Új Misszió, 2019 (31. évfolyam, 3-12. szám)
2019-09-01 / 9. szám
legalább ötezer ember volt a téren, amikor megszólalt a beatmise. Abban az államban, abban a korszakban ezt veszélyesnek érezték. A plébánost, aki ott megengedte, hogy csináljuk, el is helyezték egy kis templomba. Tóth Jánosnak hívták... Figyelmeztetésnek szánták a többi atyának, nehogy ösztönözzék ezt a fajta istendicséretet... - 1971-ben elhagyta az országot. Gondolom, nem volt könnyű döntés, biztosan jól átimádkozta... - így van. Volt egy nagyon jó papbarátom, Zöldi Sándor, aki nagy hatással volt rám, ő lett a bérmakeresztapám is. Sokat beszélgettünk... Egyébként ő írta a szöveget a mise végén lévő „Örvendjetek, vigadjatok” dalra... - Tényleg, hogyhogy nem saját dallam került a mise végére is az „Oh when the Saints” ismert dallama helyett? - Nem azért, mintha nem lett volna saját zeném... De az említett atya nagyon szerette ezt a spirituálét, és olyan boldogan hozta a szöveget. Azért raktam bele, hogy örömet szerezzek neki... - Végeredményben a ,,keményebb” dallamok mellett azért ugyanolyan imádság ez is, mintha orgonamuzsika vezetne? - Számomra ez nem kérdés. Alapvetően hálaadásként íródott, a húsvéti időszak örömét fejezi ki. Úgy válogattam a szövegeket, hogy a húsvétról, a feltámadásról szólnak, és ez katolikus vallásunk fő tétele, hiszen feltámadás nélkül nincs vallás... Ez a hálaadó ujjongás árad a zenéből is. - Hogyan találta meg a helyét Amerikában? - Egy katolikus szervezet segítségével jutottam ki. Folytattam a tanulmányaimat, a zene doktora lettem. Azóta én magam is részt veszek a kántorképzésben - és persze kántorizálok... - Az egyházi könnyűzene megmaradt a Zenei palettáján? - Ez a zene már jelen van nálunk majdnem minden templomban. Van egy trióm - basszus, dob, én meg zongorázom -, minden vasárnap játszunk pár dalt, ami eleve bele van szőve a liturgiába. Szóval ott is folytatom az ilyesfajta zenélést a komoly orgonálás mellett... - Hogy fér meg ez az egészen más stílus a hangszerek királynőjét megszólaltató templomi zenészben? - Nekem sosem volt ezzel problémám... Ha kivesszük a ritmust, a dobot meg a gitárt, akkor végeredményben az én zeném a gregorián énekeken alapul. - Tudatosan? - Nem feltétlenül, inkább csak úgy esik jól írni ezekre az imaszövegekre... Ha bármelyiket megvizsgálom, a dallamok mind modálisak, ami az egyházi zene jellemzője, nem tonálisak, mint a világ zenéje... Csak új elemként hozzáadtuk a ritmust, meg kiegészítettük a basszusgitárral, ami emelte azt a modern érzést, amit mi, a Szabad Európa Rádiót hallgató fiatalok éreztünk az adott korban. Az örömhírt, a keresztény hit örömét sugározza azáltal is, hogy aki hallgatja, annak ritmusra járni kezd keze-lába. A Jóisten megkegyelmezett nekünk, elküldte a Fiát, aki megbocsátotta bűneinket, s ez komoly ok az örvendezésre. Tudom, hogy sokan ellenzik, én megértem őket is. Úgy vagyok vele, hogy nem mindenkihez szól ez. - Ki lenne igazából a „célközönség”? - Elsősorban az a generáció, aki velünk nőtt fel, amikor a rockzene új volt. Úgy éreztük, hogy ennek igenis helye van... Amerikában nincs ilyen „harc”, hogy csak ez legyen a misén vagy csak az, ott mindennek van helye. Olvasom, hogy itt nagy harcok, veszekedések vannak még a komolyzenén belül is, hogy melyik zene szólalhat meg, melyik nem... Azt azért hangsúlyozni kell, hogy ez az első beatmise 19