Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

1921 május 5. Uj nemzedék Miéi ff lenijis véleményét ttapwait lei­iiMirrll és o throi­­ntpsnntiril ^ •— 'Az Uj Nemzedék tudósítóidtól. — München, május 1. Az utóbbi időben már alig emlegették Németországban is Ludendorff vezértábornagyot, Németország egyik legna­gyobb hadvezérét, mi teljes visszavonultságban él München füidívában, a Prinz Ludwigshöhen levő villájában. Itt kerestem fel, hogy szemtől­­szemben-''l­áthassam és hallhassam a szavát akármiről beszél. Belépek a villa kertjébe. Vállai, zöldraglá­­sos és zöldkalapos férfi jön le éppen a villa lépcsőjén, oldalán fiatal hölggyel. Ludendorff volt. Bemutatkozom, mire barátságosan üdvö­zöl és mosolyog. Elmondom látogatásom célját, teste kedves közvetetlenséggel leültet és be­szélni kezd. — Teljesen visszavonultan élek, politiká­val nem foglalkozom, csupán csöndes szemlé­lője vagyok az eseményeknek. Nagyon ritkán hagyom el a házat, most is csak rövid sétára indulok a leányommal. Ezután a tiroli népszavazásról kezdtünk beszélni, mert megemlítettem, hogy a szavazás idején Innsbruckban voltam. A tábornagyot nagyon érdekelte a tiroli nép megnyilatkozása és a részletek felől kérdezősködött. Elmondtam neki néhány tiroli község szavazásának jel­lemző eredményét, amit nagy örömmel hall­gatott. — Már értesültem róla, — mondta — hogy a tiroliak rendkívül nagy számban vettek részt a szavazáson és hogy az eredmény csak­nem egyhangúlag a csatlakozás mellett nyil­vánult meg. Ez nagyon örvendetes, mert a né­met gondolat megerősödését jelenti. — Most csak az a kérdés, vetettem közbe, mi lesz a népszavazás gyakorlati eredménye. — Ezt persze nem tudhatom. Az antanttól kellene megkérdezni, mondta Ludendorff tré­fásan. Ezután elkomolyodva így szólt: — Megértem­, hogy a magyarok el vannak keseredve a trianoni szerződés miatt. Ami Ma­gyarországgal történt: az ország rettenetes megcsonkít­ása, valósággal katasztrófát jelent. Mi németek, mondta tovább, nem esünk két­ségbe. Szentül hisszük, hogy a bennünket ért igazságtalanság nem tarthat sokáig. Meg va­gyunk győződve róla, hogy eljön az az idő, amikor ezt az igazságtalanságot jóváteszik csüggedésre, kétségbeesésre nincs okunk. Ezután kezet adott és elkísért a villa ka­pujáig. Magához hívta leányát és sétára/m* dúlt .vele. / Irinyi .linc- A­z orvosszakértők és a tanuk vallomása a Tisza-perben — 'Az Uj Nemzedék tudósítójától — ✓''"A tisai tárgyalást a teljes részvétlenség jed­­yclemzi. A teremben az első padsorok üresek, c&ffik / hátul telnek meg -úgy immel-ámmal, fél tíz felé­­, hallgatóság számára fentart­ott padsorok. A mai nappal, úgy látszik, a­­nagy bünügy, legalább is egyelőre, belezuhant a közönséges gyilkosság a pe­rek sablonjába. A leleplezések hullámai nem ver­desnek. Ma csak a gyilkosság részleteiről esik szó. Az orvosszakértők kihallgatása után Tisza István volt alkalmazottai következnek. Az elnök a tárgyalást féltik őrakor kezdi meg. •y'­r— Kassinszky Hugó főtanicsos-rendőrorvost ■ l­érem ... Hassinszky rendőrörvoset hívták ki annak­idején a gyilkosság megtörténte után a Roheim­­villába és Szentkirályi rendelten ács­­os vele együtt­­ Vette fel legelőször a gyilkosságról a jegyző­könyvet. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy mikor­­a villába érkezett, Tisza István grófot az ágyra faktatva találta­ .V­alaki előzben m­ár körtis­­tel ellátta. A halálos seb Elnök: Minő sérüléseket talált a főtanácsos nő Tisza­ István grófon? ,_ Kettőt. Az egyik feltétlenül halálos volt, s a másik bár elég súlyos sebesülés volt, de kony­akén gyógyuló. — A halédos melyik volt? — A golyó a mellkas jobboldalán ment be és baloldalt jött ki. A balfelső karon kimenetkor még erős roncsolást is okozott. — Annak idején egy korábban felvett jegy­zőkönyvben a főtanácsos úr arról a lövésről azt állapította meg, hogy a­ golyó a jobb lapocka kő­ lépcső részén hatolt be. — Nem jól vették fel a jegyzőkönyvet. — Volt-e a bemenetnél pörkölésnek nyoma ? — Nem. — Tehát a lövés nem, egészen közvetetten közelből történhetett. __ A második lövés hol érte Tisza grófot? — A gyom­orcsúcsnál, szintén a jobboldalon. —­ Más sérülést nem vett észre.?­­•— Nem. __ A külső vizsgálat folyamán mi volt a halál közvetetten oka? — Az első golyó annyi nemes testrészt ért és sebzett, meg súllyosa­n, hogy a gróf nem is­­élhetett volna ötfiat percnél tovább. A halál közvetetten oka éppen nem a belső elvérzés volt, de azért ezt állapítottuk meg. Ezután az elnök a fegyver minőségére vonat­kozóan kérdez egyet-mást az őt kér­tőtől, majd Almássy Denise sérülése iránt érdekeődt. Havlinszky kijelenti, hogy­ a grófnő sebesüléséről közvetlenül nem tud, csak hallomásról s igy nem mondhat arról véleményt. Az elnök további kérdéseire a tanú elmondta, hogy a központi ügyeletre a halálhírt megelőzőleg mintegy öt perccel korábbi hír érkezett, amelyben első segélynyújtást kértek. Ekkor azonban a jelen­voltak közül valaki azt válaszolta a telefonba, hogy van a közelben orvos, forduljanak ahhoz.­­ Mikor azután néhány perc múlva rá­jelentették a halál lóálltát, akkorra, bizottság rövidesen összeállt és kiment a helyszínére. Ezután­­Moisér Ernő dr. szavazóbíró intéz kérdéseket, majd az ügyész, ki­lallgatását ezzel be­fejezték és vallomására megssketik. A következő tanú Lux Sándor dr. orvos, ki akkortájt a Boheim-vi­tával szomszédos Berhesúa­­kórházban teljesített szolgálatot és az első segítsé­get nyújtotta. Ő is megerősíti a reptőrorvosnak azt a vallomását, hogy feltétlenül a test jobbolda­lán volt a golyó bemeneti nyílása és nem megfor­dítva. Vallomásá­ra szintén me­gerkezik.. Majd Minnich Károly dr. egyetemi magánta­nárt, a törvényszék orvosszakértőjét hallgatja ki a bíróság. A hásbéradóból 15 vilitét vár­­ a főváms / f— Az Uj Nemzedék tudósítójától. — " Aj házbéradó-­javaslatot, a főváros pénzügyi bizottsága átdolpinál végett vissza­küldött­ az illetékes ügjfiosztálynak, most ké­szítik ctivil bizottsága pénteki ülésére. A javas­latról C««56?! Tanácsos a következőkben nyi­latkozott az Új Nemzedék munkatársának: — Az osztály eredetileg 20—17 millióra,­­ter­vezte a­ házbér adójövedelmet, a bizottsági ta­gok javaslatai ezzel szemben 10—11 millióra csökkentették volna az adó végösszegét. Az ügyosztály a legközelebbi ülésre olyan érte­lemben változtatja meg a tervezetet, hogy a fővárosnak 15—10 millió korona bevételt je­lentsen a hátbéradó. PARDON... JUjfzíu. Jókai bohém volt teljes életében: e­l­­nagyattgatta lakását és házát, pénzét és parókáját. Mi­st a kalandos regény folytatódik, .1 Liszt Lő­rincsére n i­mit hív 11 j^JfrwwrrTiTiiTipíriiiii de a rosszhiszemű­el­, akik nem képesek elviselni a magyar uras írat legkisebb megnyilvánulásában sem, kötekednek. Azt mondják, Jókai nem való emberek és ház­falak­ közé, ki kell tenni, legalább a ligetbe, hintás­­legények társaságába, vagy a Svábhegyre, hol senkire látja, csak hadseregszál­lilák és párbajozik. Európaszerte mindenütt­­úgy van, hogy az író­­szobrok meghitt terekre kerülnek, mert ők a járó­­kelők halhatatlan társai, mindennapi barátai. Kü­lönben is az, hogy valamely szobor milyen helyre jut, nemcsak attól függ, kit ábrázol, hanem attól is, milyen stílű a szobor. Annyi tény, hogy Jókai, egyelőre nem tud elhelyezkedni. Mintha hátta nők humoros hangját: Pardon, gyerekek, az ég szerel­mére, ne veszekedjetek, fáradt vagyok, szeretnék már kissé leülni közétek. Hosszú utam van. A vég­telenség felé megyek. Csütörtök 2s Megszűri tenkizsiru­ hallgatók felvételét az'Erzsébet nőiskolában -L— Az Uj Nemzedék tudósítójától. —­­A polgári iskolák tanári karát m­­eg­bon­­totta a háború, úgyhogy a hiányt a kultusz­­­lminisztérium női tanerőkkel igyekezett pó­­­­tolni. A minisztérium intézkedése túltermelés-­ssel járt, ezért már a li 11 in n klilJtLb­en­MF'lfTf az ujjabb kinevezés. ................... Alá AhawHtf.fü* /—SOG állásnélküli polgári iskolai tanárnő van, akit az állam nem­ tud el­helyezni. Ezért a kultuszminisztérium elhatá­rozta, hogy a jövő tanévre az Erzsébet nőisko­lában nem engedi meg új hallgatók­ felvételét, mert a további felvétel az amúgy is feles szám­ban levő állásnélküli tanerők számát növelné. A miniszter egyúttal felhívta az egyes érsekségeket, illetve püspökségeket, ahol fele­kezeti tanítónőképző intézetek vannak, hogy hasonló intézkedést tegyenek. A rendelet egyelőre csak egy évre szól es a férfi tanárképző főiskolát nem érinti. Mmm hiusulf síig a Vatikán Biékekísérlete isn-ben — Az Új Nemzedék tud­ósító jeltől —­priliis. Scheidemann, volt kancellárt A tsapö, a császár és a­z 1017-ik esztendő címmel Symph­auA. adott ki, amelyben érdekes leleplezéseket tesz az 1917-ik évi meghiúsult békekisérletről. . A stockholmi szocialista .A békekonferencia­ sikertelensége után beszélgetés folyt le a császári és Pocelli nuncius, a pápa képviselője között. Ek­kor esett arról először szó, hogy a pápa ki­sér­letett tegyen a háborús felek kibékítésére. A császár­ örömmel, üdvözölte a kísért­etet, azonban kétségte­­a*4an „jelek szerint már ekkor engedett a K­átuma párt — Egy 1 e ad­ b-a nT^--—noamiann —' am­ely­ a császár kezébe került, szó esett jp«Mja^ dalomgyű­lési képviselőről, aki tudott a. Bét* 5dlfel­egyezésével Svájcon keresztül folytatott békeakció­ról. A lé­vél ezen passzusához széljegyzetet tett 31 császár: A kutyái A csirkefogó! Jellemző a császár kitűnő katonai tájékozott'' súgása az a körültekintés, amellyel a Vatikán „kat­­tonai helyzetéül“ beszélt a nunciussal. Pacelli ag­godalmaskodott, hogy a római csőcselék könnyen megtámadhatja a Vatikánt, h­a a béke kedvezőt­len lesz Angliára és így Olaszországra nézve is. A csá­szár kijelentette, hogy ez nem tesz semmit, mert ahogy­­ ismeri a helyzetet, a Vatikán várszerű építményét a csőcselék nem tudja megostromolni. Tizenöt, centiméteres ágyak elegendők a védelmére. Azután a fekete sas­ja mindig rendelkezésre fog állani. Scheidemartn ezután elmondja: bókek­ísér­let diplomáciai körülményeit. 1011 augusztus­­14-én Michaelis kancellár azt táviratozza Tredd bécsi nagykövetnek, hogy Gasparii bíboros bizalmas értesítése szerint Anglia királya jóindulattal fol­yy­alta a pápa törekvését. Nemsokára Washingtontól is válasz érkezik. — Németország mostani parancsolóim­a­k sza­vát nem fogadjuk el­­biztosítékul, — ismnt Wilson, — ha nem támogatja az egész német nap kifeje­zett békeszán­déka. A császár­­ ezt a megjegyzést leszi a jegy­zékhez : — Wilsonnak le kell mondani?! arról, hogy olyan német népet kapjon­, amilyet, épen, ő akar. Egy twilsoni békét különben sem a nép, sem a hadsereg, sem, a­ császár nem fogadna el. Legjobb, volna kidobni Wilsont. A kiszlet végül a belga kérdésen­ hiúsult meg. A Szentszék többször hangsúlyozta, hogy Anglia legfontosabb feltétele Belgium teljes sza­­badságainek keosítása, a német kormány azonban erre vonatkozóan ne­m akart határozott ígéretet tenni. Az 1011. évi pápai békekisérlet kérdését kü­­lönben az egész világaajtó feszegeti. Peter Leiber, a tudós német jezsuita, nemrég a Stimmen der Zeit hasábjain foglalkozott a kérdéssel, majd rövid idő­­ múlva Erzherge­r világított meg a (nemmiatti)ön néhány eddig homályos részletet. A fejtegetésekből kitűnik, hogy a­ békét elsősorban a német annexionisták kérlelhetetlen magát azt ám hiúsította meg. Leiber elferdített cikke alapján a Temps is foglalkozott, a pápa békekísérletével és szemére vetette a Szentszéknek, hogy békékiált­­ványát tulajdonképen német kezdeményezésre adta ki. Most az Osservatore Romano felel a Tempsnek és Bethmann-Hollweg felvilágosításai alapján, amelyeket Papilli nunciussal való beszél­getéséről adott,, bebizonyítja, hogy a­ Szentszék a békekísérlet megtétele előtt csupán a német kor­mány háborús és tőkecéljai után érdeklődött. A Temps erőszakos támadását nyilván szabadkőmű­ves részről sugalmazták, hogy a Franciaország és a Szentszék között való diplomáciai érintkezés megkezdése elé akadályt gördíthenet.

Next