Új Misszió, 1998 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám

5 T. L. A fáradhatatlan Szalézi Ferenc Január 24. A XVI. és XVII. század fordulójának nagy szentje mélyen vallásos francia csa­ládban született. Tíz gyermek nevelte egymást, elsősorban a legidősebb, Fe­renc, a többieket. Családja szándékával szemben határozottan érezte Istennek a papi hivatásra szólító hívását. Felszentelése után zord és a tél hide­gétől sújtott hegyi tájakon táplálta - sok nélkülözést elviselve - a szétszórtan élő híveket. Megszámlálhatatlan sok embert térített meg, illetve vissza a katolikus hit­re. Miután püspök lett, fokozott buzgó­­sággal és­­személyválogatás nélkül szol­gált mindenkinek, nemesektől a szegény parasztokig egyaránt. Joggal elmondhat­juk róla a legtöbbet, amit talán valakiről egyáltalán el lehet mondani: mindenkinek mindene lett. Mélységes lelki barátság fűzte Chantal Franciskához: az őáltala alapított női szerzetesrend a már akkor szerte nagyra becsült és szent életű püspök regulája (szabályzata) szerint áldozta magát a fele­barátok szolgálatának. Irodalmi működésének két, örök életű gyöngyszeme: a Filotea és a Teotimus. Az előbbiben azt mutatja be, hogy minden élethelyzetben szentté lehet válni az Isten akaratához simulással. Az utóbbi műve az istenszeretet máig is világszerte használt „tankönyve”. Alig ötvenöt éves élete alatt nagyon sokat alkotott, szüntelenül munkálkodva 1622-ben bekövetkezett haláláig. Nagyszerű példájának követésére mindnyájunknak lehetősége nyílik. A saj­tó védőszentje is. Sok bölcs mondásából szívleljük meg azt, amelyet nagy haszon­nal alkalmazhatunk az emberekkel való kapcsolatunkban: „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel”. Az angyali tanító Aquinói Tamás Január 28. Az olasz grófcsalád sarját főúri szellem­ben nevelték. A kegyelem azonban más utat szabott számára. Montecassino világhírre emelkedett apátságában eljegyezte magát a szegénységgel, tisztasággal és a tudomány iránti rajongással. Amikor - már domonkos szerzetesként - felsőfokú tanulmányainak végzésére Párizsba utazott, testvérei elfog­ták, és bezárták a család egyik várába. Több mint egy éven át tartó fogságában is rendü­letlenül kitartott az egyházi tudományosság és rendje szeretetében, végül húgai - akiket bátyjuk példája később szerzetbe vezérelt- és az őrök segítségével megszökött, és most már sikerült eljutnia a francia fővárosba. A nagy bölcselő, az egyházi filozófia első nagy rendszerezője, a skolasztika atyja, Nagy (Szent) Albert irányításával Tamás minden idők egyik legnagyobb bölcselőjévé és teológusává fejlődött. Előadásaira mindenfelől sereglettek az Is­ten igéjére szomjazó hallgatók. Ajkáról pedig szüntelenül felhangzott magasztos tanítása. Nagy tudósként is megmaradt alázatos, egyszerű és szeretetet sugárzó szerzetesnek. Hatalmas irodalmi tevékenységéből máig is maradandó a „Summa theolo­gica”, az arisztotelészi bölcselet és a hit­tudomány fenséges ötvözete. Még ötvenéves sem volt, amikor Isten magához szólította hűséges szolgáját és milliók lelkeket és elméket megragadó tanítóját, 1274-ben. Egész élete egyetlen, mindenkit meg­mozgató és Istenre mutató, időket átívelő prédikáció volt. A hittudomány nagyrészt ma is az ő nyomdokain halad és irányítja minden befogadóját a lelki élet magasla­taira.

Next