Új Misszió, 2004 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1. szám

Ismeretlen szentjeink Szent Vince diakónus Idén 1700 éve, 304-ben szenvedett vértanúhalált Vince, a spanyol diakó­nus. A Huescában született fiatalem­bert Zaragoza püspöke, Szent Valerius tanította, készítette fel hivatására. Dia­kónussá szentelése után is a püspök környezetében maradt, aki nagy hasz­nát vette szolgálatainak, annál is in­kább, mivel Valerius túl azon, hogy öreg volt már, hiányos beszédkészség­gel bírt. Születésének ideje ismertetlen, éle­téről sem sokat tudunk. Tény azonban, hogy nem volt ismeretlen Szent Ágos­ton előtt, aki több szentbeszédet is mondott a tiszteletére. Rómában ma is három templom viseli a nevét, de az egész világ tud a szent diakónusról. Mint időmeghatározót ismerik, első­sorban a szőlőtermelők. Számos nyelv­ben él a nálunk is ismerős mondás: „Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince. ” Még neve is a borra utal: Vin-Cent, azaz százszoros bor. Ha életéről nem is, annál többet tu­dunk haláláról. A Diocletianus császár alatt kitört nagy keresztényüldözés ide­jén, püspökével együtt vitték őt bilincs­be verve Valenciába. Valerius püspök a kínzások következtében hamarosan meghalt, Vince azonban véget nem érő kínzások szenvedő alanya lett. Még ha­lála után sem hagyták békén, temetetle­nül hajították ki testét a szántóföldre, ahol egy holló védte meg a holttestet a kóbor állatok étvágyától. Végül is ka­pott egyfajta tiszteletet, zsákba varrták, köveket is helyeztek a zsákba, és be­dobták a tengerbe. Csakhogy a tenger hullámai újból és újból partra sodorták. Végül tisztességes módon eltemette őt egy keresztény. A vértanú halálos ítéletét meghozó bíró kétségbeesett, amikor értesült a holttest sorsáról. „Hát még a halálban sem tudom legyőzni?” — kiáltott fel. Ta­lán visszaemlékezett Szent Vince sza­vaira, amelyekkel feléje fordult a tár­gyaláson: „ Te a halál papja vagy, csak kőből faragott isteneket tudsz imádni. Mi azonban a világ Istenét imádjuk, és ezzel megváltjuk az egyedül igaz és egyetlen Istent, valamint az O Fiát, Jézus Krisztust. ” Talán még a hóhérhoz intézett szavai­ra is emlékezett a bíró: „Nem kívánom, hogy szenvedésemet csökkentsed, de azt el kell ismerned, alulmaradtál mindabban, amit velem szemben elkö­vettél. ” Nem csoda hát, hogy így beszélt ké­sőbb Szent Ambrus a szent diakónusról: „Megkínozták, összeszurkálták, meg­korbácsolták és megégették, legyőzni mégsem tudták! ” T. A. 5

Next