Új Misszió, 2008 (20. évfolyam, 1-12. szám)

2008-01-01 / 1. szám

3 Mindeneket átalakítani Krisztusban Bezárulnak a naptárak, ezzel az elmúlt esztendő sok fontos feljegyzése, eseménye, öröme és bánata a múlté: lezárult életünknek egyéves szakasza. Az Egyház az újév napján különös tisztelettel tekint Szűz Máriára, Isten Any­jára, aki Gyermeket szült nekünk, az Isten gyermeket, kinek nevében akarjuk kez­deni egész új esztendőnket és annak minden napját: In nomine Domini. Az idő múlandóságára emlékezve Isten­hez akarjuk emelni szívünket. Tulajdon­képpen mit jelent számunkra egy ilyen év­forduló? Csak pezsgők és petárdák durrog­­tatását? I. Szilveszter pápa, az ünnep névadója a 4. század elején élt, abban az időben, amikor a Római Birodalom területén Nagy Konstan­tin császár vallásszabadságot biztosított a keresztények számára. Uralkodása idején az Egyház viszonylagos békének örvendett, így Róma püspökei közül ő lehetett az első pápa, aki nem vértanúsággal fejezte be földi életét. Az életéről ránk maradt feljegyzések arról tanúskodnak, hogy nem volt életidegen fő­pap, így vidám szilveszteri mulatozásaink ellen sem emelne kifogást, ugyanakkor úgy érzem, mégis elítélné azokat, csik az esztendő fordulóján puszta italozásban, fülsiketítő ze­nebonával és szemfényvesztő rakétázásokkal próbálják elfojtani önmagukban a megszó­laló lelkiismereti reflexiók hangját, azokat a megfontolásokat, amelyek az ember igazi és véges helyzetére, Isten és embertársai előtti felelősségére irányítják tekintetünket. Szilveszter pápa életéről a nép sok szép legendát költött. Például a vad bikáról szólót, melyben a korabeli varázsló megöli a bikát, mielőtt az bárkinek is árthatna. Ám Szil­veszter még Jézus nevét is segítségül hívja, s életre kelti a halott bikát, amely aztán bé­kés és szelíd állattá válik. Ez a legenda kife­jezésre juttatja, hogy Szilveszter az életet akarja (Krisztusban), és nem mások halálát. A sárkányról szóló legendájában fegyver nélkül száll szembe a nagy monstrummal, a gyilkos mérgeket okádó sárkány orrlikait keresztformában kendőjével kötötte be, hogy az többé ne árthasson az embereknek. E legendák kidomborítják, hogy e pápa számára nem az ellenfelek megsemmisítése volt a cél. Ő egyezkedett és megoldásokat keresett a teológiai kérdésekben, de saját indu­latainak­­ ennek jelképe a bika - és a mé­lyen ülő emberi félelmeknek és aggályok­nak feloldására is (sárkány). Nyíltan szem­benézett a kérdésekkel, elmélyülten foglalko­zott velük, helyes megoldásokat keresett és talált. Példát adott a toleranciára, amelyre napjainkban oly nagy szükség mutatkozik. Az emberi konfliktusok ma is ugyanúgy foglalkoztatnak és gyötörnek bennünket, mint egykor. A legtöbben erőszakos eszközökkel szeretnénk megoldásokat találni rájuk. Nem egyszer „kikapcsoljuk” ellenfeleinket, fizika­ilag vagy „csak” indulatainkkal, gondolatban és fantáziánkban ahelyett, hogy józan ésszel és az egységesítő szeretet jegyében tisztes­séges egyezségre törekednénk. E legendák arra szólítanak, hogy legyen bátorságunk őszintén és nyíltan szembe nézni nehézsé­geinkkel és az elénk tornyosuló akadályok­kal. Arra ösztönöznek, hogy előbb hallgas­suk meg embertársainkat, aztán fogalmazzuk meg egymás előtt nézeteinket, és hogy mit is akarunk. Nem megsemmisíteni másokat, hanem mindeneket átalakítani Krisztusban. Vándorok és zarándokok vagyunk a föl­dön, életünk mégsem céltalan. Nincs mit félnünk, mert velünk az Isten. Jézus nevé­vel bizakodva kezdjük az új évet. Nevének segítségül hívásával nézünk jövőnk elé és vesszük fel a küzdelmet minden nap min­denféle sárkánnyal. Cserháti Ferenc

Next