Uj Nemzedék, 1921. október (3. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-26 / 239. szám

3 Szerda 11 . at Séta a magyar tsádimúzeumban Minden nemzetnek van múzeuma, ahol összegyűjti hadiemlékeit, dicsőségei és híres háborúk maradványait. A magyar mindig harcos nemzet volt, de nálunk mégis hiányzott olyan gyűjtemény, mely felelevenítette volna a magyar, katona történetét. Az Ausztriával való közösség kapcsán a magyar hadiemlékek nagy része is Bécsbe vándorolt. Az összeomlás után, még 1918 novemberében derék magyar tisztek hozzáláttak, hogy felállítsák az első magyar stadlöheitmmi múzeumot, összegyűjtve a világháború emlékeit. Szerencsés véletlen volt, hogy sem Károlyiék, sem Sí kommunisták nem bántoták az akkorileg szerény gyűjteményt,ugy hogy a román kivonulás után megvethették a ■■Hadimitzcum és Levéltár alapjait, Elsősorban a Budapesten található katonai iratokat, tárgyakat gyűjtötték össze, igy a két háziezred, az első honvéd és a pie is közös ezred emlékeit. Ezt nemsokára kiegészítették a vidéki csaptatok gyűjteményeivel és a magánemberek hadi vonatkozású emlékeivel. A gyűjteményt először a bécsi kaputéri Irszágos Levéltárban helyezték el, majd az idén nyáron áttették a Mária Teréziadovszitrnyába, azelső emeleti legénységi szobákba. A dicsőséges magyar mult elevenedik filig elöttünk, amikor végigjárjuk ezeket a termeket. Itt van Ferenc Józsefkirály ruhagyűjteménye, értékesnél, értékesebb darabokból azután Rudolf trénorökon, sok ruhája, amiket a győri ezred adományozott. Magánosok is tr.izgólkodtak a gyűjtemény gyarapításán, Ilormándy ezredes fegyvergyűjteménye vetette meg a múzeum fegyvertárának alapját. Farkas Sándor gyógyszerész, aki a Néprajzi Múzeumnak is vájott tízezer értékes tárgyat gyűjtött, a Hadiiff Múzeumak is állandó mecénása. .Legutóbb megjelent itt Nagy László, a tivenneklaunurányi Társaság elnöke és is Lumniczer család nevében bejelentette, hogy a múzeumnak ajándékozza az elhunyt Lumniczer egyetemi tanár háborús sebészeti gyűjteményét. József főherceg is rengeteg értékes dolgot adott. Itt találjuk avilágháborúban dicsőségesen küzdő tizes honvéd gyalogos hadosztály és második honvéd, lovashadosztály emlékeit-A gyűjeményt most kibővítik egészen a torök időkig visszamenően. A nemzteti' Museum' máris adott értékes fegyvereket és a szabadságharc korából való koronaruhákat. Nagyfontosságú lesz, ha a bécsi Heerhhuuseumban levő tárgyakat viszszakapjuk, a békeszerződés értelmében. A magyar emlékeket mind vissza kell ,s kapnunk, a közös költségen készült tárgyakból színtén egy részt megállapítandó kvóta módnyítönni.„Ezenkívül hozzánk kerülnek az ausztriai katonai akadémiák magyar vonatkozású emlékei és a bécsi Kriegsarchivban levő, reánk vonatkozó iratok, s'.z irányban máris tárgyal a sladiduzcism bécsi bizottsága, de úgy lift-zik _ Ausztria a nyugatmagyarországi *■ kérdés elintézéséig halogató taktikát követ a tárgyak kiadása körül. A világháború emlékeinek, elsősor*ban fegyvereknek összegyűjtését az iuilán engedélyezi. Legutóbb a hadizsákmány jelentéktelen kis részét engedélyezte a múzeum számára. A múzeum , fejlődésének legnagyobb akadálya az elhelyezés kérdése. A metáni helyiség költsége-átalakításra -szorulna, hogy a közönség számára is hzzáférhető legyen. Újabb tervek is mérettek fel. Mint értesülünk, szóbakerült a Nádor-laktanyais *a múzeum céljaira. A Bécsi -kapu-téri levéltárban gyűjtötték össze, a háborús fényképeket, a kalimai irodalom műveit. r‹ ‹g U-g ■■.¤•" .•tiszti és legénységi kitüntetési okmányt, térképeket.. it már tekintélyi könyvtár gyűlt össze katopni művekből. Ezt hintén megnyitják a körönség számára is. A jmi.com iránt érdeklődők száma napról-napra nő. Majdnem minden, embernek van valami emléke a világháború idejéből. Ily módon sok tárgykerült ide ajándékozás vagy vásárlás útján. Kívánatos is, hogy ezeket az ♦untékeket - a • Hadimúzeum összegyűjt•hesse és megőrizze az utókor szántóra. „..^gerlin, oki. 20. Megint csak ,Stsharck nevétől visszhangzik a német föld. Ez’a „legnémetebb német" ma több és nagyobb, mint valaha. Az emberek A’agy hívei van küzdenek ellene, de senki a politak életben el nem kerülheti, hogy laprá valóé viszonyáról szint ne ^jon. Alakja még nem a múlté, prjblémái és »színei — a megjósoltak -igmég ma isi itt vannak, egyéniségen ez még azota sem ért fel senlá^sem. És ép most, arstipa; élete nagy ifüvének sorsáról van szó, a német eregségről, a H^nenzoUern dinasztiáról a német imperiaizmusról, most jetCTb-fiae^a „Gondolatok és emlékezések” harmadik kötete. A szörnyű bukásnak, elkeseredésnek, reménynek, fellobbanó akaratnak, elmúlni nem akaró illúziónak abba a hangzavarába, ami a forradalom óta a német fórumon tombol, huszonhét évvel ezelőtt elnémult hangján beleszól most a germán titán. Hangja még mindig mindenkit túl dörög, még mindig ez a hang az egyedül walesi. A könyvben bukása történetét mondja el és embereket jellemez. Felvonultatja II. Vilmost, udvarát, a vezérkart, a fővezérséget és mindez olyan, mint egy nagyszerű tragédia expozíciója, amiben már szükségszerűen benne van a kifejlet is. A viszonyokban benne van a kényszerűség, a jellemekben benne van a tragikus bukás egyedüli lehetősége, így történhetik csak és nem máskép,' változtatnod nem lehet. Az ember jelleme az ember sorsa és a vezetők jelleme a népük sorsa is. Az olvasó felzúdul és kérdezi: mért őrizte huszonhét évig a titok pecsétje ezt a Cassandra-jóslatot? Mert Bismarck a saját sorsában tükrözve a német nép sorsát mutatja, meg, mely annyira egybe volt kötve az övével. Szenvedélytelen, szinte száraz előadása vádirat azok ellen, akik vaksággal megverten nem látták a közeledő katasztrófát. Az ő saját alakja pedig néhány odavetett ’, szóval említett lelki kiüzdelemben tragikussá emelkedik. A történelem eddig szomorúnak tartotta Bismarck sorsát, akit, miután megteremtette a német birodalmat és annak urává egy mindenható császári hatalmat tett, és ez a hatalom tolta félre az útból a tőle kapott mindenhatóságánál fogva. De a konfliktus most, Bismarck sajátelőadásában tragikussá, mélyül. Bismarck államideálja a korlátlan monarchia volt. Demokráciás liberalizmus gyűlölt volt előtte, a parlamentet megvetette, a szocializmust börtönnel üldözte. Az ő uralkodója is mondhatta volna „az állam én vagyok“ — és Bismarck. Mert a vezetés mégis csak az ő kezében volt, az ő akarata nem ismert ellenvéleményt a zseni jogánál fogva. A hatalom külső szimbóluma azonban maradt a császár. De sorra kerül ide egy ifjú ember, akinek növekedését és neveltetését már aggodalommal szemléli a vaskancellár. Később hiába igyekszik őta potsdami szakkörű ezredéletből“ kivonni". Nevelőt ad, melléje, aki pár hónap múlva leköszön, mert az ifjú trónörökös"nem ad alkalmat még beszélgetésekre sem. Növekvő aggodalommal olvassa hozzája" írt leveleit, melyekben frázisok és erőszakkal való handabandázások váltakoznak a liberalizmussal való kacérkodással. Később minden téren egyforma dilletantizmussal kontárkodik bele a komolyabb emberek munkájába. Ezek Bismarck saját szavai. Az pedig, akit így jelemez, a hitt, dilletáns ifjú, a későbbi II. Vilmos, az utolsó német császár. Még mielőtt trónra került volna, Bismarck már elkerülhetetlennek látta vele a konfliktust. De tévednek, akik azt hiszik, hogy ez a konfliktus a régi összeütközők volt az ujjal, a tűréti öregség harca a fiatalsággal. Bismarck nem volt még öreg és még mindenki esküdött rá, hogy a fiatal német birodalmat csak ő tudja végleg biztosítani. Az ő politikai koncepcióját, amely nem valósult meg, ma már keserű meaculpázás között ismeri el egyedül helyesnek minden belátó német államférfi. Nem akart Angliával a tengeren versenyezni, ellenben egy erős és megtámadhatatlan szövetségre gondolt Oroszországgal és a Monarchiával. A trónörököst pedig már akkor is világhatalmi ambíciók és napóleoni példák bevítették. A konfliktus kettős volt. Külső és belső. A külső hamar elintéződött. A fiatal császár alig néhány hónappal trónralépése után elbocsátotta Bismarckot. A kancellárt, aki köré pedig már életében legendák fűződtek, elhagyta mindenki. Udvari intrikák, meghunyászkodó parlament, gyáva miniszterek é s ő egyedül maradt. És ekkor kezdődött a belső konfliktus, az emberi küzdelem. Egy pillanatra, egy pillanatra csak, de Bismarck megingott. Kételkedni kezdett égész életműve vezérprincipiumában, az abszolút monarchiában. Jól látta előre a romlást, a világhatalmi hóbortot, az izolálást, az önkényt, mely csupa hiúságból egy parlamenti akadálypályán fut és az akadályok majd nőni fognak és nem lehet őket már félretolni, látta a háborút, a vereséget, a forradalmat. De nem tudta megakadályozni. A korlátlan hatalma uralkodónak őt adta, a nimbuszt. Egy generációt nevelt már fel, mely ezt az ideált tisztelte. Egy pillanatig tartott csak, hogy azt gondolta: „Bismarck és Hohenzollern vitájában bíró csak az ország lehet”. De hol ez az ország? Ki ez? A nép akarata sohasem szerepelt a vaskancellár számvetéseiben. Hol kérdezhesse meg? Kit? Hogyan? A konfliktus az abszolút monarchia nagy belső problémájává szélesült. Bismarck nem adja meg feltett kérdésére a feleletet. Elvégzi magában, hogy az Isten kegyelméből való uralkodónak joga van félretolni a lángészt és a lángésznek kötelessége ezt eltűrni, még akkor is, ha előre látja az elkövetkezendőket A feltett kérdésről pedig hallgat. Bismarck mintegy a hűség hősévé nő az olvasó előtt, aki az utolsó oldalakon átlapozva még mindig nem kapott feleletet. Megnyugodott-e Bismarck az egészéletében hirdetett ideál igazságában, ivagy :’csak elhalltatja hitének megingását,? ez az ő titka. Nem árulja’el még,ezekben a 'feljegyzésekben sem, melyeket pedig csak a történelemnek szánt. A felelet nélkül maraadt kérdésre ad választ most a németsajtó. Kiki persze pártállása szerint a saját véleményét adja Bismarck szájába. Túlordítják és csepülik egymást. Hej! ha Bis-marck beleszólhatna!... Sz. B. Negyven százalékkal javult az ország széntermelése 150 vagon szenet kapnak naponta cu magánháztartások is *• — Az Uj !Vc»ítértést*tudósitójától^A hosszú enyhe ősz kemilig téllel fenyeget. A meteorolósaftok megfi-. gyelése szerint az évaír .átlagos b&j mérsékletei csupán^*tizedfokokban fekülönböznek egyrarstól. Ez arra vc- szethető @vissza^ijrogy a naptáriéve» »elül a küht^roező .hőmérsékletek véguWtitMi^fmlitik egymást és az évi átlagos hőmérséklet évtizedeken át állandónak tekinthető. Az utóbbi évek enyhe tele ellenére a főváros lakossága sokat szenvedett a hidegtől. A békeévek átlagával szemben a kommünt követő két év belföldi széntermelése és aszánbehozatal egyaránt megcsappant. Ezekben az években a rendelkezésre állott szénmennyiség javarészét a vasutak, közüzemek és a közgazdaságilag legfontosabb szerepet játszó ■gyárak emésztették, fel, a fővárosi háztartásoknak csupán elenyésző mennyiség jutott. Kérdést, intéztünk az Országos Szénbizottsághoz, javult-e az ország széntermelése az elmúlt évekhez képest és Van-e arra remény, hogy részben a belföldi termelésből, részben a behozatalból fog-e az idei kemény télen a háztartásoknak megfelelő mennyiség jutni. Az Országos Szénbizottság mellett működő katonai kirendeltségtől e kérdésünkre a következő választ kaptuk. — Az ország széntermelése a kommünt követő évek termelésével szentben örvendetesen javult. Amíg 1920. elején csupán négy-hatezer vagon volt az átlagos heti termelés, addig ezen átlag 1920., év végén már hét-kilencezer vagonra szaporodott, ma pedig már 12 Ml vagon az átlagos heti termelés. Természetesen ez a mennyiség állandóan váltakozik, így a széntermelésben bitonyos visszaesések észlelhetők ama hónapokban, illetve hetekben, amelyekben több ünnep van, továbbá minden hónap eleje körül, minden úgynevezett szakmány-vallomás van. A bányászok tudvalevőleg ,bizonyos csoportokra osztva dolgoznak, havonta más-más helyen, hogy ilymódon a munkások minden egyes csoportja időszakonként kedvező termelőhelyre jusson. A hónap elején történik a felváltás és amíg a bányászcsoport új mukahelyét kellőképpen nem ismeri, mennyiségilejt kevesebbet termel. — A fent említett mennyiség napi átlagos, kettőezer vagonnal felel meg. Ez a mennyiség természetesen távolról sem elégíti ki az ország napi szénszükségletét. Mindamellett már oly tekintélyes kvantum, amelyből a legfontosabb üzemek szükséglete fedezhető és a magánháztartások részére is tekintélyes rész marad. A termelt szén felosztása napról-napra az összes szükségletek figyelembevételével és a legnagyobb körültekintéssel történik. A mai napon például a felosztás a következőképpen történt: — A termelt szénmennyiség 2038 vagonvolt. Ebből a diósgyőri és ózdi bányák termelésének levonásai után, amelyet az utolsó kilogrammig a helybeli gyárak emésztenek fel, továbbá a jugoszláv államnak kiszolgáltatandó mennyiség levonása után felosztásra 1868 vagon marad. Ebből 505 vagont kapnak az államvasutak és 740 vagont egyéb vasutak, 18 vagont a hajósvállalatok, 44 vagont a villamosvasutak, 175 vagont a Fővárosi Villamosművek, 27 vagont a gáz- és 26 vagont a Vízművek. A gőzmalmok 116, az élelmiszergyárak és a hűtőház 64, a textil- és bőrgyárak 66, a vasművek 26, a gépes vagongyárak 152 vagonnal kapnak. A cementgyárak, mészégetőtelepek és téglagyárak összesen 121 vagon szenet kapnak, de csupán selejtes anyagot, többnyire porszenet, amelyet a cementgyárak még meg is őrölnek, hogy a gyártáshoz szükséges kellő , finomságú szenet kapjanak. A cukorgyárak csupán elsőrendű szenet kapnak, naponta 43 vagont, 83 vagon, jut egyéb iparvállalatoknak, továbbá azon társaságoknak, amelyek ma Csonkamagyarország különböző részeiben olaj- és földgázforrások után kutatnak, 98 vagonnal szerepel a mezőgazdaság, amelynek az őszi hónapokban mreg a gőzekeszántáshoz kell a fisén. De ebből a mennyiségből látjuk el a mezőgazdasági szeszgyárakat is. A fővárosi kórházak és nyilvános intézetek 71 vagon szenet kapnak, a katonaság az összes részesülők közül a legcsekélyebb mennyiséget, csupán 7 vagont. A magánháztartásoknak a mai napon 136 Vagon szén jutott. Ez a szám természetesen napról-napra változik. Megnyugtatásul közölhetem azonban azt, hogy a változás állandóan emelkedő irányzatot mutat és számításunk szerint a fővárosi háztartásoknak jutó mennyiséget felemelhetjük napi 150 vagonra is, ha a tél folyamán a termelésben semmi fennakadás nem történik. Bismarck ' saját tragédiáját Megint csak. A tarok idők emlkeit is összegyőzik J V. Jr *“ A T.^m háumedék tudósítójától. — UJ Nemzedék 1921 október 26. Svmfrrwgin segíti ttfcmfoldi'gyermekeket „ Zürich, október 25. Az segítésre szoruló külföldi gyermekek központi segitőbizottságig kfzTi. Minthogy Svájc megronvLott gazdasági helyzete miatt az ország estijét teljesen kimeríti ^^perfökti gyermekvédelem él^ír külföldön i'll!11 Iiji Ilii ^i'UfUlii III a bizottságnak* wikfir módjában, hogy külföldi gyermekvédő intézményeket támogasson.