Új Misszió, 2010 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2010-01-01 / 1. szám
A lélek józan részegsége János evangélista tudósításából arról értesülünk, hogy Jézus megkeresztelkedését követően elment a galileai Kánába, beült a vidáman mulatók lakodalmi asztaltársaságába, és együtt örvendezett az örvendezőkkel. A mulatság közepette kifogyott a bor. Jézus az ifjú pár segítségére sietett: nagy mennyiségű és kiváló minőségű borral ajándékozta meg a fiatalokat, és biztosította a mulatság zavartalan menetét. A szentírás-magyarázók megegyeznek abban, hogy a kánai menyegző csodálatos történetében Jézus saját dicsőségét nyilatkoztatta ki. Az elbeszélésben a hívő ember megtalálja Isten ember iránti odaadó szeretetét éppúgy, mint Mária közbenjáró szerepének egyik legszemléletesebb példáját. A híressé vált lakodalmi esemény megvilágítja a tényt, amely szerint a keresztények földön járó Istene, Jézus Krisztus nem kontárkodik bele az emberi örömökbe, és nem gáncsolja a vidámságot. Isten nem szomorú és életidegen földöntúli lény, mint ahogyan többen gondolják. Ezt különösen ki kell hangsúlyoznunk, mert többen a keresztények Istenében a földi örömök és élvezetek gátlóját látják. A látszat széles körű elterjedéséhez hozzájárult a vallásos emberek olykor túl komoly hangulata a vallásos összejöveteleken és a templomban. A hagyományos imádságokban, böjtölésekben, lemondásokban és áldozatokban megnyilvánuló jámbor életforma több embert, és főleg fiatalt arra indított, hogy elforduljon az Egyháztól. A hagyományos keresztény ideálok és a szentek ábrázolása néha azt a látszatot kelti, mintha a keresztények Istene a szomorú arcokban, az életidegen emberekben lelné kedvét. Hiszen a szent egyéniségek néha furcsa figuráknak tűnnek, életük sanyarúságról tanúskodik. Ez az evangéliumi rész egészen más keresztény istenképet mutat. Itt szó sincs valamiféle ünneprontó Istenről. Sőt, bibliai elbeszélésünkből kitűnik, hogy csak Istennel lehet igazán és önfeledten örvendezni. Jézus a mulatók közé ült, és együtt szórakozott velük. A vendéglátók homlokáról elűzte a gondok felhőit. Örömet szerzett... Hamis elképzelés, ha valaki azt hiszi, hogy a keresztényeknek tilos minden földi öröm, tilos a vidám kacaj, a szórakozás, a mulatság és az örvendezés az örvendezőkkel. A szerető együttlét, a vidám lakodalmi mulatság, a bor élvezete e szentírási szakasz szerint nemcsak megengedett, de olykor kívánatos is. Ugyanakkor arra is szemléletesen rámutat, hogy az igazi öröm Krisztussal kezdődik. Vele még akkor is megőrizhetjük jókedvünket, ha homlokunkon a gondok felhői tornyosulnak. Jézus a vidám összejövetelek és a jókedvű ünnepségek garanciája. Egyetlen feltétele: hallgassunk szavára! A kánai menyegző öröme csak azért lehetett teljes, mert a résztvevők hallgattak Jézus anyjának jóságos utasítására: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2, 5). Csak miután hallgattak Jézus szavára és megtették, amit kért, kóstolhatták meg a vendégek a jó bort. A Szentírás tanúsága szerint a messiási idők egyik jellegzetessége a bőséges menynyiségű és kiváló minőségű bortermés. Ez nem jelenti, hogy Jézussal örömittasan vagy mámorosan járjuk a világot és megmenekülünk a mindennapi élet gondjaitól. A gondok és szenvedések a keresztények életéhez is hozzátartoznak. Istennel mégis kialakítható az a józan keresztény magatartás és állapot, amelyet a Szentatyák paradox módon a lélek józan részegségének neveztek. Jézus a vidámság és boldogság forrása. Ha Ő velünk van, akkor Lelke lakik bennünk. Általa Atyánknak szólítjuk Istent, aki azt akarja, hogy örömünk teljes legyen. Cserháti Ferenc