Új Misszió, 2017 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2017-01-01 / 1. szám
7 Krisztushívőnek azt jelenti, amit a hegymászónak az éltető forrás. Ezért nem meglepő, ha Jézus sem a Jordánnál, sem másutt nem tartott magasröptű előadást a keresztség szentségéről. Ő egyszerűen cselekedett és beállt a bűnbánók sorába. Példájával mutatott rá: minél jobban feladod önmagad, annál inkább tetszel Istennek, aki Fiának ilyen értelmű eljárását és tanítását örömmel megerősítette: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. Keresztségünk által életközösséget vállaltunk Jézus Krisztussal és ugyanakkor - Szent Pál szavaival élve - Krisztusnak teste s egyenként tagjai vagyunk (1 Kor 12,27) „és újjászülettünk a megigazulás fürdőjében” (Tit 3,5) „az Isten Fiának dicsőséges szabadságára” (Róm 8, 21). Ha ez a keresztség, akkor nem szabad csak népi szokássá válnia és nem arra hivatott, hogy csak külsőséges ünnepi keretet szolgáltasson az egyre ritkábban előforduló családi létszámnövekedések alkalmával. A keresztség nem névadó ünnepség, nem keresztény formaság vagy - utalva az előbbi példázatra - nem vegyi képlet, hanem olyan életprogram, amely magáévá teszi Jézus lelkületét és tetteivel is követi őt. Ezért a megkeresztelt ember folytonosan Isten akaratát keresi, és ha megtalálta, igyekszik azt minden erejével tettekre váltani. Ma úgy tűnik, hogy Isten akaratának keresése sok megkeresztelt ember életében az utolsó helyre szorult: többen nem látogatják a vasár-s ünnepnapi szentmiséket, nem törődnek a szentségekkel, sem a rendszeres imával. Többen némi kis anyagi haszonért és testi kényelmükért elárulják Istenüket, még inkább egyházukat. Isten törvényei - nem is szólva az egyház parancsolatairól - sokak életében csak addig játszanak szerepet, amíg azok semmi megterhelést sem jelentenek, egyébként a kutya se törődik azokkal, pl. a féktelen meggazdagodási láz közepette, vagy a családtervezésnél. Urunk megkeresztelésének ünnepén Krisztus nem száguld utcáinkon bömbölő hangszórókkal felszerelt autókon és nem rendez hatalmas összejöveteleket a nagyvárosi stadionokban. Ő csak csendesen kérdezi: Valóban az vagy-e, akinek vallod magad? Valóban keresztény vagy-e, Krisztushoz tartozó, akit az Isten Lelke vezérel? Törekszel-e valóban a krisztusi hitből fakadó igaz életre? Cserháti Ferenc A három király imája Urunk, hálát adunk neked, hogy napról napra fényedet, csillagodat mutatod nekünk. Köszönjük, hogy vezetsz minket életünk útján; vezetsz, mégpedig magad és embertársaink elé. Sokszor elveszítjük szemünk elől ezt a csillagot, az élet útvesztői, saját gyengeségeink vagy a világ kuszasága elhomályosítják. Viszont ez az aprócska Fény , te magad - tanít is minket. Arra oktatsz, hogy a környezetünket uraló önzés ellenére bátran adjunk, ajándékozzunk abból, amink van. Se többet, se kevesebbet, de amik vagyunk, azt teljesen. Taníts minket, hogy ha adunk, akkor kapunk igazán, hogy nem szegényebbek, hanem általad gazdagabbak leszünk, ha odaajándékozzuk magunkat. Nyisd meg szemünket, hogy észrevegyük azokat a testvéreinket, akik a mi adományainkra várnak, figyelmünkre,jelenlétünkre, időnkre, energiánkra Urunk, adj bátorságot, hogy rálépjünk az ajándékozó szeretet útjára! Adj bölcsességet, hogy felismerjük: „Nagyobb boldogság, adni, mint kapni” Amen.