Uj Nemzedék, 1919. október (1. évfolyam, 3-27. szám)
1919-10-01 / 3. szám
z eredmény korlátértékekben sem egységes, de túlnyomóan pozitív maradt. A befektetési piac korlátolt forgalom mellett szilárdabb volt. (M. T. I.) Bécs, szeptember 30. — Schumpeter államtitkár jelentést tett a kormánytanácsnak a pénzügyi helyzetről. Egyúttal beterjesztette az állam pénzügyeinek rendezéséről készített tervét. A terv három-négy évre szól, amely időn belül egyrészt az adórendszer reformjával, másrészt pedig az állami kiadások csökkentésével akarja az állami háztartás egyensúlyát helyreállítani. Az államtitkár kifejtette, hogyan kell leküzdeni a legközelebbi időben az átmeneti pénzügyi zavarokat, hogyan lehet külföldi fizetőeszközöket szerezni nyersanyagok és élelmiszerek megszerzésére, részletesen fejtegette továbbá az állam belföldi és külföldi hitelénekkérdéseit, a jegybank ügyét és a vagyondézsma kérdését. *A vitát legközelebb folytatják. (MTI) Kavarodás a fiumei kérdés körül. Clémenceau és Lloyd-George az olasz álláspont mellett.— Belgrádban fegyveres ellenállásra készülnek? — D’Annunzio nem tárgyal a kormánnyal. D’Annunzio fegyveres kalandja, általában a fiumei kérdés egész komplexuma nap-nap után összébb kuszálódik. A Neiv Tork World egy jelentése arról ad hírt, hogy a fiumei kérdést annak idején egészen elintézték, amikor Clémenceau és Lloyd George egyszerre letértek korábbi álláspontjukról és azt az eszmét kezdték képviselni, hogy Fiuménak olasz uralom alá kell kerülnie. Az olasz kamara szeptember 28-iki ülésén Tittoni külügyminiszter beszédet mondott, melyben az ország külpolitikáját vázolta és rátért a fiumei kérdésre is. Az adriai kérdés megoldásáról azt mondotta, hogy abban kifejezésre fog jutni Franciaország és Anglia közreműködése. Franciaország és Anglia hozzájárultak ahoz, hogy Fiume olasz fennhatóság alá kerüljön, de Franciaország és Anglia Wileonnal egyetértettek abban, hogy Fiume kikötőjét és vasutait a népszövetségnek adják és Dalmáciát Zára nélkül a jugoszlávoknak. Ezzel szemben megkapnák az olaszok Albánia ellenőrzését és a korfui tengerszoros semlegesítése biztosítaná Olaszországnak az Adrián való teljes uralmat. A végső döntés a kamaráé lesz. Ha a kamara a bizalmat megtagadja, akkor a kormány nem köti meg a szerződést. A miniszter beszédét követő vitában az egyes pártok szónokai Fiume anunexiója mellett foglaltak állást, más szónokok viszont azt tanácsolták, hogy folytassák a tárgyalást a szövetséges hatalmakkal. Az ülést a szocialistákkal kitört heves összeütközés miatt félbeszakították, s a tanácskozást hétfőre virradó éjjel újból megkezdték. A szavazásnál végre egyhangúlag elfogadták azt a határozati javaslatot, mely Fiumét olasznak ismeri el. A határozati javaslat másik részét, amely a fiumei kérdés megoldását a kormányra bízza, csak 30 szavazattöbbséggel szavazták meg. Ez a körülmény Nitti miniszterelnököt annak a bejelentésére indította, hogy a kormány meg fogja vizsgálni, mi a teendője. Róma, szeptember 30. (Szikratávirat.) A minisztertanács javaslatot terjesztett a király elé, hogy a parlamentet oszlassa fel és az új választásokat írja ki. (M. T. I.) Berlin, szeptember 29. — A’ L’ o k' aanzergérnék jelentik Bernből. Az olasz kamara tegnapi ülése után valóságos harc támadt egy kávéházban szocialisták és nacionalisták között. A verekedők székekkel és a kávéház egyéb berendezési tárgyaival támadtak egymásnak. A szocialisták ezt kiabálták: Éljen Lenin! —, a nacionalisták pedig ezzel feleltek: Éljen D’Annunzio! — A rendőrségnek csak nagyon nehezen sikerült a rendet helyreállítania. Bécs, szeptember 30. — A Neues Wiener , Tagblattnak táviratozzék Luganóból. A Popolo d Italia értesülése szerint Tittoni erősen elhatározta, hogy lemond, mert közte és Nitti miniszterelnök között áthidalhatatlan ellentét van. (MTI.) Uj Nemzedék Szerda, 1919 okatóber 1, Pardon... (Friedrichék sajtószabadsága.) rA Népszavának ma reggel „Friedrichék sajtószabadsága“ fáj. Nézzük csak, milyen is a „Friedrichék“ sajtószabadsága és milyen volt a Népszavaiké. Fridrichék lehetővé tették, hogy a Népszava, a vörös terror lapja, a Szamuelly elvtárs akasztófáinak, a marxista tébolynak, az országgyilkolásnak ez a lapja ismét megjelenhessen és azt írhassa, amit akar. Népszavaik viszont már a Károlyi-kormány idején tapsoltak a nyomdaromboló csőcseléknek, rohamokat vezényeltek minden gondolati megmukkanás ellen és a székesfehérvári megyegyűlésre, százezrek e megnyilatkozására azzal feleltek: „Lebundozni, elnémítani, börtönbe vetni!“ A kommün idején pedig végleg megfojtották a sajtót s mikor milliók gondolatai röpcédulákon át próbálkoztak megnyilatkozni, egy becsületes magánhivatalnokot rostává lőttek értük s a Népszava boldogan közölte a halálos ítélet végrehajtását. Ez volt az ő sajtószabadságuk, a heveseké, akik az országra rászélhámoskodták magukat. És most a Népszava meri kinyitni a száját és szájába venni a sajtószabadság szavát. Csoda-e, ha a földühödött ország ráüt erre a vörös szájra, amelyről még csöpög az ő mohón fölnyalt vére? (Kóbor Tamás, a kis hálás.) Kóbor Tamás megjelent Az Újságban, folytatja rovásait. Az a Kóbor Tamás, aki a kommunisták pusztulásával befurakodott az újságírói Otthon elnökségébe és azzal foglalta el székét: „Hálás köszönetet mondok a kommunistáknak azért a sok jóért, amelyben minket részesítettek. A kezük közt voltam, megölhettek volna, de nem tették. Különben is a magyar ember lovagias természetű, nem támadja ellenfelét, ha az gyönge, tehetetlen.“ Kétségtelen, hogy a Lenin-fiúk bizonyos jól adminisztrált kegyetlenséggel végezték munkájukat s éppen nem az erkölcsileg fenségeseket, a jelentőségben nagyokat kötelezték a hála forró kézcsókjára. Be Kóbor nemcsak a maga életét, hanem ezenfelül „sok jókat“ is emlegetett. Ugyan mik lehettek azok, mikor még a máriabesnyői ligetek is arról zugnak ez őszi éjszakákon, hogy a szovjetnek kevés más ember köszönhet „sok jókat?“ Mi kötelezhette ekkora háfára Kóbort, aki rovásaiban csakugyan szorgalmasan űzi tovább a bolsevizmust, a meggyöngült, tehetetlen, szegény, szegény népbiztosok helyettesen ijesztő nagy tételre, amely a hadsereg havi szükségletét 1 szliárd márkában irányozza elő. Noske hadügyminiszter kijelenti, hogy a hadsereg tervezett redukálása egyelőre nem volt foyamatosítható és pedig a Keleten folyó események miatt. A hadsereg csőik- kerítése helyett még több embert kellett kerületre küldeni, hogy saját területünket a bolsevikiek betörése ellen biztosítsuk. A miniszter azután a kurlandi eseményekről szól és annak a reményének ad kifejezést, hogy, a visszahívott legénység számolni fog az adott helyzettel és vissza fog térni. Arra nézve még nincs megoldás, hogy mikép hozassanak vissza az orosz szolgálatba lépett katonák. A vita további során a miniszter közli, hogy a hadsereg létszáma kerek 400.000 ember. A létszám azonban erősen csökkenőben van, mert a sorozás másfél hónap óta meg van tiltva és sok katona láváll a hadseregből, amikor munkaalkalom kínálkozott. A költségvetést végül elfogadták. (M. T. I.) Táviratok. Egy francia követ jelentése Pártiban a magyar kérdésről. Bécs, szeptember 29. (M. T. L magánjelentése.) — A Wiener Mittagsjournal jelenti Bukarestből. Bukaresti lapok információja szerint St. Atdaire francia követ párisi utazásának nagy jelentősége van. Azt hiszik, hogy a közeli Kelet kibontakozási akciójában a követnek igen nagy szerepe lesz. A konferencia személyes jelentéstétel végett kérette járásba. Nemcsak a román ügyekről, hanem a magyar kérdésről is jelentést fog tennni. Bukarestből való elutazása előtt hosszabban tanácskozott a királlyal, Bratianuval és Take Ionescuval Bukaresti körök azt hiszik, hogy St. Aulaire a román kívánságok szószólója. A király a vele folytatott beszélgetés során sűrűn hangsúlyozta, hogy Romániának nincs szándéka extra-túrákra s Románia nem tervezi a szövetségesekhez való viszony megváltoztatását. A német hadsereg havi egy milliárdos költségvetése. Berlin, szeptember 30. — A nemzetgyűlés költségvetési bizottsága a szükségköltségvetést tárgyalta ma, amelyen többek között újabb 16 milliárdos kölcsön szerepel. A birodalmi hadsereg költségvetésénél Schirmer (centrum) rámutat arra az egyene Hírek. Munkában az alkalmi favágók* » Kíméletlenül irtják a budapesti parkokat, erdőket és kerítéseket. — Mit szól hozzá Maty*« sovszky főkapitány? A téli tüzelőanyag beszerzésének kérdése mint egyre megoldhatatlanabb kincs probléma! vonaglik végig az egész városon. Az embereket, akik előre fáznak a rideg tél borzalmaitól, éppen nem tudja megnyugtatni az az ígéret, hogy a főváros huszonöt rrdllló korona értékű tűzifát szándékozik kiosztani a lakosság között. A fa* hiányban szemvédő élelmesebb emberek maguk igyekeznek segíteni bajukon. Fejszével, fű rés*t szed a vállukon kiballagnak a legközelebb eső parkba, vagy fásított útvonalra és megkezdődik a kimétetűen fairtás. Különösen a külvárosokban utcahosszat zeng a fejsze, amely a frissen kidőlt, tött fát a kapuk előtt aprítja és a ház apraja, nagyja segédkezik a behordás körül. Vájjon a magán favágók eme legújabb vállalkozása megszünteti-e csak parányi részében is a fahiányt? Szó sincs róla. Ellenben húszharminc esztendőre tönkreteszi a főváros égési fásítását és közegészségügyi szempontból a most élő emberek számára szinte jóvátehetetlen kárt okoz. Az önkéntes favágási buzgalom nem riocskán a túlzásba is átcsap. Olyanok is mennek parkot irtani, kiknek egyébként nincs sürgős szükségük fára. Kidöngetik a fát, mert nem kell érte fizetni. A pénz nélkül szerzett fa pedig ránk szabadítja az üzéreket, akik szerte a városban kocsiszámra árulják a frisshajtású, egészen nyers fát. Természetesen hanatlan muzeoraázott. Egy-egy kiló ilyen éghetetlen vizenyős fáért hír rom, sőt öt koronát te elkérnék. Alkalmi favágók a Hűvösvölgy több évtizedes lombos fáit csaknem teljesen kipusztították, kivágták a Szent István-kórház mögött sorakozó gyönyörű platánokat, nem kímélték a Népliget fáit sem és most már a Városliget tájakén is serényen dolgoznak a fűrészek és alkalmi fejszék. Ha rendőrőrszem, vagy román járőr közeledik, hirtelen csönd támad és az alkalmi famunkás meglapul a közeli fatörzs mögött Az élő fákon kívül sor kerül a kültelki kit.rítésekre, a poncegádorok mélyén húzódó vastag gerendákra, sőt még a padlásgerendákra is. Egy éjszakán át teljesen eltűnt a föld színéről a Tabtorsai hosszú deszkakerítése és hasonló sora érte az államvasutak nyugati pályaudvari raktári helyiségeinek fakerítését te. A lóverseny téri kiserdő kidöntött fái után a Margitsziget százados platánjait ie ki akarták kezdeni, de az örök idejében észrevették és elűzték a csónakokon közeledő favágó kalózokat. Kérdést intéztünk Metttyasovszky György főkapitányhoz, hogy a rendőrség minő intézett