Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

1921 május 5. cíj Nemzedék A német kormányválság elhúzódik — Az Új Nemzedék tudósítóidtól — Bécse­r's Berlinből jelentik. A német politika*,a pártok magatartása a szövetségesek ulti­­m­átum­á­n­a­k­ elfogadása vagy elvetése kérdésében pt€g teljesen bizonytalan. A német demokrata, párt nagy többsége az utimátum elvetése mellett foglalt állást. Ezzel szemben a néppárt hajlandó­­nak mutatkozik néhány fentartásal az ultimátu­mot elfogadni. A centrumpártv— amelynek vé­leménye pedig döntöajtéfflesben — jelenleg még teljesen k­i u n.), I «I'HITiii i 11 11 M I tanúsít. . A kormány­alakításra vonatkozó kombinációk előterében még mindig Stresemann személye áll. A válság úgy látszik, még napokig elhúzódik, mert előbb végleg tisztázni kell, hogy az új kor­mány az ultimátum mellett vagy ellen foglaljon-e állást? Ma délután a német kormány tagjai a pénzügyi szakértők bevonásával tanácskozást tar­tanak, hogy megvitassák a jóvátételi bizottság pénzügyi feltételeit. Kahr bajor miniszterelnök ifja Berlinbe érkezett., A francia szocialisták véglegesen szakítanak Moszkvával Parisz Ankias 7. Az általános munkásszövetség m­érsékelt és radikális tagjai közt megindult harc az­ ASfesz­országban közeledik a végleges döntés­­hérre, sőt Parisban máris megtörtént a szakítás. Ezt a fordulatot a, szindikalista tanács idézte fel, amely, gyűlést hívott össze, hogy állást foglaljon a har­madik internacionálé dolgában. A gyűlést a szélsőséges elemek hívták össze s a mérsékeltek tudomást sem vettek róla, mivel a francia munkások Orleansban tartott gyűlésükön nagy többséggel állást foglaltak már Moszkva és a bolsevizmus ellen. Az orleansi határozatot negy­ven szakszervezet és a legfontosabb munkástestü- letek meghatalmazottai írták alá. BMMi »nMCTr^ffi'rwiiMiTLr.t^nnMag­nuftii jvmwK S NÉMET MÖ­VETET INBE HÍVTÁK ! birodalmi elnök sür­­ayer dr. pasigi nagy­est követel. —** MEGALAKULT A NÉMET-AMERIKAI ACÉL­­TRÖSZT Berlin, május 7. A^Deutsche Tageszeitung jelenti, hogy közvetlen befejezés előtt állanak az amerikai acéltarösztnek a Krupp- és Stinnes­­csoport képviselőivel már régóta folytatott tár­­ gyalásai. Ártárgyalások eredményeképen meg­­alakult a fr német-amerikai acél- és gépkiviteli tröszt, mely a legközelebbi időben Európa min­den nagyobb városában szervezetet állít fel. Nagyot javul a budapesti villamos-közlekedés ----a— ;harminc, újabb kocsi — Tizenkilenc új vonat a környékre. k-: ‘Az Ut Nemzedék tudósítójától. —* Az Út Nemzedék felsőnek adott hirt arról, hogy május hó 9-ikétől kezdve a villamosközleke­dés nagyot javul. A forgalom javítására irányuló nehéz munka eddigi eredményeiről Tóbiás Károly, az Egyesített Villamos Vasutak igazgatója a kö­vetkező felvilágosítást adta munkatársunknak:­­ — Az igazgatóság ma elhatározta, hogy 9-étől, hétfőtől kezdve az összes közúti jellegű­ kocsik tényleg tizenegy óráig közlekednek az eddigi tíz óra helyett, mert sikerült biztosítani a meg­felelő mennyiségű szenet és egyéb forgalmi eszkö­zöket, valamint a szükséges személyzetet. A helyi­érdekű vonalakon , is későbbig közlekednek a kocsik. Tizenkilenc új vonatot állítottunk be az eddigi menetek szaporítására a gödöllői, a rác­­kevei, a törökbálinti­­ és a szentendrei vonalon. A vonalak menetrendszerű időben fognak akként közlekedni, hogy a közúti vonalak közönségének összeköttetése biztosított legyen. A főműhelyek telj­esí­tőképessége napról-napra javul és az ■újjáalakított kocsik száma napról-napra szaporodik. A most forgalomban, levő huszonöt új kocsi beállítása után két héten belül újabb harminc kocsival szaporítjuk a villamosok számát, így majd a vasárnapi kirándulóhelyek forgalmát is sikerül minden zökkenés nélkül lebonyolítani. Az eddigi 750 kocsi helyett vasárnap 8­10—820 kocsit fogunk járatni és a menetrendet is úgy dolgozzuk át, hogy sehol fennakadás ne legyen. Itt említjük meg, hogy a közgyűlés utasítá­sára február óta három albizottság dolgozik a villamos vasutak megváltása ügyében. A m­egkket­tűsen bonyolult anyag feldolgozása miatt csak a nyáron kezdi meg a tizenkettes ad hoc bizottság a főváros nevében­ a tulajdonképpeni egyezkedő kin­gyalánt.­ ­Vasárnap az­ illan harcok lengyel is sz­övetséges csapatok között A németek önkéntes védőőrséget szerveznek — A csehek megszállják az ú v ostraw-karwini szénterületet —­­Az Ili Nemzedék tudósítójától, — Bécs, május 7. Boroszlóból jelentik: A len­gyelek és az antáncsapatok között továbbra is élénk harcok folynak. Különösen az olasz és az angol csapatok exponálták magukat a rend fenntartása érdekében, a franciák azon­ban meglehetős passzívan viselkedik, így Kat­­towitzban is a legnagyobb hidegvérrel nézték a lengyel osztagok garázdálkodását. Valószínű különben, hogy a franciák kiürítik Kattowitzot és átadják a lengyel csapatoknak. A ratibori kerület majdnem teljesen a lengyelek kezére került. A lengyelek által megszállott vidéken igen nagy az élelmiszerhiány, úgy hogy éhínség ki­törésétől és éhségzavargásoktól félnek. Felsőszilézia német lakossága az önvéde­lem megszervezésével akar magán segíteni. Min­den nagyobb városban tömegesen jelentkeznek önkéntesek, akikből azután védőrséget szervez­nek. Valószínű, hogy már a legközelebbi napok­ban összeütközésre kerül a sor a lengyelek és a német védőrség között. Ez a helyzetet csak még jobban kiélezi. A plessi kerületben a szövetségesek csa­patai húsz halottat, huszonnégy sebesültet és hatvan foglyot vesztettek. Végül kénytelenek voltak a második harcvonalra visszavonulni, amelynek déli vonala Plesstől Ratiborig, északi vonala pedig Kattowitztól Rosenbergig terjedt. A déli vonalon francia és olasz tüzérséget von­tak össze. A lengyelek tegnap ismét kiürítet­ték Gross-Strelitz városát. A harcokban a fran­­cia, olasz és német csapatok sok halottat veszí­tettek. A csehek félnek a lengyelektől Az Új Nemzedék tudósítójától.­­— Bécs, május 7. Prágából jelentik. A cseh­ sajtót és közvéleményt élénken foglalkoztatja a felsősziléziai lengyel betörés. Csehországba­ napról-napra számos német menekült érkezik Sziléziából. Cseh kormánykörökben már attól félnek, hogy a felsősziléziai harcok átterelőd­nek a cseh Szilézia területére is és a lengyelek régi tervük megvalósítása végett megszállják­ az Ostrav—darwini szénvidéket. — Sztanykovszkyban ot­s felismerték az egyik gyilkos! — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Ma is még Tisza István környezetének, vala­mint a Roheim-villa lakóinak kihallgatása van, sörön. A mai tárgyalás szenzációja egyébként az volna,­ hogy az első tanú, Csermák­­Rezsőné, Be­kérnék társalkodónője Sztanykovszkyban határo­zottan felismerte Tisza gyilkosainak egyikét és ugyanakkor jelentkezik Ungvárott Sztanykovszky­­nak alibitanuja, aki jegyzőkönyvbe mondja, hogy október 11-én vele együtt járt kint a fegyvergyár­ban revolvert rekvirálni és erre­ a Bécsbe szökött Heltaitól kapták az utasítást. Az O ktwflis kilenc óra után néhány,­. perccel nyitotta meg a tárgyalást. — Jöjjön be Csermák Rezsőné ... Csermákné vallomását azzal kezdi, hogy ok­tóber 31-én már 9 óra tájt szokatlanul nagy­ élénkség volt a Hermina-úton és nagyobb tömeg verődött, össze „amolyan csőcselékféléből“ a villa előtt. Kiabáltak, lármáztak. 11 óra körül jelent­kezett a villa bejáratánál egy csököpenyes ember társaságában négy katona, akik mindenáron Tisza gróffal akartak beszélni. Nem engedte be őket, mire benyomták a kaput. Az csököpenyes Tisza gróf elé ment,, elmondta, hogy rajongása és sze­­retne vele négyszem­közt beszélni. Hogy mit beszéltek, azt nem tudja. Eközben érkezett meg egyik rokona, aki elujságolta, hogy a városban milyen nagy felfordulás van és jó volna, ha a grófra jobban vigyáznának. Nem tar­­totta szükségesnek figyelmeztetni Tiszáékat, mert a rokonok ki- és bejártak, gondolta, hogy ők fel­tétlenül beszélnek erről a kegyelmes úrral. Ellen­ben azt bejelentette Tisza grófnak, hogy rokonai­tól megtudta a telefonjelszót, mely akkor „Hámor“ volt és ezzel kapnak majd kapcsolást. Délután fél­­négy tájt látott egy gyanús teherautót katonákkal megrakva a villa előtt elgördülni. Nemsokára ez­után katonák jelentkeztek a villánál, a kaput színe­sen benyomták, a csendőröket leszerelték, akik azonnal el is távoztak. A fegyveres katonák közül négy bement a villába., Hárman a hallban fel­sorakoztak, a negyediket a bejáratnál nyíló ajtó­hoz küldték. Tisza István elébük ment Aknássy grófnő és a kegyelmes asszony társaságában és megkérdezte, hogy „Mit akartok tőlem?" Erre a középső, aki állandóan a szót vitte, rákiabált a kegyelmes úrra: Ütött a végórája! M­ajd háborús nyomorúságáról beszélt és ezt azzal végezte, hogy mindennek az oka Tisza gróf, azután felszólította, hogy­ tegye le a kezében szo­­rongatott revolverét. Miután ez megtörtént, figyel­meztették a grófnőket, hogy távozzanak. De ők továbbra is ottmaradtak. Erre lőtték. Tisza gróf megtántorodott s mig hozzátartozói felé azt sut­togta, hogy. ..ennek így kellett történnie, addig a gyilkosok felé, kik újból lövésre készültek, azt kiáltotta: „Kérem, elég volt!“ A hosszú sovány, aki a szót vitte, az azzal válaszolt, hogy újból rá­lőtt Tiszára és feléje kiáltotta, hogy: „Félmunkát nem végzünk!“ A gyilkosok ezután elmentek, ők pedig a Bethe­sdi-kórházba siettek orvosi segít­­­ségért. Elnök: Határozottan emlékszik, mikor az esőköpenyes jött, intett a katonáknak, hogy kö­vessék ! — Arra is határozottan emlékszik, hogy az esőköpenyeges azt állította, hogy a nemzeti tanács­tól jött ! ".• - ~ ■— Igen. .—­ Az esőköpenyeges után, mások nem jelent­­keztek a­ nemzeti tanács nevében? ■— Kom. ’ — Jól fontolja meg a szavait, mert .esetleg szembesítésre kerül c. sor. Dömötör azt állítja ugyanis, hogy aa csőköpenyes után nemsokára megint jöttek egy autóval civilek és katonáié ve­gyest, állítólag mint a nemzeti tanács megbízottai. — Teljes lehetetlenség, mert a kulcsot én ke­zeltem. Az esőköpenyes után senki sem jött, csak később, délután a gyilkosok. — Azokat, akik Tiszával szemben álltak, nem tudná leírni? — A három közül egyiket sem. ’De a negye­­dikre, aki az ajtónál állt, határozottan emlékszem. A negyedik ... Elnök: (A vádlottak felé fordul.) Maradjon mindenki ülve, senki semmiféle­­jelt ne mutasson. (Csermákné felé): Mutassa meg azokat, akik a­ villában megfordultak. Csermákné a terem közepéről elindult balol­dalt a vádlottak előtt és Gaertner előtt megáll. — Ez az esőköpenyes! Majd tovább megy és Sztanykovszky előtt megállva, az elnök felé szól ! ’•— Ez a negyedik ... Elnök (előrehajol, erősen szemébe néz Sztanykovszkynak): Mit szól hozzá, Sztany­kovszky? Nem érzi szükségét annak, hogy gyón­­gék? ■ Sztanykovszky: Tessék megengedni, hogy­ egykét kérdést intézzek a tanúhoz. Elnök: Nem engedem! Csak azt mondja, igaz, vagy nem igaz.................. — Nem igaz! Elnök (Sztanykovszky felé): Leülhet! (Csere­máknéhoz): Meg mer ön erre esküdni? Gondolja meg, hogy szavainak igen nagy a súlya. — Kérem én nem akarok senkit belekeverni. De hiába.. én úgy emlékszem ■ • , Felismerem határozottan ő az. Ezután Kéritel szembesítik. Őt nem ismeri meg. . i — Elnök: rA hadi törvényszéken szembesitet­­ték a vádlottakkal? . '1 1 1 —• Igen. ■ .­­.v — Kiket ismert fel ott azok közül, kik­ kínt jártak? Például Vágót? .(Vágó feláll.) . — Nem. •— Dobót felismertet !— Nem. ·— Huti ti­ért felismeri-e? Csermákné megfordul és Hüttner­re mutat: — Igen! Hogyne. •© az! -.A-­¤— Kint járt a villában? -— Nem. Az elnök a tizenegyes katonatanács) tagjairól készült fényképeket mutatja meg Csermáknénak, majd Gaertner felé fordul: — Álljon fel, Gaertner! (Csermáknéhoz): Szemébe meri mondani, hogy kint járt a villában?. — Igen. (Gaertnerhez megy, aki mereven bámul rá, csak elkényszeredett mosoly rángatózik az ajkán). Maga jött és bemutatkozott. Gaertner valamit mormog a foga között, és leül. "Elnök: Jöjjön, ide,. Dömütöri, , Hát hogy is állunk azzal az autóval . — Igen. . .

Next