Új Misszió, 2006 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
Földöntúli „összkomfort” Londonban, a Hyde-parkban bárki felállhat egy padra, és beszédet intézhet a hallgatósághoz, bármilyen témáról. Egy alkalommal fiatal férfi kezdett Jézus Krisztusról prédikálni. Néhány perc elteltével valamelyik hallgatója közbeszólt: „Ide figyeljen, az, aki fölfedezte a gázvilágítást, többet tett az emberiségért, mint maga Jézus Krisztus.” Nagy nevetés támadt, s a fiatal szónok zavarodottan állt, nem tudott mit mondani a gúnyolódónak. Egy másik hallgató adta meg a választ: „Arra kérem a közbeszólót, hogy halálos óráján forduljon a gázművekhez, az majd segít rajta...” Nos, igen, tagadhatatlanul nagy áldás a gáz, a villany, a benzin, a televízió. Akinek lelke nincs, annak mindez elég is. Jézus azokhoz jött, akik többet akarnak az összkomfortnál. Urunk megkeresztelkedésének ünnepén erről a Jézusról hallunk, aki elindul, hogy meghirdesse Isten országát. Milyen lesz ez az ország? A kis zsidó népet ellenséges hatalmak vették körül. Volt Egyiptom rabságában, majd az asszírok hurcolták el őket, végül Babilon fogságába kerültek. Egyedül a reményt vették a szívükben, hogy Isten el fogja küldeni a szabadítót. De milyen lesz az? Nyilván dicső harcos, nagy király, győzelmes hadvezér, így dolgozik az elnyomott ember fantáziája. Ekkor megszólal a próféta: „Szava nem hallatszik majd a piacokon, a repedezett nádat nem töri össze, a pislogó mécsest nem oltja ki, a vakoknak visszaadja a fényt, s a raboknak a szabadságot.” Tehát nem lesz politikai megváltó, sem társadalmi forradalmár, nem lesz látványos szereplő. Nem a külső világot akarja megváltoztatni, hanem a belsőt, nem a rendszereket, hanem a szíveket. El tudok képzelni olyan világot, amelyben nincsenek többé analfabéták, de az emberek viselkedése százszor roszszabb, mint az analfabétáké. El tudok képzelni olyan jóléti társadalmat, melyben nincs nyomor, de becsület és tisztesség sincs. Mikor Jézus megkeresztelkedett, a Szentlélek lebegett fölötte. Persze ezt mások nem vették észre. Ma fölöttünk lebeg a Szentlélek, hogy bennünk szülessék újra Jézus. Mit jelent ez? Minden ember a saját egyéniségét éli, vannak örökölt tulajdonságai, sorsa, múltja, és vannak határai. Valamikor mi is megkeresztelkedtünk vízből, előbb vagy utóbb meg kell keresztelkednünk Szentlélekből is. Akik csak vízből születtek, nagy keresztet hordanak a nyakukban, rózsafözért a kezükben, imakönyvet a táskájukban, szentképet tartanak a lakásban. Akik Szentlélekből újjászülettek, azok mint Jézus, körüljárnak, s mindenütt jót cselekszenek, Krisztus él bennük tovább, s ma róluk mondja a mennyei Atya: „Ez az én szeretett gyermekem, akiben kedvem telik.” Szabó István