Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
" * Január elején indul az első amerikai kivándorló csapat -A belügyminiszter a vidéki hatóságoknak megadta az útlevélkiadás jogát A Cunard koncesszióján kívül más hajóstársaságok is kapnak kiszállításra engedelmet — Folyik a visszavándorlás — Az Új Nemzedék tudósítójától — A magyar kormány a kivándorlási törvényalapján a Cunard Line amerikai hajóstársaságnak koncessziót adott arra, hogy a Magyarországból kivándorolni szándékozókat Amerikába szállíthassa. A Cunard, melylyel a magyar államnak is már a háború előtt is szerződése volt, magyarországi képviseletével ezúttal Bornemissza Lipót bárót bízta meg. Bornemissza báró már november óta dolgozik a kivándorlás megszervezésén és budapesti irodáján kívül az engedélyokirat szerint Királyhidán, Gyártafalván, Szentgotthárdon, Csékényesen , több más határllomáson is kirendeltséget Csít. Értesülésünk szerint a szervezés munka.jd már annyira haladt, hogy Manyarország■ ‘ az elsö kíván ' tí'ntídtfiffr 1 NyU/- •' ■ a kivándorlás gyorsabb lebonyolítását akarjia elérni a belügyminiszter azzal a legifjabb rendelkezéssel, hogy az útlevelek kiadását az, egész ország területére decentralizálta. Mgengedte ugyanis, hogy a közigazgatási, hatságok a saját hatáskörükben ezentúl kiálllhatnak Amerikába szóló útlevelet. Természetesen ez még nem jelenti, mintha a kivándorolni szándékozó rögtönútra is kelhetne. Előbb az Egyesült Államok részéről kiállított nyilatkozatot kell felmutatnia arról, hogy Amerikában való eltartásáról valamelyik ottani hozzátartozója gondoskodni kíván. A férfiaknak ezenkívül katonai okmányaikat is be kell mutatniuk. A volt osztrák és magyar hadseregben szolgált tiszteknek útlevelet csak úgy adnak, ha előzően amerikai beutazási engedelmet szereznek. "A belügyminisztérium kivándorlási osztályának vezetője, Áldássy József miniszteri tanácsos, akihez az amerikai kivándorlás kérdésében felvilágosításért fordultunk, a követként részleteket volt szíves elmondani: A háború alatt a katonaság kiváltságára életbe léptették azt a rendszert, hogy az útlevél kiadását az egész ország területéről két helyen összpontosították: a belügyminisztériumban és az államrendőrségen. Az akkor még húszmilliót tévő, összlakosság kénytelen volt e két helyen zsúfolódni és napokig, hetekig várakozni, lul fitlevelet akart szerezni. Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején pedig még nehezebbé tették az útlevélkiadást, mert minden egyes útlevélhez három miniszter engedelme, volt szükséges. Hosszabb előkészítő munka és sürgetés után most végre Ferdinándy belügyminiszter huszonhét vármegyének és nyolc törvényhatósági joggal felruházott városnak megadta az útlevélkiadás jogát. A budapestiek részére ezentúl is a belügyminisztérium és az államrendőrség állítja ki a külföldre szóló útlevelet. ■ A — A magyar államtól koncessziót kapott hajóstársaság mikor kezdi meg működését? — kérdeztük. — Értesülésem szerint már a napokban, — mondotta Áldássy miniszteri tanácsos. — De a Cunardnak nem lesz egyedüli kizárólagos monopóliuma a kivándorlás lebonyolítására. Éppen most tárgyalunk több más hajóstársasággal is, amelyeknek szintén adunk hasonló c"'-e ,és::' lm t"rví.r.-o nknn*k és rendeleteinknek alávetik magukat. Véleményem az, hogy mindenkinek, aki itthon nem érzi magát jól, meg kell adni a lehetőséget a kivándorlásra. Amerikába szóló útlevélért már hónapok óta sokan jelentkeznek. Leginkább olyanok, akik Amerikában lakó hozzátartozóiktól előre megváltott hajójegyet kaptak. A kivándorolni szándékozók között igen sok az intelligens elem, továbbá olyan földműves- vagy gyári munkásaszszony, aki férje után akar kimenni az Egyesült Államokba. Némelyeket az olcsóbb megélhetési viszonyok csábítják ki. Ezek azonban odakinnn kissé csalódni fognak, mert az amerikai kereseti viszonyok sem valami rózsásak. Ezután elmondta még Áldássy miniszteri tanácsos, hogy az Amerikából való visszaván-■ orlár vágérmékben folyik. Innen -lost küldöm ,»*/• TiPi.dna e-^-r i"iTi. . --/Von«.or, hogy az Ausztrián keresztül" érkező visszavándorlókat gyorsabban hazahozhassuk, a jugoszlávokkal pedig tárgyalunk arról, hogy amennyiben Olaszországgal megkezdjük a rendszeres forgalmat, visszavándorló magyar véreinket a jugoszlávok területén szállíthassuk haza. Reméljük, hogy Fiume sorsa rövidesen eldől és módunkban lesz a jövőben, hogy a visszavándorlást Fiumén keresztül bonyolíthatjuk le. (d. i.) A Szombat Újpeszijedék föltétlenül Szegeden kellene elhelyezni. Mindenesetre hálásan köszönjük a debreceniek figyelmét, ám ajánlatukat nem fogadhatjuk el akkor, amikor a Szegeden való elhelyezkedés összehasonlíthatatlanul előnyösebb. Szeged városa ugyanis hét millió koronát és több középületet bocsát rendelkezésünkre, azonkívül pedig minden tanár számára megfelelő lakást, Debrecenben ellenben nincs annyi épület, holöt kar dolgozhatna. Továbbá Debrecenben csak az egyetemi tanács tett ajánlatot, a város részéről nem történt semmi felszólítás sem és így az anyagi támogatás sincs kellően biztosítva. A másik fontos szempont pedig az, hogy a kolozsvári egyetemnek meg volt és megvan a maga különleges, értékes, egyéni szelleme, mely könnyen elpusztulhatna a debreceni egyetemmel való egybeolvadás esetén. Minél több egyeteme van az országnak, annál eredményesebb lehet a magyar irredenta munkája kulturális felsőbbségünk megalapozásával. Dézsy Lajos: Véleményem szerint a döntést nem szabad elhamarkodni. A kormány akkor jár el helyesen, ha bizottságot, küld ki Debrecenbe és Szegedre, hol helyszíni szemle után meggyőződhetik arról, melyik városnak az ajánlata hasznosabb a közérdek szempontjából. Debrecen mellett szól az a körülmény, hogy ott modernül berendezett épületek, felszerelt könyvtár és szeminárium van, így tehát gyorsan megkezdhetnék a tanítás munkáját, míg ellenben Szegeden költséges és hosszú időt, igénybevevő berendezkedésre van szükség. Pénzügyi szempontból is megfelelőbbnek látszik számunkra Debrecen, mert együttműködés esetén az egyetemek költségvetésének tételei lényegesen megkisebbednének. Attól nem kell tartani, hogy a kolozsvári egyetem elveszti a különállóságát, mert hiszen a történelemben volt már eset, amikor két tanintézet egy városban működött. Igaz a XVII. században a sárospataki kollégium Debrecenben működött, anélkül, hogy különállóságát elvesztette volna. v . Pekár Mihály: A pozsonyi egyetem tanárai nincsenek egy véleményen. Az orvosi kar ugyanis a debreceniek ajánlata mellett foglal állást, ellenben a többi karok valamelyik dunántúli városba szeretnének menni. Tekintettel arra, hogy az orvosi karnak hét klinikára és kilenc természettudományi intézetre van szüksége, melynek felállításához szükséges és modernül berendezett épületek a magyarországi, vidéki városok között egyedül csak Debrecenben vannak, így az orvosi kar álláspontja érthető. Azonban Debrecenbe csak akkor mennénk le, ha az átköltözés miatt elkerülhetetlen előmunkálatok Debrecenben befejeződtek, nehogy a tanulás munkája megszakadjon. Nehéz éjszakákon. Vad éjeken sok nehézpántos kriptát döngetek rettent, hire félelemmel és hogy a zöldszemü holtak kinyissák az ajtót, jajgatom: ébredjetek fel! 4 gyászbaöltözött és reánkhajolt. Keljetek! rá- ordítom az éjbe szélbe — megrémül az ősz temetőőr, a hóld — ne hagyjatok bennünket holtan dhef Őrület, kétség rekedt hörgése fönn , a ti bólintó árnyéktok csengi, beszéljetek: szavunk már csak e könny ? s minden gazdagságunk immár a semmi ? Vad éjszakákon feljárnak titkon hozzánk a rég halottak s komor, sűrű ködben , révülve bámulják halott fehér arcánk. Elakadt szivünk szivükkel összedöbben. Ó ti makacs szájak és megmeredt szemek, csak a mohó, kövér gaz sarjadt-e fel? Van-e az igaznak fia? Feleljetek! Egy bolond szélmalom mormolva kelepel, fö lük átkot keserű torkok, kiáltják s kik régi éjszakák virrasztói váltak, tábort járnak s keményen nézik a vártal, apadt élőket, megdöbbent, néma holtak. Boros Ferenc, 1921 január 1. Pardon. • • TALÁLKOZÁS A KÜSZÖBÖN. Azon a sötét és szűk küszöbön, mely a múltat a jövendőtől elválasztja, éjfélkor, mikor összeér a két mutató, találkozik két alak. Az ó-év rongyon ruhában van, kitérdelt nadrágban és zöldre kopott szalonkabátban, mint ''egy szegény, konzervatív jolitikus. Vele szemben áll az újév, gyémántgombokkal, ragyogó ingmellel, szmokingban, az ifjú politikus, aki most mondja szűzbeszédjét. Azonnal programmot ad, bőséget és jólétet igér, fehér kapolcsot és olyan koronát, melynek árfolyama magasan szökik a svájci frank fölé s nem mulasztja el, hogy kegyetlen szókkal ostorozza elődje ósdi és maradi élelmezési, pénzügyi és egyéb politikáját, mely mint a gyakorlat megmutatta — kudarcot vallott. Az óév reszketve, köhögve rázza fejét és orra nyergére illeszti okuláriját, aztán szótlanul átadja helyét a túlhabzó, fiatal politikusnak. Pardon, mondja az erév bölcsen, jéghideg higgadtsággal, majd meglátom, egy év múlva is ilyen népszerű leszel-e. 1921. december 31 -én eljövök ide és számon kérem, mi lett programúsbeszédekből és belőled is, te konjunktúrái óval .VAGYAK RÖG. Még haza se jött Volzsenyi Vilmos, máris lármás trombiták és fátdobok zajongnak eléje, Iránt egy száműzetéséből hazatérő egyfejedelem élé. A hozsannázók körülbelül azt éreztetik, hogy a magyar eddig csak azért nem volt boldog, mert nem volt itthon, közöttünk és eztán minden rendbe jön. Mi egy ólombetűt sem,cápánk odatolni a sínre, melyen hazarepül, hadd jöjjön vissza ő is, mint akármelyik más polgár. Tegnap azonban Ugron Gábor, ki a demokrata párt ülésén elnökölt, olyan szókkal rajongta körül, melyek az önkéntelen humor erejével hatnak ránk. Azt mondolja többek között, hogy Vázsonyi Vilmos, akit ők Rodostói Vilmosnak szeretnének megtenni,szorosan össze van kötve Magyarország szebb jövendőjével és verejtéke harmatozott mindig a magyar régre. Van némi képzeletünk, de Vázsonyi Vilmost, a lipótvárosi szalon elmélkedő szójátszóját, a Teréz-körúti kávéházak Napóleonját, vajmi nehezen tudjuk elképzelni mint a magyar földművesek régi kedvencét, pörge kalapban, fütykössel, kék ég alatt, kakukfüvek pipacsok társaságában. Pardon, tiszt ’ frifft* ft n.,)!» a titkos faji céfetet óvatosan palástol nett.: a közi áldemokratizmussal és ezerszer varrai, a magyar rögten egy a pesti al-, falttal világpolitiki harcterei. Az utóbbi hetek és kőlapok szédületes iramban .a kaotikus összevisszaságban örvénylő eseményei egy hajszállal sem segítettek, bennünket közelebb a békébe. A párisi konferencia boszorkánykonyhájáról kotyvasztott új életelek genfi bemutatói csak megerősítette azt a régi igazságot, amit anélkül is tudtunk, hogy t. i. a népszövetség emmi egyébnek nem készül, mint az antant-htalmak biztosító-szövetkeseiének. De egyre megis jó volt a genfi gyűlés. .Megtanultuk belől, hogy a hatalmaitok mélyes része nem halandó tüekén-holon át követni a tervkovácsok által eléje tűzött célokat. A franciák engeszelhetetlen pólitikái számottevő ellenzékre talá, mely már a titedik pont módosítását, sőt émetország fedelét is szóvá merte tenni. S a legjelenbbb Moziénál s az antant szempontjából a lejkosabb erkölcsi vereség mégi Amerika távoli maradása volt. A nagy köztrsaság e lépésével nyíltan megtagadta az ápságot a szörnyszülötté deformálódott kisdedű s ezzel megfojtotta életképességének és éledési lehetőszenek egyik legfőbb feltételed. Ha másra nem is, arra mindenesetre jó oít a genfi gyűlés, hogy lássuk, hogy esetleges felvételünk után hol remélhetünk barátokat , támogatást a velünk szemben elkövetett égekiáltó igazságtalanságok reparálására. Franciaország vezeti az európai politikát Ez értékes tanulságtól tekintve, a genfi gyűlés ismét újabb bizonyágát szolgáltatta annak, hogy az antant eureai politikájának szálai még mindig Franciaoszág kezében futnak össze. De egyben bizonságát adta annak is, hogy a gall köztársaságot még mindig félelem gyötri a letiport germai óriás feltámadásának lehetősége miatt. Vivini francia megbizott Németország puszta fevételének emltésére felszisszent és a gyüleklet méltóságába éppen nem illő hevességgel usította el a gondolatot. Egyéb jelek is mutják, hogy a francia politika még mindig nem tudott kibenta