Új Misszió, 1993 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

3 Herbert Madinger: A természet technikája építőmesterre vall A természet tervszerű s csodával hatá­ros. Ha az emberek az építésben követni tudnák a növények szerkezeti felépítését, képesnek kellene lenniük olyan templom­­torony emelésére, amelynek az átlója csak egy méter, de 300 méter magasságba ér, és odafent akkora súlyt hordoz, amennyit az egész torony összesen nyom. Vih­ar ese­tén ennek a toronynak jobbra és balra 100 méterre kellene kilengenie, anélki­l hogy eltörne. A természet ugyanis ilyenné építi a fűszálat és gabonaszárat. Ezer terve­zője minden kor legnagyobb mérnöke volt. A madarak és rovarok repüléstechni­kai csúcsteljesítményeknek tekinthetőek: tökéletes áramvonalas alakjukhoz igazo­dik a szárnyak pontos keresztmetszete s a csontok üreges felépítése. A szárnyak mozgása csak a mai legmodernebb repü­léstechnika számára vált egészen érthető­vé. A madárszárnú mozgásgörbéi hatás­fokuk szerint a légcsavaréval azonosak. Ki tervezte mindezt? Mert a tervszerűség, még ha az állat maga nem is tervezte so­ha, nyilvánvaló. Az állatok érzékelési technikája úgy­szintén nagy teljesítményeket mutat. E technika a legmodernebb műszaki készü­lékekhez hasonló érzékelőket működtet. A denevér pl. radarszerű készülék birtoko­sa. Repülése közben másodper­enként 500000-es rezgésszámú hangot bocsájt ki magából - amely meghaladja az emberi hanghatárt -, s a tárgyak által visszavert hang alapján tájékozódik. Az orr­a lévő felfogókészülékkel érzékeli az ultrahan­gokat is. A denevér így a legsötétebb éj­szakában is képes észlelni minek aka­dályt, úgyhogy semmibe sem ütközik bele, sőt, repülés közben még rovaroka is rá­akad, vagy kiválaszthat magának pihe­nőhelyül valamilyen falrést. Ki szerkesz­tette magának e kiváló minőségű műszaki készülékeket? Ki tanította meg a méheket matemati­kai pontosságú lépsejtépítő módszerükre? A lépsejt fedelének olyan felépítésűnek kell ugyanis lennie, hogy a sejt a legcse­kélyebb anyagfelhasználással a legna­gyobb mennyiségű mézet legyen képes ma­gába fogadni Réaumur természetbúvár e nehéz matematikai végértékfeladat ered­ményeként azt számította ki, hogy az elzá­rásként szolgáló rombuszfelületek szöge­inek 109 fok 26 perc értékűnek kell lenni­ük. A sejtek megmérése alkalmával Réau­mur valóban 1 09 fokos 26 perces értéket talált a pontosság csodájaként. Milyen szellem kormányozza ezeket a dolgokat? Külön csodálatot érdemlő mű a virág­beporzás technikája. A virágok reklám­cégérként használják a feltűnő színű vi­rágszirmokat, és vegyi reklámként a meg­felelő illatot. Ezáltal kilométernyi tá­volságból csábíthatók oda a rovarok. Ki­finomult technikával rakódik a virágpor (pollen) a rovarokra a következő, még be nem porzott virág számára. A virágok és a rovarok itt kölcsönös, az élet számára szükséges szolgálatot nyújtanak egymás­nak. Az a mec­hanizmus, amelynek révén a virágpornak b­iztosan kell a rovarra ra­kódnia, gyakrn a csodával határos. Az egész világ az értelem és élet, terv, előrelátás, ko­mányzás és összehangolás egyetlen, csodálatos mozaikjához hason­ló. Az elektromos agy ehhez képest kon­tármunka. És mnek a műnek ne lenne épí­tője? Magától való volna? Fordította: Vida Tivadar

Next