Új Misszió, 2008 (20. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
3 Mindeneket átalakítani Krisztusban Bezárulnak a naptárak, ezzel az elmúlt esztendő sok fontos feljegyzése, eseménye, öröme és bánata a múlté: lezárult életünknek egyéves szakasza. Az Egyház az újév napján különös tisztelettel tekint Szűz Máriára, Isten Anyjára, aki Gyermeket szült nekünk, az Isten gyermeket, kinek nevében akarjuk kezdeni egész új esztendőnket és annak minden napját: In nomine Domini. Az idő múlandóságára emlékezve Istenhez akarjuk emelni szívünket. Tulajdonképpen mit jelent számunkra egy ilyen évforduló? Csak pezsgők és petárdák durrogtatását? I. Szilveszter pápa, az ünnep névadója a 4. század elején élt, abban az időben, amikor a Római Birodalom területén Nagy Konstantin császár vallásszabadságot biztosított a keresztények számára. Uralkodása idején az Egyház viszonylagos békének örvendett, így Róma püspökei közül ő lehetett az első pápa, aki nem vértanúsággal fejezte be földi életét. Az életéről ránk maradt feljegyzések arról tanúskodnak, hogy nem volt életidegen főpap, így vidám szilveszteri mulatozásaink ellen sem emelne kifogást, ugyanakkor úgy érzem, mégis elítélné azokat, csik az esztendő fordulóján puszta italozásban, fülsiketítő zenebonával és szemfényvesztő rakétázásokkal próbálják elfojtani önmagukban a megszólaló lelkiismereti reflexiók hangját, azokat a megfontolásokat, amelyek az ember igazi és véges helyzetére, Isten és embertársai előtti felelősségére irányítják tekintetünket. Szilveszter pápa életéről a nép sok szép legendát költött. Például a vad bikáról szólót, melyben a korabeli varázsló megöli a bikát, mielőtt az bárkinek is árthatna. Ám Szilveszter még Jézus nevét is segítségül hívja, s életre kelti a halott bikát, amely aztán békés és szelíd állattá válik. Ez a legenda kifejezésre juttatja, hogy Szilveszter az életet akarja (Krisztusban), és nem mások halálát. A sárkányról szóló legendájában fegyver nélkül száll szembe a nagy monstrummal, a gyilkos mérgeket okádó sárkány orrlikait keresztformában kendőjével kötötte be, hogy az többé ne árthasson az embereknek. E legendák kidomborítják, hogy e pápa számára nem az ellenfelek megsemmisítése volt a cél. Ő egyezkedett és megoldásokat keresett a teológiai kérdésekben, de saját indulatainak ennek jelképe a bika - és a mélyen ülő emberi félelmeknek és aggályoknak feloldására is (sárkány). Nyíltan szembenézett a kérdésekkel, elmélyülten foglalkozott velük, helyes megoldásokat keresett és talált. Példát adott a toleranciára, amelyre napjainkban oly nagy szükség mutatkozik. Az emberi konfliktusok ma is ugyanúgy foglalkoztatnak és gyötörnek bennünket, mint egykor. A legtöbben erőszakos eszközökkel szeretnénk megoldásokat találni rájuk. Nem egyszer „kikapcsoljuk” ellenfeleinket, fizikailag vagy „csak” indulatainkkal, gondolatban és fantáziánkban ahelyett, hogy józan ésszel és az egységesítő szeretet jegyében tisztességes egyezségre törekednénk. E legendák arra szólítanak, hogy legyen bátorságunk őszintén és nyíltan szembe nézni nehézségeinkkel és az elénk tornyosuló akadályokkal. Arra ösztönöznek, hogy előbb hallgassuk meg embertársainkat, aztán fogalmazzuk meg egymás előtt nézeteinket, és hogy mit is akarunk. Nem megsemmisíteni másokat, hanem mindeneket átalakítani Krisztusban. Vándorok és zarándokok vagyunk a földön, életünk mégsem céltalan. Nincs mit félnünk, mert velünk az Isten. Jézus nevével bizakodva kezdjük az új évet. Nevének segítségül hívásával nézünk jövőnk elé és vesszük fel a küzdelmet minden nap mindenféle sárkánnyal. Cserháti Ferenc