Uj Nemzedék, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-26 / 46. szám
EWBwtwh árak: Egész évre . 440 K — f. Negyedév?.. . 110 K — f. Félévre ... 326 K — f. Egy kára. . . 40 K — f. Egyes szám ára helybe«, vidéke« és pályaudvara« 3 kor. — Hirdetések milliméteres dijszabás szériát. Szerkesztőség: V., Honvéd-u. 10. Kiadóhivatal : IV. Gerlóczy-u. 11. sz. A szerkesztőség telefoassémsi. Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezető : 75-31. Szerkesztőség: 10-55, 7-30, 7-21. A kiadóó hivatal telefonszámaai : 5-17, 5-58 és 5-59. 4. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Kroger Aladár dr. Budapest, 1921. HL évfolyam, 46. (431.) szám. Szombat, február 26. ........................................................................................................................................................................................................................................... De Emszt Sándor vannak a feruillati tülekedők, vannak értékek is, akiknél a siker s a tekintély nem a vélt vagy igaz érdemek szerint mérődik, hanem az érvényesülés művészetének apró imponderabiliái, másodlagosságok, mellékességek szerint. Emszt Sándor egy magában álló, sajátságos jelenség, egy ember, aki nem tud vagy nem akar érvényesülni a szónak tárvma,értelmében; egy csodálatos aszkéta a poliptában, egy szfinksz, akiről mindenki tudja, Hogy hatalmas gondolatok titkát őrzi s ami ennél is ritkább: a jellem és intaktás légiesen tiszta, szinte hihetetlenül fehér vértezetét hordozza; egy tudós, egy ritka mély gondolkodó s egy abszolút önzetlen ember, amijére az angol parlament legfényesebb korszakiban is büszke lehetett volna, egy európai méretű politikai értelem, akin az a legnagyobb, hogy oly szerény, hogy bár mindenki ismeri, szinte tudomást sem vesznek róla. „A keresztény nemzeti politika egy éve címen füzetet bocsátott ki Ernszt Sándor e napokban. Az ő szokatlan, sajátságos lénye ömlik el ezen a füzeten is. Lakonikus, rövid mondatok. (Pontosvessző talán egy sincs a füzetben.) Komoly, súlyos megállapítások. Puritán dikció; a stílussal látnivalólag nem törődik. Borongós hangulat, mely a sötétenlátás, a honfiúi bú, a pesszimizmus határán imbolyog. Kis mégis spárc és biztosság minden kezevonása, káté en megállapítása. A demokratikus,, parlamentáris kormánynak egyik gyengéje, hogy természetszerkűbb a hangosak érvényesülnek benne, mint a csendes, nagy értékek. Ezért nem áll már régóta élen Ernszt Sándor, ezért vonul meg történelmen sarjadt, tudáson s karakteren épült államférfim egyénisége árnyként a homályban. Ezért hallják meg túl kevéssé a szavát még azok a keresztény politikusok is, akik csaknem mind tanítványai lehetnének és sokban tanítványai is Ernszt Sándornak. El sem képzelhető, mennyivel előbbre tolna a magyar közélet, ha Ernszt Sándornak nemcsak a koponyája volna erős, hanem a hangja is. Ha éleslátását régebben észrevették s követték volna. Emlékszem egy emlékezetes megnyilvánulására. 1918 októberében volt. _Egy kis csoport, a későbbi Nemzetvédelmi Szövetség, gyülésezett és tanácskozott, új, keresztény és nemzeti Programm kidolgozásán, az akkor már erősen fenyegető forradalom megakadályozásán. Ott volt Wolff Károly is, akinek politikai szereplése talán épen ekkor kezdődött s aki remeken szedte programmpontokba a „nemzeti demokraták“ mozgalmának törekvéseit. Ott volt Vass, a mai miniszter, Angyal Pál, Baranyay Jusztin és többen. Folyt a vita a programmpontokról. Már harmadszor vagy negyedszer ültünk össze s nagyszabású vita indult azon, mik legyenek az új alakulás álláspontjai földreformban, bankreformban, közoktatásügyben, nemzetiségi kérdésben stb. Szép és lendületes volt a Programm, belepirultunk a taglalásába, részletekbe mélyedtünk. Ernszt Sándor bosszúsan ült a helyén. Végre felugrott s az ő kedvesen diszkánt, magas hangján közénk kiáltotta, hogy ostobaság, amit cselekszünk. A forradalmat meg tudjuk-e előzni, azonnal, napokon belül: ez a kérdés. Hannibal ante portás. Nincs most idő programotok feszegetésére. Ha Károlyiékat s a melléje szegődött sajtót meg nem tudjuk felemlíteni, ha nem készülünk azonnal, ha kell, utcai harcokra is, minden elveszett Csodálatos döbbenéssel hallgattuk vészkiáltását. Hogy az aknafúrók munkában vannak, tudtuk. De Ernszten kívül egyikünk sem érezte a pillanat teljes történelmi súlyát, egyikünk sem tudta, vagy merte a katasztrófa lehetőségét oly világosan elképzelni vagy elhinni, ahogy az Ernszt lelkében élt.. Félre is tettünk minden további programmbontosatást; eMár kínátatós, azaonal nuckába állunk s mint Nemzetvédelmi Szövetség fellármázzuk Károlyi zsidat, Kunfi és Jászi ellen az országot. Sürgönyileg felhívjuk az ország öszszes keresztény szervezeteit, hogy szintén sürgönyileg tiltakozzanak királynál, kormánynál, képviselőháznál az épen megalakult Nemzeti Tanács című felforgatótársaság ellen. Ha október vége felé öt-hatezer sürgöny érkezik be az ország minden tájáról, amely lángolóan tiltakozik az ellen, hogy radikális és szocialista zsidók nevezzék ki magukat a „nép“ és a „nemzet“ tanácsának, Károlyiéknak bajosan sikerül ezen a nagy akadékon keresztül mégis mint ellentmondás nélkül elfogadott vezérkart kiáltatni ki magukat s ha mégis, a következő szörnyű hónapokban nem fogta volna el anynyira a csüggedés a magához ocsúdott magyarságot, hogy nem volt hang a forradalom ellen, nem kisérte felháborodott moraj az országvesztők garázda játékait. Nem írom le, min akadt el ez a tiltakozó mozgalom, csak annyit mondok, hogy megint a kicsinyes, magyaros széthúzás késleltette nap-nap mellett a kiáltvány kibocsátását azoknak az előkelőségeiknek részéről, akiket időközben mozgalmunkba bevonni jónak láttunk. A kiáltvány végre október 30-án este elkészült —z ekkor már késő volt. Mi lett volna, ha Ernszt Sándor tanácsát kicsinyes széthúzás nélkül azonnal megfogadják!... Másnap „győzött“ a forradalom s az újságírók egyesülete, persze Márkus Miksa vezetése alatt, sietett kirekeszteni tagjai sorából azokat, akik a Nemzetvédelmi Szövetségben bűnösök voltak. Emszt Sándor ma is kasszandrai szavakkal figyelmezteti a keresztény politika harcosait e füzetében. Vigyázzanak, a Nemzeti Tanács elvbarátai, más taktikával, de megint igen ügyesen fúrják az aknákat. Jobban meghallgatják-e szavát, akiket illet, mint 1918 októberében? fee. Az elpusztult francia vidékekre magyar cég szállítja a bútort és épületasztalos munkát A Felvidékről megindult a fabehozatal — Romániából is jön már fa — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ismeretes, hogy Franciaország északkeleti elpusztított területeinek felépítése hatalmas méretekben megindult. Az újjáépítés munkáját végező vállalatok nevében a Schneider-Creusot cég egyik beltagja novemberben Csehországba utazott, hogy az erdőben gazdag és alacsonnyabb valutájú Csehországban az újjáépítendő területek számára szükséges épületasztalos és tömegbútor megrendelést lekösse. A cseh Dovozni vidovozni bureau (kiviteli és beviteli hivatal) olyan feltételeket szabott a francia megrendelés elé, hogy a már megkötött szerződéseket is felbontották és a franciák Budapestre utaztak. Itt megállapodtak a Magyar Általános Hitelbank érdekkörébe tartozó fatermelő és bútoripari vállalatokkal, aminek következtében ezek a vállalatok franktípusú részvénytársasági tulajdonába mennek át. E vállalatok nevében Kornfeld báró és Rothmann Dezső, az Általános Fatermelő vezérigazgatója már karácsony táján Pakisban és Svájcban jártak, akkor azonban a tárgyalás bizonyos egyoldalú követelések miatt félbeszakadt. ' ’ Értesülésünk szerint az idevonatkozó tárgyalást ezelőtt néhány nappal végleg befejezték. Kérdés, hogy Csonka-Magyarország mi módon lesz képes az óriás tömegű fát feltételező megrendeléseket teljesíteni. Erre vonatkozólag a legilletékesebb forrásból következő felvilágosítást kaptuk: — Hogy az Észak-Franciaország számára szükséges nagymennyiségű faárut CsonkaMagyarország fakészletéből szállíthassuk le, teljes lehetetlenségnek tartom. Lehetetlen már csak azért is, mert az épületasztalos és bútorasztalos munkákhoz szükséges fenyő Csonka- Magyarországon úgyszólván teljesen hiányzik. Ennek a faanyagnak beszerzése a francia érdekeltségnek a dolga lesz, ami annyival könynyebben megy majd, mert a csehek által megszállott Felvidékről az utolsó két hónap folya■mán hatalmas méretekben indult meg a fabehozatal. A leszállított tűzifamennyiségről nem szólva, csak január folyamán ezernyolcvan vagon fűrészáru érkezett Észak-Magyarországból és a szállítás úgyszólván hétről-hétre fokozódik. A cseh kormány kiéheztető munkája hajótörést szenyitett a gyakorlati élet követelményén, felléig az Észak-Magyarországban felhalmozott óriás tömegű faanyagnak eladását kikényszerítette. Újabban román megszállott területről is megindul a fa,behozatal. Elkeseredett panaszokat hallunk erdélyi és bánáti fakereskedőktől, akik kénytelenek mozdonyt és teherkocsikat vásárolni és az úgynevezett román állatuvasutakon saját tengelyen szállítják a fölhalmozódott famennyiséget. Romániában nem szívesen adják el, mert san az állam, sem magánkereskedők nem megbízhatók a fizetésteljesítések tekintetében. Valószínűnek tartom, hogy a budapesti román követség megtelepülése folytán a közeljövőben a román megszállott területről való fokozott szállításra számíthatunk. 1k német külügyminiszter teljesíthetetlennek tartja az antant követeléseit Berlin, február 25. A birodalmi gazdasági tanács tegnap ülést tartott. Az ülésen Simons dr. külügyminiszter is, felszólalt. Braun elnök megnyitó beszédében vázolta a birodalom helyzetét és megállapította, hogy a német, nép túlnyomó többsége többre becsüli a tisztességi, s tudóit az örökös szolgaságnál. A szónok a külügyminiszter felé fordulva a következő kijelentést, tette: ■— Ti, akik készen álltak a döntő jelentőségű londoni útra, vegyétek tudomásul az itt összegyűlt testületek határozott kívánságát. Tudassátok Londonban, hogy a német nemzet hajthatatlanul és egyhangúan visszautasítja a Parisban rájsárított kötelezettségeket és visszautasítja kivégesztítésének ezt a szégyenletes módját. Siri csöndben hallgatták meg az elnök szavait. Simons dr. külügyminiszter ezután a szónoki •emelvény felé tartott. Minden tekintete rá irányult. Majd az emelvényre lépett és beszélni ksakt-i,.. . — Mindent megteszünk, ami emberileg lehetséges, különösen a lefegyverzés dolgában. Karonai e tekintetben: teljesen levetkőztünk s ami még rajtunk maradt, alig elegendő ahhoz,hogy itthonfentarthassuk a rendet. Csak őrültek vádolhatják Németországot támadó szándékkal. Amit az antant tőlünk követel, lehetetlen teljesitnünk. Ezt kijelentem Londonban is, de már reázisban ii is megmondtam. Az amerikai lapok utasították berlini tudóssítóikat, utazzanak Londonba és maradjanak ősz ■szeköttatésben a német delegáció tagjaival. Amerika visszavonta katonáit Németországból Paris, február 25. A lapok közlése szerint Amerika, visszavonta a Rajna vidékéről utolsó ötezer főnyi katonaságát. Az Egyesült Államok most már egyetlen katonával semn vesznek részt a megszállásban. Bogdán, az amerikai meghatalmasott kijelentésig a, jóvátűtett bizottságbóli való ki-