Új Misszió, 1990 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
3 SEGÍTSETEK!!! Ismerősöm nemrég Erdélyben járt. Aici mostanában nem volt Romániában - mondja - az el sem tudja képzelni, mi van ott. Megdöbbenve hallgatom szavait, s elgondolkodom: ha csak a televízió, az újságok révén is, de valamelyest képet kapunk a szomszéd ország állapotairól. Tisztítótűzben szenvedő szeretteink helyzetéről viszont semmit sem tudunk. Az ő gyötrelmeik pedig nem mérhetők a fájdalom földi mértékével. Senkiről sem tudhatjuk biztosan (kivéve például akit az Egyház szentté avatott), hogy mi lett a sorsa halála után. Tanulságos történet a karthauzi rend alapítójának, Szent Brúnónak az esete: "Reimsben meghalt az egyik híres főiskolai tanár. A dómban ravatalozták fel, s a hívők sokasága és a papság folyamatosan zarándokolt a holttesthez, hogy búcsút vegyen a híres mestertől. Három napig tartott ez, és Brúnó is elment a tanítványaival, hogy lerója tiszteletét a kolléga előtt. A halotti zsolozsmát énekelték, és amikor felhangzott ez a sor: "Responde mihi - válaszolj nekem", a halott felült a ravatalon, és rémülettel kiállton fel: "Hívnak az igazságos bíró, Isten elé!", majd élettelenül visszahanyatlott. A jelenlevő sokaság halálra váltan rebbent szét, és szaladt ki a templomból. A következő napon ismét imádkozták a zsolozsmát, és a mondott sornál a halott újra felült, és iszonyatos hangon kiáltotta: "Elítéltek Isten igazságos bíróságán!", a templomban lévők megint a futásban keresték a menedéket. A harmadik napon ugyanez megismétlődött, de akkor a halott teljes kétségbeesésben ordította: "Kárhozatra ítéltek Isten bíróságán!" A legenda szerint ez annyira megrendítette Brúnót, hogy elhagyta ragyogó tanári pályáját, elindult a magányba, hogy egészen elmerülhessen Istenben." (A szentek élete - Szt. István Társulat, 1984.) A tisztítótűzben szenvedők önmagukon nem tudnak segíteni. Ránk vannak utalva abban, hogy fájdalmuk egyhüljön. Állandóan könyörögnek felénk, amit nem hallhatunk. De tudjuk, szüleink, házastársunk, barátaink azt kiáltják: Segítsetek!!! Ha egyszer odakerülünk, mi is hasonlóképpen kérjük (kérnénk) a küzdő ("földi") egyház tagjait. Emlékezzünk csak viszsza: mi mindent megígértünk annak idején hozzátartozónknak. Az udvarlás szerelmes évei alatt még a "csillagokat" is. Ők most a legkiszolgáltatottabbak. Úgy szenvednek, ahogy azt emberi ésszel el sem tudjuk képzelni. És mi segíthetünk rajtuk! Mindennap imádkozzunk a Szűzanyához halottainkért - legalább egy tized rózsafűzért. Ahányszor csak tehetjük, mondassunk értük szentmisét. (A csendes misének ugyanolyan értéke van mint az énekesnek. Ha több halottért ajánljuk fel, azzal a kegyelem nem "osztódik".) Vállaljunk értük minél több böjtöt - ami a legkedvesebb, azt vonjuk meg magunktól. Ha csak egy rövid ima erejéig, de keljünk fel hetente legalább egy éjszaka, hogy tíz percet virrasszunk értük. Ajánljunk fel értük szentáldozást. Ne feledjük soha: imádsággal, böjttel és virrasztással Istennél mindent elérhetünk. S ahogyan mi "mérünk", egyszer majd úgy "mérnek" nekünk is. S a tisztítótűzből a mennyországba került lelkek Isten mellett élnek, és akkor már ők segítenek rajtunk. Somlyai