Új Misszió, 2010 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2010-01-01 / 1. szám

­ A lélek józan részegsége János evangélista tudósításából arról értesülünk, hogy Jézus megkeresztelke­­dését követően elment a galileai Kánába, beült a vidáman mulatók lakodalmi asz­taltársaságába, és együtt örvendezett az örvendezőkkel. A mulatság közepette kifo­gyott a bor. Jézus az ifjú pár segítségére sietett: nagy mennyiségű és kiváló minőségű borral ajándékozta meg a fiatalokat, és biztosította a mulatság zavartalan menetét. A szentírás-magyarázók megegyeznek abban, hogy a kánai menyegző csodálatos történetében Jézus saját dicsőségét nyilat­koztatta ki. Az elbeszélésben a hívő ember megtalálja Isten ember iránti odaadó szeretetét éppúgy, mint Mária közbenjáró szerepének egyik legszemléletesebb példáját. A híressé vált lakodalmi esemény megvilágítja a tényt, amely szerint a keresztények földön járó Istene, Jézus Krisztus nem kontárkodik bele az emberi örömökbe, és nem gáncsolja a vi­dámságot. Isten nem szomorú és életidegen földöntúli lény, mint ahogyan többen gondol­ják. Ezt különösen ki kell hangsúlyoznunk, mert többen a keresztények Istenében a földi örömök és élvezetek gátlóját látják. A látszat széles körű elterjedéséhez hoz­zájárult a vallásos emberek olykor túl ko­moly hangulata a vallásos összejöveteleken és a templomban. A hagyományos imádsá­gokban, böjtölésekben, lemondásokban és áldozatokban megnyilvánuló jámbor életfor­ma több embert, és főleg fiatalt arra indított, hogy elforduljon az Egyháztól. A hagyomá­nyos keresztény ideálok és a szentek ábrázo­lása néha azt a látszatot kelti, mintha a ke­resztények Istene a szomorú arcokban, az életidegen emberekben lelné kedvét. Hiszen a szent egyéniségek néha furcsa figuráknak tűnnek, életük sanyarúságról tanúskodik. Ez az evangéliumi rész egészen más ke­resztény istenképet mutat. Itt szó sincs va­lamiféle ünneprontó Istenről. Sőt, bibliai elbeszélésünkből kitűnik, hogy csak Isten­nel lehet igazán és önfeledten örvendezni. Jézus a mulatók közé ült, és együtt szóra­kozott velük. A vendéglátók homlokáról elűzte a gondok felhőit. Örömet szerzett... Hamis elképzelés, ha valaki azt hiszi, hogy a keresztényeknek tilos minden földi öröm, tilos a vidám kacaj, a szórakozás, a mulatság és az örvendezés az örvendezők­kel. A szerető együttlét, a vidám lakodalmi mulatság, a bor élvezete e szentírási szakasz szerint nemcsak megengedett, de olykor kí­vánatos is. Ugyanakkor arra is szemlélete­sen rámutat, hogy az igazi öröm Krisztussal kezdődik. Vele még akkor is megőrizhetjük jókedvünket, ha homlokunkon a gondok felhői tornyosulnak. Jézus a vidám összejö­vetelek és a jókedvű ünnepségek garanciája. Egyetlen feltétele: hallgassunk szavára! A kánai menyegző öröme csak azért lehetett teljes, mert a résztvevők hallgattak Jézus anyjának jóságos utasítására: „Te­gyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2, 5). Csak miután hallgattak Jézus szavára és megtették, amit kért, kóstolhatták meg a vendégek a jó bort. A Szentírás tanúsága szerint a messiási idők egyik jellegzetessége a bőséges meny­­nyiségű és kiváló minőségű bortermés. Ez nem jelenti, hogy Jézussal örömitta­­san vagy mámorosan járjuk a világot és megmenekülünk a mindennapi élet gond­jaitól. A gondok és szenvedések a keresz­tények életéhez is hozzátartoznak. Istennel mégis kialakítható az a józan keresztény magatartás és állapot, amelyet a Szent­atyák paradox módon a lélek józan részeg­ségének neveztek. Jézus a vidámság és boldogság forrása. Ha Ő velünk van, akkor Lelke lakik ben­nünk. Általa Atyánknak szólítjuk Istent, aki azt akarja, hogy örömünk teljes legyen. Cserháti Ferenc

Next