor aztán elbúcsúzik, vele megy a mosoly is Elcsendesedik a ház... a mesziből pedig bakopogtat az ágyuk moraja. És azon az éjszakán a zalai csillagok alatt megint békességet álmodtunk valamennyien. Talán... sőt egészen biztosan még mosolyogtunk is. FELVIDÉKI ISTVÁN W-A-A-A-S? Walterrel, a világ egyik leghíresebb bohócával a zalai front mögött... -2__ Lajos gyári munkást, Pákozdi Jánosnét és Tompa István gazdálkodót. Valamennyiüket kivégzésük előtt állatias kegyetlenséggel bántalmazták, összeverték és megnyomorították. A kivégzés után pedig a hullákat teljesen kifosztották. Megdöbbentő körülmények között szenvedett vértanúhalált Hári István. Egy bolsevista katona erőszakoskodásával szemben nővére védelmére sietett, mire a megvadult bolseviki géppisztoly sorozatot lőtt rá. Az egyik golyó szívén találta a nővére meggyalázását nyugodtan végignézni nem tudó magyar fiút. Csak néhány fejezetet sorakoztattunk fel Ősi község háromhetes megszállásának véres krónikájából. Oldalakon át folytathatnék a megrázó tragédiák ismertetését. Azonban nincs erre szükség. Ez a néhány adat is elegendő ahhoz, hogy egyetlen egy magyar falu tragédiájából lássuk: miért jelent Muhinál, Mohácsnál, Világosnál és Trianonnál is nagyobb veszedelmet nemzetünk részére a bolsevizmus. 1945 MÁRCIUS 10. SZOMBAT Szovjetorosz támadási kísérlet Danzig irányában Berlin, március 9. Két oldalról próbálkoztak a szovjet csapatok Danzig irányába előretörni. Támadásuk iránya Heiderode térségéből észak felé Naukrug volt. Egy második lökés, amely Marienburg és Elbing között indult, átlépte a Nogat-ot és a Danzigi Weder-ig elért. Tigenhof-nál sikerült a szovjet támadásokat feltartóztatni. Ezzel a két támadó éllel a harcok elérték Danzig külső védőgyűrűjét.