Új Misszió, 2004 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
Ismeretlen szentjeink Szent Vince diakónus Idén 1700 éve, 304-ben szenvedett vértanúhalált Vince, a spanyol diakónus. A Huescában született fiatalembert Zaragoza püspöke, Szent Valerius tanította, készítette fel hivatására. Diakónussá szentelése után is a püspök környezetében maradt, aki nagy hasznát vette szolgálatainak, annál is inkább, mivel Valerius túl azon, hogy öreg volt már, hiányos beszédkészséggel bírt. Születésének ideje ismertetlen, életéről sem sokat tudunk. Tény azonban, hogy nem volt ismeretlen Szent Ágoston előtt, aki több szentbeszédet is mondott a tiszteletére. Rómában ma is három templom viseli a nevét, de az egész világ tud a szent diakónusról. Mint időmeghatározót ismerik, elsősorban a szőlőtermelők. Számos nyelvben él a nálunk is ismerős mondás: „Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince. ” Még neve is a borra utal: Vin-Cent, azaz százszoros bor. Ha életéről nem is, annál többet tudunk haláláról. A Diocletianus császár alatt kitört nagy keresztényüldözés idején, püspökével együtt vitték őt bilincsbe verve Valenciába. Valerius püspök a kínzások következtében hamarosan meghalt, Vince azonban véget nem érő kínzások szenvedő alanya lett. Még halála után sem hagyták békén, temetetlenül hajították ki testét a szántóföldre, ahol egy holló védte meg a holttestet a kóbor állatok étvágyától. Végül is kapott egyfajta tiszteletet, zsákba varrták, köveket is helyeztek a zsákba, és bedobták a tengerbe. Csakhogy a tenger hullámai újból és újból partra sodorták. Végül tisztességes módon eltemette őt egy keresztény. A vértanú halálos ítéletét meghozó bíró kétségbeesett, amikor értesült a holttest sorsáról. „Hát még a halálban sem tudom legyőzni?” — kiáltott fel. Talán visszaemlékezett Szent Vince szavaira, amelyekkel feléje fordult a tárgyaláson: „ Te a halál papja vagy, csak kőből faragott isteneket tudsz imádni. Mi azonban a világ Istenét imádjuk, és ezzel megváltjuk az egyedül igaz és egyetlen Istent, valamint az O Fiát, Jézus Krisztust. ” Talán még a hóhérhoz intézett szavaira is emlékezett a bíró: „Nem kívánom, hogy szenvedésemet csökkentsed, de azt el kell ismerned, alulmaradtál mindabban, amit velem szemben elkövettél. ” Nem csoda hát, hogy így beszélt később Szent Ambrus a szent diakónusról: „Megkínozták, összeszurkálták, megkorbácsolták és megégették, legyőzni mégsem tudták! ” T. A. 5